 |
Az Ego, mint Isten tükörképesmallsaman, 2002. október 30.  | |  | | | | 312. cellux | 2004. október 11. 15:23 |
| |  | |  | | | A megvilágosodást az elmével lehetetlen elérni. Ezért max. annyit tehetünk, hogy
1) addig feszítjük az elménket, amíg el nem érünk az elme határáig,
2) ezen a ponton - az elmével - belátjuk, hogy elérkeztünk az elme határáig,
3) megsejtjük, mi van az elme határain túl (és közben világosan érzékeljük, hogy ez a sejtés egy másik "érzékszervünktől" származik, nem az elmétől),
4) abban a biztos tudatban, hogy az elme útja itt végetért, átengedjük magunkat annak a bizonyos túlnaninak, ami aztán átveszi felettünk az irányítást és beteljesíti a megváltási folyamatot.
Ilyennek képzelem én a nyugati utat a megvilágosodáshoz. A megváltás feltétele, hogy az elmével valóban minden bejárható utat bejárjunk, tehát szemernyi kétség se maradjon hátra.
(A keleti út ezzel szemben az lenne, hogy hagyjuk az elménket elnyugodni, és amikor elnyugszik, automatikusan kibontakozik a túlnani.)
De lehet, hogy ez is csak a nyugati ember neurózisának a megnyilvánulása.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Cellux szerintem egy hidat felépíteni szoktak és nem odarobbantani vagy mi... :) Nincs indítógomb... |
| | | | |
| | | | | | 310. cellux | 2004. október 11. 12:26 |
| | | | | | | Tök jó, amit írsz Vino...
Kérdésem, nyavalygásom még egyszer (ami tulajdonképpen felesleges): hogyan jut át az ember a túlsó partra? Mely (gondolati/érzelmi/spirituális) aktus az, amely megnyitja a kaput, ami ledönti az első dominót és beindítja a láncreakciót, amely végül elvezet a forma és a tartalom (buddhistául: a forma és az üresség) egységének (azonosságának) felismeréséhez?
A két pólus szélsőséges megélése már megvan. Búza és pelyva szétválasztatott. Éget is a feszültség, mint a tűz. De hol a kioldógomb, amit megnyomhatnék, hogy végrehajtódjon a Nagy Mű?
Belevetettem magam a tudásba, hogy elnyerjem a teljességet. Évtizede halmozom a tűzifát a nagy áldozathoz. De ha nincs gyufám, mit érek a tűzifával? Ha nem jön egy isteni szikra, előbb-utóbb összeroppanok a súly alatt. Van olyan teher, amit nem bír már el az emberi elme az Isten kegyelmének (és Szent Szellemének) közbenjárása nélkül.
|
| | | | |
| | | | | | 309. Vino | 2004. október 11. 11:18 |
| | | | | | | | Danika....egyik sem. A lényeg a viszony. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Vino a kérdésem az, hogy a forma szabja meg a tartalmat, vagy a tartalom a formát? Vagy függetlenek egymástól, mégis elválaszhatatlanok? :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Amikor megismert, megismerés, megismerő eggyéválik (szamádhi) , akkor az elme a tárgy formája és tartalma fényében ragyog. |
| | | | |
| | | | | | 306. Vino | 2004. október 9. 11:40 |
| | | | | | | Ha a fromát nézed, nem látod a tartalmat. Ha pedig a tartalmat nézed, nem a formát látod. Forma tartalom nélkül csak forma, és tartalom forma nélkül csak tartalom. Együtt viszont egy egészet adnak, és ami összeköti őket, az sem az egyik, sem a másik, sem mindkettő lényegéből ered, hanem attól, ami a kettüjők közt hidat képez: a viszony. A viszony olyan a részek közt, mint a folyó két partja közt a híd. Hid nélkül a folyó partjai el vannak választva egymástól, nincs köztük semmi kapcsolat..Ezért van az, hogy ilyenkor nem lehat átmenni egyik partról a másikra, vagyis, ha a formát mint egészet nézed, akkor a tartalmat is vizsgálod, akkor látod a vizsgált tárgyat részleteiben. Viszont ha részleteiben nézed, tehát csak a formát, vagy csak a tárgyat, akkor látod meg egészében a vizsgálat tárgyát. Gondoljatok bele ebbe:
"Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő.
Ő az arca mögött van. Láthatatlan.
Egy leány tanított erre engem."
/Gárdonyi G.: Láthatalan ember
"Ha meg akarod ismerni a láthatatlan, vizsgáld meg gonddal a láthatót!"
/ egy botrányos szerző tollából...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na ez jó volt cellux! :))
Amúgy ez olyan, hogy valamit valamiért. A tudatosságnak ára van, ugyanígy a tudatlanságnak is.
Nekem mostanában az a problémám (ha lehet ennek nevezni), hogy így haverjaim meg úgy a társaság körülöttem kiüresedett dolgokról fecseg. A tetteiknek gyakorlatilag nincs értelme és nem tudom mire jó ez. Ugyanakkor látom, hogy az ilyen kis fecsegések mögött ott van az, hogy közben jól érzik magukat, igaz, hogy semmi értelmeset nem csinálnak. Talán a ráció-emóció dillemája ez? Nem tudom, de én törekszem a kiegyensúlyozottságra, megtalálni a kettő közötti vonalat.
Szerintetek aki tudatosan él és ezt a tudatosságot már a nap nagy részében fenn tudja tartani az így elvesz teret a tudatalattijából és tudatosítja? Vagy a másik, hogy a tudat és a tudatlan közti határvonalon próbálja fixálni tudatát? Erről mit gondoltok?
Az is nagy bajom, hogy ilyen dolgokról, tehát mély dolgokról, ritkán vagy inkább soha sem beszélek élőben valakivel ilyesmiről, mert nem ismerek ilyen embert a környezetemben. Na jó egyet leszámítva és őt nagyon szeretem és tisztelem is ezért, vele szoktam megvitatni az elméleteket, bár ő egy kicsit túl Európa centrikus. (A Semmi érzete topicba írta a nevem alatt egy részt ott megértitek miről beszélek)
Van amikor hangosan énekelek autóban, vagy értelmetlen szavakat mondok folyamat, kb mint valami őrült, mégsem érzem magam olyankor annak. Jól esik, hogy beszélek egyszerűen boldog leszek tőle. Na mindegy kicsit szétszort állapotban vagyok most szal elvesztettem már a fonalat, hagyjuk... |
| | | | |
| | | | | | 304. cellux | 2004. október 8. 16:50 |
| | | | | | | a meg-nem-értettnek való behódolástól való tartózkodást az egyik legegészségesebb tulajdonságomnak tartom.
ugyanakkor mintha ez a tulajdonság okozná a szenvedésemet is. nem elégszem meg a felületes válaszokkal. túlságosan is érzem a mélyükben rejtőző problémákat, ami hasznavehetetlenné teszi őket számomra. hol vannak a valóban mélyreható válaszok a lét kérdéseire? akárhová nézek, csak műanyag giccset látok.
és ha van ilyen válasz, hogyan juthatnék el addig a pontig, hogy ezt a választ (ami bizonyára mindig is ott volt az orrom előtt) értelmezni tudjam, és így felvirradhasson végre az Istenről való tudatosság hajnala?
talán erről szól az egész életem. küzdelem a mindig az orrom előtt lévő válasz megértéséért. felnőni odáig, hogy képes legyek befogadni. a szenvedésen keresztül.
hát, én azt mondom erre, hogy bassza meg.
már elnézést.
|
| | | | |
| | | | | | 303. cellux | 2004. október 8. 16:43 |
| | | | | | | "aki mindvégig kitart, üdvözül"
kiknek szól ez? a hívőknek vagy a kételkedőknek?
|
| | | | |
| | | | | | 302. cellux | 2004. október 8. 16:37 |
| | | | | | | öltsön hát testet a kapu, hogy átléphessek rajta.
amíg nincs kapu, hová léphetnék?
mit kezdjek a hívással, sőt, felszólítással, ha nem értem, mire vonatkozik?
etesd meg, Uram, az elmét, hogy elnyugodjék és elháruljanak az akadályok, amelyek távol tartanak Tőled.
Elvégre Te teremtettél lázadónak engem.
|
| | | | |
| | | | | | 301. Vino | 2004. október 8. 10:12 |
| | | | | | | | pedig egy dologról volt szó. |
| | | | |
|
