 |
Buddha, Jézus, Mohamed és barátaiksoon., 2005. december 13.
 | |  | | | | |  | |  | | | Végülis ezek a filozófiai rendszerek olyan alapvető dolgokban különböznek, amelyek alapos ismerete már feleslegessé teszi a róla való "filozófálást".
Ellentmondás mentes filozófiát alkotni szerintem lehetetlenség,
ez egyszerüen a tárgy természetéből fakad, és annak a tárgynak a természetéből, amit megpróbálunk "megfogni" vele.
Ezért szerintem a gyakorlati haszna alapján lehet megítélni az egyes filozófiákat.
pl. ha 1 rendszer hatékonyan segíti a tanulót, hogy felmérje fejlettségi szintjét a végső célhoz viszonyítva, annak megvan az az előnye, hogy nem ül a babérjain a tanuló, nem ragad meg 1 szinten, hanem folytatja útját a végső célig.
Másrészt vannak "intellektuálisabb" emberek, akiknek valószínüleg a puszta "hit" nem szolgáltat megfelelő bizonyosságot és belső hajtóerőt a feltétlenül szükséges gyakorlatok elvégzéséhez, helyes elvégzéséhez, egyszerün azért, mert kétkednek, nem értik miért épp "ezt" kellene és "így" csinálniuk. Viszont a szép kerek intellektuális magyarázat rajtuk sokat lendíthet.
Vannak "érzelmesebb" emberek, akik pl. a bhakti útját követik, és nincs szükségük bonyolult eszmefuttatásokra, csupán 1 lényeges alapelv ismeretére és feltétel nélküli elfogadására ahhoz, hogy odaadással, hatékonyan legyenek képesek elvégezni "feladatukat"...
Ezért az a szép szerintem ebben az egészben, hogy mindenki kiválaszthatja a maga vérmérsékletének leginkább megfelelő gyakorlatokat, az azokat alátámasztó magyarázatokkal együtt, amik nem feltétlenül egyeznek, de ha a tanuló "halad előre", egy idő után maga fogja látni eltünni az ellentmondásokat, és végül ugyan azt a célt érik el, ha látszólag más uton is indultak...
[4. A szánkhját és a jógát együgyűek vallják különbözőnek, nem a bölcsek. Aki az egyiket helyesen követi, mindkettőnek a gyümölcsét elnyeri. 4.]
[5. Azt a célt, amelyhez a szánkhja hívei eljutnak, a jóga követői is elérik; |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Arra a különbségre utaltam, ami a fordítások között van.
Amit írtam az csak 1 "üres eszmefuttatás" volt, nem igazán az általad idézettekre rakció.
Inkább csak azt írtam ami annak kapcsán eszembe jutott...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Anyag
Energia
Tudat
Ezen a néven tudom én a három ősminőséget. Utánanézek majd, melyiket származtatják melyikből. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ezt meg a Bhagavad Gítá bevezetőjében:
"
Amint említettük a Gítá hol a Szánkhja-rendszer, hol a Védánta-bölcselet felfogását tükrözi. A két bölcseleti rendszer közötti különbség röviden a következő:
A Szánkhja-rendszer dualisztikus. Szerinte a világ két tényezőből áll: szellemből, amit purusának hív és anyagból, amit prakritinek nevez. E szellem, amely voltaképpen különálló, egyedi de egynemű tudat-egységek összessége, az anyagot közelsége által eleveníti meg: erőit az anyagba árasztja, aztán mintegy "félreáll és szemléli összjátékukat, önmaga pedig változatlan marad". Az anyag a szellem erőit saját tulajdonságai, a Gítában oly sokat emlegetett gunák révén veszi föl: a gunák a szellem erőitől kapják az életet, a mozgás, a hatás képességét. A Gítá számtalan helyén találkozunk majd azzal a felfogással, hogy az Én nem cselekszik, csak az anyag és tulajdonságai, a gunák visznek véghez mindent, s az az ember "nem lát", aki azt hiszi, hogy ő mozog, érzékel és cselekszik, mert hiszen csak "a gunák mozognak a gunák között" (Bhagavad Gítá III.28). A Szánkhja felfogása szerint tehát az Én, a szellem csak elindítója s aztán szemlélője a világegyetem létének.
Látszólag homlokegyenest ellenkezik ezzel a Védánta-bölcselet nézete. Szerinte az ÉN, a szellem, az Isten egyetlen létező, a mindenben jelenvaló, a minden cselekvő, a mindenütt tudatos. Az atomtól a világegyetem legnagyobb csillagáig mindenben benne van az ÉN, és semmi más nincs, csak az ÉN, az Isten. Az ÉN a teremtés tartamára tudatos, tehát korlátozást, elkülönülést képzel el: így áll elő az anyagi világ, amely ennélfogva csak látszat, "májá", az ÉN-nek mintegy gondolatformája. Az ÉN egy, de ezt a határtalan egységet csak a teremtmények végtelen sokasága és változatossága tudja kifejezni. Minden teremtmény az ÉN egy darabja, lényének tükröződése, hasonlatos a Szánkhja-rendszer purusáihoz, de azzal a nagy különbséggel, hogy ők nem csupán nézők, hanem cselekvő részt vesznek a viláegyetem életében, ami egyszersmind az ő életük is.
" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ákimáki:
"Ez azért nem kis különbség, ugye?"
Ezzel mire utalsz? A három gúna az a három, amit írtál. Hol a különbség? A szöveg itt nem megy bele részletesebben a gúnák magyarázatába, a fejezet, ahonnan másoltam, a karma-jóga útjával foglalkozik (címe: Karma-jóga - szabadság a tettekben).
"Ha jól értettem, a "jóga" szerint minden jelenség csupán a gunák valamely különleges kombinációja."
A könyv inkább arról beszél, hogy hogy van a _jógák_ szerint:-) Ezt találtam a szákhja hagyományról szóló fejezetben:
"
A védánta és a Mahábháratában említett korábbi szánkhja iskolákkal éles ellentétben Ísvara Krisna [a Szánkhja-káriká szerzője, kb. i.sz. 350] azt tanította, hogy a valóság nem egyes, hanem többes. Egyik oldalon a természet számtalan változó és tudattalan formája van (prakriti), a másik oldalon a megszámlálhatatlan transzcendens önvaló (purusa), melyek tiszta tudatosságok, mindenütt jelenlévők és örökkévalók. Közelebbről nézve ez a pluralizmus logikátlan. Ha a számtalan önvaló mindegyike mindenütt jelenlévő, akkor végtelenül keresztezik egymást, tehát logikusan azonosnak kell tekinteni őket. Ezt a problémát sok filozófus vitatta újra és újra, és amíg Sankara nondualizmusa intellektuálisan a legelegánsabb, Rámánudzsa módosított nondualizmusa talán a legjobban elégíti ki mind az észt, mind a megérzést.
Ísvara Krisna továbbá azt tanította, hogy a természet három alapvető kötőerő, avagy dinamikus minőség (guna) kölcsönhatása által létrejövő óriási kompozíció vagy több dimenzióban ható struktúra. A guna szó szerint "kötelet" jelent, de széles körű mellékjelentése van. A jóga és a szánkhja metafizika szövegösszefüggésében ez a kifejezés a kozmosz megmagyarázhatatlan végső "valóságait" jelenti.
[...]
A három gunát szattvának (jóság), radzsasznak (szenvedély) és tamasznak (tudatlanság) hívják. Ezek alkotják minden anyag és pszichofiziológiai jelenség alapját.
"
[Ahol szétesnek a ragok meg egyeztetések, sajnos az úgy van a könyvben gyárilag. Elég nagy kár :-(] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bombadiltoma, ez tetszik. szép, világos megfogalmazásnak tűnik.
"anyagi természet három kötőerejének hatása"
Ahogy észrevettem a 3 kötőerőt általában úgy fordítják:
szattva - tisztaság, jóság; radszasz - tevékenység, ragaszkodás; tamasz - stabilitás, tompoltság, sötétség...
Ez azért nem kis különbség, ugye?
Már pusztán ebből látszik szerintem, mennyire nehezen felfogható, értelmezhető "dologról" van itt szó.
Általában aki ír róla, az a maga "szája-íze" szerinti jelentést csatolja hozzá, azt, amire a magyarázatához szüksége van.
Sokan ezért azt gondolhatják, itt csak valami alaptalan "barbár, fantáziaszülte dologról" van szó, ahhoz hasonlóan talán, ahogy egyes görög filozófusok úgy gondolták, négy elem építi fel a világot, a föld a tűz a víz és a levegő.
Aki olvasta pl. a jóga-szútrákat, az sejtheti hogy nem erről van szó.
Ez nem egy logikus világmagyarázathoz szükséges fantáziaszülte elmélet.
A gunák működésének alapos ismerete - egyesek szerint - az anyagban létrehozott "különleges" változások, általában más vallásokban "csodáknak" nevezett jelenségek létrehozásához szükséges alapvető tudás.
Ezen tudás birtokában lehet pl. különbőző jelenségeket materializálni, úgy ahogy pl. Jézus tette azt a borral.
Már ebből látszik, hogyha a gunák működésének alapos ismerete ilyen "hatalommal" párosul, akkor itt többről van szó, mint pusztán logikus magyarázathoz szükséges fantáziaszüleményről.
Ahogy a modern tudomány az anyag behatóbb ismeretével különleges változásokat képes létrehozni az anyagban,úgy a jógi is az anyag behatóbb ismerete által képes erre.
Mivel az általa elért tudás számunkra nem elérhető(a jelen pillanatban), csupán a következményét látjuk, így abból következtethetünk valamelyest a tudása "valódiságára", és "mélységére", amilyen változásokat képes létrehozni, ahogy pl. ha tudjuk hogy valaki képes atombombát építeni, vagy adomrobbanást előidézni, arról feltételezhetjük, hogy birtokában van olyan ismereteknek, amilyen ismereteknek az nincs a birtokában, aki erre nem képes.
Azt is beláthatjuk, hogy aki erre képes, annak "valódi" ismeretekkel kell rendelkeznie, nem csupán fantázia szülte gondolathalmazzal.
Aki 1 működőképes autót akar építeni, az nem felejti ki belőle a motort, ahogy ezt esetleg megteheti az, aki csak felszínes ismereteket szerzett az autóról, és esetleg úgy gondolja, hogy az autó elindulásának egyedül a gázpedál az oka, ezért csupán 1 gázpedált tesz bele meghajtás gyanánt, semmi egyebet.
Az ilyen elméletek helytelenségét végülis a gyakorlat bizonyítja be, ahogy mások helyességét is.
(hiába dobunk le egy "fémdobozt" több kilóméter magasságból, az nem fog atomrobbanást előidézni)
Ha jól értettem, a "jóga" szerint minden jelenség csupán a gunák valamely különleges kombinációja.
Eszerint valaminek a léte vagy nemléte csupán megnyilvánulás kérdése.
Azt pedig hogy mi (hogyan) nyilvánul meg, a Természet Törvényei irányítják.
Ugyanakkor minden aminek kezdete van és vége, csupán a gunák 1 különleges kombinációjának a megnyilvánulása majd annak "eltűnése".
A jóga filozófiája szerint az "igazi ént" a "hamis éntől" pontosan az különbözteti meg, hogy az utóbbi csupán a gunák valamely kombinációjára vonatkozik, amíg az előbbiről igazából nem nagyon tudunk semmit.
Észrevehetjük, hogy mindenfajta jelenség anyagi (a gunák valamely kombinációja), aminek kezdete van és vége.
Eszerint a mentális-anyagi megkülönböztetés értelmét veszti, hiszen végsősoron a fizikai anyagot ugyan az az "anyag" építi fel, ami gondolatainkat, érzelmeinket, "karmánkat", stb...
A jóga célja ennek fényében nem más, minthogy a tudatot (purusát) megszabadítsa a gunák valamely kombinációjával (~prakritivel) való azonosulásának "tudatától" (ami végsősoron maga is a gunák 1 kombinációja), legyen az akár a fizikai test, akár bármilyen finomságu mentális test...
blabla... |
| | | | |
| | | | | | 339. meta | 2006. április 3. 14:20 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 338. meta | 2006. április 3. 14:12 |
| | | | | | | | Eskimo: "If I did not know about God and sin, would I go to hell?" Priest: "No, not if you did not know." Eskimo: "Then why did you tell me?" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (folytatás)
[...]
Úgy tartják, a cselekedetek és azok visszahatásainak kapcsolata vasbilincs erősségű törvény , más szóval az, amit a morális ok-okozati viszony törvényének neveztek el.
[...]
Ez a tanítás szoros összefüggésbe hozható egy másik széles körben elterjedt felfogással, melyben valamennyi hindu, buddhista és dzsaina iskola megegyezik. Ennek a tézisnek a lényege, hogy az ember többdimenziós lény és a fizikai test halálával életlényege nem ér véget hirtelenül. Különféle hagyományok különbözőképpen magyarázzák ezt a halál utáni folytonosságot, és az interpretációk a naivtól az egészen kifinomultig terjedő skálán mozognak. Néhányuk szerint a túlélő tudatosság a halál utáni, finom-fizikai testében újbóli testet öltésre vár az asztrális, köztes létsíkon. Mások szerint az ego-tudatosság nem éli túl a test halálát, ezért szigorú értelemben nincs állandó lélekvándorló entitás, csak különböző karmikus erők folytonossága. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Részletek G. Feuerstein: Yoga tradíció c. könyvéből:
A megtévesztett transzcendentális lélek az anyagi természet három kötőerejének hatása alatt önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában a természet végzi azokat. (Bhagavad Gítá 3. 27)
Krisna az emberi formában megjelenő fenséges Úr itt azt mondja, hogy minden cselekvés spontánul keletkezik a természet (prakriti) elrendezésének részeként. Az Én teszem ezt, és azt eszménye érzékcsalódásból ered, végzetesen azt feltételezzük, hogy mi helyezkedünk el a fölött, ami éppen történik. Valójában még a gondolatainkat sem igazán mi teremtjük. A gondolatok a Természet minden folyamatához hasonlóan egyszerűen keletkeznek. Elhatározzuk, hogy számítógépre írunk, zongorázunk, kerékpározunk, vagy egy baráttal beszélgetünk de ezeket a cselekedeteket Krisna (és általában a hinduizmus spirituális szaktekintélyei) szerint nem az anyagi ego okozza, bár úgy tűnik vele kapcsolatban történne. Valójában az ego-felfogás, a téves anyagi énérzet maga keletkezik a Természet spontán cselekedeteinek egyikeként, magát bizonyos feladatok végrehajtójának feltételezve, aztán pedig azt feltételezi, hogy ő maga a következmények elszenvedője. A valóság az, hogy sem az alkotó sem az elszenvedő nem az anyagi ego, hanem tőle függetlenül, az Istennek alárendelt anyagi természet három kötőereje foglalkoztatja az illúziójukhoz ragaszkodó lelkeket.
Megállapítjuk, hogy a karma-jóga tárgya a cselekvési szabadság. Az idevágó szanszkrit kifejezés a naiskarmja, ami azt jelenti, visszahatások, fájdalmas következmények nélküli cselekvés. Tehát nem a tétlenséget értjük rajta. A naiskarmja-karman inkább a taoista wu wei fogalomnak felel meg, tétlenség a cselekvésben. Vagyis a karma-jógában a cselekvésben jelen lévő tudatosság az elsőrendű fontosságú, ilyen értelemben szól a visszahatásoktól mentes cselekvés szabadságáról, vagyis az anyagi, önző egoisztikus motivációk transzcendentális átalakításáról. Amikor a cselekvő alanyként feltűnő ego illúziója átnemesedik, akkor felismerjük, hogy a cselekedetek spontán történnek, az anyagi természet befolyása alatt. Az ego zavaró hatása nélkül lelki természetünk spontán nyugodt folyamként jelentkezik.
[...]
Mivel definíció szerint az élet cselekvés, még bármilyen látszólagos tétlenséget is a cselekvés formájaként kell értelmeznünk. A lényeg ugyanis a cselekvő, vagy a nem cselekvő tudati megvalósítása. A karma-jóga elve egyetemes érvényű. Ez azt jelenti, hogy még a világi cselekedetektől formálisan tartózkodó sannyasa hagyomány lemondottai is a cselekvéshez kötöttek, cselekedeteik megkötik őket, hacsak nem a karma-jóga szellemében húzódnak vissza a világtól.
A karma-jóga által az embernek minden tette áldozattá válik, akár a családfő, akár a lemondott szerzetes életét éli. Amit feláldozunk, az utólagos elemzés szerint, maga az ego, a téves anyagi testtel való önazonosítás. Amíg az ego (ahankára) áll a tetteink vagy nem cselekvésünk mögött, addig ezeknek a tetteknek vagy tétlenségeknek visszahatása van. Ezek az egót erősítik, és ennélfogva a megvilágosodás bekövetkeztét akadályozzák. Az ego-tudatú, anyagi énközpontú cselekvésből vagy nem cselekvésből visszahatás, karma származik.
[...]
A karma nemcsak cselekvés, hanem az egyén sorsát formáló láthatatlan következmény is.
[...]
A cselekedeteinkben fejezzük ki, hogy kik vagy mik vagyunk (vagy kinek és minek feltételezzük önmagunkat). Más szavakkal benső lényünket nyilvánítjuk meg külsőleg, a célból, hogy cselekedeteink önmagunk visszatükröződéseivé legyenek. De azok nem csak visszatükröződések. Van egy visszacsatolási hurok cselekedeteink és lényünk között. Minden tett hatással van ránk és hozzájárul annak a személynek a teljes testi, jellemi felépítéséhez, akik lenni akarunk.
[...]
A cselekvésnek megvan az azonnali látható eredménye, amit vagy akarunk, vagy nem. De éppolyan fontos láthatatlan utóhatásuk a létezésünk minőségére... |
| | | | |
| | | | | | 335. mese | 2006. április 1. 23:06 |
| | | | | | | | | | | |
|
