 |
Az Ego, mint Isten tükörképesmallsaman, 2002. október 30.  | |  | | | | |  | |  | | | | Vino azt mondtad Buddha látó volt. Miért menekülne el valaki a problémák elől? Hova menekül? A probléma sose érné utól szerinetd? Ha tisztán látod a problémát akkor tudod helyesen megoldani, sehogy máshogy. |
| |  | |  |
| | | | | | 323. Ákimáki | 2004. október 12. 16:28 |
| | | | | | | Cell, amit a keleti - nyugati utakrol írtál, az mélyen elgondolkodtatott. Először tisztán és tömören leírtad a keleti utat, amiről aztán kiderült, hogy a nyugatinak gondolod...
Képzelheted, mit gondoltam magamban, amikor a keletit kezdtem el olvasni...
Mi van, ha ugyanazt írtad le kétszer?
Az elnyugvással feszítjük az elménket a végső határig, és amikor elértük a "majdnem tökéletes", mindenttudó szintet, akkor lemondunk az elméről, mert addig nem láthatjuk a valóságot, ameddig az nem egy velünk, hanem egy elmén keresztül érzékeljük. Az automatikusság ott keresendő, hogy ezen a szinten gyakorlatilag lemondasz minden eszközről, amivel eddig a valóságot kerested, és hagyod, hogy Te magad legyél a Valóság.
Vino, amikor már szabadon el tudod hagyni a testedet, és az elméddel a világegyetem létezésének gyökereibe hatolsz, vajon nem szánalommal nézed-e majd a kicsinyes földi dolgaikba kapaszkodó embereket? Amikor te a kozmikus öröm örökkévaló forrásába hatolsz, vajon miféle földi öröm nem szenvedés ahhoz képest? |
| | | | |
| | | | | | 322. cellux | 2004. október 12. 14:49 |
| | | | | | | magyarul nem az okozatokkal harcolunk, hanem megszüntetjük a szenvedés okát.
a szemléletes kép, amit használnak: ha átvágjuk a gyökeret, akkor egy csapásra véget vetünk a burjánzásnak.
|
| | | | |
| | | | | | 321. Nomad | 2004. október 12. 14:01 |
| | | | | | | | Egyrészt a Buddhizmus nem vallás, másrészt a nirvána csak a hinajánában cél, harmadrészt a szenvedés nem attól függ, hogy gyáván el akarunk előle menekülni-e, vagy tökös gyerekek vagyunk, és bátran szembeszállunk vele, hanem hogy a világ tapasztalásában hiba van - tudatlanság, ebből ered a szenvedés. A Buddhizmus egyszerűen út ahhoz, hogy hogyan tudjuk az érzékelés fátylait levetni. |
| | | | |
| | | | | | 320. cellux | 2004. október 12. 13:12 |
| | | | | | | a Buddha ezt az egész diskurzust, amit itt folytatunk (és a bennünk lezajló érzelmi/mentális folyamatokat is, amelyek a diskurzushoz kapcsolódnak), ugyanúgy a világ szamszárikus jelenségének tekintené, mint akármi mást.
márpedig ha a Buddha tudata felülemelkedett azon a szinten, ahol ezek a diskurzusok alakot öltenek és hatnak (tehát őrá ennek a szintnek már nincs hatása), akkor ezt a tudatot szükségszerűen magasabbrendűnek kell tekintenem egy olyan tudattal szemben, amelyet még mindig a duális ellentétek taszigálnak ide-oda és tudatlanságában a dualitás valamelyik oldalára sorolja be (gyáva) azt, aminek a valódi (dualitáson felülemelkedett) természetét nem képes megragadni.
amúgy a végső teszt mindig a valósággal való szembesítés. ha valaki elmenekült a világtól, akkor erről a lelkében lezajló tusakodás fog tanúskodni minden alkalommal, amikor a világgal szembe kerül. egy Buddhával nem fordulhat elő, hogy bármilyen jelenség is kimozdítsa a nirvánából. és nem azért, mert két kézzel kapaszkodik a nirvánába, hanem azért, mert a nirvána a metaszinten van, és így nem érinti, nem is érintheti az, ami a jelenségek világában zajlik.
a Buddha a Nullában üldögél.
|
| | | | |
| | | | | | 319. cellux | 2004. október 12. 13:02 |
| | | | | | | Vino: Jézus nem pont ezt a "harcolni kell az üdvözülésünkért" mentalitást bővítette ki a kegyelem tanításával? hogy nem attól függ, hogy visszatalálunk-e az Atyához, hogy mit teszünk, meg hogyan élünk, hanem hogy beengedjük-e azt, aki kopogtat?
én ebben a harcban, amit írsz, azt hiszem, alulmaradtam. nem akarok többé harcolni, sőt: lázadok. ha a kegyelemhez az egyetlen út a harcon keresztül vezet, akkor én inkább megyek a pokolba, mert az geciség, hogy valakit erkölcsi tanításokkal az életben való helytállásra ösztönzünk és ugyanakkor kihagyjuk azokat a képességeket, amelyek ezt a helytállást lehetővé tennék.
vagy mondhatnám, hogy ez a kis lázadás az engedetlen fiú haragja az apjával szemben: miért engedted, hogy ezt tegyem, amikor láttad, hogy tudatlanságomban csak elronthatom? és ha elrontottam, akkor utána miért várod el, hogy vesztes helyzetből talpra álljak? támogass, és akkor én is talpra állok. dolgozzunk együtt. mutasd az utat és én járok rajta. ez egy normális viszony.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | matrijoska baba,de csak így fonetikusan megy.amúgy találó. |
| | | | |
| | | | | | 317. Vino | 2004. október 12. 12:15 |
| | | | | | | Az a baj a buddhizmussal, hogy olyan mint a többi vallás. Pontosan leir mindent, egy meghatározott fizikai sturktúráról, arról, hogy miként juthatsz el egy olyan állapotba a saját erőd által, hogy boldognak érezd magad. A megvilágosodást tehát itt úgy értelmezik, mint nirvanát, tehát egy olyan állapotban való tartózkodást, ahol az ember megszabadul a szenvedéstől...a baj ezzel az, hogy nagyon hasonlit egyfajta szellemi drogra, vagyis helyesebben az. Azért mondom, hogy az, mert az egész arról szól, hogy a külvilágból,érkező ingerek szenvedést okoznak az embernek, mert egy olyan állapotban létezik, ami már maga a szenvedés. És ezt elkerülendő előidéz egy olyan állapotot, ami független természetének köszönthetően mentes ezektől a negativ érzelmi aktusoktól is, de természetesen a pozitivaktól is.Ezt az ember egyfajta belátással éri el, buddha magyarul annyi mint látó. Sreintem az egész ott csúszik el a helyes útról, hogy az egész alapja a gyávaság. A mi életünk azért született erre a világra, hogy küzdjünk érte, harcoljuk, és ne felrobbantani, vagy kioltani akarjuk, hanem megszerezni. Ennek viszont ára van, aki nem elég jó, az nem kaphatja meg az életét, annak meg kell halni. A szevedés elől nem menekülni kell, hanem megküzdeni vele, melynek lényege az, hogy tudjuk, hgoy bennünk él a rossz, de mégis ellene cslekszünk. Ez a harc. Aki nem menekül, és nem kiméli az életét, az megkapja ajándékba örökre, mert megtette azt ami tőle telt, ha ez még nem is elég, hiszen nem vagyunk tökéletesek, akkor is. Gondoljatok a talentumokról szóló plédabeszédre, ahol a gonosz szolga nem gyarapitotta urának pénzét, mert a félelem megbénitotta, és elásta a pénzt, és mikor ura visszajött, a gonosztevők sorsára jutatta. Egyébként a gonosz egyik fegyvere a félelemkeltés, a csábitás melllett. Ezt a módszeres "agymosást" nagyon jól meg lehet figyelni a történelemben, a legjobb példa szentem az,amikor a római birodalomban a keresztényüldözések utoljó szakasza volt, 303-313 ig, ebben a tiz éves szakaszban elég erőteljesen kaszabolták az ókeresztényeket, mig nem 313 ban ki nem adták a milánoi edictumot. Ezzel teljesen elkendőzték a múltat, és világi uralom alá hajtották az egyház szervezetét. Egyébként a történelemben számos hasonló eseményt fedezhetünk fel.
cellux.. a viszony a lényeg, vaggyis az, ahogy a dolgokra tekintesz, az ami hozzájuk fűz, ahogy feléjük fordulsz. Ha a tartalaom és a forma egy egész részei, úgy minden részben lesz tartalom és forma, egész a végtelenségig, hisze mindennek kell legyen formája, még a gondolatnak is, igy a tartalomnak is, ebben a formában ismered meg. Van egy ilyen bábu féleség régi ruszki játék, már nem vágom, mi a neve, de a lényeg az, hogy vann egy nagy baba fából, kinyitod és van benne egy kisebb, na detto...A tartalom mindig tartalmaz vanamit, legyen az akár milyen kicsi is, és mndeig le lehet hámozni róla a formát. Ez a parabola. Pl ugy tom ezt illusztrálni 1 dimenzióban, hgoy elképzelsz egy számegyenest, ami az időt jelképezi, és veszel egy pillanatot, mondjuk 1 mp nyit, ez a pillanat, tovább osztható, felezhető stb.. 0,5 mp 0,25 mp, 0,125 stb.. mindaddig tovább osztható marad, mig van kezdete és vége, márpedig minden pillanat kell rendelkezzen egy kezdeti és egy végső fázissal, egy pillanat mindeig jön valahonnét és mindig tart valahova, az a pillanat, ami nem tart sehova, nincs se kezdete se vége, valójában nem is létezik. Igazából pedig csak ez az egy pillanat létezik, hiszen ez az egy pillanat az időtlenség, és minden pillanatot, amit az idő múlásával érzékelünk ebből az időtlen pillanatból származtathatunk. Tehát ebből kitünik, hogy a valóság amit érzékelsz, valódi ugyan, de nem igaz, és ami igazság, az valójában nem létező, vagyis nem ebben a világban létező. Ha a számegyenes összeállt, akkor elkezdhetünk kicsit bővebben gondolkodni, pl számsik, számtér...vagy ami még érdekesebb a hypertér.Ott már akadhatnak érdekes dolgok... |
| | | | |
| | | | | | 316. Nomad | 2004. október 12. 10:07 |
| | | | | | | | Ami a szikra volt, csak átalakult. |
| | | | |
| | | | | | 314. Talamon | 2004. október 11. 15:59 |
| | | | | | | az a szikra lehet, hogy önmagad vagy legbelül...
csak találkozz vele hopp
még énis halogatom, pedig a gomb már megvan;) |
| | | | |
| | | | | | 313. cellux | 2004. október 11. 15:31 |
| | | | | | | helyesbítenék: az nem feltétel, hogy minden utat bejárjunk. elég, ha az világossá válik előttünk, hogy ha akarnánk, minden utat bejárhatnánk. másképpen fogalmazva: minden jelenség problémáját vissza tudjuk vezetni egy olyan alapproblémára, amit már megoldottunk (ez a megoldás jelenti az elme határára való elérkezést). innen már csak egy lépés a megvilágosodás, az átlépés/átfordulás az egyből a nullába, a racionálisból a kontinuum irracionálisba.
ha mindenből forma lesz, az a totális halál, ahonnan nincs tovább (totális materializmus). a megszámlálhatóan végtelen beteljesedése. és mivel nincs tovább, működésbe lép az, ami a megszámláhatóan végtelenen túl van, és tartalommal telíti a tökéletesen meghalt formát (halál/újjászületés misztérium, csak nagyban).
|
| | | | |
|
