 |
pszichologia - merre menjenAndr, 2006. február 14.  | |  | | | | |  | |  | | | persze most egyből azt csináltam, amiról beszéltem :)
"úgy sem kiváncsi rájuk senki" = nem bízom a saját képességeimben, a jelenlegi környezetemben annyira, hogy mutogassam a dolgaimat, bár igazából azért írom, mert valakinek meg akarom mutatni, hogy mire vagyok képes, de -ilyenolyan tapsztalatok, elképzelések, ráérzések, kompetíciós játszmák, koherencia-értékek, stb miatt- nem bízom benne, hogy ez érdekli azt akinek -a szándékomat tekintve- írtam, így másnak sem mutatom meg.
mindegy. most ezt pl.nem töröltem ki. pedig sokkal kevésbé érdekes, mint pl egy esszé, amit napokig írtam kézzel, s a végén jól elégettem. :D |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | szerintem fontos tudni, hogy amikor valamit teszek, mondok, érzek az nem a másik számlájára irható, hanem a sajátomra.
"szomorú vagyok, mert a másik semmibe vesz"=szomorú vagyok, mert mást várok el a másiktól, mint amit az nekem képes adni.
"a másik teljesen hülyének néz" = sajnos nem tudom megértetni magamat a másikkal, igy sebezhetővé válok.
"a másik elhagyott egy harmadikért, rohadtul szemét dolog ez tőle" = sajnos hiába szeretem a másikat, nem az kell neki amit én képviselek, jobb lesz ha befordulok és magamban keresem a hibát, lehet, hogy nem is vagyok párkapcsolatra tervezve, stb
"a másik félreért" = meg kellene próbálnom másképp elmondani amit szeretnék.
"a másik a hátam mögött nyomul és én ezt érzem, tudom" = el kellene fogadnom, hogy a másik azt tesz amit akar, szuverén lény, semmi közöm hozzá, ha valamit nem akar megosztani velem.
stb.
én legalábbis ilyenekhey hasonló módszerekkel próbálom a szociális viszonyaimat megérteni. persze gyakran mondom én is a magamét, ha nagyon fáj valami. bár mostanában leggyakrabban befordulok és mivel az a tapasztalatom, hogy nincs társam, akivel érdemben meg tudnám beszélni a gondjaimat, gondolataimat, ezért mindenféle esszékbe, néha irodalmi művekbe szublimálom a tudatos kapcsolati-élményeim-, illetve a tartalmi tapasztalataim emésztési folyamatának eredményét. ezeket néha ki is törlöm, mert úgzsem kiváncsi rájuk rajtam kivül senki. kutatóként nem tudom magamat eladni, iróként sem, blogolni nincs kedvem ígz marad a mandala-jellegű alkotás: kiad-kitöröl. mint ahogy az az adott emberekkel is történik. kicsapódnak egy család aktuális nyúlványaként, aztán törlődnek és csak mint beépült emlék maradnak fent. ha fennmaradnak.
azt hiszem a teljes nihilizmustól a parapszichológiai képességeim -amelyek miatt a leggyakrabban van problémám vagy közvetlenül, vagy közvetve - mentenek meg. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha az a kiindulópont, hogy mindig mindenki projektál, akkor az a legnagyobb projekció, ha a másik projektálásáról beszélünk.
Ha meg nem, akkor is egy szerencsétlen szó szerintem...amikor valaki elkezdi használni gyakran sokkal több a bonyodalom utána, mint előtte volt.
Viszont ennél jobban ON nem is lehetne ez a topic így. :)) |
| | | | |
| | | | | | 383. retek | 2009. május 15. 17:32 |
| | | | | | | | this is a f*cking collective paranoia :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Álommanó:
"a fentiek alapján egyértelmű, bár burkolt személyeskedés a halandzsával vegyes(jobb esetben csak rossz, magyartalan terminológiát használó) fejtegetésed"
Hohó, te kezdesz egyre érdekesebb eset lenni! Megtámadod azt is, aki úgy meri vélni, hogy feleslegesen érzed magad támadva. Annyira érzelmileg reagálsz, hogy nem vagy képes racionálisan felfogni a néhány soros fejtegetésemet, hanem az számodra "halandzsa".
Külön tetszett a "magyartalan terminológia" kifejezésed, pláne a második szava, az olyan szép magyarosra sikerült! :) A magyartalansággal vádolás pedig ugyebár - a te logikáddal - "egyértelmű, bár burkolt személyeskedés" arra vonatkozóan, hogy én zsidó, cigány, néger, beduin vagy multi vagyok?! Vigyázzál ám, ha betámadsz az árpádsávval, ráduszítom a turulmadarat!
Burkolt személyeskedésre pedig nincs okom, úgyhogy miért ne kérdezhetném meg nyíltan:
Álommanó, te sok füvet szívsz, hogy ennyire paranoiás vagy? |
| | | | |
| | | | | | 380. Hopax | 2009. május 15. 10:43 |
| | | | | | | | Mostanában van egy olyan mém, hogy mindenre azt mondjuk, hogy mém vagy direkt-indukált Rorschach :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nemtom. beszéljünk a nárcisztikus személyiségzavarról inkább szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az önigazolásra szerintem már válaszoltam lejjebb(de szólj bátran, ha szerinted meg nem), a projektálást viszont nem értem.
Mit jelent az Asperger-szindrómával kapcsolatban, hogy én projektálok, és mit jelent az, hogy rám projektálnak? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem.
semmi köze rórsimestihez a beszólásaminak.
az a rórsah benne, hogy rórsahnak hiszitek.
nekem ez volt tegnap az egyértelmű valóság-érzetem, mind (szertelen, valamint szeres) tudatmódosult, vagy alaptudatállapotban.
- mindenki önigazol.
- mindig el kell dönteni, h te projektálsz, v rád projektálnak. (@ szerepválasztó játék: dzsóker vs betmen. )
stb.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha jól gondolom, egy Rorschach-tesztben többféle "megfejtés" is van, és egyik sem tűnhet kizárólagosnak, vagy messze legvalószínűbbnek azok után, hogy az alanynak több lehetséges megoldást is elmondtak.
Természetesen lehet egy székre is, mint Rorschach-tesztre tekinteni, de ez mégis a józan ész megcsúfolása, mert egy normális társalgás során előkerülő értelmezésben, egy normális élethelyzetben azért a szék nem arra való, hogy együnk róla, vagy hogy felakasszuk a csillárra, hanem tudjuk róla, hogy azért lett elkészítve, hogy ráüljünk. Ha rámutatok egy székre, akkor én arra fogok gondolni, hogy az egy alkalmatosság, amire le lehet ülni, és bizton számíthatok rá, hogy a beszélgetőpartnerem is így fog tekinteni az ominózus tárgyra - kivéve persze, ha a Marsról jött.
Ennek alapján ahhoz, hogy bebizonyítsd az állításod, miszerint meta hozzászólásában csak én láttam támadást, és valójában egy sokféleképpen értelmezhető Rorschach-tesztről volt szó, adnod kell pár olyan értelmezést, amik legalább hasonlóan "jók" mint az enyém. (És ha véletlenül ezzel megpróbálkoznál, kérlek vedd figyelembe, hogy abban a hozzászólásban volt egy másik link is, ami pedig végképp egyértelműen fejezte ki meta álláspontját a kérdésben)
Általánosabban: Ha mondasz valakinek valamit, amiről joggal feltehető, hogy a másik fél egy bizonyos módon fogja érteni, akkor te valóban azt mondtad neki, ahogy ő végülis értette, nem takarózhatsz azzal, hogy háhá, kellő kreativitással és jószándékkal _biztosan_ lehetett volna másképpen is értelmezni.
Még egy megjegyzés: a fentiek alapján egyértelmű, bár burkolt személyeskedés a halandzsával vegyes(jobb esetben csak rossz, magyartalan terminológiát használó) fejtegetésed - nyilvánvaló, hogy minden olvasójának megfordul a fejében az az értelmezés, hogy fenntartod az esélyét, hogy ez a -z egyáltalán nem hízelgő- pszichiátriai kép a vitapartneredre jellemző. |
| | | | |
|
