 |
K.O.R.L.Á.T.tetrahíd, 2005. május 8.  | |  | | | | 36. Vino | 2007. május 17. 13:30 |
| |  | |  | | | Az emlékek az emberi intelligencia építőkövei. Az ember tapasztal, a tapasztalatokat elrajtározza, és minden jövőbeli cselekedét ehez mérten hajta végre. A külvilági ingereket a már megéltekhez méri, és eszerint ad választ rájuk. Ezért szerepüket különösen fontosnak tartom. Nem véletlen, hogy rengeteg olyan vallási, filozófia és irányzat van, ami kognitíve próbál hatni az emberre, és az emlékezetét támadja, vagy próbálja átformálni, vagy megszűntetni az emlékezést. Erre már nagyon korán rájöttek, és főleg a kollektív tudat szintjén próbálták meg kivetni a kontroll hálóját, pl az egyiptomi fáraók is rendszeresen átvésették a trónfosztott előd hieroglif monogramjait, chartusait, évek múlva már mintha nem is az elődjük hajtotta volna végre azokat a 'csodás' tetteket, vagy pl minden nyomát eltűntették az uralkodónak (Kheposzról, aki az egyik legismertebb fáraó semmi nyom nem maradt a piramisát és egy hüvelyknyi szobrocskát leszámítva). Ez azóta sincs másképp, más volt a múlt 20-30 éve a nagy szocik korában, más most, és más lesz a következő korban. Vagyis inkább máshogy próbálják beállítani. Ha sikerül kontorll alatt tartani az emlékeket, amikből az elme táplálkozik, akkor irányíthatóvá válnak az emberek tettei.
No ennyi volt a hegyi beszéd. Szerintem mindenki döntse el maga, hogy mire emlékezik, ezt saját magán kívül senki ember fia sem tudja jobban. Ha már kétséges, hogy mi volt, vagy mi nem akkor ott valami nem stimmel. Mindazonáltal van az elmének egy olyan része is, amiben a lényegi képességek rögzülnek, tehát ezalatt azt értem, hogy ha valaki megtanul egyszer biciklizni, 6 labdával zsonglőrködni, ha amnéziás lesz is, és el is felejti, kicsoda valójában, ezeknek még akkor is birtokában marad. Az élet pedig nem amnézia, ebben én egészen biztos vagyok, de ez már a saját meglátásom.
|
| |  | |  |
| | | | | | 35. Titti | 2007. május 16. 23:59 |
| | | | | | | remélem jó helyre írom, van egy kis gondom, szeretném ha segítene valaki, aki egy kicsit ért hozzá, vagy van tapasztalata , hasonló élménye.
2 éve! találtam egy képet a cuccaim között, el se gondolkodtam rajta hogy ki lehet, tetszett ezért meghagytam , mert hasonlított rám. egy hete azon gondolkodok hogy mi van ha én vagyok az ,de nincs ilyen emlékem, legalábbis eddig nem volt. de egyre több emléknek tűnő de nem emlék érzetű képecske ugrik be . egyszerűen nem emlékszem, de van egy olyan érzetem hogy én vagyok a képen
mi a valószínűbb hogy beképzelem, bár mi okom lenne, vagy annyira mélyen van az emlék elrejtve? |
| | | | |
| | | | | | 34. Vino | 2005. május 30. 09:44 |
| | | | | | | | Azé a gátlások, meg a paradoxonok közt van eggy kis küli. Kb. mint egy kalap szar, meg az optikai rezonátor közt. |
| | | | |
| | | | | | 32. Vino | 2005. május 28. 14:08 |
| | | | | | | | A paradoxonokat fő lehet ódani. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tetra bár a felát nem értem, de az időrendiség elvetését elfogadom, ha megvilágosult Buddha vagy. Én nem vagyok az így a rendszerező énem szereti megfigyelni és besorolni a dolgokat, akár akarom akár nem. Ha nem szűk fizikai kereteken használjuk ezt a módszert, a megfigyelést, akkor számomra ez egy jól működő rendszert ad, így használom és élvezem, valamint számítok rá. Nem az érdekel, hogy mivolt előbb, a tyúk vagy a kindertojás. Én csak azt írom le, amit tapasztaltam a trippek alatt. Az egyik ez volt, hogy az ember igazi énje az a természetközeli ősember (nem feltétlen primitiv), csak annyi, hogy azt éreztem, hogy a gondolataim valami külső ingereknek a tükörképe, tehát onnan "folyik" be a fejembe és ha ezt vesszük alapul, akkor a határ ahol befolyik, a csatorna ami beenged az, nem lehet a belső gondolkodás, hanem az érzékelés külsőbb rétege. Ez csak egy elképzelés, de mivel tetszik akkor inkább megtartom, minthogy mondogassam a "minden egy" dumát. Mert ez csak duma, igazából ezt a tényt csak a teljes egófeloldódás után érzékelheti az embert, tehát beszélni és gondolati rendszerekbe minek foglaljak egy olyan elemet, amiről tudom, hogy szavakba nem önthető és azok által nem is megérthető? Minden egy, egyszer. Nálam ez akkor van ha bevok trippelve, de utána hamar visszaragadok a hétköznapok dualitásába és ilyen állapotban nagyobb hasznát veszem a tanúlságoknak, mintsem a kifejezhetetlen érzésekre, tapasztalásokra, egybeolvadásokra. |
| | | | |
| | | | | | 27. Sad | 2005. május 17. 19:46 |
| | | | | | | Miből gondoljátok, hogy az ember szabja maga köré a korlátokat?
|
| | | | |
|
