 Kategória:
Kultúra 
Létrehozó: _ka
Létrehozás ideje: 2002. november 24.
Utolsó hozzászólás: 2013. október 21. |
| |
Érdeklődés: 11124 letöltés
48 hozzászólás |
| |
|
|
mondjuk kölcsünk mesét_ka, 2002. november 24.  | |  | | | | 48. Sevil | 2013. október 21. 15:40 |
| |  | |  | | | | |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | http://444.hu/2013/10/18/az-volt-meg-esti-mese-amikor-doktor-bubo-heroint-keszitett/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mese az okos rendorrol
-Joestet!
-Joestet...bambultunk a zsaruval szembe. Mag panikolni sem volt idonk.
-Latom spanglizgatnak...
-A haver gyorsan mondta, hogy o nem mert o vezet...Dehat mindezt alig tudta kimondani, ugy be volt allva...
Majd ramvilagitott, aki eppen akkor szivtam egyet - gondolvan ha mar bevisznek, ne menjen karba...
-Maganak most is a kezeben van.
-Igen, gondoltam befejezem...
-Rendben, fejezzek be es menjenek haza! Majd megfordult es elment.
Mi meg azt se tudtuk, hogy mit csinaljunk meglepetesukben.
-Ez akkor azt jelenti, hogy minden OK? -kialtottam
-Igen
-Joember, jojjon mar ide, akarok kerdezni valamit
Lattam, hogy tetovazik egy kicsit, majd megfordul es visszajon
-Na kerdezze
-Miert nem buntet meg?
-Azt hosszu lenne elmondani. De ha van turelme, elmondom.
-Rendben van, majd - a meg fustolgo jointtal a kezemben - kiszalltam. Haver maradt a kocsiban. En leultem az ut melletti dombra, a zsaru szinten, leult mellem. Letette a sapkajat maga melle, majd ramnezett.
-Elszivta?
-Mindjart uram...majd szivtam egy negyot es eldobtam a csikket.
-Van egy cigije? Egy normalis cigarettaja...?
-Van persze, majd kiszedtem a zsebembol a cigisdobozomat es megkinaltam.
Ragyujtott.
-Na mondja, mondtam
-Tudja fiatalember...en magat meg tudnam buntetni, mert fuvezik, de nem teszem, mert szerintem rosszul van megfogalmazva ez az egesz...a torveny. Egy-egy politikus milliardokat lop de oket nem itelik el, egy-ket fuvest meg nehany cigarettaert igen. Ezt nem tudom mint ember elfogadni, meg akkor sem, ha zsarukent el kene... Es mivel a torvenykezesunk tele van helytelen, ketertelmu torvenyekkel, emiket szinte lehetetlenseg betartatattni, engem igazabol mar nem is erdekel. Ha oszinte akarok lenni szarok mindenre, csak az erdekel, hogy honap vegen kapjam meg a beremet. Szarok a nagyhalakra...ugyis megmaradnak...szarok magara, a fuvesre es a dealerjere is, meg akkor is ha tudom, hogy milliokat csinal a drogbizniszbol, mert tudom, hogy valahol ebben a pillanatban is nagyobb penzeket es javakat lopnak, mint amit a maga dealerje valaha is ki tudna keresni, meg akkor sem, ha nem kapnak soha se el...
-Ertem-mondtam-en magam is erre gondoltam
-Meg aztan tudja...nekem is vannak gyerekeim. Van egy 19 eves lanyom, ha maga latna, hogy milyen allaPOTba jon haza neha egy-egy bulirol...a baratnojivel elmennek...hogy isznak meg cigarettaznak...azt tudom. De van ott azert egyeb is, zsaru vagyok, latom mikor valaki reszeg es latom mikor valaki sziv... Most akkor buntessem meg a sajat lanyom?
-Semmikeppen se, inkabb meg kene beszelni a dolgot. Buntetesek nelkul...
Nemmindenrosszamikek |
| | | | |
| | | | | | 44. helio* | 2009. július 13. 16:07 |
| | | | | | | | http://iqdepo.hu/dimenzio/10/ |
| | | | |
| | | | | | 43. helio* | 2007. november 4. 02:24 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | új mese.
vagy legalábbis a pszichonauták képi sztorijaihoz kapocs, lásd:
-sorban az eddigi hármat: http://www.flickr.com/photos/70392469%40N00/299773760/ -
a köv epizódban budapest mikró banknegyedében eltéved metametta, aki cicafejű, szájnélküli barbibaba-mutációnak álcázza magát.
és... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Qhi már 5évesen is csak királynő volt. Aludni szép. A mesében csak benéző rendező. De majd jól alakítja a Csodát. |
| | | | |
| | | | | | 40. propio | 2006. február 15. 19:39 |
| | | | | | | Seto maga is meglepödik ezen a fura, egész testét átjáró vidámsághullámon, amit hangos nevetés formájában öklendezett elő az imént..... ám ekkor furcsa dolog történik, mintha saját magát hallaná, valaki ordenáré módon hahhotázik, nem is túl messze tőle....
Seto hirtelen ötlettől vezérelve rákérdez:
-Te meg ki vagy & mi a jófrancot csinálsz?
...a röhögés ebben a pillanatban, mintha elvágták volna: abbamarad.
Seto próbál még 1 kérdést feltenni, de hirtelen furcsa érzés tölti el alakuló félben lévő testét....mintha megannyi különböző fény & árnyék játszana, az egyelőre nem létező szeme előtt.
az ijedtségtől hirtelen se levegőt, sem pedig vizet nem tud magába újítani, viszont a parától fellépő fullasztó érzés egy hihhetetlenül összetett & sokoldalú érzéssel ajándékozza meg:
újabb, már nevetésnek nem nevezhető, szinte önkívületi vidámság tör rá, amit az előbb szemben hallott hahotázó hang felé tett hirtelen megnyúlás kísér.....a növekedés még nagyobb energiákat szabadít fel benne, minek következtében ráébred, hogy kicsoda is ő:
egy élőlény, akinek feladata van..... ám ekkor furcsa, idegen hangokat és motoszkálást hall:
krscshmm zupprghám,angrtt
-szisztok picikéim! ááááááá már elindultatok felém!....
hirtelen vihar keletkezik, a hang abbamarad.
...a vihar is szépen lassan elmúlik....
jók legyetek! gyarapodjatok..hangzik egyre távolabbról, majd ismét:
krscshmm zupprghám,angrtt
Seto belülről feltörő ösztöne azt súgja: jó helyen vagy! jó kezekben!
...kis idő elteltével újabb hang ismétli a már jól ismert hangos vigyorgást.
.....lassan lassan Seto társai is kezdenek előbújni az oltalmazó & egyben életet adó, rikító fehér fonalhálózatból. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD |
| | | | |
| | | | | | 38. propio | 2006. február 14. 21:03 |
| | | | | | | Razione története ezzel korántsem ért véget, de olyan mederbe terelődött, amit valljuk be, mi sem szívesen osztanánk meg másokkal, szerelmünkön kívül........
viszont itt van Seto, akit fehér fonálszerű anyagból lévő hegytetők vesznek körül...látni egyelőre nem lát semmit, mert
egy fura sötét valami tapad a szemére...a levegőben furcsán édeskés, egyben kellemesen fanyar illatot talál...ekkor még nem tudja, hogy ez a bölcsője illata...igazából azt sem tudja, hogy ez illat. számára ez az első élmény, így egyben ösztöneinek elsőszámú megpróbáltatása, ami azt súgja neki: biztonságban van.....
.......Seto az első kinőni készülő gombatest, ebben a mágikus akváriumban & egyelőre foggalma sincs a rá váró látványok, érzések & hatások kavalkádjáról............ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | razionen a fájdalom kezdett úrra lenni, egyre nehézkesebben lélegzett. mindeközben érezte, hogy az idő fogva tartja, ám a térben egyfolytában utazik. a teljes kaotikus kétségbeesés határán razione fejében egy suttogás manifesztálódott:
-még nem jött el a te időd...-mondta halkan a hang.
razione felismerte a hangot, esmeralda volt az, aki végig mellette volt, kéz a kézben, téren és időn át, világok és dimenziók közt.
-a fájdalom amit érzel, nemmás, mint az a kétségbeesés, amire a tudatod így reagál. ha feleszmélsz, rájössz, hogy a fájdalom anyagi természetű, lelked és szellemeden nem foghat tested ezen béklyója.
razione beleborzongott esmeralda szavaiba. tudta, hogy igazat mond. razione erőt vett magán, és engedte, hogy esmeralda segítsen szellemének rejtett bugyraiba elkalauzolni. razione nem félt többet. |
| | | | |
| | | | | | 36. calyx | 2006. január 30. 16:59 |
| | | | | | | Razione erősen beszédült, és úgy érezte, hogy valamlyen rejtélyes erő egyre erősebben taszítja hátra a székébe. Engedett a nyomásnak, és egyből jobban érezte magát; azt érezte, mintha több ezer boldogságmanó száguldott volna át testén a fénysebesség többszörösével. Ezek valójában szúrások voltak - gondolta Razoine, majd végignézte, ahogy feje fölött szétpukkad egy szövegbuborék. Majd arra gondolt, hogy nem tudja mire gondoljon, és hirtelen nagyon gépiesnek érezte magát - érezte, ahogy keze akaratlanul is megmozdul. Hirtelen nagyon merevnek érezte magát, és most nézett először körül. Gondolkodása furamód megváltozott; csak azt tudta érzékelni, amire gondolt, és fordítva; amilyen érzések kavarogtak gerincében (Igen, gondolta hősünk, egész bizonyosan a gerincemben éreztem - és megint hatalmába kerítette az az érzés, hogy már nincs tisztában az idő, mint olyan mibenlétével - a múltat jelennek, és egyben jövőnek is érezte; ezt alátámasztotta fura vizuális érzékelése is. Ahogy körbenézett, a többi vendéget (vagy idegen létformákat?) hullámzónak látta, és egyben nagyon elmosódottnak is; rájött, hogy összes mozgást annak előzményeivel együtt látta. Meglehetősen érdekesnek találta , hogy egy időpillanatban mindenből egyszerre vagy több tízezer képkockányit lát:) Azt vette észre, hogy egyre jobban eluralkodik rajta ez az érzés, és az eddiginél is jobban székéhez nyomja. Testét felhúzott, ketyegő vekkernek érezte, ami olyan instabil hogy bármely pillanatban atomjaira hullhat. Majd amikor elérkezett a kritikus pillanat, Razione teljesen elvesztette a kapcsolatot a külvilággal. Csak vakító zöld villogást látott maga előtt, és elképzelhetetlen sebességgel száguldott a térben, vagy ki tudja miben, néha érzékelt néhány egyéb útba eső dimenziót. Megismerte őket fényesen átlátszó spirálokkal körülvett gombolyagjukban. Hallása kizárólag olyan mély és magas hangokra korlátozódott, amelyekről tudta, hogy mások nem hallhatják. Elképesztő eltökéltséget kezdett érezni magában, hogy megszerezze és átadja a Hangok és a Látvány üzenetét, amit még nem értett meg, de furcsamód ezt nem is érezte fontosnak.
De hirtelen ez a gondolata is pókfonálként viselkedve tekeredett, szállt el előre, messze, sebesen a semmibe... Razione hirtelen megértette, hogy mi történik vele. Próbált várni, hátha változik valami körülötte, de az idő igen makacsul és kiszámíthatatlanul viselkedett; emberünk képtelen volt eldönteni, hogy mióta ilyen minden és vajon meddig marad így. És mert talpravaló fickó volt ő, hamar átlátta saját patthelyzetét még ebben az igen különös tudatállapotnak nem nevezhető valamiben is. Azzal a gombakoktéllal jól megtoldotta ezt a jámbornak induló pipaélményt! Majd kiáltásával összefoglalta gondolatait:
-Segítség! Két pillanat közt ragadtam!!!!! |
| | | | |
| | | | | | 35. ynul | 2006. január 30. 16:39 |
| | | | | | | csend
lebegés
csend
egy járat a semmiböl a semmibe
s ott volt A KAPU (kezdetben vala a kilincs s a kulcs de mióta a teremtö egy kozmikus party után elhagyá aztat bárki kinek mersze elég áthaladhat rajta)
a razionének nevett kis energiamassza úgy döntött/döntetett áthalad a járaton s járat áthaladt razionén
a kapu önnön tudatának fortyogó világába repítette honnan az egyetlen kiút a válasz. a válasz a kérdésre: ki vagyok én? mi vagyok én? vagyok e egyátalán? s különben is hova a francba tünnek állandóan a fél pár zoknik, kinek kellenek és mire? meg mi köze ennek a világmindenséghez?
a kaland elindult...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | esmeralda matat a retiküljében, mikoris előkotor két pipát, benne kristályos, sejtelmesen sárgálló matériával.
-két szippantás -suttog esmeralda
razione-n látszott a kétely, nem biztos hogy jót tenne ez most neki, ha jelenlegi tudati állapota megszakad, újra a hétköznapok színtelen és kegyetlen világában találja magát. esmeralda ismerte razione ezen arckifejezését, és egy bájos pillantással megnyugtatta:
-ittvagyok veled, nem lesz semmi gond.
razione az első slukkot mélyre húzta, meg is hozta a kellő hatást; a másodikra már csak egy leheletnyi ereje maradt. esmeralda megfogta a kezét, majd behunyták a szemüket. már egy másik világban járnak. |
| | | | |
| | | | | | 33. propio | 2006. január 29. 14:18 |
| | | | | | | razione úgy döntött landol!
ahogy a szigetre érkeztek & talajt fogtak, a hatalmas griffek szárnyukat pikkelyes bőrük alá rejtve, mintegy átalakultak:
csőrük szájjá húzódott & mindegyik egy, a "csehó a fél pár mankóhoz" nevet viselő építmény felé vették az irányt. közben a levegőben látott élményeiket ecsetelték nagy beleéléssel, hatalmas vihogás közepette....razione követte őket.
..ahogy belépett a bárba szeme elkerekedett & hitetlenkedve egy bombasztikus nöstény elé lépett:
-esmeralda salvialdo?? - kérdezte, majd ahogy a hölgy megfordult, hősünk a gravitáció hatásának engedelmeskedve meglepetésében egy gombapuffra zuhant: valóban esmeralda állt előtte & ha lehet, még szemrevalóbbnak tűnt razionenak, mint valaha....
-razione intett a pincérnek & két gombakoktélt kért még mindig teljesen a meglepetés hatása altt hebegve:
- keverve, nem rázva! - mondta.
esmeralda helyet foglalt mellette... |
| | | | |
| | | | | | 32. ynul | 2006. január 28. 17:53 |
| | | | | | | | vajon razione bevállalja a szigetet vagy inkább hazamegy fogat mosni, trendi rucit húz és veszélyes viszonyba kezd esmarlda salvialdoval? a reklám után reméljük minden kiderül. bázze. |
| | | | |
| | | | | | 31. ynul | 2006. január 28. 12:30 |
| | | | | | | | a kellemesen hüs tengerviz monoton hullámzása a lábánál és a nemrég elrágcsált kaktusz razionet teljessen elringatta és testét oly könnyüvé tette hogy egy arra járó csintalan szellö könnyedén felkapta magával. hösünk ezt nem vette észre mert éppen csukott szemmel is utazott belsö világai felé. ezért eléggé meglepödött amikor szemét kinyitva azt vette észre hogy egy griffmadár raj kellös közepén van és ö maga is vagy 1000 méter magasságban szálldos. ettöl a felismeréstöl úgy megijedt hogy elkezdett zuhanni. razionebe már belehasított a tudat hogy utazása itt ezen a ponton fog végleg véget érni, amikor is valami oknál-módnál fogva felfigyelt egy különös dallamra. ez a dallam a griffektöl származott és olyan gyönyörü volt amilyet még sohasem hallott. söt. razione valami megmagyaráthatatlan oknál fova úgy érezte hogy most sem igazán hallja, legalábbis mintha a füle nem igazán vett volna rész ebben az egészben. inkább csak érezte a vibrálást és az energiát, mintha a teste és a hang nem különböznének igazán. ebben a gyönyörü osszeolvadt állapotban razione fel sem fogta hogy már rég palacsinta vékonynak kellene lenni, de ehelyett ott repül továbbra is a griff csapat közepén. még azt sem vette hogy a távolban feltünt egy hatalmas sziget. a sziget amit e bolygó lakói messze elkerültek s csak kevessen jöttek ide önszántukból azokra is mind aztmondták hogy örült. ezen a szigeten ugyanis bármi megtörténhet. az idö sajátos mederben csordogál mondhatni önálló akarattal rendelkezik, a térnek nem szab itt határt semmilyen szabály s a képzelet ezen a helyen a leghatalmasabb teremtö erö... |
| | | | |
| | | | | | 30. propio | 2006. január 27. 18:38 |
| | | | | | | ...szárnysuhogásra & káromkodás zökkentette ki idilli helyzetéből Razione-t , hát felnézett.
két teve landolt mellette ordenáré módon szapulva egymást, róla tudomást sem véve. egyikük egy egypúpu fehér dromedár, a másik egy pirosaslila kétpúpu.
csorgott a nyál a fejükről és hangosan veszekedtek, mikor hősünk megveregette a fehér vállát:
-elnézést uraim!
(azért nevezte így őket, mert orgánumukból & a vita tárgyából, ami nem volt más, mint egy jóseggű kis lámalány, ez egyértelműen lejött Razionenak), de ennél többet nem tudott mondani, mert mindketten leköpték & rárivalltak:
-KUSOLJÁÁLELKICCSÁVÓ!
razione dühös lett & rendesen bepancsolt a kétpúpunak, aki az ütés félelmetes erejétől szó szerint elszállt.
a fehér letérdelt & Razione-hoz fordult:
-nem tudod merre van a sivatag? - kérdezte remegő hangon
Razione hanyagul a szájába gyömöszölte a maradék kaktuszát, amit még a turbánosoktól kapott, & így szólt:
- ha szerencséd van nemsokára ott lehetsz most HESSSS! - ezzel elzavarta őt is& mint aki jól végezte dolgát visszaült 'kedvenc' kiszögelésére & belógatta lábait a hűs tengerbe.... |
| | | | |
| | | | | | 29. propio | 2006. január 27. 10:34 |
| | | | | | |
Razione már meg sem lepődött, hogy ismét új helyen találta magát.
Annyira megörült, hogy túlvan ezen a rémálomnak tűnő utazáson, hogy gyorsan evett is egy kis süteményt, amiből így már csak 3 darab maradt..
Igen, a mocsárban ülve tömte arcába a finom falatokat, csupa sárosan & mocskosan. Szerencsére volt egy flaska söre is, bár a tó emléke nem volt túlzottan kellemes, mégis majd a felét kiitta
módszeresen elcsomagolt & feltápászkodott.
Mielőtt útnak indult volna a lótuszvirágot ismét a kezébe vette:
Nem hagyhatom itt a sárban! gondolkodott hangosan..
Nekiindult.
Nem kellett sokat mennie, hogy rájöjjön: egy aprócska szigetre keveredett.
Szerencséjére a fák roskadásig voltak érett, lédús gyümölccsel, amikkel tele is pakolta zsákját. Kisétált a sziget & az azt körülvevő tenger partjára, leült egy hatalmas szikla alsó kiszögelésére & a vízbe lógatta lábait..
A süti, a tőle megszokott megbízhatóságával hozta a kellemes érzéseket.. ismét vidámság töltötte el Razione-t..
A horizontot kémlelve észrevette, hogy a tengeren több sziget is van, nem is túl messzire az övétől.
Szembetűnő eltérést mutattak viszont egy dologban: mindegyiken fény égett, míg az övén az egyetlen fényforrás a maradék 3 sütiből szálló zöld színű halványan fényfüst volt.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Amint tovafutottam a parton, közömbös lábbal tiporva alvó virágokon, az ismeretlen dolgok félelmétõl és a halott arcok vonzásától megtébolyodva. A kert nem akart véget érni a Hold alatt; ahol nappal falak voltak, ott most fák és ösvények, virágok és bokrok, kõbálványok és pagodák új látképe bukkant föl, a sárga csillámos patak pedig a füves partok között kanyargott a groteszk márványhidak alatt. A halott lótuszarcok ajka szomorúan suttogva kértek, kövessem õket, én pedig mentem, míg a patak, folyóvá változott. Azután hullámzó náddal borított mocsár lett belõle, majd fénylõ homokos part egy névtelen tenger mellett. A gyűlöletes Hold ott ragyogott a tenger fölött, melynek néma hullámai különös illatot leheltek felém. Észrevettem, hogy eltűntek a lótusz-arcok; szerettem volna egy hálót, hogy elfoghassam õket, és megtudhassam tõlük a titkokat, amiket az éjszaka bízott rájuk. De ahogy a Hold nyugatabbra siklott az apály pedig visszavonult a mogorva partról, vén tornyokat pillantottam meg, amelyek csaknem teljesen elõbukkantak a hullámokból, és tengeri fű girlandjaival ékes oszlopokat. Mivel tudtam, hogy erre az elsüllyedt helyre gyűlnek össze a halottak, megremegtem, és már nem akartam beszélni a lótusz-arcokkal.
Mégis, mikor észrevettem messze a tenger fölött egy fekete kondorkeselyűt, amelyik az égbõl ereszkedett alá, hogy pihenõt keressen egy hatalmas korallzátonyon, szívesen kifaggattam volna azokról, akiket még élõ korukból ismertem. Kikérdeztem volna, ha közelebb jön, de messze volt tõlem, és már nem is láttam, amikor megközelítette ama gigászi zátonyt.
Figyeltem hát az apályt, ahogy húzódik vissza a süllyedõ Hold alatt, és láttam a ragyogó tornyokat, a halott, csöpögõ város tornyait. Miközben feszülten figyeltem, orrom megpróbált bezárulni a világ halottjainak mindent lebíró bűze elõtt; ezen a lehetetlen és elfelejtett helyen gyűlik össze a temetõk minden húsa, hogy kövér tengeri férgek lakmározzanak rajta. A gonosz Hold már nagyon alacsonyan függött e borzalom fölött, de a tenger dagadt férgeinek nem is volt szükségük fényre a zabáláshoz. Amint figyeltem a tengeri pondrók mozgását jelzõ vízfodrokat, új borzongást éreztem onnan, ahonnan elröppent a kondor, mintha a húsom a szememnél elõbb érzékelné a tébolyt.
Nem ok nélkül borzongtam, mert amikor fölemeltem a szemem, láttam, hogy a vizek már nagyon alacsonyak, java részét feltárták a hatalmas zátonynak, melynek az elõbb még csak a peremét láttam. És mikor odanézve láttam, hogy a zátony csak fekete koronája egy ijesztõ alaknak, amelynek szörnyeteg homloka tompán csillogott a halvány fényekben, míg hasított patái odalent taposhatták sok mérföld mélyen a pokoli fertõt. Sikoltottam és sikoltottam, nehogy a rejtett arc a vizek fölé emelkedjen, és nehogy a rejtett szem rám nézzen, miután a vigyorgó, alattomos, sárga Hold már elosont. És hogy e kegyetlen lénytõl meneküljek, boldogan és habozás nélkül rohantam a bűzös posványba a hínáros falak, elmerült utcák közé, ahol a kövér tengeri férgek zabálják fel a világ halottait.
Számomra ismeretlen helyen ébredtem. Egy rémítõen sötét és bűzös erdőben, térdig sárosan, és a kezemben egy lótuszvirággal...
|
| | | | |
| | | | | | 27. propio | 2006. január 26. 18:33 |
| | | | | | | ..a hőség & a végtelen sivatag látványa kezdett ilyesztővé válni.
Razione belekukkantott a zsákba:
-vajon mi maradt a Matex-idéző mulatság után, ami kicsit enyhíthetne szomjúságán & éhségén?
a leltár a következőket mutatta:
4 darab sütemény, az üres flaska, a kö & a kaktuszból maradt rész volt minden, amit talált.
a kaktusz mellett döntött, a nedvasségtartalma miatt.
megette a megmaradt rész felét, majd mindent gondosan visszacsomagolt & továbbindult.
rövid időn belül furcsán kezdte magát érezni... & furcsa dolgokra lett figyelmes, amik igazából nem lehettek körülötte, de mégis annyira valósághűen hatottak, hogy nem tudta nem elhinni amit lát:
egy hatalmas kiterjedésű oázis előtt állt, melyet kender levelű pálmafák szegélyeztek, a közepén pedig hatalmas sárgás, habzó tó állt.
a tó felé sietett, & hatalmas ugrással a habok közé vetette magát.
jófajta hideg sör hullámzott a tóban & abszolult valóságos volt, legalábbnis Razione számára. szomjúsága nem csak alábbhagyott, de nehezére esett volna még egy korty is
... feltöltötte a kulacsot & leheveredett pihenni az árnyákot adó kenderpálmák tövébe, közel a tóhoz... |
| | | | |
| | | | | | 26. propio | 2006. január 25. 19:10 |
| | | | | | | ..ahogy a dobok keltette ritmikus lüktetés egyre erősebben hallatszott, Razione-t különös, egyben kellemes érzés töltötte el. Lábai egyre gyorsabban vitték a hangok irányába. A bolygót napközben bevilágító égitest fényét egyre kevésbé engedte át a sűrű kenderköd.
Mire a ritmusok szinte már érezhetően rezegtették fülének dobhártyáit, leszállt az éj.
Razione nem tudta mire vélni, hogy hátára csatolt zsákja furcsa fénnyel világítja be az erdőt. Lecsatolta, hogy a végére járjon a fény eredetének
a megmaradt kb 1, másfél kilogramm spacecake szinte élő zöld fényt bocsátott ki magából, ami mint a köd gomolygott ki a csomagolás résein át.
Újra megörült az öreg ajándékának, hiszen így biztosítottnak érezte a nem túl távoli ritmusokhoz való eljutását úgy, hogy még tapogatóznia sem kell a sötét, ködös erdőben. Zsákját a hasára vette, hogy az még jobban bevilágíthassa az előtte húzódó ösvényt, ám pár lépés megtétele után egy tisztást pillantott meg, ahol hatalmas máglya lángolt.
A tűz körül furcsa alakok ugrándoztak, a dobok adta hangok ütemére mozogva.
Tetszett neki ez az összejövetel, így a zsákot ismét a hátára véve közelített a tüzet körülvevő alakok felé..
..azon kapta magát, hogy a máglyarakás körül pörög, forog & ugrál ugyanúgy, mint a többi kivehetetlen alak, akik, mintha tudomást sem vettek volna érkezéséről
ami őszintén szólva cseppet sem izgatta hősünket.. mikor elfáradt & gondolta iszik egy keveset az öregtől kapott italából, ellenállhatatlan érzés tört rá: mindenáron meg akarta kínálni a társaság többi tagját is az öregtől kapott útravalójából. Ekkor vette észre, hogy a tűz füstjén kívül a tisztás teljesen ködmentes levegővel rendelkezik.
-biztos, csak az éjszaka miatt van ez így. - gondolta, majd szemével tovább kutatta a dobok megszólaltatóit, hogy meginvitálhassa őket egy kis italra & süteményre, ám ebben a pillanatban egy furcsa szerzet minden előzetes bejelentés nélkül a szájába nyomott egy gigantikus jointot.
-ezt kerested ugye? kérdezte az apró turbános alak & a kezébe adott egy tüskék nélküli kaktuszt is:
-edd meg, de ne az egészet! mondta, majd a tűz körül táncolók közé lépett & már csak egy sziluett volt a sok közül..
R- követte a turbános alak utasításait a kaktusszal kapcsolatban, közben a gigajohny-t is elpöfékelte..
. Reggel, mikor fölkelt az esti mulatság emlékei lassan kezdek felsejleni előtte: a dobosokkal bezabálták az összes sütit, már csak 3-4 darab mardhatott, ha meg nem ették azt is.. & a flaska is mintha kiürült volna. Kicsit sem zavarták ezek a dolgok, ugyanis sok mindent megtudott a turbános bandáról: hihetetlen kedves emberkék voltak ők, az egész mulatságot Matex megidézésére rendezték, & rendezik minden hét utolsó, azaz nyolcadik napján. Ez egyfajta hagyomány, ami az ósök hiedelmeiből ered...
. De hol vannak??
& hol a köd?
& hol az erdő??
Ekkor vette észre, hogy egy sivatag közepén feküdt & csak a kialudt tűz hamvaiból fel-felszálló füstgomolyag támasztotta alá gondolatainak realitás alapjait.
. Hirtelen hihetetlen dolgot vett észre: Matex közeledett felé hátasán, furulyájából szanaszét röpködtek a szivárványdarabok.
.megállt előtte & érdeklődve kérdezte:
-a turbánosok megint elmentek? Állandóan hívnak, minden 8. napon & már évezredek óta csak a hűlt helyüket találom, mire ideérek. Nem láttad őket Razione?
- dehogynem, az egész estét velük múlattam
! - válaszolta
-köszönöm Razione! akkor jövök amíg hívnak, hátha egyszer nem dőlnek ki a hajnali fény érkezte előtt & találkozhatunk. Vigyázz a kőre, amit az öregtől kaptál!!! kiáltotta, majd ahogy jött, ugyanúgy elvágtatott, azokat a csodálatos hangokat gerjesztve maga körül a gyönyörű furulyájával.
Razione sok mindent szeretett volna kérdezni Matex-től, de mivel utol nem érhette & a forróság egyre elviselhetetlenebbé kezdett válni, így útnak indult
. |
| | | | |
| | | | | | 25. propio | 2006. január 24. 22:47 |
| | | | | | | ...Razione több szempontból is érdekesnek tartotta az eddigi ittlétét:
sohasem érezte magát még ekkora ködben, ilyen nagyszerűen, ..másrészről viszont szemlátomást többet tud, mint a törzsi öregek..ettől a gondolattól Razione elmosolyodott
miközben ezen morfondírozott & majszolta az ízletes süteményeket, hirtelen egy rózsaszín denevér suhant el mellette...
a furcsa színű szerzet iránti érdeklődése még meg sem fogalmazódhatott, mikor egy rohanó majom tűnt fel egyenesen nekiszegezve kérdéseit:
-te meg mit keresel itt??
nem tudod, hogy nem messze az idegen dimenzió határa?..ha oda átmész ide többet nem jöhetsz. ez a rend!!
majd egy színpompás papagáj nyomába eredve rikácsolt tovább:
- te meg mit keresel it??......a papagáj ismerte már a dörgést, rá sem hederített a beszélő majmokra, tudta ő, hogy hol a határ, mióta az a bizonyos esemény történt... amúgy is a folyóhoz indult a haverokhoz
Razione szája ismét mosolyra húzódott, majd ez a mosoly nevetéssé erősödött, amiből nem volt megállás egy kiadós röhögésig, amit a füle mögött összegyűlt & az arcára dermedt energiák csillapításaként végzett combcsapkodás & fejcsóválás tudtak csak szelidíteni...... &..a gondolat, hogy indulni kéne!
hirtelen nem tudta mit tegyen:
-menjen az idegen dimenzióba?
-..vagy kövesse a színes papagájt üldöző bolond majmot, & a rózsaszín haverjukat?
-vajon hová mehettek??
ahogy ezen filózott, érezte, hogy a ismét feltörni készülő nevetést nem tudja majd megakadályozni...de mi ez a kellemes lüktetés??
Razione jókedvűen továbbindult a dobok hangját követve.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mentalis,lécci rólam is írj mesét:D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Razione egyszer csak egy piciny nádkunyhóban ébred a bennszülöttek között. Csodálkozva néz, de nem tudja eldönteni hogy mi is történt valójában. Olyan helyen járt, ahol még sohasem. Minden végtagja teljesen zsibbadt... el van gémberedve minden porcikája. Lassan erőt vesz magán, s felkönyököl, majd felül az ágyon. Körbenéz, s két öreg bennszülöttet lát maga körül. Kérdő szemekkel tekint rájuk, de a vendéglátók nem reagálnak semmit. Razione feláll, s szétnéz a kunyhóban. Mindenhol nyílvesszők,íjak s prémek vannak. De egyszercsak észrevesz egy rajzot egy kövön, mely kísértetiesen hasonlított a törpére melyet a másik lény hátán látott, s a rajz mellett egy-két feliratot is látott, melyek értelmét nem tudta megfejteni.Lassan odasétált az egyik öreghez, s megszólította...
-Elnézést Uram!
...
Semmi válasz nem érkezett. A bennszülött ugyanolyan nyugodtan ült mint azelőtt. Razione ugy gondolta hogy az öreg nem akar vele kommunikálni. Visszasétált a kőhöz, megfogta, a zsebébe rakta, és elindult a kunyhó ajtaja felé. Odaért az ajtóhoz, elhúzta a függönyszerű ajtót, s épp mielőtt kilépett volna, az öreg mormolt valamit. Razione hirtelen összerezzent. Nem tudta hogy az öreg negatív vagy pozitív hozzáállást tanusít.Valamiért az futott át az agyán hogy megátkozták.Inkább nem lépett ki az ajtón.Megfordult, s az öreg már ott állt a háta mögött, s a székre mutatott. amelyen az előbb még ő ült.Razione félelmében, egyetlen szó nélkül heylet foglalt.
-Miért kell neked?
Razione csak tág szemekkel nézett az öregre és remegett mint a nyárfalevél.
-Miért kell neked?
-Hát....szóval... tudni akarom mi van a kép alá írva.
-Miért akarod tudni?
-Mert láttam ezt a fura lényt... és tudni akarom ki ő, és mi volt az a dallam, amely engem egy másik világba repített.
-Te láttad Őt?
-I...Igen.
-Biztos vagy benne?
-M...miért? Nem láthattam?
-Biztos vagy benne hogy őt láttad?
-Én úgy gondolom hogy Őt láttam.
-Tudod vagy gondolod?
-Tudom
-Rendben... akkor elmondom neked hogy ki Ő....
... A öreg elmondta Razione-nak hogy az érdekes ember, akit látott, nem volt más mint Matex, az örök élet és boldogság hirdetője. A legenda úgy szól hogy a hatalom amelyet birtokol, a dallamaiban rejlik.Az első feljegyzések erről az emberről többezer év távlatából kerültek elő. Az öreg kifejtette azt a tényállást, hogyha Razione látta Matex-et akkor az örök élet és boldogság már nem csak mese. Razione két napot töltött az öreggel a kunyhóban. Kapott ételt,italt és néhány süteményt. Razione Matex-röl szerzett tudásával és útravalójával elindult hogy megkeresse a törpét, hisz tudta hogy az örök élet és boldogság titka nem rejlik másban, mint abban az apró aranyszínben pompázó furulyában... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Razione tudata egyre tágul a sütitől, már csak a mély rovardünnyögés s madárcsicsergés tölti ki észlelését, mikor egyszercsak egy mégmélyebb morgó hang tölti be fülét, majd monoton lüktetéssé erősödik, s eleven élénk - mármár virgonc - fuvoladallamok szállnak köré. TULALA TULULLALA TITULLU-LULLULLU TALLULI-LALULALILA... A fák életre kelnek, felső ágaikkal elérik az eget, belecsavarodnak, s áthajolnak a vándor felett, miközben alsóbb ágaikkal összevissza hadonásznak, s a törzsükön villogó fénypászmák táncolnak.
Ebben a pillanatban elépesztő esemény történik:
A pálmás bozótból egy furcsa lénypáros csörtet elő. A hatalmas sárga elefántra emlékeztető, hosszú csőorrú sokszemű, hatalmas fogakkal vigyorgó, mély hangot zúzó hátason egy apró, zöldkalapos manó játszik egy mégapróbb arany színű furulyán, melyből szivárványfonál tekeredik ki, s egyenest a döbbent Razione arcába száll...
|
| | | | |
| | | | | | 21. Hypo | 2004. március 24. 22:47 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | S ezennel ez a szép kis történet be is fejeződött, de valahol, egy másik világban, elkezdődött egy másik.....
....mondjuk legyen egy hatalmas kocka alakú bolygó. Ennek a bolygónak a belsejében létezik egy világ, melyben a szinek és a szeretet uralkodik. A bolgyó belsejének minden oldala, saját gravitációval rendelkezik, a kocka alakú bolygó geometriai középpontjában egy hatalmas fényforrás található, melynek az eredete teljes mértékben ismeretlen minden lakos számára.
- Az első oldal a Végtelen tengerek birodalma, ahol csak kis szigetek taláhatók, melyeken trópusi éghajlat uralkodik, midenhol mézédes gyümölcsök és hangulatos zene.
- A második oldal a Bejárhatatlan sivatag birodalma, melyben elvétve oázisok, kender alaku pálmafák, és kis turbános lények mindenütt, akik egyfoltában Mescalin-t nyomnak. S pont emiatt néha elég elvetemültek tudnak lenni a borzalmas paráik miatt.
- A harmadik oldal a Átjárhatatlan Dzsungel birodalma, ahol a folyókban jack daniel's folyik, s a levegőt mindenütt egy hatalmas Joint füstje járja át. A bennszülöttek mindenütt Ópiumot szívnak, és Turbó-rágót esznek. Rendkivül szines papagájok, okos majmok, s rózsaszín denevérek mindenütt.
- A negyedik oldal az Elveszett Dimenziókapu birodalma...
...ezen az oldalon nincs talaj, a szélén valahol elkezdődik egy széles lépcső, hosszú lépcsőfokokkal. Több mérföld után a lépcső fordul a térben, talán ott átkell mászni a lépcső aljára, mert ezután fejjel lefelé kell haladni, de ott nem tűnik másnak. Később a lépcső oldalára fordul és oldalra kell továbbhaladni rajta, miközben az előzőhöz képest mintha a falon kellene járni (ami nincs is). Végtelennek tűnik, de mindig akkor tűnik fel egy forduló, mikor az utazó kis ideig nem arra néz, majd vissza. Pár kilóméterenként öregemberek tűnnek fel, kertészruhában, görbe bottal, másik kezében egy tele kosár ismeretlen növényekkel és virágokkal csukott szemmel haladnak, mindegyik ugyanúgy néz ki és a fejükön ezüstkorona van. Minden öreg az Elveszett Dimenziókapuról akar informácíóval szolgálni, de minden negyedik figyelmeztet, hogy minden haramdik
hazudik, minden második azt állítja, hogy minden első igazat mond,
minden első azt mondja, hogy a negyedik hazudik és minden harmadik azt, hogy ne higgy egyiknek sem, mert le kell ugorni a lépcsőről és ott van talaj, de ezt csak Ő tudja és ott lehet megtalálni azt az öreget akinek van egy kódexe arról, hogy merre kell menni a Kapuhoz.
- Az ötödik a Némaság Birodalma. Itt mindenhol a csend uralkodik. MIndenhol csak nők, és játtszadozó gyermekek. Egyikük sem beszél hisz a belülröl áradó boldogságuk oly mértékben nagy, hogy azt nem tudják elmondani. Pont ezért nem mondanak semmit. A környezet amely őket körülveszi, egy olyan világ, mely leginkább egy gyönyörű Ír tájhoz hasonlít. Csendes , ám de szellős tengerpart, mindenhol gyönyörű zöld pázsit, s égszínkék virágok. Dimbes-dombos vidék, néhol leomlott várakkal, terméskőböl épült házakkal, borospincékkel és rengeteg fával. A fák törzsén mindenütt apró pici gombák telepedtek meg, melyet minden asszony nagy előszeretettel fogyaszt el. A gyerekek is ehetnek belőle hisz itt mindenki, mindenkivel, mindent megoszt. Az asszonyok mindenhol kertészkednek, virágokat nevelnek, bort készítenek, és a világ minden színének felhasználásával felfoghatatlanul szép mandalákat festenek. Az egyetlen hang mely mindenütt hallattszik, az a gyönyörű Ír zene.
- A hatodik oldal az az oldal, melyet nagyon nagy homály fed. Ez az oldal az, amelyröl a legbölcsebb öreg sem tudna semmit sem mondani....
... s itt van ez a vándor, akit Razione-nek hivnak. Eme vándor céltalanul bolyong az esőerdőben a Hatalmas Joint-ot keresve. Egyszer hirtelen viszont a bennszülöttek közé kerül, akik a szájába nyomnak egy hatalmas SpaceCake-et. Vándorunk psychedelikus manifesztációja közepette elernyed, az esőerdőben élő állatkák csipogását s zörejeit hallgatja, s eldönti mi is legyen az útjának igazi célja... "Reservatio Mentalis & Samsara"
|
| | | | |
| | | | | | 19. _ID | 2003. szeptember 28. 13:20 |
| | | | | | | Kint ültek a csillagos ég alatt és a gondolataik gyorsabbak szálltak mindennél. Miközben egymás karjaiban feküdtek, masszírozták egymást és torkukon lassan csordogált a jéghideg ezüstbuborékokkal teli ásványvíz, minden összefolyt. A fák, az arcok, a fények és a hangok. A levegőben csak a szeretet,a megértés, a kedvesség és a boldogság lebegett. És akkor tágra nyílt szemeikkel meglátták az igazságot... Ami befészkelte magát mindannyiukba és mikor sok idő elteltével lassan-lassan visszatértek egy pillanatra a képek Felébredtek! Átlépték a tudás kapuját és nem álmodtak tovább! Önmaguk élték immár saját életüket!
ID |
| | | | |
| | | | | | 18. giggles | 2003. szeptember 21. 22:19 |
| | | | | | |
ekkor három ragyogó tükörgömböt vett a kezébe, és mindegyikük szívébe elhelyezett egyet. Ez hihetetlen jó volt, úgy érezték magukat, mint az óra, amit hosszú idő után újra felhúznak.
A gyermek szívet melengető foncsorszín pukkanással eltűnt, és a helyéről szitakötők lebbentek szét a szélrózsa minden irányába.
Fel sem ocsúdtak, mikor megszólalt bennük a Hang:
Mostantól mindig itt leszek veletek, szikrát lobbantva, mert utatok a sötétbe visz.
Te, Sárkány uram bölcs leszel, és Tanítani fogsz,
Te, Törpe uram bölcs leszel, és Emlékezni fogsz, és
Te, Elefánt uram bölcs leszel, Tudni fogsz a világban.
Ha utatok külön is válik, mindig beszélhettek egymással, mert én ott leszek minden élőben, mint ahogy ti is ott vagytok egymásban.
A fények eltompultak, és a külvilág minden ingere egyszerre jutott el a tudatukba
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mi közben a Mester ébresztette a Segítőket, apró neszek hallatszottak mindenfelől. Apró sötét árnyak suhantak el mellettük. |
| | | | |
| | | | | | 16. LaZa | 2003. szeptember 7. 20:05 |
| | | | | | | Hangja a brilliánsnál is tisztábban. s az oceánnál is mélyebb szeretettel csengett barátaink fejében. Soha el nem ért révületbe emelvén őket, így szólt
"Azért jöttem el hozzátok mert feladatotok van. Egész életetek minden pillanata csak egy egy apró lépés volt a kapuig, melyhez ma érkeztetek meg. A legfontosabb pillanat, minden más csak játék és készülődés. Ez az amiért oly rég megszülettetek ezen a bolygón. Ti mind egy lénytől származtok, ki utódjaként teremtett titeket. A feladat, a lényeg, pedig nem más mint vezetőnek lenni. A világok határán léteztek ezentúl, a lelkeket fogjátok segíteni, legjobb tudomásotok szerint. Az Útra terelni őket, melyet a Belső Fény ragyogja be, s melynek végén Isten, én állok.
De mindenekelőtt magatokban kell felfedeznetek." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ...aztán lassan elkezdett beszélni hozzájuk. Mondanivalója ugyanazon a gyönyörü, szeretetet sugárzó hangon jutott el mindannyiukhoz, mint amit érkezésekor hallottak, de szavak nem hagyták el a száját... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ...ahogy foszlott széjjel, éteri fény sugárzott belőle, és be kellett csukniuk a szemüket hogy meg ne vakuljanak.
mégis, mintha látták volna az alászálló formát, ami nem volt más, mint egy virág, szorosan összezárt szirmokkal. aztán a hasadék újra összenőtt,a virág pedig lepihent a talajra, kinyitotta kinyitotta szirmait, és benne -lássatok csodát! egy kisgyermek ült, jobb hüvelykujját a szájában tartva, baljában pedig egy gömb, ami akár egy csillag is lehetett volna, ha nem lett volna olyan nagy...
kíváncsian nézte az egybegyűlteket...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ... mindenkin eluralkodik egyfajta csendes és alázattal teli várakozás. Érzik, hogy jön valaki, valaki, aki a tanítók között is az egyik legnagyobb. Eljön és megvilágítja a kis csapat elméjét. Még a sárkány is készülődik az induláshoz, mert most ő is érzi, hogy újat fog tanulni! A törpe és az elefánt szinte toporog az átható boldogságérzéstől. Mindenkiben és mindenben ott vibrál az örömteli várakozás, az életöröm, a vitalitás... az elefánt végignéz a társaságon, közben a sárkány telepatikusan "megsúgja" neki, hogy ő egyébként nagy tanító, ugyanis több százezer humanoid bolygó lakosait szokta vezetgetni, de most ő is érzi a kezdetektől létező lelkével, hogy valami hatalmas dolog közeledik. Messziről, a kupolán kívülről suhogás hallatszik, aminek ütemére a kupola még sziporkázóbb színekben lüktet, pedig valójában minden suhogásnál maga a világmindenség szűnik meg létezni, majd épül fel újra. Egy szeretetteljes, mindent átható hang tölti be a mindenséget ekkor. A hang leírhatatlan, a társaság minden tagja olyan gyönyörűnek találja, hogy annak szépségétől sírva fakad. A törpe nem hitte volna, hogy a mézmocsár szélén álló gomba tetejéről (ami idáigi létezése volt) eljut idáig... A sárkány, aki néha gonosz volt de a legtöbbször azért jó, most a földön fekszik és csenben ámde mosolyogva zokog, mert a hatalmas vibrálástól túlcsordult benne valami. A sárkány eldönti, hogy sohasem lesz gonosz többé, de még így is érzi, hogy így, ennyire tökéletesen ő nagyon sokára lesz képes sugározni ekkora szeretetet. Az elefánt letörölte az örömkönnyeket a szeméről és arra gondolt mi lesz velük, ha meglátják a csodálatosan zengő hangú lényt. Képesek lesznek majd egyáltalán az útmutatására figyelni? A kupola közben elkezdett szétfoszlani, ahogy ez a valami közeledett... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mondjuk a törpe nem érti az egészet, és kérdezősködni kezd , mire a sárkány mondjuk elmondja neki, hogy ettöl az anyagtól meg fognak halni, vagy ha nem akkor naggyon-naggyon jó élményben lesz részük, az anyag kipróbálóinak 50 %-a egyböl meg hal. Mondjuk a törpe kipróbálja a cuccost, és mongyuk kezd már egy kicsit rosszul lenni, és mondjuk beparázik, és mondjuk fekete tündérkéket lát repkedni, akik égö cserebogarakkal keringőznek a levegöben. |
| | | | |
| | | | | | 11. LaZa | 2003. március 10. 23:44 |
| | | | | | | Mondjuk a törpe megdörzsöli a szemét, mire kicsit magához tér. Az elefánt meg csak bambán bámulja őt széles mosollyal. Majd a törpe arcára egy pillanat alatt a megdöbbenés ül ki, hiszen a közeledő alak úgyszintén egy törpe, éppcsak a ruhája más. A kis ember kezében egy hosszú-szárú pipával komótosan közeledik. Apró vörös szemei vannak és széles vigyora, mely különös békét áraszt a két barát felé. Aztán -most pedig inkább az elefánt megdöbbenésére- megjelenik a nyomában egy jó nagy darab majom. A szöre vöröses színű és csimbókokban lóg kissé buta, ám érdeklődő szemei elé. Csak áll egyhelyben és bámészkodik, a színek kavalakádja, illetve a többi lény jelenléte láthatóan új számára. Kis idő múlva észbekap és bukdácsolva, a mézben tocsogva megindul a pipás törpe után.
És mintha a színek forgó áradata most egyre gyorsabbá színesebbé válna, a gomba pedig mintha egyre erősebben hatna, ami már törpénknek is új, szokatlan. Ekkor oldalra pillant és csak azt látja hogy a sárkány megnőtt, sőt nagyobb lett mint a bamba elefánt. Aztán ránéz a négy jövevényre, és beszélni kezd, legalábbis olyan mintha beszélne, mert a szája ugyan mozog, de a hangokat a fejükben hallják barátaink: 'Elkezdődött a gyülekező' |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az elefant es a torpe dermedten all a csarnokban. Habar halljak es latjak, hogy a sarkany beszelni probal hozzajuk, de - talan a meglepetes erejetol fogva - nem ertik szavait. Kis ido multaval a ket latogato szeme megszokja a szinek kavalkadjat, es a korabban rendezetlennek latszo szinhalmaz furcsa alakzatokka all ossze. Egy kulonleges fuszeres illat jarja at a termet. Az egyik szines alakzat egy ajto formajat olti. Halk moraj hallatszik. Az ajto kinyilik, az illat egyre erosodik, es egy idegen alak korvonala bontakozik ki. Az elefant es a torpe, megfeledkezve a sarkanyrol es erthetelen szavairol megdobbenve varjak, hogy mi fog tortenni... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mondjuk elérkeznek a kupoláig... -Jó nagy kupola- gondolja a törpe. Alatta egy épület van. nemigaán tudják hogy hívják fel a a sárkány figyelmét, ám az eszükbe sem jut, hogy a sárkány netán rossz, ilyet még nemigazán apasztalak, és soha nem is csaolódtak valami olyanba, amibe bíztak. Kiáltoznak, ám a sárkány egyre erősebben veri a bimm-bammot, és nem hallja meg őket. Egy ajtóra figyelnek fel, amin szintén elég magasan egy kopogtató van. Az elefántra rááll a törpe, és minden izmát megfeszítve kopogtat hármat. A bimm-bamm abbamarad, s pár msodpercnyi feszült csend után az ahtó kinyílik. Egy hatalmas nagy csarnok van az épületben, és minden tele van színekkel. Olyan színekkel, amiket eddig még sohasem láttak, és ahogy ezt csodálják teljesen belevesznek a színrengetegbe, megszűnik számukra az idő, és sodrodnak befelé a csarnok közepe felé. Ott a csarnok be van mélyedve, ám ők ezt nem veszik észre, és az elefánt rálép véletlenül a sárkányra, kit nem vett észre, hisz színpompás foltjaival teljesen beleolvadt a környezetébe. Az elefánt elnézést kér, a sárkány rájuk néz, és csalódottan szóra nyitja a száját. Régóta várt már valakie, vagy valamre, és ők nem azok.Azért üdvözli őket... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ahogy közelednek a Bimm- Bamm egyre erősödik. A hang szinte minden porcikájukat megremegteti, olyan mintha a rezgésben benne lenne minden, amit látnak. Úgy érik a sárkány és a kupla csak ebből a Bimm-Bammból áll. A mézben lassan hullámozva, szinte úszva a Hangban, érnek el a hang forrásáig. |
| | | | |
| | | | | | 7. LaZa | 2002. december 1. 18:08 |
| | | | | | | | Egy hatalmas fekete kupolát pillantanak meg. A tetején egy nagyon színes, foltos sárkány ül, kezében két óriási dobverővel. A kupolát veri, mely érdekes, mély bimm-bamm hangot ad ki. A bolygó egész légkörén keresztülszáguld ez a kongás... A törpe és az elefánt csak bámulnak, egész életükben nem láttak mást mint a gombát és a méz-mezőt. Tehát csak állnak és csodálkoznak. Az elefánt a kíváncsíbb típus, ő indul meg először, majd őt követi a törpe. Lassan közelednek a kupola felé. Nagyon lassan. Begombázott agyuk már csak a kupolára és a színes sárkányra tud fókuszálni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Modnjuk az elefántnak nagyon megtetszik az a dolog, megették a gombát, két órácska múlva már nagyon jól érzik magukat, és akkor egyszercsak meghallják azt a bizonyos harangszót ismét. Az elefánt kicsit bepánikol, de nem vészesen, a törpe meg izgatottan föl-alá járkálva csíkos zokniját mélázva azon gondolozott, honnan is jöhet a harangszó, és az elefántot kérdezgette, hisz mégis csak ő járt már a mézmocsárban, a törpe azt se tudta, hogy aza sárgás dolog, az valami, és nem csak úgy látszik. Úgy gondolják, már csak elindulnak, a törpe egy kis elemózsiával megtöltötte batyuját, és az elefánt hátán ülve útnak indultak. A törpe csodálatosnak tartotta a mézmocsarat, megkostólta, ízlelgette.Egyszercsak a messzeségbe tűnő mézmocsárban meglattak valamit.Valami mást, amit eddig még soha... |
| | | | |
| | | | | | 5. Vegha | 2002. november 25. 18:28 |
| | | | | | | Mondjuk estig beszélgessenek és este trippezzenek egyet! Merthogy a gomba tetején van egy jól elkerített kis rész, ahol hallucinogén gombák teremnek és a törpe úgy gondolja, hogy megvendégeli az elefántot, aki a legújabb és egyben az egyetlen haverja. Mostantól jó spanok lesznek! Az elefánt első trippes, ezért a törpe gondosan ellátja minden információval, és felkészíti mindenre, ahogy egy igazi vigyázónak kell. Így még az is belefér, hogy a diétás napokra szánt "light" jelzésű gombájából ad fáninak, nehogy az első megfektesse.
Sokat beszélgetnek róla, az elefánt nagy izgalomban van, de a törpe óvatosságra és nyugalomra inti. |
| | | | |
| | | | | | 4. _ka | 2002. november 24. 17:06 |
| | | | | | | mondjuk miről beszélgessen a törpe és a zebrafejű elefánt?
mondjuk estig beszélgetnek és éjfélkor történjen valami.
mondjuk elkezdenek messziről harangozni és erre mindketten meglepődnek, mert sosem láttak még semmit sem a mézmocsáron kívűl. és akkor rájönnek, hogy a bolygó egy másik oldalán talán van valami, egy templom mondjuk. és akkor tök beparáznak a felismeréstől és kíváncsiak lesznek, de félnek elindulni, mert szabadszemmel nem látni a célt, csak hallják, hogy harangoznak.
és mondjuk a törpe arra gondol, hogy hogy került ide ez a zebreafejű elefánt és elkezd töprengeni azon, hogy ő is jött valahonnan, pedig egész életében amerre csak nézett, végig a horizonton csak a mézmocsara látta és a vonalat, ahol a látóhatár összeér a narancssárga égbolttal, az égbol aljával.
és mondjuk rájönnek, hogy az életterük tök kietlen, pedig mindketten származnak valahonnan és, hogy az eddig ismert világukon kívűl létezhet más is. eddig tök jól elvoltak magukban; az elefánt csak vándorolt, a törpe pedig egész életében csak ült az égigérő gomba tetején és énekelt.
na és akkor mi történjen? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mondjuk amikor az elefánt a jól bevált mézesláb-mászótechnikájával már félút felé ért, a törpe két strófa között lenéz a gomba széléről és valami feketefehér csíkosat lát. Olyasmi mint a zoknia, de nem tudja mire vélni, mivel a bolygón minden más olyan színes, a légkör is meg a ruhája is, meg hát persze mi mást eszik ott fent mint a gombát, attól meg naná hogy minden extra színes. Mondjuk nem ijed meg, mert nincs mitől félnie, csak a napszúrástól, de hát kalap ugye van rajta, meg aztán mit is csinálna, leugrani hülyeség lenne bele a mézbe. Szóval úgy gondolja, főz legalább egy kis vendégváró teát, ha már itt mindjárt lesz valami harmadik típusú találka. |
| | | | |
| | | | | | 2. Vegha | 2002. november 24. 14:33 |
| | | | | | | | mondjuk a zebrefejű elefánt mindig emelje fel egy-egy lábát a mézmocsárból, és addig ne tegye vissza, ameddig el nem kezd száradni a rajta maradt méz. Amikor még cuppog, de nem kötött meg teljesen, akkor egy lábbal már szépen felkapaszkodhat a gomba testére. Mondjuk végig csinálja ezt a procedúrát összesítve mind a négy lábára tekintve, majd szépen lassan megkezdheti a felfelé araszolást... mivel nagyon érdekli, hogy mi lehet a gomba tetején! |
| | | | |
| | | | | | 1. _ka | 2002. november 24. 13:10 |
| | | | | | | mondjuk van egy bolygó és az egész mézből van
és nincs rajta semmi, hanem az egész felszíne
egy hatalmas mézmocsár. és mondjuk a légköre
az egész légköre rózsaszín, de a horizont felé
már egyre narancssárgább és felhők sincsenek.
és mondjuk az egész bolygón csak egy darab gomba van.
semmi más nincs a felszínén csak egy égig érő gomba.
és a gomba tetején ül egy törpe. ijen zöld kertésznacija
van, mert piros-fehér csíkos zoknija meg pólója és
piros sipkája, meg nagy szakálla. és nagyon bölcs.
és mindig énekel és messzeszáll a hangja. és a bolygón
van még egy zebrafejű elefént, aki kóborol a
mézmocsárban és úgy általában mindenfelé sétálgat.
és mondjuk rátalál a gombára, a tetején a törpével.
és mondjuk ott álldogál a gombától már 20 méterre,
de alig tudja kivenni, hogy mi van a tetején, ojan magas
a gomba. csak sejti, hogy van ott egy törpe, meg hallja
az énekét. nos, mi történjen?
|
| | | | |
| |
| 
 |
