 |
Félelem a félelemtőlmenthalbreakdown, 2006. január 6.  | |  | | | | 62. gery g | 2007. április 11. 14:42 |
| |  | |  | | | kisyasa!
sztem, hogy ugyan az az ember vagy nemkell bizonyítani, mert ha igen akkor már nem vagy ugyan az.. meg attól is függ h kinek kell ezt bizonyítani magadnak sztem semmiképp, ha tényleg erős 1éniség vagy.. nekem is van pár tincsem hátul de nemlettem más tőlük mint előttük voltam..vagy ha igen akkor nem abból kifolyólag..
a függőségről+ bizti van benne valami, ezt leginkább 1 hozzád közel álló tudná megmondani, hogy változtál-e azóta mióta ezen jár az eszed, és azt tom tanácsolni higgyél neki, mégha nemis épp úgy adja elő a dolgot mint ahogy te látod...
a szintetikákkal nemvagyok othon tőlem nagyon távol áll.. pl bnőm volt rajtuk 1ideig s hát nemtett jót se neki, sem a szervezetének.. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | most ideges vagyok mert másodszor kezdem írni a kommentet, egyszer már töröltem, szal hadarásért bocsi:)
Kb egy hónapja vágattam le a rasztahajamat én is, eléggé benne voltam a kultúrába, sok rasta barátom van. Ahogy a hajam már nem volt a fejemen bizonyítani akartam, hogy én még mindíg ugyanaz vagyok aki eddig voltam és többet szívtam, sőt, másmás dolgokat is kipróbáltam pl: mdma, amfetamin...és eléggé rá is kaptam (ffőleg eki). papír és gomba trippjeim már voltak de most valahogy már politoxi szinten vagyok. Elég kritikus a helyzet, és valamilyen oknál fogva elkezdtem látni magam kívülről és egy nagyon nagyon csúnya szócska járkál a fejemben fel s alá ami a FÜGGŐSÉG. Kicsit tehetetlen vagyok, erős személyiségnek tartom magam, de mégis fura ez az egész. huh hát remélem érthetően írtam.:) mit gondoltok? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A fű sem univerzális drog: van, akinek bejön, van akinek nem, van akinek egy ideig bejön, aztán nem, és lehet, hogy később megint. Szerintem nem érdemes erőltetni azt, ami nem jön be. Fogd fel úgy, hogy jelenleg más utat jársz. A béke-szeretet ideológiája, ami miatt a füvet szereted, fű nélkül is ugyanolyan értékes - nem kell hozzá egy anyag, hogy higyj benne. Aztán lehet, hogy pár év múlva megint szívni fogsz para nélkül. Az erőlködést mindenképpen kerüld el. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | alhambra_0:
Volt valaha rossz tapasztalatod rendörökkel? Azt hallottam, hogy rasztahajjal nagyobb az esélye, hogy az utcán "csak úgy" igazoltatnak és kipakoltatják a zsebeidet, stb. Ha veled ilyesmi megtörtént, vagy te is ezt hallottad, akkor az lehet a rendörpara egyik oka. Ha nem, akkor mostantól legalábbis :)
Amiket tehetsz pld.:
- rájössz, hogy a sok parázós esetböl gyk. 0-szor rúgták rád az ajtót
- megismered pontosan a jogaidat, pld. mit tehet a rendör és mit nem
- beszélsz lebukott és elterelésre járó emberekkel
- nem termesztesz, nem tartasz otthon csekélynél nagyobb mennyiséget
- irányítod a paragéped fantáziálását: elképzeled a lehetö legrosszabbat
- liberálisabb drogpolitikájú országba költözöl egy idöre
- szervezödsz és lobbizol a fogyasztás gyorsabb dekriminalizálásáért |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdvözletem minden kedves daath fórumozónak!
Eddig csak olvasgattam, és most lett indíttatásom, hogy írjak is. Lassan 4.ik éve zöldülök heti rendszerességgel. Igazából már kiskorom óta ebben a kultúrában élek, apám zenész, anyám palesztin - így sok tapasztalatom van a zölddel kapcsolatban. Szóval nekem fater azt mondta, hogy ne igyak ne dohányozzak, csak füvezgessek idősebb koromba. Rastafarinak tartom magam, reggae zenét hallgatok. Hatalmas rajongója lettem a ganja kultúrának, éltem Hollandiában, voltam a tavalyi kupán... Szóval a lényeg: nagyon nagy csodálattal tekintek erre a szerre. Pedig nem szoktam gyakran csinálni. Mást nem is próbáltam soha. Egy éve kezdődött, rendszeresen, mikor utcán toltam, hihetetlen rendőrparák jöttek rám. Lehet nevetni fogtok, de esküszöm, azt hittem, hogy az űrből figyelnek. Nagyon rossz volt, nem bírtam élvezni így. Aztán jött az hogy utcán soha, csak otthon. Akkor is paráztam, hogy rámrugják az ajtót... Ez szerencsére elmúlt, de azóta se merek utcán. Mert iszonyat paranoiás lettem. és csak a rendőröktől, pedig csak szívogatok (ha ez bün), még egy csokit se loptam soha.
Ennek az lett az eredménye, hogy nagyon lecsökkent a fogyasztás száma, havi 1-2 alkalomra. de így se élvezem! pedig rajongok a kenderért. tudom hülyén hangzik, de nagyon durva ez a kettős érzés bennem. szorongok folyton... és már attól félek, hogy skizo leszek, vagy meghülyülök. és ez az érzés akkor is bennem van ha már tényleg nem szívtam hetekig. hogy lehetne ezt feldolgozni, mert szeretnék életem végéig ganjázni. csak ezek a parák teljesen elrontják az élményt... úgy érzem tisztára bele hajszolom magam ebbe az egészbe, pedig tényleg nincs mitől tartanom. szóval tippeket várnék, hogy tudnám ezt feldolgozni, vagy mit tegyek. Szeretnék végre nyugodtan szívni, ugy mint régen! előre is köszönöm a segítséget! |
| | | | |
| | | | | | 57. fenyő | 2007. április 3. 00:13 |
| | | | | | | Kedves menthal!
Kíváncsi vagyok a sztoridra én már 30 körül járok
Tudom, tudom, hogy ebben nagyon gyerekes vagyok és sokkal éretlenebbnek tűnök és az is vagyok éspedig azért mert alapvetően egy hosszú és nem is túl jó kapcsolatban éltem le az elmúlt 10 évemet. Sok mindent nem éltem meg hála a félelmeimnek, hogy nem lesz más nekem. De mentségemre legyen mondva volt még 1-2 csavar az életemben ami kicsit magyarázatod adhatna, hogy miért is ragaszkodtam én ennyire ehhez a kapcsolathoz.
De ez novemberben volt :) és azóta annyi minden történt. Annyi jó dolog ért hogy azt el sem tudom mondani.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen jellegű lehet a Te megoldásod és hogy miért ennyire döntő az hogy mennyi idős az ember,.
Kedves Mese!
Köszönöm az írásod! Huuu ez teljesen így van és már tudom, hogy nem sok bajom van a szeretettel meg a környezetemmel.
Mostanra világos, hogy a párkapcsolatommal volt a legtöbb bajom. Valamiért olyan lányt választottam magamnak aki nagyon felszínes volt a szeretetben (is). Kívülről úgy tűnt, mintha nem mert elég extrovertált típus (enyhe borderlinével). De azóta annyit változott az életem és annyira másképp állok az emberekhez. Vissza kaptam nagyon sokat az eredeti énemből amit mindig is nagyon szerettem. :) Tele vagyok tervekkel, vágyakkal és hírtelen sok ember segítkezik ezek megvalósításában. Nagyon régen éreztem magam ennyire jól és már csak azt nem tudom, hogy mi jöhet még jobb ennél. :)
fenyő
|
| | | | |
| | | | | | 55. Bard | 2007. március 23. 16:16 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 54. mese | 2007. február 23. 10:49 |
| | | | | | | fenyő. az önértékelési zavarnak (ide vonatkozó részének ) két fajtája van amikor valaki úgy érzi kevés, pl, hogy szeretet kapjon és amikor úgy éárzi nem érdemli meg eza durvább.
azt sem árt tudni, hogy amikor valaki úgy érzi nem érdmel szeretet az baba korban keresendő. esetleg rosszul kommunikálták ezt le feléd a szüleid.
én magam azt tudom ehhez hozzátenni:
akármiylen is vagy akár összességében sikeres és konstruktív vagy egy hanyag szar és destruktív ember, azzal, hoyg megszülettél a teljességben egy értelmet célt és fnyt adtála szüleidnek. minden kis lépéseddel befolyásolod az univerzumot és ha már ez tény és így van érdemes ezt jól tenni, érdemes odafigyelni midenre. ha pedig te így hatsz a környezetdre, mások is ígyhatnak rád. ha képes vagy léteddel szálakat megmozgatni ebben, akkr más is így teszi és azért mert vagy neki lehet, hoyg nem szeret, de biztosan hálás. a hála ott lóg alevegőben és érdemes elfogadni.
ha úgy érzed nem érdemled meg csináld úgy az életed hoyg asaját koordináta rednszered és erkölcsöd szerint is megérdemeld, de tudd náladnál magasabb hatalmak eleve elrendezték, hogy a lényed és kisugárzása jó. összességében megérdemled, hoyg figyelmbe vegyenek.
a szeretet szót majd ráér használni később, amikor tudsz hozzá egyéb fogalmakat társakat kapcsolni. szerintem.
látodmost tök jó beszélgetést indítottál. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves fenyő!
Kicsit rég voltam már a topikban és nem kísértem figyelemmel a történteket, így kissé régi (november 24-i) hozzászólásodra szeretnék reagálni.
Első beírásoddal kapcsolatban nem éreztem ingert, hogy reagáljak, de mostmár igen. Tudod, amit leírtál, konkrétan és precízül ráillik arra a gondolat- és érzelemvilágra, amivel én is rendelkeztem kb. 5 évvel ezelőtt. Hogy én hogy győztem le, az egy kicsit hosszadalmasabb sztori, és talán meglepne téged, de mielőtt bármi konkrétat is mondanék erre, megkérdezném, hogy hány éves vagy, mert akár hiszed, akár nem, ez egy döntően befolyásoló tényező ezzel kapcsolatban.
üdv: menthal |
| | | | |
| | | | | | 52. ynul | 2006. december 9. 02:29 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 51. fenyő | 2006. november 24. 15:39 |
| | | | | | | Hi
Eltelt egy kis idő...
Azóta többet tudtam meg félelmeimről... Nem a lányoktól a kapcsolatteremtéstől félek, mégcsak nem is az elutasítástól, hanem a szeretet elfogadásától.
Félek elfogadni a szeretetet. Azt hiszem hogy én nem érdemlem meg hogy szeressenek.
Sok mindent megtudtam arról is miért, de még nem állt össze miért kaptam ezt... Mi dolgom van ezzel.
Nem bátorítást akarok kicsikarni itt, ezeket a játszmák lennének és abba felesleges belemenni.
Adhat-e egyáltalán bármilyen segítséget ebben valaki?
Még a legapróbbat is?
És ha adhat hogy tudnék elébe menni?
Hogy tudnám bevonzani ezt a segítséget?
Vagy egyedül vagyok ezzel?
Egyedül lehet ezt csak megoldani?
Van-e egyáltalán megoldása?
Picit aggódom
|
| | | | |
| | | | | | 50. Titti | 2006. október 8. 15:59 |
| | | | | | | | egyáltalán nem gúnyolódtam , csak tényleg úgy éreztem , mintha egy romantikus film eleje lenne , és ha tényleg az lenne várnám a fejleményeket, majd jön egy másik lány és a vége boldogan élnek míg meg nem halnak:) kicsit hülye vagyok , csak szorítok neked |
| | | | |
| | | | | | 49. fenyő | 2006. október 7. 20:20 |
| | | | | | | ?
Romantikus film?
Gúnyolódsz?
:)
|
| | | | |
| | | | | | 48. Titti | 2006. október 6. 17:44 |
| | | | | | | | ez úgy hangzik mint valami romantikus filmben csak még nem ismerjük a másik főszereplőt |
| | | | |
| | | | | | 47. fenyő | 2006. október 6. 16:43 |
| | | | | | | Elég egyedi az én történetem (kié nem?) a lényeg, hogy egy nagyon régi kapcsolatom van felbomlóban. És most nagyon sok dolgot észreveszek magamban amit eddig nem is tudatosult. Mivel a barátnőm mellett nem csajoztam most döbbentem rá, hogy félek új kapcsolatot teremteni. Eddig nem volt "tétje" tudom most sincs de azért mégis.... Nem hiszem hogy többször utasítottak vissza mint bárkit, csak most úgy érzem kicsit előröl kel kezdeni sok mindent és egy picit hátrányba érzem magam mintha több kapcsolatom lett volna. Talán úgy nagyobb tapasztalatom lenne.... Félelem az egyedülléttől, értéktelenségtől, a visszautasítástól.
Bizonyosság nélkül nehéz elhinni hogy jó leszek-e valakinek és félek, hogy nem.
Tudom ezek a félelmek mindig is bennem voltak.
Azt is tudom, hogy most legalább szembenézhetek velük és ez jó!
Tudom, csak akkor is félek
.
|
| | | | |
| | | | | | 46. Titti | 2006. október 6. 16:00 |
| | | | | | | szerintem is, lesz majd egy lány aki kezdeményez
nem igazán tudok tanácsot adni , biztos vannak lány barátaid akik segítenének
valakiben nagyot csalódtál, vagy sokszor utasítottak el? |
| | | | |
| | | | | | 45. Sevil | 2006. október 6. 15:48 |
| | | | | | | | Nem kell tenni semmit. Valakinek a félénkebbek jönnek be. Majd rádmásznak, ne félj... |
| | | | |
| | | | | | 44. fenyő | 2006. október 6. 14:44 |
| | | | | | | | A lányoktól félek mostanában, megszólítani őket, ismerkedni velük... hogy lehet ez ellen tenni? |
| | | | |
| | | | | | 43. Titti | 2006. október 4. 16:15 |
| | | | | | | danika azt hiszem ez a ti szavatok a szer-elem, a ti lételemetek a szer :)
azon gondolkod-om hogy összeszerelem a két fél elemet és ez a rom-anti-ka= a félelem ellenszere a szerelem
kiskoromban amikor hallgattam a felnőttek beszélgetését, megismételtem magamban a szavakat és megszámoltam hogy hány betűből állnak, ez volt a szórakozásom:) szótagokra bontottam , tök gyorsan ment |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Újra visszatérek ide, mert eszembe jutott egy érdekesség.
Tulajdonképp a félelem a félelemtől hasonlatos egy fraktálhoz, ami minden másban is megtalálható, ha az ember mélyebben szétnéz a világban. Attól félsz, hogy félni fogsz, és abban a félelemben a félelemtől félsz, és ha annak a mélyére mész, akkor ott is ugyanaz van, és így tovább és így tovább.
Nem tudom, mit gondoltok erről, kiváncsi vagyok kinek mi fordul meg a fejében ilyen gondolatok hallatán.
menthal |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Titti ez érdekes játék a szavakkal. Ehhez mit szólsz: szer-elem? |
| | | | |
| | | | | | 39. Titti | 2006. október 1. 23:08 |
| | | | | | | | a félelem szerintem a fél elem miatt van , fél víz fél tűz fél föld fél levegő. fél szenvedély fél nyugalom fél könnyedség fél biztonság , a másik fele biztos megvan azállandó csak te nem hiszed vagy csinálod vagy érzed vagy akarod a másik felét vagy kinek hogy tetszik :) a fél fél egyedül |
| | | | |
| | | | | | 38. Titti | 2006. szeptember 16. 15:34 |
| | | | | | | | nagyon tudtam félni a haláltól, úgy gondoltam ha túl sokáig koncentrálok egy dologra és párosítom pl a félelem energiájával egy idő után megvalósul így még jobban féltem , de kb 1 éve leküzdöttem |
| | | | |
| | | | | | 37. mese | 2006. június 29. 19:43 |
| | | | | | | | én a testem féltem, a szenvedést nem csípem, de így van, ahogy fent is írták, jobb ha nincs időd merengeni a szar dolgokon... |
| | | | |
| | | | | | 36. helio* | 2006. június 29. 11:34 |
| | | | | | | nem az ördög, hanem a vívódás
furcsa, de az őrület az őrület elleni harcban bontakozik ki |
| | | | |
| | | | | | 35. tar_ | 2006. június 29. 01:03 |
| | | | | | | megnéztem a beavis and butthead filmet, beavis evett egy kis sanpedrót és haluzott... nah mind1
egyretöbbet gondolok arra amikor hajnalkáztam, és azthittem megőrülök, mintha az ördög bujt volna belém, a hit segitett, de mivan ha bekattanok? nemtudom miért irtam ezt le, nem tudom miért kell nekünk ilyen dolog |
| | | | |
| | | | | | 34. mese | 2006. február 21. 00:17 |
| | | | | | | | egyetértünk kedves helio:) |
| | | | |
| | | | | | 33. helio* | 2006. február 19. 20:10 |
| | | | | | | Az ismeretlen (és annak megismerése) inkább kfejezetten vonz.
Lesz még mikor minden féle fél elemre úgy gondolunk vissza, mint "a saját hülyeségünk" [volt] :) |
| | | | |
| | | | | | 32. mese | 2006. február 19. 14:26 |
| | | | | | | Khameleon:
Hát amit elmondtál az jó nagy közhely. Ne haragudj, de télleg:)
Amit az ismeretlenről írsz csak azt mutatja, hogy még nem ástál magadban elég mélyre. Vannak félelmek amiket tökéletesen értesz, az agyadban a gondolkodásodban helyre tudod tenni, de az érzés ezzel párhuzamosan nem alakul, nem úgy működik.Vagyis hiába változtatsz mentálisan a szorongás nem szűnik meg, ilyen az igazi félelem! Vannak dolgok amiket nem lehet csak úgy helyrepakolni. Amikről te beszélsz azokra nem is tekintek félelemként. Azok a saját hülyeségeim, és gyorsan korrigálni kell őket. Engem nem az ismeretlen rémiszt meg, hanem a jól ismert és az a körüli tehetetlenségem pl. A visszatérő jelenségek, az előre megjósolható dolgok. Sok módon lehetne ragozni, de azzal nem értek egyet, hogy az ismeretlen ténye okozza a félelmeket.
értsd: én felkapcsolom a villanyt:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a felelmet tenmagad kelted. a felelmet az egod kelti. az ego probal bizonyos dolgokat bizonyos altalad kepzelt halmazok sorolni. az egod az ismeretlen dolgokat rogton analizalja, megprobal magyarazatot keresni ra, problemak ellen megoldast talalni. pl: belepsz egy sotet szobaba, latod hogy a foldon van egy ismeretlen, hosszukas targy. az ego rogton (talan) a felelmet kelti benned: "menj innen, nehogy bajod legyen", de amint felkapcsolod a villanyt, lathatod, amitol paraztal nemmas, mint egy sepru.
ha kepes vagy az egodat csak bizonyos szintu problemak fele iranyitani, felelmeid tobbet nem lesznek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Itt szóba jöhet a vallás is, annak az alapja a félelem... csak segít túlélni a dolgokat, de annak köze sincs az igazsághoz... Mindenki megtalálja a hozzá legközelebb álló vallást, és azt gyakorolja... A legtöbb ember valójában nem tudja, mit jelent ez, csak követi, és mint egy monológot mondogatja magában! Az nem te magad vagy, csak magadra erőlteted! Én ezért nem vagyok a hagyományos értelemben vallásos... nekem megvan úgymond a saját hitem, amit én alakítottam ki magamnal, eszerijnt élek, és ebből semmi sem mozdíthat ki, mert amit hiszek, hogy úgy van, azt meg is tudom magyarázni...vagyis ismerem! Sokan istent úgy emlegetik, mint egy feljebb való lényt, aki majd rendet tesz, mert mindenkit szeret, és biztonságban érzik magukat vele... De isten nem lehet más, csak te magad, a te tudatod, ami mindenféle kételytől letisztult... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | a félelem csak az, amit nem ismersz... semmi más... ha képes vagy szembenézni a félelemmel, az azt jelenti, hogy érdekel...mert a félelmek azok csak az önmagadban lévő kételyek, amiben nem vagy biztos! Ha biztos vagy önmagadban, soha nem kell többé félned, mert ismered önmagadat...vagyis nincs előtted ismeretlen, amihhez nem tudod, hogyan állj hozzá! A dolgokba nem beletörődni kell, és elfogadni úgy, ahogy van, ha az nem tetszik, hanem meg kell tanulni kezelni. Létezik tudat, amit te úgy "tudsz", ahogyan van... Az elme csak egy befolyásolt állapot, ami abból tevődik össze, amit ebben a világban tapasztalsz! azt lehet befolyásolni! a tudatod nem! és ha ezzel tisztában vagy, nem kell mitől félned... egy újszülött nem fél semmitől, mert még nem befolyásolta annyi tényező, hogy legyen mitől félnie!de mivel állandóan felfedez, félelmekbe fog ütközni, amit csak akkor fog tudni leküzdeni, ha megtanulja saját maga kezelni! |
| | | | |
| | | | | | 28. mese | 2006. február 18. 11:19 |
| | | | | | | Na ez nagyon ott van, ez kiváló megfogalmazs!:o)
"a félelem a negatív érzések
"gyűjtőere"... " |
| | | | |
| | | | | | 27. helio* | 2006. február 17. 17:53 |
| | | | | | | | (( ja és nem csak tripp alatt alakulhat át, de az viselkedhet indikátorként)) |
| | | | |
| | | | | | 26. helio* | 2006. február 17. 17:48 |
| | | | | | | Már itt az elején tsztázzuk: NEM FÉLEK A GILISZTÁTÓL!!!
:)
Attól viszont igen, hogy egy nagy erejű tripp alatt valahogy eszembe jut, mert kimondhatatlanul UNDORODOM a férgek+lárvák+stb tól!
[pedig az anyatermészet része]
Namármost olyan badtrippet kapnék ha az undor tartósan átcsapna félelembe, hogy (kis túlzással) lehet túl sem élném.. pfújj!
De itt nem rólam van szó, hanem arról hogy a félelem a negatív érzések
"gyűjtőere"... Sokminden negatív érzelem alakulhat át félelemmé,
amely meg már önnmagát táplálja. |
| | | | |
| | | | | | 25. mese | 2006. február 16. 16:33 |
| | | | | | | menthal: köszi, igen ez a kettő:)
Az önsimeret télleg segít, de azt gondolom nem old meg mindent, ha lenne egy-két éve magányosan egy kolostorban, vagy akár itthon, hoyg agyaljak... de nincs. Dolgozom, tanulok, tanítok, takarítok, pörgök, emberek, barátok, család....
PÖRÖGPÖRÖGPÖRÖGPÖRÖGPÖRÖG.
Vagyis mindig rakódnak újabbak ránk, nincs nyugalom, de nem is mondhatom, hogy ne változzon köröttem semmi, merta kkor meg az életem tagadnám. |
| | | | |
| | | | | | 24. meta | 2006. február 14. 16:37 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Sok érdekes gondolat, mondhatni a bőség zavara. A félelem (vagy nevezzük inkább szorongásnak) minden embernek valamivel eltérő dolgot juttat az eszébe, mert más váltja ki, és ezért más aspektusból nézi.
A sötétségtől való félelem valóban nem ösztönös félelem. Az anyaméhben két félelem "ragad ránk" mindössze: egyik a zuhanástól, másik pedig az erős hanghatástól. Ezt a kettőt az evolúció az ontogenezis által belénk ültette, tenni ellene nem tudunk. A legtöbb kisgyerek alapból nem fél a sötéttől, mégis kialakul benne a félelem, mert mindig belekerül olyan társaságba, ahol a gyerekek "paráztatják" egymást. Megtanítják félni a másikat, és ezt senki nem tudja elkerülni. Mindenhol megfigyelhető, hogy a legkisebb légkörben, ahol szocializálódás folyik, ott poénból beszaratják a másikat. Titkon ők maguk is félnek, de milyen jó érzés már látni, hogy a másikra hogy ráhoztam a szívbajt. Ennyi.
Ahogy érik az ember, a többi félelme már inkább a mindennapokban, az állandó hajtásban, elvárások teljesítésében való fáradozás miatt alakul ki, ami nem is annyira félelem, mint inkább szorongás (jól mondtátok, inkább ez a jó szó rá), és ez az, ami rengeteg dologban meggátolja az embert, megkeseríti az életét, elvonja a nyugalmát, és olykor rohamokat okoz, ahogyan mese esetében.
mese:
Igazad van abban, hogy a félelemnek van iránya, de az általa keltett szorongsának nincs, és gyakran csak ezt az "utórengést" érzi az ember, amit aztán nem tud magának megmagyarázni. A lényeg, hogy nehéz megkeresni mindennek a gyökerét, megtalálni azt, hogy mi is a probléma, hogy megszüntethessük. A két fogalmat nehéz elszigetelni egymástól, és gyakran azért nem érti az ember, hogy miért parázik, mert nem érti a saját lélektanát, és ehhez nagyobb önismeretre lenne szükség. Talán akkor ki lehetne küszöbölni az ilyen felesleges félelmeket.
Azt hiszem egyelőre ennyi.
Várom a további gondolatokat!
Peace! |
| | | | |
| | | | | | 22. mese | 2006. február 10. 12:52 |
| | | | | | | jaja, igaz-igaz:)
folytonos pozitív megerősítés... ezen vagyok, most kell megint, egy kis nyugi, sunshine, meg miegymás:) |
| | | | |
| | | | | | 21. meta | 2006. február 10. 03:08 |
| | | | | | | ...akármi is van, az úgy van rendben...
aggódni olyan, mint gyémántcsiszolás közben az instabil halmazokra redukálni az idő végtelenülését.
nem érdemes.
a most a lényeg.
a jó mostból jó mostok következnek... |
| | | | |
| | | | | | 20. helio* | 2006. február 9. 23:13 |
| | | | | | | Igen érdekesek ezek a 'tárgy' ("célpont") nélküli érzések,
melyek közt van igen rossz, egész kellemes, és meglehetősen zavarbaejtő is:
Félni, de nem tudni mitől. Haragudni, de nem tudni kire.
Vágyni, de nem tudni mire. Menekülni, de nem tudni mi elől.
...stb...
A fentiek csak példék, viszont olyan érzésem már volt hogy
szerelmes vagyok, de nem tudom kibe! (nem eldönteni nem tudom, hanem totál nemtom)
érdekes.. |
| | | | |
| | | | | | 19. mese | 2006. február 9. 12:51 |
| | | | | | | Hát szerintem ez a téma is-is, egyrészt van a szorongás, stresszes állapotból fakad, de nem egyenlő a stresszel, annak a levetülése magunkban, és többnyire nincs iránya. A félelemnek van iránya. A félelem nem zavar, egyedül az zavar, amiben más meg bízni tud, hogy amitől félek, azt megteremtem magamnak a gondolataimmal és egy idő után azon parázok, húúú, nem szabad félnem. Ördögi kör. A félelmen túl lehet lépni, vadul, csakazértis módon, amit írt helio.
A csecsemőknek két alapvető félelmük van (nem ugrik be mindkettő, az egyik a mélységtől, a másik az anyával függ össze),... a tapasztalás során erre rakódik minden, az élményeinket rágombolyítjuk. A sötétségtől való félelem azt hiszem később alakul ki, kisgyermekkorban, kora óvodáskorban, de már 9-10 évesen olyan mély, hogy alapvető félelmnek érezzük. A többi félelem ehhez kapcsolódik. Pl. egy ijesztő hang, amit sötétben hallasz, mivel félsz a sötéttől, ezért kiterjeszted a félelmed a hangra is, hiszen az annak a részeként tapasztalható számodra... Onnatól fogsz a hangtól félni, közben önmagában a hang nem is félelmetes. Na ennyit a gyerekpicológiáról:)
Szóval a félelmek engem kevésbé zavarnak, van iránya, ezért ha van mitől meg is tudom szüntetni az okot, tehetek ellene. A szorongás, mardosó rossz érzés, belső feszültség sokkal rosszabb, nehezebb megtalálni az okot, és alig tudod elhárítani. Nekem ezekkel van bajom, és e miatt vannak olykor rohamaim, amik egészen testi szinten is kikészítenek, pl majdnem infarktust kapok, az egeket veri a vérnyomásom, izomgörcs, stbstbstb.
Ezeket is kiváltja valami. Sokszor (megfigyeltem) ha feszült is vagyok, ez az érzés inkább csak izgalom, erős tett vágy, sarkall valamire, hiperaktívként csomó dolgot szeretek csinálni, tehát ez a bizzegés, bizsergés bepörget - ha épp egyedül vagyok, és azt teszek amit akarok. De ha épp nem csinálhatom, amit akarok, nem lehetek egyedül, vagy a hétköznapok mást kívánnak, mint amit éppen teszek akkor létrejön egy kontraszt és ez az erő nem tud kreatívan megnyilvánulni, hanem elkezd belül forrni... ebből lesz az amit utálok, a roham. Ehhez persze kell az is, hogy nem vagyok kipihenve épp, stbstbstb.
De amennyire szeretnék én mindig azt tenni, amit a belsőm sugall, vagy egyedül lenni, annyira ezt nem tehetem meg... nem tudom mi az út, mi a menekülési lehetőség, hacsak nem vissza a természetbe és kilépek a társadalomból...
... ez most egy agyalás, nincs vége, fűzzetek hozzá bármit:) |
| | | | |
| | | | | | 18. helio* | 2006. február 8. 16:35 |
| | | | | | | [azokra emlékezve akiket elsodort]
°´`°.˛¸,.°´`°.˛¸,.
A félelem a félelemtől -- és az egyéb "önnmagukba forduló dolgok"
közös tulajdonsága a kiúttalanság illúziójának szélesvásznú vetítése.
DE ha vki valóban változtatni akar, el kell hogy fogadja hogy képes rá!
Én az ilyen "önnmagukba forduló dolgok"-ra úgy tekintek mint egy
patakra amely átfolyik rajtam (nem kapaszkodom bele, nem akad belém). Nem szívom magamba és nem zárom ki, csak hagyom (mint útbaeső egyén) hogy folytassa útját és egy másik világ felé hömpölyögjön. Amint elvonult az ár, az alapvető - örök értékek szigetei
bukkannak elő...
* |
| | | | |
| | | | | | 17. Zaxxon | 2006. január 24. 12:25 |
| | | | | | | | Például lesz egy rémálmod, hogy megnyerted az ötös lottót és mindenki rád vadászik.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | láttátok a boogie(y?)man c. filmet?
tudod, a mumus, a szekrényből... vagy az ágy alól... |
| | | | |
| | | | | | 15. tar_ | 2006. január 20. 14:54 |
| | | | | | | | az hogy a gondolataid energiák, amikkel "teremthetsz" |
| | | | |
| | | | | | 14. Vino | 2006. január 20. 10:13 |
| | | | | | | | Mondjuk ha nagyon félek attól, hogy milyen megnyerni a lottóötöst? vagy akkor most mivan? |
| | | | |
| | | | | | 13. tar_ | 2006. január 19. 14:58 |
| | | | | | | a beszélgetések istennel 1. könyvéve volt olyan hogy:
"Amitől nagyon félsz, azt óhatatlanul meg is fogod tapasztalni."
ha egy kicsit is érzem hogy kezd urrá lenni rajtam akkor ez megnyugtat, |
| | | | |
| | | | | | 12. ynul | 2006. január 13. 00:07 |
| | | | | | | " Ó nemesi sarj! Mikor ama jelenések támadnak és feltünnek, te ne félj, ne rettegj, hisz te magad hajlam- s elmebeli test vagy, ölhetnek és vághatnak te meg nem halhatsz. valójában önnön ürességed önnön alakzatai azok, nem kell tölük menekülnöd, nem kell riadoznod. A Halál Urának alakjai is kinek-kinek önnön ismerete önnön sugárzásából támadnak megfogható valóságuk nincsen. Ürességnek üresség nem árthat önön értelmed önnön mesterkedéséböl fakad mindez, nem más."
"Örömömnek társaitól elszakadván most egymagam bolyongok.
Mikor önnön jelenésem ürességének álalakjai támadnak,
adjon eröt a Megtisztultan Kiterjedettek irgalma!"
idézet: tibeti halottaskönyv ( kara györgy féle fordítás)
gondoltam ideiilik
bár még élek (?) asszem hasznos már ez a könyv.
mindenestre jobb lett volna egy pár trippel elöbb olvasni mert alkalmazható lehet a bad trippeknél (is) meg a hétköznapi paráknál. legalábbis egy ideig mert aztán visszaránt a transzcendens kábaság.
a cél az állandósult tudatosítás.
(a hozzászólásom vége már átcsapott egyfajta önösztönzésbe de sebaj)
jóéjt! :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nihil:
Teljesen igazad van. A kihívásokat nagyon szeretem, jelmondatom is, hogy "challenge everything". Szeretek állandóan bizonyítani, és valóban fejlődés tapasztalható. Lassan, de biztosan. Az instabilitásom azonban egy mélyen gyökerező dologból száramzik, amit már nemigen tudok felderíteni, hogy mi is az. A probléma rám vetülő része, amelyet a külvilág hatásai keltenek, jelentősen kezelhetőek kilencven százalékban. A maradék azonban éppen hogy akkor jönnek elő, mikor módosult tudatállapotban vagyok. Ennek is egy része tudatos, a többi azonban mélyről tör fel, és számomra ismeretlen, és ez az, amit le akarok vetkőzni teljesen. Ez bizonyítja számomra, hogy súlyos tudatalatti paráim vannak, amiket nem ismerek.
Ezek a szerek végtelen pozitív tapasztalatokkal képesek elárasztani, de mindig feltör számos negatívum is. Ezért van az, hogy kacérkodom a használatukkal, de parázom is miatta, mert tudom, hogy negatív dolgokat fogok átélni. Ebben rejlik a dolog kettőssége.
A meditációról nincsenek fogalmaim. Nem tudom, miben rejlik, hogyan zajlik, miről szól, és annyira a lényegével sem vagyok tisztában. Bizonyára egy konstruktív dolog, de szerintem én képtelen vagyok rá. A belső nyugtalanságom olyan mértékű, hogy szerintem képtelenné tesz erre. Bár nem tudom. Ez a meditációs dolog érdekelne.
helio*:
Valahol hasonló cipőben járhattunk, csak az én helyzetem nem volt ennyire "elfajult". Bár én is sokat fantáziáltam, hogy szívesen kinyírnám magam, de ilyen szintre nem hiszem, hogy eljutottam. Summa summárum: a felszínen, a mindennapokban tényleg segít egy szemléletváltás. A mélységekben azonban ott marad mindig ezeknek a gyökere, és én arra keresek megoldást, hogy ezektől ilyen szinten legyek képes megszabadulni.
peace |
| | | | |
| | | | | | 10. helio* | 2006. január 9. 17:11 |
| | | | | | | ((Érdekes hogy aki másban bízni tud, ritkábban és kevésbé fél.))
A gondolatot tényleg energia követi?
Mert akkor csak ki kell fordítani a kesztyűt (mint általában).
Attól félek hogy félni fogok. De már eleve félek.
Akkor nem kell attól féljek hogy félni fogok.
stbstb-örvényŐrWénY-stbstb
Végülis magamtól félek. De nem lehetek az ellenfelem.
Belső egység és nyugalom kell. (mondjuk ez ált. recept)
Mikor félek, hátralépek és megszemlélem azt 'aki fél'.
Megnyugtatom. |
| | | | |
| | | | | | 9. helio* | 2006. január 9. 16:50 |
| | | | | | | Már itt az elején elismerem hogy hülyén hangzik de (nálam)
a félelem extázisba csap(hat) át,
ha félek valamitől, de csakazértis megteszem.
Persze ez csak akkor működik, ha van mit megtenni :)
Volt hogy öngyilkos akartam lenni (mekkora hülyeség!!) és
eltöltöttem egy napot úgy, mintha az utolsó lenne...
na ez rendesen elbánt a félelmekkel!
(ált. okozatoktól féltem, és persze mindenben okot láttam (rá))
Attól félek (de csak félig) hogy nem értenek meg az emberek. |
| | | | |
| | | | | | 8. meta | 2006. január 9. 12:39 |
| | | | | | | a félelmet terjeszteni viszont nagyon csúnya dolgot.
másokat félni, parázni tanítani.
ilyen az is, amikor valakinek van egy adott parája magával kapcsolatban (meleg, leszbikus, frigid, impotens, stb...) és ezt másokról kezdi terjeszteni)
ez is félelem a félelemtől. |
| | | | |
| | | | | | 7. Nihil | 2006. január 9. 11:19 |
| | | | | | | másrészt engem sokszor annak tudata, hogy igazából egy végtelen egésznek egy véges kicsi része vagyok nagyon meg tud nyugtatni.
Ha tényleg ilyen instabil (parás?) vagy, vagy csak annak érzed magad, akkor szerintem hanyagolnod kellene mindenféle tudatmódosítót és vmi kevésbé radikálisabb dologra pl. meditációra kellene koncentrálnod (ami persze mindenképp építő jellegű).
A nehéz helyzetek meg mindenkire hatással vannak, csak meg kell tanulni őket kezelni. Persze ez nem megy mindenkinek egyformán, de hát biciklizni sem tanulunk meg egyszerre. Mindenesetre a gyakorlat az, ami a legtöbbet segít és ha szembe nézel a kihívásokkal az maga után vonja a fejlődést.
És ne feletsd el, hogy a bátor nem az, aki nem fél, hanem aki úrrá tud lenni rajta. |
| | | | |
| | | | | | 6. Nihil | 2006. január 9. 11:08 |
| | | | | | | | Az biztos, hogy sokat tud segíteni, ha az ember elgondolkodik azon, hogy mekkora jelentősége van a dolgoknak a világban, egyrészt segít egy "valódi" értékrendet megteremteni |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nihil:
Voltak korszakaim, mikor ez a szorongás bizonyos dolgokra orientálódott. Mindig másra. Elsőként kóros pánikbeteg voltam (úgy 9 éves koromban), a rohamokat a sötétség és az egyedüllét hozta elő. Ahogy mondtad, egy idő után már nevetséges volt számomra, hogy a semmitől parázom, elkezdtek más dolgok foglalkoztatni és rájöttem, hogy ilyenekkel felesleges terhelnem az idegrendszerem. Utána a hipohondria következett. Állandó szugesztiós félelem különböző betegségektől. Aztán nagy nehezen ez is elmúlt, de ezt mindig egy teljes világnézet- és hozzáállás változás idézte elő. Rájöttem (pontosabban bemagyaráztam magamnak), hogy az életem nem ér annyit, hogy parázzak attól, hogy valami bajom lesz, és már nem is féltem semmitől. A szorongások mára már csak bizonyos szerek használatakor és megfelelési kényszer hatására jönnek elő, de ha belegondolsz, hogy az életben mikor fordul elő, hogy meg akarsz felelni valaki előtt, akkor rájössz, hogy nagyon fontos helyzetekben tud ám lebénítani a pánik!
Köszönöm a reakciót, ilyesmire gondoltam.
Deadness:
Nagyon érdekes volt, amit írtál, hogy a félelmet új aspektusból szemléled, és ezáltal új tartalmat nyer. Lehet, hogy a félelem nem is minden esetben "rossz" érzés. Ritkán ugyan, de előfordult rémálmaimban, hogy annyira uralkodott a para, hogy már-már élveztem magát az érzést, és ez volt, ami felspanolt.
Ex alatt nekem is voltak paráim, de ezt nem a szer hozta elő, hanem a józan eszem: félelem a túladagolástól, vagy attól, hogy esetleg valami anyagra veszélyes reakcióim lehetnek. Keránál viszont eszméletlen durva pánikjaim voltak már, ezért is hagytam abba. Viszont egy valamire még kíváncsi volnék, de ilyen élmények után nemigen merem kipróbálni.
meta:
érdekes ez a flash, nemigen tudom hova tenni, de tanulságos, meg kell hagyni. azért köszönöm ezt is.
peace |
| | | | |
| | | | | | 4. meta | 2006. január 8. 03:37 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | Igen... szerintem is jobb szó a stressz... A "félelem" kifejezést nagyon misztikussá teszi az, hogy általában az igazi félelem az ismeretlentől van. Mástól inkább csak, mondjuk, hogy tart az ember. Persze kinek-hogy. Én pl. 21 éves léttemre sokszor érzem úgy, hogy "félek", mert nagyon-nagyon erős fantáziám van:D Van ebben valami, hogy a félelemtől félek, mert valójában tudom, hogy nincs mitől félnem, így magától a félelemérzéstől "félek". Ez egy érdekes dolog. Tudatmódosítók hatása alatt pedig kifejezetten szeretem néha azt az érzést... Sokkal nyitottabbak ugye az érzékeim, ezért egy teljesen új élménnyé válhat a "félelem"..:D Én még az ex alatt is tudtam parázni:) Igazi "krónikus" félelmem nincs. |
| | | | |
| | | | | | 2. Nihil | 2006. január 6. 16:49 |
| | | | | | | Üdv! Jobb szó szerintem ide a szorongás, vagy stressz. Azt hiszem minden ember életének része, nemhiába hívják "korunk népbetegségének".
Az már igen jó, ha megfogalmazódik benned, hogy mitől is szorongsz igazából, régen nekem is voltak olyan időszakaim, hogy nem tudtam mitől, egyszerűen csak remegett a gyomrom, nyugtalan voltam, tipikus.. Ezek az időszakok maguktól múltak el, kb, akkor, amikor vmi elterelte a figyelmem és elkezdtem nem foglalkozni vele. Aztán később, amikor, már tudtam, hogy ez mi és mitől van megfigyeltem, ahogy vmi kiváltja bennem. Lehetett veszekedés, megfelelési kényszer, vizsga, stb. Tudatosan úrrá lenni rajta igen nehéz. (Legalábbis úgy nem lehet, hogy arra összpontosítasz, hogy csak végre már meg akarok nyugodni, nem akarok félni, nem félek, nem félek..). A legjobb szerintem, ha az ember tudatosan tud élni, megfigyeli a dolgokat maga körül, hogy mi történik, hogyan, erre mi a reakciója és miért. Van, amikor nem megy, de nem kell kétségbeesni, egyszer eljön egy pillanat, amikor szinte varázsütésre válik nevetségessé az egész és felszabadul az elme az ördögi körből. Lényeg, hogy próbáljuk tisztán, elfogulalatlanul, "kívülről" szemlélni a világot és ne görcsösen akarjuk a szenvedés végét. Néha a félelem, minden látható ok nélkül békévé válik.
Remélem vmi ilyesmire gondoltál.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A téma ihletője egy (szerintem sok ember életében) markánsan szerepet játszó tényező, melyet természeténél fogva gyűlöl mindenki, de kiírtani senki nem képes magából: a félelem.
Ezen belül persze a félelem egy specifikus formája, mely úgymond saját magát szüli meg. A félelmet nem egy bizonyos dolog kelti az emberben, hanem az attól való para, hogy mi lesz, ha megijedek tőle. Ez egy ördögi kör, egy végtelen folyam, mely képes megmérgezni a mindennapokat, akár az egész életet.
Az egészen nagy dolgoktól kezdve (mint például egy vizsgahelyzet, vagy nyilvános szereplés), egészen a legalapabb hétköznapi cselekvésekig (le bírom-e nyelni a falatot, ami a számban van).
A középpontban soha nem az szerepel, hogy mitől is fél az ember, mert attól alapvetően nem kéne félni, hanem az, hogyha ez mégis bekövetkezik, a cselekvésképtelenség és a pánik lebénítja, és az érzés akár a végtelenbe is képes hatványozni magát (főleg, ha az ember különböző szerek hatása alatt áll).
Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány véleményt olvasni, és esetleg tapasztalatot hallani, hányan járnak hasonló cipőben, és hogy ki mit gondol erről.
peace |
| | | | |
|
