 Kategória:
Kultúra 
Létrehozó: _ka
Létrehozás ideje: 2002. november 24.
Utolsó hozzászólás: 2013. október 21. |
| |
Érdeklődés: 11125 letöltés
48 hozzászólás |
| |
|
|
mondjuk kölcsünk mesét_ka, 2002. november 24.  | |  | | | | |  | |  | | | | Mentalis,lécci rólam is írj mesét:D |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Razione egyszer csak egy piciny nádkunyhóban ébred a bennszülöttek között. Csodálkozva néz, de nem tudja eldönteni hogy mi is történt valójában. Olyan helyen járt, ahol még sohasem. Minden végtagja teljesen zsibbadt... el van gémberedve minden porcikája. Lassan erőt vesz magán, s felkönyököl, majd felül az ágyon. Körbenéz, s két öreg bennszülöttet lát maga körül. Kérdő szemekkel tekint rájuk, de a vendéglátók nem reagálnak semmit. Razione feláll, s szétnéz a kunyhóban. Mindenhol nyílvesszők,íjak s prémek vannak. De egyszercsak észrevesz egy rajzot egy kövön, mely kísértetiesen hasonlított a törpére melyet a másik lény hátán látott, s a rajz mellett egy-két feliratot is látott, melyek értelmét nem tudta megfejteni.Lassan odasétált az egyik öreghez, s megszólította...
-Elnézést Uram!
...
Semmi válasz nem érkezett. A bennszülött ugyanolyan nyugodtan ült mint azelőtt. Razione ugy gondolta hogy az öreg nem akar vele kommunikálni. Visszasétált a kőhöz, megfogta, a zsebébe rakta, és elindult a kunyhó ajtaja felé. Odaért az ajtóhoz, elhúzta a függönyszerű ajtót, s épp mielőtt kilépett volna, az öreg mormolt valamit. Razione hirtelen összerezzent. Nem tudta hogy az öreg negatív vagy pozitív hozzáállást tanusít.Valamiért az futott át az agyán hogy megátkozták.Inkább nem lépett ki az ajtón.Megfordult, s az öreg már ott állt a háta mögött, s a székre mutatott. amelyen az előbb még ő ült.Razione félelmében, egyetlen szó nélkül heylet foglalt.
-Miért kell neked?
Razione csak tág szemekkel nézett az öregre és remegett mint a nyárfalevél.
-Miért kell neked?
-Hát....szóval... tudni akarom mi van a kép alá írva.
-Miért akarod tudni?
-Mert láttam ezt a fura lényt... és tudni akarom ki ő, és mi volt az a dallam, amely engem egy másik világba repített.
-Te láttad Őt?
-I...Igen.
-Biztos vagy benne?
-M...miért? Nem láthattam?
-Biztos vagy benne hogy őt láttad?
-Én úgy gondolom hogy Őt láttam.
-Tudod vagy gondolod?
-Tudom
-Rendben... akkor elmondom neked hogy ki Ő....
... A öreg elmondta Razione-nak hogy az érdekes ember, akit látott, nem volt más mint Matex, az örök élet és boldogság hirdetője. A legenda úgy szól hogy a hatalom amelyet birtokol, a dallamaiban rejlik.Az első feljegyzések erről az emberről többezer év távlatából kerültek elő. Az öreg kifejtette azt a tényállást, hogyha Razione látta Matex-et akkor az örök élet és boldogság már nem csak mese. Razione két napot töltött az öreggel a kunyhóban. Kapott ételt,italt és néhány süteményt. Razione Matex-röl szerzett tudásával és útravalójával elindult hogy megkeresse a törpét, hisz tudta hogy az örök élet és boldogság titka nem rejlik másban, mint abban az apró aranyszínben pompázó furulyában... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Razione tudata egyre tágul a sütitől, már csak a mély rovardünnyögés s madárcsicsergés tölti ki észlelését, mikor egyszercsak egy mégmélyebb morgó hang tölti be fülét, majd monoton lüktetéssé erősödik, s eleven élénk - mármár virgonc - fuvoladallamok szállnak köré. TULALA TULULLALA TITULLU-LULLULLU TALLULI-LALULALILA... A fák életre kelnek, felső ágaikkal elérik az eget, belecsavarodnak, s áthajolnak a vándor felett, miközben alsóbb ágaikkal összevissza hadonásznak, s a törzsükön villogó fénypászmák táncolnak.
Ebben a pillanatban elépesztő esemény történik:
A pálmás bozótból egy furcsa lénypáros csörtet elő. A hatalmas sárga elefántra emlékeztető, hosszú csőorrú sokszemű, hatalmas fogakkal vigyorgó, mély hangot zúzó hátason egy apró, zöldkalapos manó játszik egy mégapróbb arany színű furulyán, melyből szivárványfonál tekeredik ki, s egyenest a döbbent Razione arcába száll...
|
| | | | |
| | | | | | 21. Hypo | 2004. március 24. 22:47 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | S ezennel ez a szép kis történet be is fejeződött, de valahol, egy másik világban, elkezdődött egy másik.....
....mondjuk legyen egy hatalmas kocka alakú bolygó. Ennek a bolygónak a belsejében létezik egy világ, melyben a szinek és a szeretet uralkodik. A bolgyó belsejének minden oldala, saját gravitációval rendelkezik, a kocka alakú bolygó geometriai középpontjában egy hatalmas fényforrás található, melynek az eredete teljes mértékben ismeretlen minden lakos számára.
- Az első oldal a Végtelen tengerek birodalma, ahol csak kis szigetek taláhatók, melyeken trópusi éghajlat uralkodik, midenhol mézédes gyümölcsök és hangulatos zene.
- A második oldal a Bejárhatatlan sivatag birodalma, melyben elvétve oázisok, kender alaku pálmafák, és kis turbános lények mindenütt, akik egyfoltában Mescalin-t nyomnak. S pont emiatt néha elég elvetemültek tudnak lenni a borzalmas paráik miatt.
- A harmadik oldal a Átjárhatatlan Dzsungel birodalma, ahol a folyókban jack daniel's folyik, s a levegőt mindenütt egy hatalmas Joint füstje járja át. A bennszülöttek mindenütt Ópiumot szívnak, és Turbó-rágót esznek. Rendkivül szines papagájok, okos majmok, s rózsaszín denevérek mindenütt.
- A negyedik oldal az Elveszett Dimenziókapu birodalma...
...ezen az oldalon nincs talaj, a szélén valahol elkezdődik egy széles lépcső, hosszú lépcsőfokokkal. Több mérföld után a lépcső fordul a térben, talán ott átkell mászni a lépcső aljára, mert ezután fejjel lefelé kell haladni, de ott nem tűnik másnak. Később a lépcső oldalára fordul és oldalra kell továbbhaladni rajta, miközben az előzőhöz képest mintha a falon kellene járni (ami nincs is). Végtelennek tűnik, de mindig akkor tűnik fel egy forduló, mikor az utazó kis ideig nem arra néz, majd vissza. Pár kilóméterenként öregemberek tűnnek fel, kertészruhában, görbe bottal, másik kezében egy tele kosár ismeretlen növényekkel és virágokkal csukott szemmel haladnak, mindegyik ugyanúgy néz ki és a fejükön ezüstkorona van. Minden öreg az Elveszett Dimenziókapuról akar informácíóval szolgálni, de minden negyedik figyelmeztet, hogy minden haramdik
hazudik, minden második azt állítja, hogy minden első igazat mond,
minden első azt mondja, hogy a negyedik hazudik és minden harmadik azt, hogy ne higgy egyiknek sem, mert le kell ugorni a lépcsőről és ott van talaj, de ezt csak Ő tudja és ott lehet megtalálni azt az öreget akinek van egy kódexe arról, hogy merre kell menni a Kapuhoz.
- Az ötödik a Némaság Birodalma. Itt mindenhol a csend uralkodik. MIndenhol csak nők, és játtszadozó gyermekek. Egyikük sem beszél hisz a belülröl áradó boldogságuk oly mértékben nagy, hogy azt nem tudják elmondani. Pont ezért nem mondanak semmit. A környezet amely őket körülveszi, egy olyan világ, mely leginkább egy gyönyörű Ír tájhoz hasonlít. Csendes , ám de szellős tengerpart, mindenhol gyönyörű zöld pázsit, s égszínkék virágok. Dimbes-dombos vidék, néhol leomlott várakkal, terméskőböl épült házakkal, borospincékkel és rengeteg fával. A fák törzsén mindenütt apró pici gombák telepedtek meg, melyet minden asszony nagy előszeretettel fogyaszt el. A gyerekek is ehetnek belőle hisz itt mindenki, mindenkivel, mindent megoszt. Az asszonyok mindenhol kertészkednek, virágokat nevelnek, bort készítenek, és a világ minden színének felhasználásával felfoghatatlanul szép mandalákat festenek. Az egyetlen hang mely mindenütt hallattszik, az a gyönyörű Ír zene.
- A hatodik oldal az az oldal, melyet nagyon nagy homály fed. Ez az oldal az, amelyröl a legbölcsebb öreg sem tudna semmit sem mondani....
... s itt van ez a vándor, akit Razione-nek hivnak. Eme vándor céltalanul bolyong az esőerdőben a Hatalmas Joint-ot keresve. Egyszer hirtelen viszont a bennszülöttek közé kerül, akik a szájába nyomnak egy hatalmas SpaceCake-et. Vándorunk psychedelikus manifesztációja közepette elernyed, az esőerdőben élő állatkák csipogását s zörejeit hallgatja, s eldönti mi is legyen az útjának igazi célja... "Reservatio Mentalis & Samsara"
|
| | | | |
| | | | | | 19. _ID | 2003. szeptember 28. 13:20 |
| | | | | | | Kint ültek a csillagos ég alatt és a gondolataik gyorsabbak szálltak mindennél. Miközben egymás karjaiban feküdtek, masszírozták egymást és torkukon lassan csordogált a jéghideg ezüstbuborékokkal teli ásványvíz, minden összefolyt. A fák, az arcok, a fények és a hangok. A levegőben csak a szeretet,a megértés, a kedvesség és a boldogság lebegett. És akkor tágra nyílt szemeikkel meglátták az igazságot... Ami befészkelte magát mindannyiukba és mikor sok idő elteltével lassan-lassan visszatértek egy pillanatra a képek Felébredtek! Átlépték a tudás kapuját és nem álmodtak tovább! Önmaguk élték immár saját életüket!
ID |
| | | | |
| | | | | | 18. giggles | 2003. szeptember 21. 22:19 |
| | | | | | |
ekkor három ragyogó tükörgömböt vett a kezébe, és mindegyikük szívébe elhelyezett egyet. Ez hihetetlen jó volt, úgy érezték magukat, mint az óra, amit hosszú idő után újra felhúznak.
A gyermek szívet melengető foncsorszín pukkanással eltűnt, és a helyéről szitakötők lebbentek szét a szélrózsa minden irányába.
Fel sem ocsúdtak, mikor megszólalt bennük a Hang:
Mostantól mindig itt leszek veletek, szikrát lobbantva, mert utatok a sötétbe visz.
Te, Sárkány uram bölcs leszel, és Tanítani fogsz,
Te, Törpe uram bölcs leszel, és Emlékezni fogsz, és
Te, Elefánt uram bölcs leszel, Tudni fogsz a világban.
Ha utatok külön is válik, mindig beszélhettek egymással, mert én ott leszek minden élőben, mint ahogy ti is ott vagytok egymásban.
A fények eltompultak, és a külvilág minden ingere egyszerre jutott el a tudatukba
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mi közben a Mester ébresztette a Segítőket, apró neszek hallatszottak mindenfelől. Apró sötét árnyak suhantak el mellettük. |
| | | | |
| | | | | | 16. LaZa | 2003. szeptember 7. 20:05 |
| | | | | | | Hangja a brilliánsnál is tisztábban. s az oceánnál is mélyebb szeretettel csengett barátaink fejében. Soha el nem ért révületbe emelvén őket, így szólt
"Azért jöttem el hozzátok mert feladatotok van. Egész életetek minden pillanata csak egy egy apró lépés volt a kapuig, melyhez ma érkeztetek meg. A legfontosabb pillanat, minden más csak játék és készülődés. Ez az amiért oly rég megszülettetek ezen a bolygón. Ti mind egy lénytől származtok, ki utódjaként teremtett titeket. A feladat, a lényeg, pedig nem más mint vezetőnek lenni. A világok határán léteztek ezentúl, a lelkeket fogjátok segíteni, legjobb tudomásotok szerint. Az Útra terelni őket, melyet a Belső Fény ragyogja be, s melynek végén Isten, én állok.
De mindenekelőtt magatokban kell felfedeznetek." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ...aztán lassan elkezdett beszélni hozzájuk. Mondanivalója ugyanazon a gyönyörü, szeretetet sugárzó hangon jutott el mindannyiukhoz, mint amit érkezésekor hallottak, de szavak nem hagyták el a száját... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ...ahogy foszlott széjjel, éteri fény sugárzott belőle, és be kellett csukniuk a szemüket hogy meg ne vakuljanak.
mégis, mintha látták volna az alászálló formát, ami nem volt más, mint egy virág, szorosan összezárt szirmokkal. aztán a hasadék újra összenőtt,a virág pedig lepihent a talajra, kinyitotta kinyitotta szirmait, és benne -lássatok csodát! egy kisgyermek ült, jobb hüvelykujját a szájában tartva, baljában pedig egy gömb, ami akár egy csillag is lehetett volna, ha nem lett volna olyan nagy...
kíváncsian nézte az egybegyűlteket...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ... mindenkin eluralkodik egyfajta csendes és alázattal teli várakozás. Érzik, hogy jön valaki, valaki, aki a tanítók között is az egyik legnagyobb. Eljön és megvilágítja a kis csapat elméjét. Még a sárkány is készülődik az induláshoz, mert most ő is érzi, hogy újat fog tanulni! A törpe és az elefánt szinte toporog az átható boldogságérzéstől. Mindenkiben és mindenben ott vibrál az örömteli várakozás, az életöröm, a vitalitás... az elefánt végignéz a társaságon, közben a sárkány telepatikusan "megsúgja" neki, hogy ő egyébként nagy tanító, ugyanis több százezer humanoid bolygó lakosait szokta vezetgetni, de most ő is érzi a kezdetektől létező lelkével, hogy valami hatalmas dolog közeledik. Messziről, a kupolán kívülről suhogás hallatszik, aminek ütemére a kupola még sziporkázóbb színekben lüktet, pedig valójában minden suhogásnál maga a világmindenség szűnik meg létezni, majd épül fel újra. Egy szeretetteljes, mindent átható hang tölti be a mindenséget ekkor. A hang leírhatatlan, a társaság minden tagja olyan gyönyörűnek találja, hogy annak szépségétől sírva fakad. A törpe nem hitte volna, hogy a mézmocsár szélén álló gomba tetejéről (ami idáigi létezése volt) eljut idáig... A sárkány, aki néha gonosz volt de a legtöbbször azért jó, most a földön fekszik és csenben ámde mosolyogva zokog, mert a hatalmas vibrálástól túlcsordult benne valami. A sárkány eldönti, hogy sohasem lesz gonosz többé, de még így is érzi, hogy így, ennyire tökéletesen ő nagyon sokára lesz képes sugározni ekkora szeretetet. Az elefánt letörölte az örömkönnyeket a szeméről és arra gondolt mi lesz velük, ha meglátják a csodálatosan zengő hangú lényt. Képesek lesznek majd egyáltalán az útmutatására figyelni? A kupola közben elkezdett szétfoszlani, ahogy ez a valami közeledett... |
| | | | |
| |
| 
 |
