 Kategória:
Kultúra 
Létrehozó: _ka
Létrehozás ideje: 2002. november 24.
Utolsó hozzászólás: 2013. október 21. |
| |
Érdeklődés: 11124 letöltés
48 hozzászólás |
| |
|
|
mondjuk kölcsünk mesét_ka, 2002. november 24.  | |  | | | | 36. calyx | 2006. január 30. 16:59 |
| |  | |  | | | Razione erősen beszédült, és úgy érezte, hogy valamlyen rejtélyes erő egyre erősebben taszítja hátra a székébe. Engedett a nyomásnak, és egyből jobban érezte magát; azt érezte, mintha több ezer boldogságmanó száguldott volna át testén a fénysebesség többszörösével. Ezek valójában szúrások voltak - gondolta Razoine, majd végignézte, ahogy feje fölött szétpukkad egy szövegbuborék. Majd arra gondolt, hogy nem tudja mire gondoljon, és hirtelen nagyon gépiesnek érezte magát - érezte, ahogy keze akaratlanul is megmozdul. Hirtelen nagyon merevnek érezte magát, és most nézett először körül. Gondolkodása furamód megváltozott; csak azt tudta érzékelni, amire gondolt, és fordítva; amilyen érzések kavarogtak gerincében (Igen, gondolta hősünk, egész bizonyosan a gerincemben éreztem - és megint hatalmába kerítette az az érzés, hogy már nincs tisztában az idő, mint olyan mibenlétével - a múltat jelennek, és egyben jövőnek is érezte; ezt alátámasztotta fura vizuális érzékelése is. Ahogy körbenézett, a többi vendéget (vagy idegen létformákat?) hullámzónak látta, és egyben nagyon elmosódottnak is; rájött, hogy összes mozgást annak előzményeivel együtt látta. Meglehetősen érdekesnek találta , hogy egy időpillanatban mindenből egyszerre vagy több tízezer képkockányit lát:) Azt vette észre, hogy egyre jobban eluralkodik rajta ez az érzés, és az eddiginél is jobban székéhez nyomja. Testét felhúzott, ketyegő vekkernek érezte, ami olyan instabil hogy bármely pillanatban atomjaira hullhat. Majd amikor elérkezett a kritikus pillanat, Razione teljesen elvesztette a kapcsolatot a külvilággal. Csak vakító zöld villogást látott maga előtt, és elképzelhetetlen sebességgel száguldott a térben, vagy ki tudja miben, néha érzékelt néhány egyéb útba eső dimenziót. Megismerte őket fényesen átlátszó spirálokkal körülvett gombolyagjukban. Hallása kizárólag olyan mély és magas hangokra korlátozódott, amelyekről tudta, hogy mások nem hallhatják. Elképesztő eltökéltséget kezdett érezni magában, hogy megszerezze és átadja a Hangok és a Látvány üzenetét, amit még nem értett meg, de furcsamód ezt nem is érezte fontosnak.
De hirtelen ez a gondolata is pókfonálként viselkedve tekeredett, szállt el előre, messze, sebesen a semmibe... Razione hirtelen megértette, hogy mi történik vele. Próbált várni, hátha változik valami körülötte, de az idő igen makacsul és kiszámíthatatlanul viselkedett; emberünk képtelen volt eldönteni, hogy mióta ilyen minden és vajon meddig marad így. És mert talpravaló fickó volt ő, hamar átlátta saját patthelyzetét még ebben az igen különös tudatállapotnak nem nevezhető valamiben is. Azzal a gombakoktéllal jól megtoldotta ezt a jámbornak induló pipaélményt! Majd kiáltásával összefoglalta gondolatait:
-Segítség! Két pillanat közt ragadtam!!!!! |
| |  | |  |
| | | | | | 35. ynul | 2006. január 30. 16:39 |
| | | | | | | csend
lebegés
csend
egy járat a semmiböl a semmibe
s ott volt A KAPU (kezdetben vala a kilincs s a kulcs de mióta a teremtö egy kozmikus party után elhagyá aztat bárki kinek mersze elég áthaladhat rajta)
a razionének nevett kis energiamassza úgy döntött/döntetett áthalad a járaton s járat áthaladt razionén
a kapu önnön tudatának fortyogó világába repítette honnan az egyetlen kiút a válasz. a válasz a kérdésre: ki vagyok én? mi vagyok én? vagyok e egyátalán? s különben is hova a francba tünnek állandóan a fél pár zoknik, kinek kellenek és mire? meg mi köze ennek a világmindenséghez?
a kaland elindult...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | esmeralda matat a retiküljében, mikoris előkotor két pipát, benne kristályos, sejtelmesen sárgálló matériával.
-két szippantás -suttog esmeralda
razione-n látszott a kétely, nem biztos hogy jót tenne ez most neki, ha jelenlegi tudati állapota megszakad, újra a hétköznapok színtelen és kegyetlen világában találja magát. esmeralda ismerte razione ezen arckifejezését, és egy bájos pillantással megnyugtatta:
-ittvagyok veled, nem lesz semmi gond.
razione az első slukkot mélyre húzta, meg is hozta a kellő hatást; a másodikra már csak egy leheletnyi ereje maradt. esmeralda megfogta a kezét, majd behunyták a szemüket. már egy másik világban járnak. |
| | | | |
| | | | | | 33. propio | 2006. január 29. 14:18 |
| | | | | | | razione úgy döntött landol!
ahogy a szigetre érkeztek & talajt fogtak, a hatalmas griffek szárnyukat pikkelyes bőrük alá rejtve, mintegy átalakultak:
csőrük szájjá húzódott & mindegyik egy, a "csehó a fél pár mankóhoz" nevet viselő építmény felé vették az irányt. közben a levegőben látott élményeiket ecsetelték nagy beleéléssel, hatalmas vihogás közepette....razione követte őket.
..ahogy belépett a bárba szeme elkerekedett & hitetlenkedve egy bombasztikus nöstény elé lépett:
-esmeralda salvialdo?? - kérdezte, majd ahogy a hölgy megfordult, hősünk a gravitáció hatásának engedelmeskedve meglepetésében egy gombapuffra zuhant: valóban esmeralda állt előtte & ha lehet, még szemrevalóbbnak tűnt razionenak, mint valaha....
-razione intett a pincérnek & két gombakoktélt kért még mindig teljesen a meglepetés hatása altt hebegve:
- keverve, nem rázva! - mondta.
esmeralda helyet foglalt mellette... |
| | | | |
| | | | | | 32. ynul | 2006. január 28. 17:53 |
| | | | | | | | vajon razione bevállalja a szigetet vagy inkább hazamegy fogat mosni, trendi rucit húz és veszélyes viszonyba kezd esmarlda salvialdoval? a reklám után reméljük minden kiderül. bázze. |
| | | | |
| | | | | | 31. ynul | 2006. január 28. 12:30 |
| | | | | | | | a kellemesen hüs tengerviz monoton hullámzása a lábánál és a nemrég elrágcsált kaktusz razionet teljessen elringatta és testét oly könnyüvé tette hogy egy arra járó csintalan szellö könnyedén felkapta magával. hösünk ezt nem vette észre mert éppen csukott szemmel is utazott belsö világai felé. ezért eléggé meglepödött amikor szemét kinyitva azt vette észre hogy egy griffmadár raj kellös közepén van és ö maga is vagy 1000 méter magasságban szálldos. ettöl a felismeréstöl úgy megijedt hogy elkezdett zuhanni. razionebe már belehasított a tudat hogy utazása itt ezen a ponton fog végleg véget érni, amikor is valami oknál-módnál fogva felfigyelt egy különös dallamra. ez a dallam a griffektöl származott és olyan gyönyörü volt amilyet még sohasem hallott. söt. razione valami megmagyaráthatatlan oknál fova úgy érezte hogy most sem igazán hallja, legalábbis mintha a füle nem igazán vett volna rész ebben az egészben. inkább csak érezte a vibrálást és az energiát, mintha a teste és a hang nem különböznének igazán. ebben a gyönyörü osszeolvadt állapotban razione fel sem fogta hogy már rég palacsinta vékonynak kellene lenni, de ehelyett ott repül továbbra is a griff csapat közepén. még azt sem vette hogy a távolban feltünt egy hatalmas sziget. a sziget amit e bolygó lakói messze elkerültek s csak kevessen jöttek ide önszántukból azokra is mind aztmondták hogy örült. ezen a szigeten ugyanis bármi megtörténhet. az idö sajátos mederben csordogál mondhatni önálló akarattal rendelkezik, a térnek nem szab itt határt semmilyen szabály s a képzelet ezen a helyen a leghatalmasabb teremtö erö... |
| | | | |
| | | | | | 30. propio | 2006. január 27. 18:38 |
| | | | | | | ...szárnysuhogásra & káromkodás zökkentette ki idilli helyzetéből Razione-t , hát felnézett.
két teve landolt mellette ordenáré módon szapulva egymást, róla tudomást sem véve. egyikük egy egypúpu fehér dromedár, a másik egy pirosaslila kétpúpu.
csorgott a nyál a fejükről és hangosan veszekedtek, mikor hősünk megveregette a fehér vállát:
-elnézést uraim!
(azért nevezte így őket, mert orgánumukból & a vita tárgyából, ami nem volt más, mint egy jóseggű kis lámalány, ez egyértelműen lejött Razionenak), de ennél többet nem tudott mondani, mert mindketten leköpték & rárivalltak:
-KUSOLJÁÁLELKICCSÁVÓ!
razione dühös lett & rendesen bepancsolt a kétpúpunak, aki az ütés félelmetes erejétől szó szerint elszállt.
a fehér letérdelt & Razione-hoz fordult:
-nem tudod merre van a sivatag? - kérdezte remegő hangon
Razione hanyagul a szájába gyömöszölte a maradék kaktuszát, amit még a turbánosoktól kapott, & így szólt:
- ha szerencséd van nemsokára ott lehetsz most HESSSS! - ezzel elzavarta őt is& mint aki jól végezte dolgát visszaült 'kedvenc' kiszögelésére & belógatta lábait a hűs tengerbe.... |
| | | | |
| | | | | | 29. propio | 2006. január 27. 10:34 |
| | | | | | |
Razione már meg sem lepődött, hogy ismét új helyen találta magát.
Annyira megörült, hogy túlvan ezen a rémálomnak tűnő utazáson, hogy gyorsan evett is egy kis süteményt, amiből így már csak 3 darab maradt..
Igen, a mocsárban ülve tömte arcába a finom falatokat, csupa sárosan & mocskosan. Szerencsére volt egy flaska söre is, bár a tó emléke nem volt túlzottan kellemes, mégis majd a felét kiitta
módszeresen elcsomagolt & feltápászkodott.
Mielőtt útnak indult volna a lótuszvirágot ismét a kezébe vette:
Nem hagyhatom itt a sárban! gondolkodott hangosan..
Nekiindult.
Nem kellett sokat mennie, hogy rájöjjön: egy aprócska szigetre keveredett.
Szerencséjére a fák roskadásig voltak érett, lédús gyümölccsel, amikkel tele is pakolta zsákját. Kisétált a sziget & az azt körülvevő tenger partjára, leült egy hatalmas szikla alsó kiszögelésére & a vízbe lógatta lábait..
A süti, a tőle megszokott megbízhatóságával hozta a kellemes érzéseket.. ismét vidámság töltötte el Razione-t..
A horizontot kémlelve észrevette, hogy a tengeren több sziget is van, nem is túl messzire az övétől.
Szembetűnő eltérést mutattak viszont egy dologban: mindegyiken fény égett, míg az övén az egyetlen fényforrás a maradék 3 sütiből szálló zöld színű halványan fényfüst volt.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Amint tovafutottam a parton, közömbös lábbal tiporva alvó virágokon, az ismeretlen dolgok félelmétõl és a halott arcok vonzásától megtébolyodva. A kert nem akart véget érni a Hold alatt; ahol nappal falak voltak, ott most fák és ösvények, virágok és bokrok, kõbálványok és pagodák új látképe bukkant föl, a sárga csillámos patak pedig a füves partok között kanyargott a groteszk márványhidak alatt. A halott lótuszarcok ajka szomorúan suttogva kértek, kövessem õket, én pedig mentem, míg a patak, folyóvá változott. Azután hullámzó náddal borított mocsár lett belõle, majd fénylõ homokos part egy névtelen tenger mellett. A gyűlöletes Hold ott ragyogott a tenger fölött, melynek néma hullámai különös illatot leheltek felém. Észrevettem, hogy eltűntek a lótusz-arcok; szerettem volna egy hálót, hogy elfoghassam õket, és megtudhassam tõlük a titkokat, amiket az éjszaka bízott rájuk. De ahogy a Hold nyugatabbra siklott az apály pedig visszavonult a mogorva partról, vén tornyokat pillantottam meg, amelyek csaknem teljesen elõbukkantak a hullámokból, és tengeri fű girlandjaival ékes oszlopokat. Mivel tudtam, hogy erre az elsüllyedt helyre gyűlnek össze a halottak, megremegtem, és már nem akartam beszélni a lótusz-arcokkal.
Mégis, mikor észrevettem messze a tenger fölött egy fekete kondorkeselyűt, amelyik az égbõl ereszkedett alá, hogy pihenõt keressen egy hatalmas korallzátonyon, szívesen kifaggattam volna azokról, akiket még élõ korukból ismertem. Kikérdeztem volna, ha közelebb jön, de messze volt tõlem, és már nem is láttam, amikor megközelítette ama gigászi zátonyt.
Figyeltem hát az apályt, ahogy húzódik vissza a süllyedõ Hold alatt, és láttam a ragyogó tornyokat, a halott, csöpögõ város tornyait. Miközben feszülten figyeltem, orrom megpróbált bezárulni a világ halottjainak mindent lebíró bűze elõtt; ezen a lehetetlen és elfelejtett helyen gyűlik össze a temetõk minden húsa, hogy kövér tengeri férgek lakmározzanak rajta. A gonosz Hold már nagyon alacsonyan függött e borzalom fölött, de a tenger dagadt férgeinek nem is volt szükségük fényre a zabáláshoz. Amint figyeltem a tengeri pondrók mozgását jelzõ vízfodrokat, új borzongást éreztem onnan, ahonnan elröppent a kondor, mintha a húsom a szememnél elõbb érzékelné a tébolyt.
Nem ok nélkül borzongtam, mert amikor fölemeltem a szemem, láttam, hogy a vizek már nagyon alacsonyak, java részét feltárták a hatalmas zátonynak, melynek az elõbb még csak a peremét láttam. És mikor odanézve láttam, hogy a zátony csak fekete koronája egy ijesztõ alaknak, amelynek szörnyeteg homloka tompán csillogott a halvány fényekben, míg hasított patái odalent taposhatták sok mérföld mélyen a pokoli fertõt. Sikoltottam és sikoltottam, nehogy a rejtett arc a vizek fölé emelkedjen, és nehogy a rejtett szem rám nézzen, miután a vigyorgó, alattomos, sárga Hold már elosont. És hogy e kegyetlen lénytõl meneküljek, boldogan és habozás nélkül rohantam a bűzös posványba a hínáros falak, elmerült utcák közé, ahol a kövér tengeri férgek zabálják fel a világ halottait.
Számomra ismeretlen helyen ébredtem. Egy rémítõen sötét és bűzös erdőben, térdig sárosan, és a kezemben egy lótuszvirággal...
|
| | | | |
| | | | | | 27. propio | 2006. január 26. 18:33 |
| | | | | | | ..a hőség & a végtelen sivatag látványa kezdett ilyesztővé válni.
Razione belekukkantott a zsákba:
-vajon mi maradt a Matex-idéző mulatság után, ami kicsit enyhíthetne szomjúságán & éhségén?
a leltár a következőket mutatta:
4 darab sütemény, az üres flaska, a kö & a kaktuszból maradt rész volt minden, amit talált.
a kaktusz mellett döntött, a nedvasségtartalma miatt.
megette a megmaradt rész felét, majd mindent gondosan visszacsomagolt & továbbindult.
rövid időn belül furcsán kezdte magát érezni... & furcsa dolgokra lett figyelmes, amik igazából nem lehettek körülötte, de mégis annyira valósághűen hatottak, hogy nem tudta nem elhinni amit lát:
egy hatalmas kiterjedésű oázis előtt állt, melyet kender levelű pálmafák szegélyeztek, a közepén pedig hatalmas sárgás, habzó tó állt.
a tó felé sietett, & hatalmas ugrással a habok közé vetette magát.
jófajta hideg sör hullámzott a tóban & abszolult valóságos volt, legalábbnis Razione számára. szomjúsága nem csak alábbhagyott, de nehezére esett volna még egy korty is
... feltöltötte a kulacsot & leheveredett pihenni az árnyákot adó kenderpálmák tövébe, közel a tóhoz... |
| | | | |
| | | | | | 26. propio | 2006. január 25. 19:10 |
| | | | | | | ..ahogy a dobok keltette ritmikus lüktetés egyre erősebben hallatszott, Razione-t különös, egyben kellemes érzés töltötte el. Lábai egyre gyorsabban vitték a hangok irányába. A bolygót napközben bevilágító égitest fényét egyre kevésbé engedte át a sűrű kenderköd.
Mire a ritmusok szinte már érezhetően rezegtették fülének dobhártyáit, leszállt az éj.
Razione nem tudta mire vélni, hogy hátára csatolt zsákja furcsa fénnyel világítja be az erdőt. Lecsatolta, hogy a végére járjon a fény eredetének
a megmaradt kb 1, másfél kilogramm spacecake szinte élő zöld fényt bocsátott ki magából, ami mint a köd gomolygott ki a csomagolás résein át.
Újra megörült az öreg ajándékának, hiszen így biztosítottnak érezte a nem túl távoli ritmusokhoz való eljutását úgy, hogy még tapogatóznia sem kell a sötét, ködös erdőben. Zsákját a hasára vette, hogy az még jobban bevilágíthassa az előtte húzódó ösvényt, ám pár lépés megtétele után egy tisztást pillantott meg, ahol hatalmas máglya lángolt.
A tűz körül furcsa alakok ugrándoztak, a dobok adta hangok ütemére mozogva.
Tetszett neki ez az összejövetel, így a zsákot ismét a hátára véve közelített a tüzet körülvevő alakok felé..
..azon kapta magát, hogy a máglyarakás körül pörög, forog & ugrál ugyanúgy, mint a többi kivehetetlen alak, akik, mintha tudomást sem vettek volna érkezéséről
ami őszintén szólva cseppet sem izgatta hősünket.. mikor elfáradt & gondolta iszik egy keveset az öregtől kapott italából, ellenállhatatlan érzés tört rá: mindenáron meg akarta kínálni a társaság többi tagját is az öregtől kapott útravalójából. Ekkor vette észre, hogy a tűz füstjén kívül a tisztás teljesen ködmentes levegővel rendelkezik.
-biztos, csak az éjszaka miatt van ez így. - gondolta, majd szemével tovább kutatta a dobok megszólaltatóit, hogy meginvitálhassa őket egy kis italra & süteményre, ám ebben a pillanatban egy furcsa szerzet minden előzetes bejelentés nélkül a szájába nyomott egy gigantikus jointot.
-ezt kerested ugye? kérdezte az apró turbános alak & a kezébe adott egy tüskék nélküli kaktuszt is:
-edd meg, de ne az egészet! mondta, majd a tűz körül táncolók közé lépett & már csak egy sziluett volt a sok közül..
R- követte a turbános alak utasításait a kaktusszal kapcsolatban, közben a gigajohny-t is elpöfékelte..
. Reggel, mikor fölkelt az esti mulatság emlékei lassan kezdek felsejleni előtte: a dobosokkal bezabálták az összes sütit, már csak 3-4 darab mardhatott, ha meg nem ették azt is.. & a flaska is mintha kiürült volna. Kicsit sem zavarták ezek a dolgok, ugyanis sok mindent megtudott a turbános bandáról: hihetetlen kedves emberkék voltak ők, az egész mulatságot Matex megidézésére rendezték, & rendezik minden hét utolsó, azaz nyolcadik napján. Ez egyfajta hagyomány, ami az ósök hiedelmeiből ered...
. De hol vannak??
& hol a köd?
& hol az erdő??
Ekkor vette észre, hogy egy sivatag közepén feküdt & csak a kialudt tűz hamvaiból fel-felszálló füstgomolyag támasztotta alá gondolatainak realitás alapjait.
. Hirtelen hihetetlen dolgot vett észre: Matex közeledett felé hátasán, furulyájából szanaszét röpködtek a szivárványdarabok.
.megállt előtte & érdeklődve kérdezte:
-a turbánosok megint elmentek? Állandóan hívnak, minden 8. napon & már évezredek óta csak a hűlt helyüket találom, mire ideérek. Nem láttad őket Razione?
- dehogynem, az egész estét velük múlattam
! - válaszolta
-köszönöm Razione! akkor jövök amíg hívnak, hátha egyszer nem dőlnek ki a hajnali fény érkezte előtt & találkozhatunk. Vigyázz a kőre, amit az öregtől kaptál!!! kiáltotta, majd ahogy jött, ugyanúgy elvágtatott, azokat a csodálatos hangokat gerjesztve maga körül a gyönyörű furulyájával.
Razione sok mindent szeretett volna kérdezni Matex-től, de mivel utol nem érhette & a forróság egyre elviselhetetlenebbé kezdett válni, így útnak indult
. |
| | | | |
| | | | | | 25. propio | 2006. január 24. 22:47 |
| | | | | | | ...Razione több szempontból is érdekesnek tartotta az eddigi ittlétét:
sohasem érezte magát még ekkora ködben, ilyen nagyszerűen, ..másrészről viszont szemlátomást többet tud, mint a törzsi öregek..ettől a gondolattól Razione elmosolyodott
miközben ezen morfondírozott & majszolta az ízletes süteményeket, hirtelen egy rózsaszín denevér suhant el mellette...
a furcsa színű szerzet iránti érdeklődése még meg sem fogalmazódhatott, mikor egy rohanó majom tűnt fel egyenesen nekiszegezve kérdéseit:
-te meg mit keresel itt??
nem tudod, hogy nem messze az idegen dimenzió határa?..ha oda átmész ide többet nem jöhetsz. ez a rend!!
majd egy színpompás papagáj nyomába eredve rikácsolt tovább:
- te meg mit keresel it??......a papagáj ismerte már a dörgést, rá sem hederített a beszélő majmokra, tudta ő, hogy hol a határ, mióta az a bizonyos esemény történt... amúgy is a folyóhoz indult a haverokhoz
Razione szája ismét mosolyra húzódott, majd ez a mosoly nevetéssé erősödött, amiből nem volt megállás egy kiadós röhögésig, amit a füle mögött összegyűlt & az arcára dermedt energiák csillapításaként végzett combcsapkodás & fejcsóválás tudtak csak szelidíteni...... &..a gondolat, hogy indulni kéne!
hirtelen nem tudta mit tegyen:
-menjen az idegen dimenzióba?
-..vagy kövesse a színes papagájt üldöző bolond majmot, & a rózsaszín haverjukat?
-vajon hová mehettek??
ahogy ezen filózott, érezte, hogy a ismét feltörni készülő nevetést nem tudja majd megakadályozni...de mi ez a kellemes lüktetés??
Razione jókedvűen továbbindult a dobok hangját követve.. |
| | | | |
| |
| 
 |
