 |
Gyűlölet: a legrosszabb érzésbadcat, 2005. február 18.  | |  | | | | |  | |  | | | "úgy tűnik, anyád nem megvilágosodott lény, az (ilyen) anyával szemben a gyerek eleinte csak úgy tudja felépíteni az identitását, ha szélsőségekbe bocsátkozik, üvöltözik, netán ő is hisztizik."
szerintem teljesen mindegy, hogy mennyire "megvilágosodott" az anya. mindig a gyerek tanít. lényeg, hogy mennyire sikeresen:
mennyire képes az anya világához arra az időre hasonlatossá tenni a világát, amíg, mint jószándékú ex-testrész javítólag részt kíván benne lenni.
amint meg van a közös határ térképe,
onnan rögtön úgy kell a saját határt tágítani
-ilyen esetben, mint pl. a nyuszikáé-
hogy az anya országa a gyermek országába beolvasztódjon, de ugyanakkor szuverenitási jogokat kapjon.
másrészt nem gondolom, hogy ez ennyire egyszerűen kétoldalas verzió, mint ahogy jelzed aito. mint minden emberi kapcsolat egy ilyen jelenség is kinetikusan műxik. tehát ezt az általad írt szabályt a magam énségével nem alkalmaznám üttrefüttre. vagy? úgy hiszed, hogy letisztítva a másokbóleredő mozgási pszichoenergiákat két lény egyedül marad?
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | persze, metametta, felnőtté válás=tudatossá válás :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | re 251: persze, hogy azért van lelkifurdalásod, mert h.h. picsának tartottad, jógyerek ilyet nemtesz az anyjával :) úgy tűnik, anyád nem megvilágosodott lény, az (ilyen) anyával szemben a gyerek eleinte csak úgy tudja felépíteni az identitását, ha szélsőségekbe bocsátkozik, üvöltözik, netán ő is hisztizik. aztán felnő, és már nem esik át a ló túloldalára (imádat - harag), és azt is belátja, hogy a korábbiak egy természetes fejlődési folyamat részei voltak, magát ebbe a folyamatba beágyazva látja, jól szeretővé válik, a lelkifurdalás pedig okafogyottá. hajrá :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | azaz, ha ajtóablakra reagálok,
akkor az ő általa végmondatként megadott
"de hát ezeket a lelkifurdalásokat ki kell/lehet nőni, részben ez maga a felnőtté válás."
frázis-javallatot a magam részéről - kikérve aito :) igaz, vitatkozó, vagy moderatív véleményét egyben - úgy módosítanám, hogy
"de hát ezeket a lelkifurdalásokat ki kell/lehet Lőni, részben ez maga a TUDATOSSÁ válás."
értelmesítve a "lövést": lásd előző etopik-béli hozzászólásomat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hm. én egyre inkább belátom, hogy a lét lényege az a fajta valóság, amelyet megélsz, vagy megélhetővé teszel.
legtöbbször az alany a térhez, időhöz, és másik alanyhoz köthető élményekben látja a történéseket, lealacsonyítva azokat, amelyek szintén másik alanyhoz, térhez, időhöz kötődnek, de pusztán a fejben játszódnak.
mi a különbség a között, hogy van egy emléked valakiről, ami megtörtént 2005.-ben Budapesten, ahhoz képest, hogy szerinted megtörtént 2005.-ben Budapesten?
annyi, hogyha az egyiket teljesen "törlöd" -mindegy melyik az- akkor inkompetenssé, esetleg "betegnek jellemzhetővé" válsz.
azt gondolom, hogy érdemes és lehetséges úgy változtatni a másokhoz fűződő rossz viszonyainkon, hogy elképzelsz a másik, általad félt/gyűlölt/neked lelkifurdancsot okozó lénnyel egy olyan múltat, aminek végeredményeként legalábbis elfogadod a másikat és ezáltal önmagadat is.
érdemes esténként lefekvés előtt ezt játszani, ha valaki nem meditál rendszeresen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | :) pont azért van lelkifurdalásom, mert " hülye hisztis picsának" tartottam, és úgy is viselkedtem vele. nem érdekelt 1általán ha megbántottam, de azért legbelül mindig tudtam, h nem jó ez így. ahogy felnövök nem hogy kinőném, hanem egyre erősödik. és nem éppen vagyok apuci meg anyuki kislánya (kicsit ezt éreztem a hozzászólásodból).. egyre jobban érzem, h nem kellett volna úgy viselkednem, ahogy viselkedtem, mert anyám attól még, h hülye hisztis picsa:D még szeret és szarul esik neki |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nyucikaa, nekem az a véleményem a kérdéseddel kapcsolatban, hogy a trip bizonyos szempontból olyan, mint az elköltözés szülőktől, önállóbb élet kezdés: megváltozik az életed tőle, amit úgy is megfogalmazhatsz, hogy elmenekülsz a régi életedtől, a régi meghal, ez pedig ijesztő (lehet). sztem igaza van Álommanónak. még akkor is, ha te egy lány vagy, anyucival, apucival gyermekként élsz együtt. ha elköltözöl, először nem is inkább felszínes lesz a kapcsolatotok, hanem (apránként, de) nagyon-nagyon más. az, hogy aztán a kapcsolatotok minősége felszínesebb lesz-e, vagy egyenesen jobb, mert kihasználjátok az új kezdetben rejlő lehetőséget, már csak rajtatok múlik. nyilván, valószínűleg, az elköltözésed előbb-utóbb megtörténik. a pszichológia meg úgy emlékszem, olyanokat mond, hogy a kisgyerek, ha valami olyasmit csinál az anyja, ami neki nem tetszik (pl. otthagyja őt és apucival csinál kettesben bármit, vagy a testvérrel foglalkozik, vagy csak kimegy a szobából, amikor ő vele akar lenni), akkor haragudni fog a mamára, de ezt a haragot a szeretett hatalom iránt, akinek ki van szolgáltatva, a baba nem bírja elviselni, lelkifurdalása támad inkább, hogy átvegye a mamától annak a rosszasságát, saját magát képzeli inkább rossznak, és akkor megmarad a patyolattiszta mama képe, akivel jobb is együttélni, mint egy valójában időnként erőszakos hisztis féltékeny picsával, akit ráadásul még időnként a pokolba is kívánunk, amit egy jókislány nem engedhet meg magának, hát erősödik a lelkifurdalás és így tovább. trip közben (hirtelen) ilyen összefüggések révednek az ember szeme elé, jó esetben, ha történik valami.
de hát ezeket a lelkifurdalásokat ki kell/lehet nőni, részben ez maga a felnőtté válás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | sztem az a megoldás ha megpróbálsz megbcsátani magadnak, kedvesen viselkedni, jóvátenni az eddigieket. |
| | | | |
| | | | | | 248. costa | 2007. november 15. 12:36 |
| | | | | | | | látom Nyuszikával nagyon hasonló helyzetben vagyunk. Úgy gondolom az én problémám is a szülőkből adódik. |
| | | | |
| | | | | | 247. costa | 2007. november 15. 12:23 |
| | | | | | | Nyuszika re:#240
ezzel én is nagyon sokszor így vagyok. Magamat hibáztatom dolgokért és nagyon nehezen tudom elfogadni magamat. Az utóbbi időben ez eléggé összejött. Nem tudom erre van e segítség. Ember, szer, gyakorlatok.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem pszichológus hallgató vagyok csak az is benne van az órarendben:D
elköltözéstől még azért messze vagyok, meg attól nem oldódik meg az, hogy egész gyerekkorom óta veszekszem anyukámmal, az inkább a menekülés, nem lesz jobb a kapcsolatunk csak felszínes
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na jó, jó, de otthon laksz? Úgy értem fizikailag és egzisztenciálisan kell távolságot tartani, nem érzelmileg. Szóval nem az a cél, hogy meg se ismerd őket az utcán, hanem hogy ne személyes tragédiaként éld meg, ha szüleid egymással összevesznek, vagy hogy ne nagyon legyen komoly beleszólásuk a döntéseidbe.
A távolság tipikusan jót tesz az ilyen kapcsolatoknak. Ha az ember nem 24 órában van összezárva valakivel, akit szeret, szeret, de egyes tulajdonságait elviselhetetlennek érzi, akkor egyrészt toleránsabbá válik iránta, másrészt a kevesebb találkozás miatt mindketten kevésbé "hozakodtok elő" a rosszabik énetekkel.
Na aztán én így gondolom, és simán lehet, hogy most pszichológushallgatóként megmosolyogsz:) |
| | | | |
|
