 |
Az Ego, mint Isten tükörképesmallsaman, 2002. október 30.  | |  | | | | 336. Sevil | 2004. október 13. 23:34 |
| |  | |  | | | | Van egy kósza "és" a közepin. Anélkül értendő. |
| |  | |  |
| | | | | | 335. Sevil | 2004. október 13. 23:32 |
| | | | | | | Vino :"és aki eléri a nirvanát, az egy olyan viszonyt teremt a saját lelke és a világ közt, ami egy "önmagába forduló, részvéttelen tökéletesség" vagyis kizárja a világ azon részét a lelkéből, ami a szevedést okozza."
A lélek és a világ (vagy talán inkább lélek) között nem hisszem hogy lehet önmagába fordultan kapcsolatot teremteni. Pont hogy nyitottság által nyílik meg a világ és feléd, de nem lehet anélkül a világ felé nyitni, hogy ne nyilnál meg mindenki felé, mert ők is a világ. Amit te írsz az az én szememben egy önámítás maximum, egy elmélet gyártása a világról, amit az alkotója elhisz magának és úgy véli ezáltal, hogy önmagát zártan tartva képes közelíteni a "világgal való kapcsolat" felé. A szenvedést okozó dolgokat ilyen körülmények között bajos megszűntetni, magadba zártan nem megy. |
| | | | |
| | | | | | 334. Ákimáki | 2004. október 13. 15:52 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 333. Ákimáki | 2004. október 13. 15:48 |
| | | | | | | "Ettől az okok igazi( és nem valódi) gyökerei még megmaradnak."
Remek megvilágításba helyezte számomra ezt a problémát a klésák filozófiája. Lehet valaki bármekkora csodatevő, mindentudó, ameddig nem pusztítja el az összes tudathordozóját, amelyekben a szenvedés "magvai" megtalálhatók, addig ezek a magok ott lesznek szunnyadó állapotban, és amint megefelelő lehetőség kínálkozik kihajtanak. Amikor valaki az összes tudathordozóját elpusztította akkor ezek a magok is elpusztulnak. Ekkor szűnnek meg valójában a szenvedés okai. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Fogós kérdés:
Vino: "maga a kiinduló ok, hogy ezektőla vágyaktól megszabaduljunk, önmagam is egy vágy"
Én inkább célnak hívnám. Ha előrébb akarsz jutni akkor ahoz mozognod kell és egy célt kell kijelölnöd. Enélkül elég nehéz elérni bármit is szerintem. |
| | | | |
| | | | | | 331. cellux | 2004. október 13. 14:45 |
| | | | | | | "Ha az ember mindent feladott nincs mit vesztenie."
Ezt akár egy Csögyam Trungpa könyvből is idézhetted volna. Ez a vágytalanság tanításának az esszenciája.
Ha nem vágysz már arra, hogy Te legyél (feladod a vágy vezérelte egoista törekvéseket és a képzetet, hogy képes vagy egymagad uralni a világodat), akkor végre megengedheted a világnak (keresztény megközelítésben: Istennek), hogy egyszerűen legyen, megnyilvánuljon Általad.
(Csögyam Trungpa az általam legnagyobbra tartott tibeti buddhista mester azok közül, akik a kínai megszállás idején Nyugatra jöttek.)
|
| | | | |
| | | | | | 330. cellux | 2004. október 13. 14:41 |
| | | | | | | A buddhizmus akkor lenne problémás, ha a lámák nem szabadultak volna meg semmitől, csak eltakarták volna a problémákat egy szellemi kábítószer segítségével (ahogy írod). Ez például azért lenne parás, mert könnyű elképzelni, hogy esetleg a halál után az ilyen emberre egyszerre rázúdul minden, amit addig blokkolt és egyszerűen belefullad a mocsokba. És ha ez az ember mi vagyunk, az gáz.
Én azért vagyok hajlamos elhinni, hogy a lámáknak tényleg sikerült, amit állítanak (és hogy a buddhizmus nem szellemi kábítószer), mert néhányszor volt alkalmam bepillantást nyerni egy olyan tudatállapotba, ahol már láttam azt a szellemi hegycsúcsot, ahol ezek a lámák üldögélnek. És bizony ez a bepillantás nekem többet mondott akárhány könyvnél, világosabban letisztázta, mizujs ebben a témában, mint akármennyi tanítás. És amit láttam, az annyira teljes és kielégítő volt, hogy több kérdésem nincs.
Az egónak nehéz elképzelnie, mit jelent az én-nélküliség. És amíg ezt nem tudja elképzelni, addig az én-nélküliséget megvalósított bölcseket is szükségszerűen úgy fogja megítélni, mintha azok énnel rendelkező (önhitt, önközpontú, zárt) entitások volnának. Eléggé szerénnyé teszi az embert, amikor halványan megsejdíti azt az elképesztően tiszta és magasrendű világot, amelyben mondjuk egy Csögyam Trungpa élt és kommunikált.
|
| | | | |
| | | | | | 329. cellux | 2004. október 13. 14:29 |
| | | | | | | "Valaki vagy átéli, vagy nem. "
A Dalai Lámát kérdezték egyszer, hogy a szellemi praxisában nem okoznak-e gondot a szexuális jellegű vágyak. Mire a Dalai Láma valami ilyesmit mondott: ha nem viszket, minek vakarjam?
|
| | | | |
| | | | | | 328. cellux | 2004. október 13. 14:26 |
| | | | | | | vino: értem a hozzáállásodat, de szerintem nincs igazad.
a nirvána kb. arról szól, mint amit a dolgok elfogadásáról írtál (hogy akkor a teher könnyűvé válik).
ha tisztán látod a dolgok valódi természetét, akkor mentesülsz a szenvedéstől, mert többé nem fognak benned a jelenségek olyan reakciókat kelteni, amelyek a szenvedést okozzák.
de ez nem azt jelenti, hogy nem éled át a jelenségeket. sőt.
és azt sem jelenti, hogy részvétlenné válsz. a Buddha két alaptulajdonsága a bölcsesség és az együttérzés. az utóbbit néha részvétnek is mondják.
a bölcsesség az, hogy a Buddha belátja: minden jelenség egyformán lényegnélküli (üres). a részvét az, hogy minden jelenség iránt egyforma együttérzéssel viseltetik.
pont azért tud teljes részvéttel lenni a jelenségek iránt, mert belátta, hogy mindegyik egyformán üres. e belátás miatt többé nem a saját szempontjai vezérlik a jelenségekhez való viszony tekintetében, hanem a valóság (az okok és okozatok hálózata, amely a jelenségvilágot egyben tartja). a szubjektív és az objektív szemszög eggyé válik.
a buddhista tanítás szerint paradox módon annak van a legnagyobb szíve, az tud a legteljesebb módon részt venni a világból (rész-vét!), aki teljesen kikerült a világ vonzása alól. a vágytalanság vezet el a mindentudáshoz és a minden iránti szeretethez.
a nullából lesz a szalonna.
|
| | | | |
| | | | | | 327. Vino | 2004. október 13. 14:09 |
| | | | | | | | A menekvés a szenvedéstől. Ahogy mondtam a lényeg a viszony, és aki eléri a nirvanát, az egy olyan viszonyt teremt a saját lelke és a világ közt, ami egy "önmagába forduló, részvéttelen tökéletesség" vagyis kizárja a világ azon részét a lelkéből, ami a szevedést okozza. Ettől az okok igazi( és nem valódi) gyökerei még megmaradnak. Pl : öregség, halál, elmúlás, mint a szevedés egyik legfontosabb gyökere. Valaki vagy átéli, vagy nem. Ha nem éli át ezeket, mert mondjuk nirvanában van, akkor elkerüli, nem találkozik vele. Ez olyan mint aki a saját sorsa elől menekül. És elbujik előle önmagába. Egy egyszerű parasztbácsi nem hiszem, hogy nagyon sokat foglalkozna ezzel a kérdéssel, egyszerűen elfogadja, hogy a betegségek, az öregség és a halál az élet részei, nem próbál elülük elmenekülni, nem próbálja a világot megváltani ettől a szenvedéstől, egyszóval nem változtat a dolgokon, hanem nemes egyszerűséggel átéli azt, amit az Isten rászabott és beteljesiti a sorsát. Krisztus is mondta, hogy ki kell inni a szevedés kelyhét, hogy aki nem vállalja az ő általa kiszabott terhet, az nem méltó hozzá. Ez a teher, ahogy ő fogalmazott, könnyű, mégpedig azért, mert ahoz, hogy az ember ezeket megvalósitsa, fel kell adnia minden elképzelését, és azt kel tennie, amit a keresztje diktál. Ha az ember mindent feladott nincs mit vesztenie, igy könnyen néz szembe az olyan dolgokkal mint a halál az öregség vagy a betegségek. Ha jobban megnézzük, mi is a buddhizmus fő kiindulópontja: hogy a szenvedést az ember vágyai okozzák, helyesbben a be nem teljesült vágyak, és mégis, maga a kiinduló ok, hogy ezektőla vágyaktól megszabaduljunk, önmagam is egy vágy. Elgondolkodtató ezek után hogy meik ember a nagyobb, az egyszerű földműves, aki becsülettel végzi a dolgát, vagy egy önmaga elől rejtőzködő szellemi narkós. |
| | | | |
| | | | | | 326. Ákimáki | 2004. október 13. 06:54 |
| | | | | | | Buddha sok mindent jelent...
|
| | | | |
| | | | | | 325. Sevil | 2004. október 12. 19:47 |
| | | | | | | | Buddha nem azt jelenti, hogy beérkezett? |
| | | | |
|
