 |
Félelem a félelemtőlmenthalbreakdown, 2006. január 6.  | |  | | | | 14. Vino | 2006. január 20. 10:13 |
| |  | |  | | | | Mondjuk ha nagyon félek attól, hogy milyen megnyerni a lottóötöst? vagy akkor most mivan? |
| |  | |  |
| | | | | | 13. tar_ | 2006. január 19. 14:58 |
| | | | | | | a beszélgetések istennel 1. könyvéve volt olyan hogy:
"Amitől nagyon félsz, azt óhatatlanul meg is fogod tapasztalni."
ha egy kicsit is érzem hogy kezd urrá lenni rajtam akkor ez megnyugtat, |
| | | | |
| | | | | | 12. ynul | 2006. január 13. 00:07 |
| | | | | | | " Ó nemesi sarj! Mikor ama jelenések támadnak és feltünnek, te ne félj, ne rettegj, hisz te magad hajlam- s elmebeli test vagy, ölhetnek és vághatnak te meg nem halhatsz. valójában önnön ürességed önnön alakzatai azok, nem kell tölük menekülnöd, nem kell riadoznod. A Halál Urának alakjai is kinek-kinek önnön ismerete önnön sugárzásából támadnak megfogható valóságuk nincsen. Ürességnek üresség nem árthat önön értelmed önnön mesterkedéséböl fakad mindez, nem más."
"Örömömnek társaitól elszakadván most egymagam bolyongok.
Mikor önnön jelenésem ürességének álalakjai támadnak,
adjon eröt a Megtisztultan Kiterjedettek irgalma!"
idézet: tibeti halottaskönyv ( kara györgy féle fordítás)
gondoltam ideiilik
bár még élek (?) asszem hasznos már ez a könyv.
mindenestre jobb lett volna egy pár trippel elöbb olvasni mert alkalmazható lehet a bad trippeknél (is) meg a hétköznapi paráknál. legalábbis egy ideig mert aztán visszaránt a transzcendens kábaság.
a cél az állandósult tudatosítás.
(a hozzászólásom vége már átcsapott egyfajta önösztönzésbe de sebaj)
jóéjt! :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nihil:
Teljesen igazad van. A kihívásokat nagyon szeretem, jelmondatom is, hogy "challenge everything". Szeretek állandóan bizonyítani, és valóban fejlődés tapasztalható. Lassan, de biztosan. Az instabilitásom azonban egy mélyen gyökerező dologból száramzik, amit már nemigen tudok felderíteni, hogy mi is az. A probléma rám vetülő része, amelyet a külvilág hatásai keltenek, jelentősen kezelhetőek kilencven százalékban. A maradék azonban éppen hogy akkor jönnek elő, mikor módosult tudatállapotban vagyok. Ennek is egy része tudatos, a többi azonban mélyről tör fel, és számomra ismeretlen, és ez az, amit le akarok vetkőzni teljesen. Ez bizonyítja számomra, hogy súlyos tudatalatti paráim vannak, amiket nem ismerek.
Ezek a szerek végtelen pozitív tapasztalatokkal képesek elárasztani, de mindig feltör számos negatívum is. Ezért van az, hogy kacérkodom a használatukkal, de parázom is miatta, mert tudom, hogy negatív dolgokat fogok átélni. Ebben rejlik a dolog kettőssége.
A meditációról nincsenek fogalmaim. Nem tudom, miben rejlik, hogyan zajlik, miről szól, és annyira a lényegével sem vagyok tisztában. Bizonyára egy konstruktív dolog, de szerintem én képtelen vagyok rá. A belső nyugtalanságom olyan mértékű, hogy szerintem képtelenné tesz erre. Bár nem tudom. Ez a meditációs dolog érdekelne.
helio*:
Valahol hasonló cipőben járhattunk, csak az én helyzetem nem volt ennyire "elfajult". Bár én is sokat fantáziáltam, hogy szívesen kinyírnám magam, de ilyen szintre nem hiszem, hogy eljutottam. Summa summárum: a felszínen, a mindennapokban tényleg segít egy szemléletváltás. A mélységekben azonban ott marad mindig ezeknek a gyökere, és én arra keresek megoldást, hogy ezektől ilyen szinten legyek képes megszabadulni.
peace |
| | | | |
| | | | | | 10. helio* | 2006. január 9. 17:11 |
| | | | | | | ((Érdekes hogy aki másban bízni tud, ritkábban és kevésbé fél.))
A gondolatot tényleg energia követi?
Mert akkor csak ki kell fordítani a kesztyűt (mint általában).
Attól félek hogy félni fogok. De már eleve félek.
Akkor nem kell attól féljek hogy félni fogok.
stbstb-örvényŐrWénY-stbstb
Végülis magamtól félek. De nem lehetek az ellenfelem.
Belső egység és nyugalom kell. (mondjuk ez ált. recept)
Mikor félek, hátralépek és megszemlélem azt 'aki fél'.
Megnyugtatom. |
| | | | |
| | | | | | 9. helio* | 2006. január 9. 16:50 |
| | | | | | | Már itt az elején elismerem hogy hülyén hangzik de (nálam)
a félelem extázisba csap(hat) át,
ha félek valamitől, de csakazértis megteszem.
Persze ez csak akkor működik, ha van mit megtenni :)
Volt hogy öngyilkos akartam lenni (mekkora hülyeség!!) és
eltöltöttem egy napot úgy, mintha az utolsó lenne...
na ez rendesen elbánt a félelmekkel!
(ált. okozatoktól féltem, és persze mindenben okot láttam (rá))
Attól félek (de csak félig) hogy nem értenek meg az emberek. |
| | | | |
| | | | | | 8. meta | 2006. január 9. 12:39 |
| | | | | | | a félelmet terjeszteni viszont nagyon csúnya dolgot.
másokat félni, parázni tanítani.
ilyen az is, amikor valakinek van egy adott parája magával kapcsolatban (meleg, leszbikus, frigid, impotens, stb...) és ezt másokról kezdi terjeszteni)
ez is félelem a félelemtől. |
| | | | |
| | | | | | 7. Nihil | 2006. január 9. 11:19 |
| | | | | | | másrészt engem sokszor annak tudata, hogy igazából egy végtelen egésznek egy véges kicsi része vagyok nagyon meg tud nyugtatni.
Ha tényleg ilyen instabil (parás?) vagy, vagy csak annak érzed magad, akkor szerintem hanyagolnod kellene mindenféle tudatmódosítót és vmi kevésbé radikálisabb dologra pl. meditációra kellene koncentrálnod (ami persze mindenképp építő jellegű).
A nehéz helyzetek meg mindenkire hatással vannak, csak meg kell tanulni őket kezelni. Persze ez nem megy mindenkinek egyformán, de hát biciklizni sem tanulunk meg egyszerre. Mindenesetre a gyakorlat az, ami a legtöbbet segít és ha szembe nézel a kihívásokkal az maga után vonja a fejlődést.
És ne feletsd el, hogy a bátor nem az, aki nem fél, hanem aki úrrá tud lenni rajta. |
| | | | |
| | | | | | 6. Nihil | 2006. január 9. 11:08 |
| | | | | | | | Az biztos, hogy sokat tud segíteni, ha az ember elgondolkodik azon, hogy mekkora jelentősége van a dolgoknak a világban, egyrészt segít egy "valódi" értékrendet megteremteni |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nihil:
Voltak korszakaim, mikor ez a szorongás bizonyos dolgokra orientálódott. Mindig másra. Elsőként kóros pánikbeteg voltam (úgy 9 éves koromban), a rohamokat a sötétség és az egyedüllét hozta elő. Ahogy mondtad, egy idő után már nevetséges volt számomra, hogy a semmitől parázom, elkezdtek más dolgok foglalkoztatni és rájöttem, hogy ilyenekkel felesleges terhelnem az idegrendszerem. Utána a hipohondria következett. Állandó szugesztiós félelem különböző betegségektől. Aztán nagy nehezen ez is elmúlt, de ezt mindig egy teljes világnézet- és hozzáállás változás idézte elő. Rájöttem (pontosabban bemagyaráztam magamnak), hogy az életem nem ér annyit, hogy parázzak attól, hogy valami bajom lesz, és már nem is féltem semmitől. A szorongások mára már csak bizonyos szerek használatakor és megfelelési kényszer hatására jönnek elő, de ha belegondolsz, hogy az életben mikor fordul elő, hogy meg akarsz felelni valaki előtt, akkor rájössz, hogy nagyon fontos helyzetekben tud ám lebénítani a pánik!
Köszönöm a reakciót, ilyesmire gondoltam.
Deadness:
Nagyon érdekes volt, amit írtál, hogy a félelmet új aspektusból szemléled, és ezáltal új tartalmat nyer. Lehet, hogy a félelem nem is minden esetben "rossz" érzés. Ritkán ugyan, de előfordult rémálmaimban, hogy annyira uralkodott a para, hogy már-már élveztem magát az érzést, és ez volt, ami felspanolt.
Ex alatt nekem is voltak paráim, de ezt nem a szer hozta elő, hanem a józan eszem: félelem a túladagolástól, vagy attól, hogy esetleg valami anyagra veszélyes reakcióim lehetnek. Keránál viszont eszméletlen durva pánikjaim voltak már, ezért is hagytam abba. Viszont egy valamire még kíváncsi volnék, de ilyen élmények után nemigen merem kipróbálni.
meta:
érdekes ez a flash, nemigen tudom hova tenni, de tanulságos, meg kell hagyni. azért köszönöm ezt is.
peace |
| | | | |
| | | | | | 4. meta | 2006. január 8. 03:37 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | Igen... szerintem is jobb szó a stressz... A "félelem" kifejezést nagyon misztikussá teszi az, hogy általában az igazi félelem az ismeretlentől van. Mástól inkább csak, mondjuk, hogy tart az ember. Persze kinek-hogy. Én pl. 21 éves léttemre sokszor érzem úgy, hogy "félek", mert nagyon-nagyon erős fantáziám van:D Van ebben valami, hogy a félelemtől félek, mert valójában tudom, hogy nincs mitől félnem, így magától a félelemérzéstől "félek". Ez egy érdekes dolog. Tudatmódosítók hatása alatt pedig kifejezetten szeretem néha azt az érzést... Sokkal nyitottabbak ugye az érzékeim, ezért egy teljesen új élménnyé válhat a "félelem"..:D Én még az ex alatt is tudtam parázni:) Igazi "krónikus" félelmem nincs. |
| | | | |
|
