 |
Gyűlölet: a legrosszabb érzésbadcat, 2005. február 18.  | |  | | | | |  | |  | | | | függetlenedtem és nem arról van szó h túl kötődök hozzájuk, hanem pont hogy túl korán függetlenedtem, elkezdtem úgy viselkedni 14-15 évesen mintha semmi közünk nem lenne 1máshoz amit aztán meg is bántam |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Hát szerintem ez egy elég tipikus probléma. Egy idő után függetlenedni kell otthoniaktól, pláne, ha nem érzi ott jól magát az ember(mindegy kinek a hibájából). Persze lehet csak én gondolom így, mert én egy ilyen magamnak való alak vagyok:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem tudom.. 1ébként anyukám miatt van ez a problámám. ő senkinek sem ártana, ha mond vmit azt mindig jó szándékból, de olyan erőszakos, hogy azt nem lehet elviselni. és meg van győződve róla h csak az ő véleménye a jó, amit ő mond az úgy van. és ez nem csak az én véleményem, minden közeli ismerősöm azt mondta, nem érti, apukám h tudja elviselni. emelett pánikbeteg is, szal el tudod képzelni, milyen hisztirohamai vannak.. pl amikor elmentünk apukámmal síelni olaszo.-ba 1 hétre közölte h elválik ha én is megyek mert az nagyon veszélyes stb. aztán épségben hazajöttünk és kibékültek. sokat veszekedtünk, néha nagyon bunkó voltam vele.. és nem csak szomorú vagyok emiatt, hanem kicsit depressziós is meg hangulatingadozásaim vannak. na tanulok 1 kicsit pszichológiát mer holnap zh és a könyvből 4 fejezetet kéne tudnom:D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem tudom nekem, aki semmilyen pszichedelikus szert nem próbált ki(a salvián kívül) szabad-e szólnom, minden esetre kezeld a helyén a tanácsom megbízhatóságát.
Szóval elvileg érzed azt, hogy mit hozhat elő, és mit nem. Ha a helyedben lennék, és úgy döntenék, hogy megpróbálkozok vele, úgy csinálnám hogy csak olyan körülmények közt merném, ahol az se baj, ha végigsírom az egészet. Aztán ha ez biztosítva van, akkor már nem kell ilyenekre gondolni, csak ad egy megnyugvás érzést, hogy nem zajos diszkó alagsorában vagyok pár idegen figurával, baj nem lehet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | sztem nem a gyűlőlet, hanem a lelkiismerel-furdallás (jól írtam?:D) a legrosszabb érzés, legalábbis nekem. én gyűlölni sose tudnék, viszont haragudni annál inkább. és elég indulatos is tudok lenni, de később mindig megbánom, ha vkit megbántottam. kiskoromban még pszichológusnál is voltam, mert egyik napról a másikra sírós kedvem lett, egész nap szomorú voltam, és nem akart elmúlni. a pszichológus azt mondta, h a lelkiismeret-furdallás okozta. azóta se tudok megszabadulni tőle, mindig érzem h legményen szomorú vagyok, néha egész jól elfelejtem, néha előjön. tudom h úgy kéne élnem h ne legyen okom haragudni magamra, de ez vhogy nem megy.. szerintetek 1 trip segítene? vagy túl sok midnent előhozna? vagy ha elő is hozna.. lehet akkor nagyon szarul érezném magam, de hosszú távon jót tenne? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hehehe írok már 1 picit... A vizsgaidőszak teljesen lekötött. Végre minden OK, bár pár vizsgám bukássssssssssss... Nem baj van munkám :DDDDD
Kösz hogy megoszthattam veletek... Egyáltalán nem topic téma. Nem aludtam 4 napja úgyh kissé furcsán érzem magam. :D nem baj re fórum....
Mese kösz hogy válaszoltál, remélem igazad lesz :D |
| | | | |
| | | | | | 238. mese | 2007. január 26. 15:10 |
| | | | | | | én elmondtam nekik. kis picológiai körképpel.
szakszavakkal (orvosok) meg midnen.
5 év alatt eljutott a hallásukog, úgy tervezem, 2050ben ha még élnek már édesek lesznek:) |
| | | | |
| | | | | | 237. Hopax | 2007. január 25. 21:42 |
| | | | | | | Kedves Ked!
Az már jó ha leírod;meg magadban teret adsz ennek az elemzésére,de szerintem a legjobb első lépés,ha magukkal a szülőkkel próbálsz beszélni erről.Mint gyermekük,hogy kéne nekik optimálisan változni,a te optimális változásodhoz. |
| | | | |
| | | | | | 236. ked | 2007. január 25. 16:36 |
| | | | | | | Én teljesen szeretettel teli légkörben nőttem / növök fel egy két szokásos nézeteltéréssel... de ha nekem az alapból kicsi önbizalmamat lejjebb akarnák nyomni Méghozzá szülők sztem nem tudnék nekik szinte soha ezért megbocsájtani...Ez egy olyan alapvető dolog ami az egész életedre kihat, hogy ha ez ilyen rossz irányba fordul el igen kemény következményei lehetnek... ( az én önbizalmamat, önbecsülésemet az emberek vették el, mostanra már nagynehezen de azért fejlődtem ilyen téren )
El lehet fogadni olyannak őket amilyenek , mert "szüleid" de ha teljesen elfogadod ilyennek ezt az egész helyzetet sztem mégjobban fognak uralkodni feletted, nővéred ezt mégjobban kihasználja...stb...Nagyon nehéz kitörni egy utat kisebbik gyereknek, nekem is elég nehéz volt...
Igaz sztem is , hogy " segíteni annak kell aki kifejezetten kéri " és meg is érdemli...én nem tudnék ilyenneknek segíteni,mert ha ők alig szólnak hozzám egy - két jó szót és a sztem legrosszabb dolgot csinálják ,hogy a gyerek önbecsülését sárbatiporják ...
Ked |
| | | | |
| | | | | | 234. mese | 2007. január 13. 23:52 |
| | | | | | | | hát nemtom. azután majd jöne gy időszak, amikor meg zavarni fog hogy utálod akiket valahogy mégis szeretsz. nekem ambivalens volt... most már csak nagy szeretet. nagyons zeretem őket és néha sajnálom. engema zért vertek meg néha, vagy azért ordítottak velem mert idegesek voltak és a gyereka rra való. nem kaptam sokat segítetek habaj volt han nagyon kellett. segítettek elköltözni csak menjek már aztán mikor vissza kellett volna kevédsbé, tanulni adni mit nem tudtak értékeket elveket nem adtak csak néhány szigorú szabályt és önszabályt. nem utállom őket. mostanában én segítem őket... 23 vagyok még én se vagyok kész (bár nemtom mivel kéne, de midnenki úgy rohan itt köröttem ezért néha engem is elkapa hév:))) na midnegy. szerintem majd kigyógyulsze bből is. segíts nekik, ők nem látják, hogy magukkal va bajuk és azért rugdalnak, te ezt felismerted, te tudsz segíteni... |
| | | | |
|
