 |
Idegenek közöttalphagirl, 2005. május 30.  | |  | | | | |  | |  | | | Ebben az univerzumban az anyag (tömeg) gravitációval bír,
így létrejöhet ennek a térnek egy olyan görbülete,
ami önnmagába fordul. Mint a föld felszíne, csak 3d -ben.
(Minden galaxis gyorsulva távolodik az összes többitől.)
Akkor ez most a véges-végtelen?
|
| |  | |  |
| | | | | | 32. Chucky | 2006. április 23. 12:20 |
| | | | | | | Landren:
amíg nem ismered az összes tulajdonságát egy dolognak, addig csak egy pillanatnyi képet tudsz alkotni róla
van értelme, minden ember értelmezi őket vmilyen módon, de ez az értelmezés hiányos, ami hiányos az nem teljes, ami nem teljesn az nem teljesen értelmes, ami nem teljesen értelmes az bizonyos szempontból értelmetlen
a filozófia is tudomány, a gondolkodás, bölcsesség tudománya ;)
szerintem olyan információt, ami hitelesnek mondható nincs, mert akkor vagy mindenki tudná mi is az igazság vagy el lenne tüntetve, meg lenne semmisítve ez az információ
persze az más kérdés, hogy pl mit tudtak az ősemberek, és mi abból mennyit felejtettünk el
szerintem minden olyan válasz, ami az élet nagy kérdéseire próbál felelni, az vagy megint egy kérdés, vagy csak egy feltevés
meta:
szerintem az alaptudás elfelejtődött, mert szerintem az ősemberek sokkal könnyebben tudtak kommunikálni a természettel, mint a mai civilizált ember, akkor még vhogy az annak kijáró módon tisztelték a természetet, most már sajnos azt hiszi az ember hogy nagyobb a természetnél és tudja uralni, pedig nagyon távol áll tőle
és engem is érdekel amit írsz, szóval folytasd kérlek :) |
| | | | |
| | | | | | 31. meta | 2006. április 23. 09:47 |
| | | | | | | a továbbutazás arrébb van, de közelebb, mint gondolnád.
próbálj meg nem térben, vagy legalábbis nem egy térben gondolkodni, hanem rugalmas multiverzális, egymásra csúszó síkokban.
később jutunk el a saturnusra, mint egy másik univerzumba.
persze azt is lehet feltételezni, hogy a föld az élet bölcsője, csak kevésbé valószínű, mint az, hogy nem.
ahogy már írtam lejjeb az első élőlény maga a multiverzum.
a mi univerzumunk ugyanolyan elvek szerint viselkedik, mint a földön lévő élet.
minden csak modellje a másiknak.
(saját képére teremtett...)
valószínű, hogy másféle modellek is léteznek.
alapmagyarázat a matematikában rejlik.
szükség van a nagyobb precedens-értékre.
a fejlődésünk pedig egymást követő civilizációk sora.
az alaptudás megőrződik egészen a legmegfelelőbb, legadaptívabb szervezeti egység kialakulásáig.
hogy van-e időnk?
erről az a vicc jut eszembe, amikor két pesszimista beszélget:
-hú mi lesz amikor az emberek már csak követ tudnak enni?
-hú mi lesz amikor már nem lesz kő?
még folytatom,ha érdekel... |
| | | | |
| | | | | | 30. meta | 2006. április 23. 09:27 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Chucky:
Én pont a Te mondandód ellenkezőjét taglaltam az előbbi levélben a végső célokról, meg a határokról, lehet helytelenül. Abban viszont teljesen egyet értek veled, hogy az emberi elme jelenlegi voltában borzasztóan korlátolt, és olyan dolgokat szeretne megmagyarázni, kézzelfoghatóvá tenni, aminek a felfogásához egyszerűen még nem elég fejlett. Tényleg jó ez amit írtál, grat érte, bár én nem mindennel értek egyet. Pl. azért mert nem tudok felfogni, megérteni dolgokat még egyáltalán nem gondolom azt róluk, hogy értelmetlenek lennének.
Kiindulhatunk abból, hogy a világűr végtelen, de ez egyáltalán nem biztos, persze ha ezeket az eshetőségeket elfogadjuk, akkor annak amit leírtál tényleg van értelme. Én egy picit földhöz ragadottabb vagyok, ezért úgy gondolom, hogy ez inkább filozófia, mint tudomány, igaz Te is filozófiai szösszenetként jellemezted. Én inkább a paleontológiai leletekből történő következtetésekre alapoztam mondandómat. A paleontológi még ha sok fikcióval is van teletűzdelve, némiképp azért kézzel fogható bizonyítékokra alapszik, és ezek a bizonyítékok számomra, még egyszer hangsúlyozom, számomra azt támasztják alá, hogy a mi intelligens létezésünk szerencsés egybeesések sorozatának a következménye. Nem kívánom itt felsorolni ezeket az eseménysorozatokat, mert minden bizonnyal nagyon hiányos lenne, de pl. tavaly ment egy sorozat a valamelyik ismeretterjesztő csatornán: Földünk a Csodabolygó címmel, abban rendkívül jól volt szemléltetve a fejlődéstörténet. Mint írtam előző levelemben is, nem kívánok senkit sem meggyőzni, és azért mert nem értek valamiben egyet, nem zárom ki a lehetőségét és tiszteletben tartom más véleményét. Béke!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | meta:
Ez a jelenlegi véleményem, ami elég képlékeny, tehát ha olyan információk jutnak a birtokomba amik hitelesnek mondhatók, akkor ezt módosítom. Az általad említett mithochondriális kutatásokról még nem hallottam, de utána fogok nézni, és ha kellően alá vannak támasztva benne az információk, akkor változtatok a nézetemen. Minthogy én nem vagyok tudós, ezért csak az ilyen jellegű kutatási eredményekből tudok csak, egy általam leginkább szimpatikusnak talált tézist felállítani.
Egyébként én sem vázoltam lineárisnak az elmúlt 4 milliárd évet, csak azért írtam azt kezdetnek, mert ugye elvileg oda tehető a naprendszerünk kialakulásának a kezdete. De írhattam volna 14.7 milliárdot is. Az meg azért erős túlzás, hogy egyre inkább kezdi elveszíteni hitelét, de mindig van új a nap alatt
És itt most ki is javítanálak egy picit, mert a naprendszer még véletlenül sem galaxis, hanem csak egy csillag a bolygóival a 200 milliárd csillag közül, amik a mi spirálgalaxisunkat alkotják. Az viszont igaz, hogy egy középidős csillag, csakhogy ez a középidő csak az ő életciklusára vonatkozik, mert már jóval a saját pusztulása előtt élettelenné teszi bármilyen szénalapú életforma számára a mi kis rendszerünket.
Igen, az egybeesések sorozata teljességgel azonos a megfelelő körülményekkel, csakhogy mit tartasz megfelelő körülménynek, és főként mihez megfelelőek ezek a körülmények? Ahhoz megfelelőek voltak, hogy most itt legyünk, de a jelenlegi körülmények szerinted azt segítik elő, hogy az ember kiteljesedjen majd egyszer teljes valójában, és elérje végső célját? Hmm, mi is ez a cél? Cél lehet elhagyni a bolygónkat, mert el kell egyszer hagynunk ez egészen biztos. Kezdetbe megteheti valamelyik külső planéta is (Mars majd később az Európa/Titán), de az csak átmeneti állomás, aztán el kell hagynunk a naprendszerünket is, de most még a Proxima is elképzelhetetlenül messze van. Van még rá időnk, de mennyi? És egész biztos, hogy sikerülni fog? Kérdések, amire csak az idő adja meg a választ. Viszont az azért kétségtelen, hogy jelenleg is változunk, csak a mi rövidke kis életciklusunkban az gyakorlatilag észrevehetetlen, legalábbis külsőségekben, mert a tudás növekedése az igen látványos és figyelemreméltó, csak meg ne torpanjon.
Az élet kialakulásának lehetőség természetesen az idők kezdete óta jelen van és jelen is lesz, erre itt vagyunk mi megdönthetetlen bizonyíték gyanánt, ez nem képezi vitat tárgyát. Abban is biztos vagyok, hogy kialakult-kialakulhatott más univerzumokban is élet, még ha nem is feltétlenül szén alapú. De az, hogy olyan szintre fejlődtek mint mi, vagy akár jóval meghaladnak minket az egyáltalán nem biztos. Kiindulhatunk abból az egyszerű feltételezésből is, hogy mindig van egy kezdet, tehát akár mi is lehetünk az első és egyben egyetlen intelligensé fejlődött faj az egész világmindenségben, és egyáltalán nem nagyobb blődség ezt állítani, mint akár az ellenkezőjét. Ez az eshetőség pedig azt engedi feltételezni, hogy bizony egyedül vagyunk, még ha ezt sokan elképzelhetetlennek tartják is. Nem tudom Te mennyire vagy tisztában azzal, hogy min ment keresztül a fejlődés addig míg ide jutottunk, én a magam részéről nyugodt szívvel állíthatom, hogy alig, de már ez a mennyiségű informácó is kételyeket ébresztett bennem az ilyenné fejlődés ismételt reprodukálásával kapcsolatban. Nem célom senkit meggyőzni, higgyen mindenki abban amiben akar, de ebben a kételyekkel teli világban én most ezt az oldalt képviselem. Ha elrabolnak az idegenek, azonnal változtatok az álláspontomon. :)
|
| | | | |
| | | | | | 27. Chucky | 2006. április 22. 23:05 |
| | | | | | | meta:
most már teljesen értem mit akartál mondani, igazad van
a cikk baromi érdekes, hálám érte :)
Gén:
igazad van, az lsd-hez nem tudok hozzászólni még
Landren:
induljunk ki abból, hogy a világűr végtelen, ez a tér végtelenségét jelenti, végtelen térben végtelen a fellelhető tömeg is, mivel az idő kezdetét és végét sem tudjuk meghatározni, ezért szerintem az is végtelen
innentől, ha nem gond bevágnám egy nemrég készült filozófiai szösszenetem részletét, mely ezt a témát feszegetné tovább és még azt hiszem értelme is van:
A probléma onnan ered, hogy az emberi gondolkodás mindig is keretek között mozgott. Gondolkodásmódunk alapján mindennek van kezdete és vége, ezért képtelenek vagyunk felfogni az olyan dolgokat, mint például a végtelen világűr, vagy megmérhetetlen idő, tudás. Mindig a végső célunk felé haladunk, sosem gondolunk bele, hogy a legvégső célunk után is tudunk valahova tovább lépni. Nem sokan ismerik fel, hogy nincs végső, legvégső cél, határ.
Itt eljutottunk magához a végtelen tudás fogalmához.
Létezhet-e ilyen mértékű tudás, van-e egyáltalán ekkora mennyiségű adathalmaz? Igen, mert a szabad ésszel, emberek által érzékelhető világ, dimenzió, univerzum (ahogy tetszik) jelenlegi tudásunk szerint végtelen. Ez a tér végtelenségét, határtalanságát jelenti. Végtelen térben végtelen a fellelhető tömeg is, mivel határtalan térben határtalan mennyiségű az elhelyezkedő anyag. Mivel épp ésszel való gondolkodás után sem határozható meg az időnek a vége, vagy a kezdete ezért az is végtelen, mert aminek nem találjuk a végét és az elejét annak nincsenek önmagát körülzáró határai, akár időbeli akár számbeli ez a határ. Ha a tér, tömeg, idő hármas mindegyik tagja végtelen értékkel határozható meg, akkor feltételezhetően igaz az a feltevés, hogy az emberi ésszel felfogható és felfoghatatlan világokban minden egyes felfogható és felfoghatatlan tulajdonság, érzés, gondolat, akarat, indulat, megszerezhető és nem megszerezhető tudás és gyakorlatilag minden végtelen.
Ha minden végtelen, a felfogható és a felfoghatatlan dolgok, gondolatok, eszmék, vélelmek, fogalmak száma is, akkor eme dolgok a végtelenségük folytán nem definiálhatók az emberi agy számára, mert az nem tudja megérteni őket. Mivel nem tudunk róla pontos leírást adni, azon által fogva, hogy a tulajdonságai is végtelenek. Amit nem tudok pontosan bemutatni, azt felfogni sem tudja senki más és nem tudja a lehető legpontosabban megismerni, mivel a tökéletlen tudásunk miatt biztosan hiányzik egy olyan adat róla, ami akármilyen tulajdonsággal, jellemzővel felruházhatja és bármilyen irányba változtathatja a róla alkotott képünk. Ha valami nem definiálható rendesen, akkor azt nem is lehet megérteni teljesen, ha valamit nem lehet teljesen megérteni az értelmetlen, felfoghatatlan, hiszen talán soha az életben nem lesz arra lehetőségünk, hogy a létező összes információt magunkénak tudjuk legalább egy dologgal kapcsolatban.
Mivel az emberi agy semmit sem tud teljesen felfogni, definiálni a dolgok végtelensége miatt, ezért az emberek számára semminek sincs értelme, mert nem tudja pontosan megérteni a dolgokat, eseményeket, embereket, érzéseket, gondolatokat. Ha szerencséd van és elhiszed, hogy neked mégis valamilyen dolgokat kell csinálnod, talán gondolod, hogy valamilyen feladatod van szerencsésnek érezheted magad. |
| | | | |
| | | | | | 26. meta | 2006. április 22. 22:37 |
| | | | | | | mithochondriális kutatások szerint 60-70 ezer évvel ezelőtt egyszer már "kihalt" az emberiség. maradtunk néhány ezren.
ez 4 milliárd éves általad vázolt lineáris fejlődés-elmélet egyre inkább kezdi elveszteni hypothetikus építőkártyáit.
egybeesések sorozata?
megfelelő körülményeké.
ezek pedig akár a földön élő fajok esetében és egyedileg változnak...
a naprendszer egy középidős galaxis, a sok másik milliárd közül.
az élet forrása, lehetősége folyamtosan jelen van.
a földi létet egyeduralkodónak gondolni nem nagyképűség, csupán a megismerési folyamat egy pontja.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Korábban úgy gondoltam, hogy nagyképűség azt állítani, hogy csak az ember az egyetlen intelligens lény a világmindenségben, de mostanában változik az ilyen irányú nézetem. Mert, ha jobban utána nézünk, hogy min is ment keresztül az ősrobbanástól számítva a mai napig a fejlődésünk, akkor azért néhány dolog rávilágít arra az egyszerű tényre, hogy a mi jelenlegi létezésünk olyan magas számú szerencsés egybeesések sokasága, hogy tulajdonképpen a csoda szó lenne rá a legkifejezőbb, de még ez is messze lekicsinylő a valós és egyben hihetetlen egyediségére. Az ősröbbanás dolgot most hagyjuk, (nem is hiszek benne) de az ténynek látszik, hogy csillagközi porból és gázokból keletkeztek/keletkeznek a csillagrendszerek és bennük a naprendszerek, mint a mi kis kedves rendszerünk is. Már az az aprócska dolog, hogy egyáltalán a bolygónkon lehetőség nyílt az evolúciós fejlődésre rendkívül összetett folyamat eredménye. Az nyilvánvaló, hogy azonos feltételekkel kezdte meg pályafutását napunk összes bolygója, mégis csak a föld lett az egyetlen lakható planéta, és ez köszönhető a napunk méretétől kezdve a rendszerben fellelhető gázokat összegyűjtő óriásbolygókig, amik ha nem lennének, akkor mi sem. Lásd Jupiter áldásos tevékenysége
Vagy a bolygónk távolsága a naptól, holdunk szerepe, stb
Már ezek mibenléte, és ilyenné alakulása sem nélkülöz szerencsés egybeeséseket, de mindez a nagy számok törvénye alapján előfordulhat más naprendszerekben vagy galaxisokban is. Ellenben az emberi faj ilyenné fejlődése egyáltalán nem volt eleve elrendeltetett, a környezeti behatások tették ilyenné és az évmilliók alatt annyi féle hatás befolyásolta ezt a fejlődést, aminek egy ilyen jellegű ismételt reprodukálása teljességgel valószerűtlen. Nagyobb esélye van annak, hogy egy normál ember élete folyamán minden héten a lottóhúzások alkalmával mindig 5-öst érjen el, mint ennek, pedig mennyire kicsi az esélye már annak is, hogy akár csak egyszer nyerjen az ember. Régebben azon a véleményen voltam, hogy ha a mai ember teljesen elpusztítaná a földet, akkor hosszú, nagyon hosszú idő elteltével újból megjelennének az intelligens lények a földön, még ha nem is biztos, hogy ugyanilyen formában ahogy most kinézünk, de valószínűleg az Óceánok mélyén túlélő lények ismételten kimásznának a szárazföldre. Viszont azt az aprócska tényt figyelembe kell venni, hogy míg a jelenlegi szintünk elérésére 4 milliárd év ált rendelkezésre, addig a földünk jó esetben is csak max. 1 milliárd évig lesz még lakható, persze az csak a napunk öregedésére és növekedésére vonatkozik, mert ha jelenlegi tendenciát követjük, akkor az ember gondoskodik róla, hogy már néhány száz év múlva lakhatatlan legyen. Elkeserítő, hogy ezt a csodát, amit életnek nevezünk, ilyen könnyen eltékozlunk. Persze mi meg is érdemeljük, csakhogy nem mi vagyunk az egyetlen élőlény a földön, és némiképp felelősséggel tartozunk irántuk is, hiszen egyedüliként rendelkezünk azzal a lehetőséggel, hogy ne csak pusztítsunk, hanem megmentsünk más fajokat. Hú, de elkalandoztam elnézést érte. Visszatérve az eredeti gondolatra, szerintem meglehetősen magányosak vagyunk. Nem vetem el teljesen más idegen intelligencia létét, de véleményem szerint, ha van is valahol a nagy világmindenségben, mi emberek sohasem fogunk találkozni velük. Seti is süket...
Ha valaki úgy véli, hogy amit írtam az nem ide való, akkor kéretik törölni és elnézést érte!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Chucky:
Az érzékelés alapeszközei biológiaiak és élölényenként mást és mást mutatnak meg az anyagi térböl (infravörös, ultrahang stb.).
Az anyagi tér újabb észlelési eszközeit a civilizációk technológiái fejlesztik
- rádióteleszkóp, elektronmikroszkóp
mint ahogy az egyéb dimenziókhoz hozzáférés újabb technológiáit is
- LSD. |
| | | | |
| | | | | | 23. meta | 2006. április 22. 16:39 |
| | | | | | | félreértettél.
az, hogy mit érzékelünk vagy nem
az részben rátanulás, részben a mi univerzumunk szerkezeti sajátságai.
a párhuzamos univerzumokat nem úgy kell elképzelni, hogy azok vannak valahol,
hanem hogymindenhol vannak.
a távolságok értéke 0.
ebből a civilizáció illetve, technikai, vagy más számunkra feltérképezhetetlen koordináta függvénye,
hogy képes-e a lény, szüksége van-e a lénynek ebben a dimenzióban, univerzumban,nevezd ahogy akarod...
fizikailag megjelenülni.
erre írtam, hogy ha jól figyelsz álmaidra, vagy egyéb tudatmódosulásaidra felfedezhetsz idegen hatásokat, történéseket.
vannak akik ezt vallásos víziónak hívják, szerintem ablakok...
a lentebb belinkelt cikkben van egy jó példa az agy 10%-val kapcsolatban.
olvasd el, ha van kedved. |
| | | | |
| | | | | | 22. Chucky | 2006. április 22. 16:33 |
| | | | | | | meta:
szerintem az hogy mi érzékelhető nem a civilizációtól függ, hanem attól hogy azaz anyag létezik-e a térben, tömegben, időben, ha nem akkor az egy másik dimenzió anyaga
tehát amit mi érzékelünk azt valószínűleg egy 300 fényévnyire élő értelmes lény is látja, persze ha van létószerve :)
szamvan:
tudtommal az agyműködésünk csak az agyunk 10%-át mozgatja meg, én ezt hallottam :) |
| | | | |
|
