 |
Gyűlölet: a legrosszabb érzésbadcat, 2005. február 18.  | |  | | | | 76. fmurcsi | 2005. augusztus 22. 11:38 |
| |  | |  | | | | |  | |  |
| | | | | | 75. bishop | 2005. augusztus 21. 21:09 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Kérlek ne olvassátok el, nagyon negatív! :-(
A gyűlölet butít és nyomorba dönt, avagy a gyűlölő és az élet esete.
A gyűlölő és a gyűlölete tárgyára kisugrázott gyűlöletérzés esete:
A gyűlölet egy energia-elemésztő folyamat, a gyűlölet birtoklója (a gyűlölő) nagyon sokat veszít, a gyűlölet nyelője pedig veszíthet nagyjából ugyananyit (amennyiben megérinti a gyűlölét hulláma), és szinte semmit sem veszít (ha nem fogékony erre a dologra). Ez a szinte semmit sem veszít is lehet nagyon-nagyon nagy amennyiben érzékeny a "nyelő-alany".
A gyűlölet (mint érzés) körülírása:
A gyűlölet egy hatalmas adag energialöket, amit 1 másodperc/1 óra/vagy egy élet alatt kiad a gyűlölő. De csak ritkán van maximumon az adás, mert kell közben pihennie is a gyűlölőnek.
A gyűlölés hátulütői:
Figyelem! Még a gyűlölő sem tud EGYFOLYTÁBAN gyűlölni 15-20 másodpercnél tovább, mert abba belehalna!!!!!!! Ez lényeges??!! A gyűlölő is egy élő lény (bármilyen szintjén jár az élet élésének). A gyűlölőben a gyűlölet érzésének teljes belső tombolása max 35-40 másodpercig képes kitartani (teljes intenzitással és itt most egy "erős" gyűlölőről van szó), aztán pihenni kell a testének. Ha pihegett egy-két percig akkor már újra fel tudja szítani a gyűlölet parazsát, hogy az lángnyelvekkel lobogjon.
A gyűlölet egy tudatállapot sőőőőőt egy ÉLETMÓD (mint a szeretet), csakhogy a gyűlölet érzésének átélése/birtoklása öregíti a gyűlölő testét. Ismerek egy végletesen gyűlölködő gyűlölőt, aki eredendően egy nagy-naaaagy "varázsló", DE GYŰLÖL mindent, főleg az egész életét és közben gyáva ahhoz, hogy megölje magát vagy *LSD-t vegyen be. Ez a gyűlölő 3x éves és mégis 5x évesen néz ki (absztinens, nem dohányzik, stb.) Az egész életében rendelkezésre álló erőit a gyűlölsére fordítja.
A szótár amit jellemzően használ a hétköznapokban:
szar, fos, sajnál hatod, húgy, lezúz, hányás, szánalmas, kevés, bánom, rossz, fejlövés, bánt, fasz, buzi, zsidó, cigány, arab, koldus, hitler, náci, gonosz, brutális, elvetélt, bűntudat, kegyetlen, bunkó, paraszt, hitvány, pöcs, kibaszott, nigger, nyomor, kurva, szerencsétlen, bánat, félelem, elnyomás, diktatúra, vér, okádás, ölés, bántás, gyilkolás, gyilkos, gonosz, leprás, széttép, megesz, fájdalom, erőszak, kínzás, ütés, gyerekverés, pedofil, idegen, reményvesztett... (csupán csak egy részét próbáltam leírni szavajárásának)
Vannak ilyen emberek, és én mozdulok tovább, hogy ne a környezetemben forduljanak elő... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | szerintem az állatok nem gyűlölködnek. |
| | | | |
| | | | | | 72. műzli | 2005. július 28. 13:45 |
| | | | | | | meg azért sem hasznos, mert ha vkit gyűlölsz, ő tuti lesz*rja, mert EGYÁLTALÁN nem érez belőle semmit (pl. utálom az xy akárkicsodáját, ez őt aztán hol érdekli)
viszont én! igen, engem emészt, facsar, öl ez az érzés.
nna, ezért sem érdemes
Gyűlölet: (tényleg ezért) a legrosszabb érzés.
önpusztítás.
az állatok éreznek ilyet? biztos, ők is cselekszenek érdekből... de mondjuk "csak úgy", mint sokszor az emberek? úgy tesznek-e? |
| | | | |
| | | | | | 71. műzli | 2005. július 11. 12:45 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 70. badcat | 2005. július 5. 19:58 |
| | | | | | | megoldódott:)
csodásan egyszerű módon: megbeszéltük. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ergo valósítsd meg az álmaidat! :) |
| | | | |
| | | | | | 68. badcat | 2005. május 11. 11:41 |
| | | | | | | | álmodni csak úgy van értelme, ha hinni is tudok benne. |
| | | | |
| | | | | | 67. műzli | 2005. május 11. 10:12 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 66. badcat | 2005. május 9. 15:11 |
| | | | | | | nem is tudom mit írjak, hol kezdjem...
túl sokmindent olvastam így hirtelen ahoz, hogy tudjak rá reagálni.
mióta utoljára írtam, történtek változások. továbbra sem kockáztattam meg egy esetleg túl megterhelő élményt, elvagyok néha egy-egy sör és cigi társaságában(azt is ritkán), amúgy minden más tudatmódosítótól távoltartom magam. illetve nincs is szükség távolságtartásra, valahogy egyszerűen kimarad mostanában minden ilyesmi.
lassan kezdenek helyükre kerülni a dolgok. türelmes lettem, mert tudom hogy nincs más választásom, mint kivárni a változást. persze könnyebb türelmesnek lenni, amikor már amúgy is tompulnak a rossz érzések.
kezdi jelentősségét veszteni az a valaki, és ráadásul tudom, hogy ő csak egy bűnbak, aki rosszkor volt rossz helyen és rosszul döntött. ő is hibázott, mert nem tisztelte az életemet és az érzéseimet és nem gondolta át, hogy ami neki csak egy kis szórakozás, az nekem Mindent jelent és gátlástalanul átgázolt rajtam, mert épp az útjában álltam. de nem ő bántott igazán. ő nem egy kedves, aki elhagyott, ő igazából egy senki számomra. a történet másik szereplője viszont annál inkább fontos, neki ezért minden erőmmel igyekszem megbocsájtani kezdettől fogva, úgy tűnik elég kevés sikerrel. amit elnyomtam magamban itt, az felszínre tört amott és rázúdítottam a másikra.
most az elfogádás fázisában vagyok,több szempontból. elfogadtam, hogy képes vagyok ilyen érzésekre is és hogy az ember nem mindig azt kapja, amit fordított helyzetben ő maga nyújtana. van aki csak magára gondol és ez egyáltalán nem ritka jelenség.
kicsit kijöttem az álomvilágomból.
azért gyűlölködöm, mert megfosztottak az illúzióimtól. lehetett volna szerencsém is akár, és akkor sosem derül ki hogy illúziók voltak, akkor valóságként élném most is a mesét, amit felépítettem magamnak és boldogabb lehetnék.
de ez már megtörtént és nem tehetek mást, minthogy elfogadom.
amit elvesztettem, már sosem kapom vissza, ezért a megnyugvást feleslegesen keresem itt, valahol egészen máshol fogom megtalálni. ott, ahol már nem lesz fontos sem az, ami történt, sem az a személy, aki bántott.
remélem képes leszek újra illúziókat teremteni, mert szükségem van rájuk. nem tudok úgy élni pl. egy párkapcsolatban, hogy ne higgyem el, hogy akár örökké is tarthat a boldogság. ha folyton arra kell gondolnom, hogy bármikor véget érhet(amivel mellesleg tökéletesen tisztában vagyok), akkor azt sem tudom élvezni, ameddig tart.
ha az úgynevezett realitás talaján próbálok élni, sokkal örömteltnebb vagyok. akkor miért is lenne jó ez nekem?
csak félek, hogy elvesztettem az álmodás képességét. |
| | | | |
| | | | | | 65. Bence | 2005. május 9. 09:47 |
| | | | | | | Re: Siphersh
Szerintem ha a történelem kapcsán egyáltalán lehet beszélni fejlődésről, akkor az a gyűlölet eltűnése, elapadása, pangása lehet, hiszen ez eleve ellenérzés, valami taszítása, arra való reagálás, hogy valami hibádzik a gyűlölködő ember szerint. Tehát ha nem lenne ilyen, az azt jelentené, hogy mindent megfelelőnek találunk - azaz a "fejlődés" elérte azt amit megcéloztunk. Ha felfedezhető lenne valamiféle felhelmozott tudás, vagy bölcsesség, annak eredményeképp, hogy az emberek gyűlölik egymást, majd kibélülnek, tapasztalat, akkor lehetne ezt a fejlődés motorjának egy részének tekinteni. De mindeddig, én legalábbis, semmi mást nem láttam (már az általam ismert történelem alapján), mint ennek a folyamatos (békés-háborús) váltakozását, anélkül, hogy végre azt mondanák, ebből elég. Persze mindíg voltak akik azt mondták elég, de sosem lett eredménye. Hiszen az egész gyűlölködés csak egy fájdalmas lecke, de ha nem tanulunk belőle, elég felesleges, vagy inkább káros. Vagy lehet hogy te arra utalsz, hogy valami áttörés, eredmény várható a jövőben, szóval hogy tényleg valami tudást halmoz fel ez az egész? Ha így is van, ennek nyilvánvaló eredménye kellene, hogy legyen a gyűlölet megszünése, aminek pedig szerintem a módja az egyéni gyűlöletek csökkentése, azaz minnél kevesebb ember akarjon beszállni az ellenségeskedés játékba. Szóval ha még kollektív szinten szükségesnek is tartjuk, egyénileg mindenképp káros, de kollektívan is inkább egy visszhang, egy hullám utórezgése (kivéve, ha valaki direkt beleadja az energiáját).
|
| | | | |
|
