 |
Félelem a félelemtőlmenthalbreakdown, 2006. január 6.  | |  | | | | 62. gery g | 2007. április 11. 14:42 |
| |  | |  | | | kisyasa!
sztem, hogy ugyan az az ember vagy nemkell bizonyítani, mert ha igen akkor már nem vagy ugyan az.. meg attól is függ h kinek kell ezt bizonyítani magadnak sztem semmiképp, ha tényleg erős 1éniség vagy.. nekem is van pár tincsem hátul de nemlettem más tőlük mint előttük voltam..vagy ha igen akkor nem abból kifolyólag..
a függőségről+ bizti van benne valami, ezt leginkább 1 hozzád közel álló tudná megmondani, hogy változtál-e azóta mióta ezen jár az eszed, és azt tom tanácsolni higgyél neki, mégha nemis épp úgy adja elő a dolgot mint ahogy te látod...
a szintetikákkal nemvagyok othon tőlem nagyon távol áll.. pl bnőm volt rajtuk 1ideig s hát nemtett jót se neki, sem a szervezetének.. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | most ideges vagyok mert másodszor kezdem írni a kommentet, egyszer már töröltem, szal hadarásért bocsi:)
Kb egy hónapja vágattam le a rasztahajamat én is, eléggé benne voltam a kultúrába, sok rasta barátom van. Ahogy a hajam már nem volt a fejemen bizonyítani akartam, hogy én még mindíg ugyanaz vagyok aki eddig voltam és többet szívtam, sőt, másmás dolgokat is kipróbáltam pl: mdma, amfetamin...és eléggé rá is kaptam (ffőleg eki). papír és gomba trippjeim már voltak de most valahogy már politoxi szinten vagyok. Elég kritikus a helyzet, és valamilyen oknál fogva elkezdtem látni magam kívülről és egy nagyon nagyon csúnya szócska járkál a fejemben fel s alá ami a FÜGGŐSÉG. Kicsit tehetetlen vagyok, erős személyiségnek tartom magam, de mégis fura ez az egész. huh hát remélem érthetően írtam.:) mit gondoltok? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A fű sem univerzális drog: van, akinek bejön, van akinek nem, van akinek egy ideig bejön, aztán nem, és lehet, hogy később megint. Szerintem nem érdemes erőltetni azt, ami nem jön be. Fogd fel úgy, hogy jelenleg más utat jársz. A béke-szeretet ideológiája, ami miatt a füvet szereted, fű nélkül is ugyanolyan értékes - nem kell hozzá egy anyag, hogy higyj benne. Aztán lehet, hogy pár év múlva megint szívni fogsz para nélkül. Az erőlködést mindenképpen kerüld el. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | alhambra_0:
Volt valaha rossz tapasztalatod rendörökkel? Azt hallottam, hogy rasztahajjal nagyobb az esélye, hogy az utcán "csak úgy" igazoltatnak és kipakoltatják a zsebeidet, stb. Ha veled ilyesmi megtörtént, vagy te is ezt hallottad, akkor az lehet a rendörpara egyik oka. Ha nem, akkor mostantól legalábbis :)
Amiket tehetsz pld.:
- rájössz, hogy a sok parázós esetböl gyk. 0-szor rúgták rád az ajtót
- megismered pontosan a jogaidat, pld. mit tehet a rendör és mit nem
- beszélsz lebukott és elterelésre járó emberekkel
- nem termesztesz, nem tartasz otthon csekélynél nagyobb mennyiséget
- irányítod a paragéped fantáziálását: elképzeled a lehetö legrosszabbat
- liberálisabb drogpolitikájú országba költözöl egy idöre
- szervezödsz és lobbizol a fogyasztás gyorsabb dekriminalizálásáért |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdvözletem minden kedves daath fórumozónak!
Eddig csak olvasgattam, és most lett indíttatásom, hogy írjak is. Lassan 4.ik éve zöldülök heti rendszerességgel. Igazából már kiskorom óta ebben a kultúrában élek, apám zenész, anyám palesztin - így sok tapasztalatom van a zölddel kapcsolatban. Szóval nekem fater azt mondta, hogy ne igyak ne dohányozzak, csak füvezgessek idősebb koromba. Rastafarinak tartom magam, reggae zenét hallgatok. Hatalmas rajongója lettem a ganja kultúrának, éltem Hollandiában, voltam a tavalyi kupán... Szóval a lényeg: nagyon nagy csodálattal tekintek erre a szerre. Pedig nem szoktam gyakran csinálni. Mást nem is próbáltam soha. Egy éve kezdődött, rendszeresen, mikor utcán toltam, hihetetlen rendőrparák jöttek rám. Lehet nevetni fogtok, de esküszöm, azt hittem, hogy az űrből figyelnek. Nagyon rossz volt, nem bírtam élvezni így. Aztán jött az hogy utcán soha, csak otthon. Akkor is paráztam, hogy rámrugják az ajtót... Ez szerencsére elmúlt, de azóta se merek utcán. Mert iszonyat paranoiás lettem. és csak a rendőröktől, pedig csak szívogatok (ha ez bün), még egy csokit se loptam soha.
Ennek az lett az eredménye, hogy nagyon lecsökkent a fogyasztás száma, havi 1-2 alkalomra. de így se élvezem! pedig rajongok a kenderért. tudom hülyén hangzik, de nagyon durva ez a kettős érzés bennem. szorongok folyton... és már attól félek, hogy skizo leszek, vagy meghülyülök. és ez az érzés akkor is bennem van ha már tényleg nem szívtam hetekig. hogy lehetne ezt feldolgozni, mert szeretnék életem végéig ganjázni. csak ezek a parák teljesen elrontják az élményt... úgy érzem tisztára bele hajszolom magam ebbe az egészbe, pedig tényleg nincs mitől tartanom. szóval tippeket várnék, hogy tudnám ezt feldolgozni, vagy mit tegyek. Szeretnék végre nyugodtan szívni, ugy mint régen! előre is köszönöm a segítséget! |
| | | | |
| | | | | | 57. fenyő | 2007. április 3. 00:13 |
| | | | | | | Kedves menthal!
Kíváncsi vagyok a sztoridra én már 30 körül járok
Tudom, tudom, hogy ebben nagyon gyerekes vagyok és sokkal éretlenebbnek tűnök és az is vagyok éspedig azért mert alapvetően egy hosszú és nem is túl jó kapcsolatban éltem le az elmúlt 10 évemet. Sok mindent nem éltem meg hála a félelmeimnek, hogy nem lesz más nekem. De mentségemre legyen mondva volt még 1-2 csavar az életemben ami kicsit magyarázatod adhatna, hogy miért is ragaszkodtam én ennyire ehhez a kapcsolathoz.
De ez novemberben volt :) és azóta annyi minden történt. Annyi jó dolog ért hogy azt el sem tudom mondani.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen jellegű lehet a Te megoldásod és hogy miért ennyire döntő az hogy mennyi idős az ember,.
Kedves Mese!
Köszönöm az írásod! Huuu ez teljesen így van és már tudom, hogy nem sok bajom van a szeretettel meg a környezetemmel.
Mostanra világos, hogy a párkapcsolatommal volt a legtöbb bajom. Valamiért olyan lányt választottam magamnak aki nagyon felszínes volt a szeretetben (is). Kívülről úgy tűnt, mintha nem mert elég extrovertált típus (enyhe borderlinével). De azóta annyit változott az életem és annyira másképp állok az emberekhez. Vissza kaptam nagyon sokat az eredeti énemből amit mindig is nagyon szerettem. :) Tele vagyok tervekkel, vágyakkal és hírtelen sok ember segítkezik ezek megvalósításában. Nagyon régen éreztem magam ennyire jól és már csak azt nem tudom, hogy mi jöhet még jobb ennél. :)
fenyő
|
| | | | |
| | | | | | 55. Bard | 2007. március 23. 16:16 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 54. mese | 2007. február 23. 10:49 |
| | | | | | | fenyő. az önértékelési zavarnak (ide vonatkozó részének ) két fajtája van amikor valaki úgy érzi kevés, pl, hogy szeretet kapjon és amikor úgy éárzi nem érdemli meg eza durvább.
azt sem árt tudni, hogy amikor valaki úgy érzi nem érdmel szeretet az baba korban keresendő. esetleg rosszul kommunikálták ezt le feléd a szüleid.
én magam azt tudom ehhez hozzátenni:
akármiylen is vagy akár összességében sikeres és konstruktív vagy egy hanyag szar és destruktív ember, azzal, hoyg megszülettél a teljességben egy értelmet célt és fnyt adtála szüleidnek. minden kis lépéseddel befolyásolod az univerzumot és ha már ez tény és így van érdemes ezt jól tenni, érdemes odafigyelni midenre. ha pedig te így hatsz a környezetdre, mások is ígyhatnak rád. ha képes vagy léteddel szálakat megmozgatni ebben, akkr más is így teszi és azért mert vagy neki lehet, hoyg nem szeret, de biztosan hálás. a hála ott lóg alevegőben és érdemes elfogadni.
ha úgy érzed nem érdemled meg csináld úgy az életed hoyg asaját koordináta rednszered és erkölcsöd szerint is megérdemeld, de tudd náladnál magasabb hatalmak eleve elrendezték, hogy a lényed és kisugárzása jó. összességében megérdemled, hoyg figyelmbe vegyenek.
a szeretet szót majd ráér használni később, amikor tudsz hozzá egyéb fogalmakat társakat kapcsolni. szerintem.
látodmost tök jó beszélgetést indítottál. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves fenyő!
Kicsit rég voltam már a topikban és nem kísértem figyelemmel a történteket, így kissé régi (november 24-i) hozzászólásodra szeretnék reagálni.
Első beírásoddal kapcsolatban nem éreztem ingert, hogy reagáljak, de mostmár igen. Tudod, amit leírtál, konkrétan és precízül ráillik arra a gondolat- és érzelemvilágra, amivel én is rendelkeztem kb. 5 évvel ezelőtt. Hogy én hogy győztem le, az egy kicsit hosszadalmasabb sztori, és talán meglepne téged, de mielőtt bármi konkrétat is mondanék erre, megkérdezném, hogy hány éves vagy, mert akár hiszed, akár nem, ez egy döntően befolyásoló tényező ezzel kapcsolatban.
üdv: menthal |
| | | | |
| | | | | | 52. ynul | 2006. december 9. 02:29 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 51. fenyő | 2006. november 24. 15:39 |
| | | | | | | Hi
Eltelt egy kis idő...
Azóta többet tudtam meg félelmeimről... Nem a lányoktól a kapcsolatteremtéstől félek, mégcsak nem is az elutasítástól, hanem a szeretet elfogadásától.
Félek elfogadni a szeretetet. Azt hiszem hogy én nem érdemlem meg hogy szeressenek.
Sok mindent megtudtam arról is miért, de még nem állt össze miért kaptam ezt... Mi dolgom van ezzel.
Nem bátorítást akarok kicsikarni itt, ezeket a játszmák lennének és abba felesleges belemenni.
Adhat-e egyáltalán bármilyen segítséget ebben valaki?
Még a legapróbbat is?
És ha adhat hogy tudnék elébe menni?
Hogy tudnám bevonzani ezt a segítséget?
Vagy egyedül vagyok ezzel?
Egyedül lehet ezt csak megoldani?
Van-e egyáltalán megoldása?
Picit aggódom
|
| | | | |
|
