 |
Hogyan hajszolod flessbe magad? :-)CandyFlip, 2005. január 17.  | |  | | | | |  | |  | | | Az "alaptörvény" nem rád, nem is az abszolútra vonatkozott, elláttam egy jelzővel, nem véletlenül.
Nem tudom neked igazolni. : )
Lehet, hogy már nem is akarom.
Azthiszem, ha nem akarnám tudnám.
Egyszer nem is lesz rá szükség - tudni fogod te is, egymásra mosolygunk.
Mondom, hogy a pofám leszakad, atomdurva, nebasszkivelem,lol, takarodj - télleg így működik (?) . |
| |  | |  |
| | | | | | 38. meta | 2006. január 7. 18:50 |
| | | | | | | "Ha egy részecske magában van, akkor hullámként viselkedik, ha találkozik, kölcsönhatásba kerül valamivel (akár a mérőeszközünkkel) akkor részecskének mutatja magát..."
Hogy lehetne valami "részecske" (kedves ez a kicsinyítőképzős szó), ami csak magából áll?
Másrészt szépen, tudománytörténeti elemekkel tarkítva kibontottad az általam írt, általad kifogásolt "alaptörvényt".
(Lásd lejjebb)
A gondolat "fizikai léten túli" voltát,
és
az "onnan-ide" teremtőerejét még mindig nem igazoltad. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A kétréses kisérlet rajzokkal szemléletesebb, és könnyebben átérthető lenne, de a lényege remélem így is átmegy. Van egy fal bal oldalon, azon közepétől egyenletes távolságban két nagyon pici rés. Másik, jobb oldalon van ~egy olyan fal, közeg, amivel meg lehet mérni, hogy mi jön át bal oldalról a jobb oldalra, és hova. Ha részecskéket küldünk át, akkor meg lehet nézni utána, milyen volt a szóródási minta, mi történt mikor egyik, másik, illetve mindkettő nyitva volt (haranggörbék alakulnak ki), úgy viselkedik mint egy normál részecske. Ha hullámot küldönk át mindkét résen, megfigyelhetjük, hogy hol kisebb, hol nagyobb mértékben interferálnak egymással, tehát erősítik-gyengítik egymást. Ám ha egy elektront (vagy bármelyik elemi részecskét) átküldünk, akkor is olyan interferenciaképet fog adni, mint mikor a két résen átküldtük a hullámot! És bár azt már tudjuk, hogy viselkedhetnek az elemi részecskék hullámszerűen, mégis felvetődik pár húzós kérdés: Hogy került át akkor ez elektron? Merthogy mi részecskeként indítottuk el, és akkor melyik résen megy át? Az interferenciakép olyan, mintha egy hullám menne át mindkét résen... Nem mehetett át elvileg semelyik résen sem, mert akkor más ábrát kéne hogy kapjunk az alapján, amit jobb oldalon felfogunk. Az elektron létezik, mikor elindul, meg amikor felfogjuk, viszont közben jelen elfogadott fizikai ismereteink értelmében nem, nem lehet rámutatni a pályájára, nincs is neki.
Jött az ötlet, nézzük meg, hogy nem elinduláskor, vagy megérkezéskor, hanem közben mit csinál? Fogták a mérőeszközt, amivel megnézhitek az elektront útközben, és azt tapasztalták, hogy nem mutatott interferenciaképet, úgy viselkedett, mint egy hagyományos, jól nevelt részecske. Annak a hatására, hogy megfigyelik őt, más tulajdonságát mutatta, mint egyébként. Ha lefülelnék a turpisságukat, akkor rendesen viselkednek, ahogy azt az ember elvárná, egyébként nem. Nem amiatt van ez, hogy a kisérletet végző emberek ezt a tulajdonságot várnák el gondolatban, szóval a tudatnak nem ilyen szerepéről beszélünk, megcsinálták a kisérletet olyan személyek vezénylete alatt is, akik nem értettek egyébként a fizikához, fogalmuk sem volt, minek kéne történnie. Viszont nagyon érdekes, hogy mikor az ember ilyen meghökkentő tapasztalását jobban vizsgálná hogy megértse, valamiért (még) nem engedi neki a rendszer.
Aztán megpróbálták azt is, hogy rakjuk oda a mérőműszert késleltetve, mikor már "döntenie" kellett az elektronnak, hogy viselkedik, a döntés pillanatában mégsem figyeltük. És ebben az esetben is, az elektron valahogy ~időn felül állóan(?) tudta(?), hogy most sem szabad észrevehetővé tennie titkát.
(Bocs, hogy(ha) offtopik voltam; lehet akár ez új téma is, hogy fizika - bár elég flessbe hajszoló dolog ilyeneknek tudatában lenni. : ) Ezért is írtam ilyen bőven a dologról, mert szerintem nagyon érdekes, és én nagyon örültem neki, hogy ilyen ismeretek birtokába jutottam úgymond, hátha valaki más is így lesz vele.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az első forradalom a fizikában az a mindenki által ismert relativitáselmélet, erről csak azért pár szót, mert bár az 1910es évektől ezt tudja a tudomány, mégsem fért még konkrétan mindenki fejébe, mit is jelent pontosan ez, a relativitáselméletről beszélek. Egy gyorsuló testnek nemcsak hogy relatív nő a tömege,(tehát nagyobb lesz mint nyugalmi állapotban volt,) hanem az ideje is a többiekéhez képest "lassul". Persze nem értzi lassabbnak az idő folyását, de az ő mozgása közben kevesebb idő telik el, mint a többi nyugvó testnek. Repülőgéppel száguldoztak a magasban, és mérték az időt a gépen, meg a földön, és a repülőn kevesebb idő telt el. Tehát az idő nem objektív, ez az idődilatáció, az idő "lassulása" illetve "gyorsulása". A relativitáselmélet tehát még a tömegnövekedést, és ezzel egy úgynevezett 4 dimenziós téridő rendszerét hozta magával.
Aztán jött a kvantumelmélet, ami nem egyszerűen újjított, a fizikusok akkoriban alkotott képét teljesen megborogatta; egy olyan sakkjátszmához lehetne hasonlítani a terepet, ahol ugyan látjuk a bábukat, de nem ismerjük fel őket, nem értjük, hogy miért mikor lép, abszolút lehetetlenségeket tapasztalunk.
A kulcsproblémák a kvantumfizikában a következők voltak: A részecske-hullám kettősség, a határozatlanság, valószínűség, és a tudat és a megfigyelés szerepe. (Semmi sem valóságos, csak ha látjuk, és ismért megszűnik, ha nem nézünk oda. : )
A világ atomokból épül fel, a 19. sz. elején úgy gondolták, (mint ahogy az ember gimnáziumban megtanulja,) az atom körül körpályán keringenek az elektronok. A későbbiek során rájöttek ezzel kapcsolatban egy problémára: Hogyha körpályán keringene, akkor gyorsuló mozgást végezne, elektromágnesesen sugározna, és ha sugárzana, akkor beesene az atommagba... (Nem vagyok fizikus, ezért nemtudok erről bővebb magyarázatot adni, de így van.) Tehát az atommagon belül nem lehet, hogy a Newton törvények érvényesek legyenek - nem is azok. Tehát valahol ott vannak, csak soha nem tudhatjuk, hogy éppen hol - ez a határozatlanság. A részecske-hullám kettős természetével találkoztunk már a fénynél. A fény egy leszakadó elektromágneses sugárzás, tehát egy hullám. Ha két hullám találkozik erősíthetik, gyengíthetik, vagy kiolthajták egymást. Ez a részecskékre nem érvényes, azok úgy viselkednek, mintha mondjuk két autó menne egymásnak. Ez egy minőségi különbség hullám és részecske között. Tehát a fény az hullám, de nem csak az, hanem részecske is, foton. Tehát lehet afényt úgy is tekinteni, mint olyan fotonok (~fényrészecskék) halmazát, melyek rezegnek is; energiájuk, frekvenciájuk között összefüggés van.
Az elemi részecskék mindegyike tudni fogja ezt a képességet, hogy néha így viselkedik, néha úgy, de valójában ő mindkettő. Számolásokhoz és kisérletekhez is néha így, néha úgy kezeljük.
Az atomszerkezeti probléma mentén is itt lesz a kiút, ha mindegyik elemi részecskéhez hozzárendehetjük az ~anyaghullám-értékét, amit képvisel, akkor ezekkel számolva kijönnek a számítások. Tehát a részecske lehet hullám is, és fordítva. Egy részecske hullámértékét pszinek hívják, ez a hozzá tartozó hullámfüggvény. De azt, hogy ez valójában micsoda is, hogy hogy van, azt viszont senkisem tudja. Ha egy részecske magában van, akkor hullámként viselkedik, ha találkozik, kölcsönhatásba kerül valamivel (akár a mérőeszközünkkel) akkor részecskének mutatja magát. Ha egy teremben van egy db, akkor kitölti az egész termet hullámként, de ha műszerrel megvizsgáljuk, megtaláljuk egy helyen, csak nemtudhatjuk előre hol, maximum a valószínűségét, hogy mennyi esély van arra hogy itt, illetve ott lesz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | xerfield, a kísérletet azért majd írd le ha ráérsz,
engem is érdekelne!
A tudomány határterületei mindíg is összemosódtak a filózófiával. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Komjátszegi Sándor: Tudat és valóság
Érdekes kis könyv, ami után több kérdésem lett, mint válaszom,
de nem baj - nem is azt kerestem benne |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát én ennyire nem merültem bele a dolgokba mert ez a része nem érdekel.
Én azt nem értem az egészben, hogy ami szellemi illetve tudati sikon történik azt miért akarja mindenki a fizikai világra épülö eszközökkel mérni s bizonyitani.
A tudat elég erös ahoz hogy bármit megtehessen( ezt saját tapasztalatbol mondom) s ezt se én se akik tapasztalták nem akarják megmagyarázni s lehet nem is lehet.
A tudat egyelöre egy olyan megfejthettelen dolog amit az ember ma még nem tud megérteni, példa erre azok a zárt közösségek.
Ez a nézetem kb 6 éves korom ota van amikor elkezdtem az agykontrolt s az elsö(megmagyarázhatatlan élményeim voltak)
Azota engem nem érdekel hogy miért történnek ezek s mik ezek egyzszerüen ezzel élek s többé kevésbé megtanultam iréáynitani a dolgokat.
Soha nem magyaráztam senkinek sööt még csak nem is mondtam mégis akkik hoszsabb időt töltenek az életben azok elöbb vagy utobb felhozzák dolgot, pedig nem is kéne hogy tudják.Nekem ez elég bizonyiték arra hogy ezt ne firtassam. Inkább megprobálom ezt tovább fejleszteni s tökéletesiteni.
na jo meek mert kifolyik a szemem a gépektöl...
erröl naon hosszan lehetne beszélni de értelmetlen mert ugy is csak az tudja hogy mi van aki tapaszatalta a saját elméjében...
CRASH |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kétségtelen igazad van abban, hogy ez hibája lehet a hitrendszereknek, viszont szerintem a valóság sem teljesen objektív. Az, hogy volt ez a kisérlet, az arra jó szerintem, hogy páran, akik ilyen gondolkodásúak, és belefér létképükbe, hogy ilyen létezik, sőt, netán még képességeik is vannak ilyen téren, azok lehet élni fognak a lehetőséggel, és valóban tudnak így gyógyítani. Mert van ilyen. : ) Aki persze pont nem így van vele, az nem fog ilyesmit tapasztalni. Még. Azért mondom, hogy még, mert valahogy úgy képzelem el ezt a dolgot, hogyha az olyan emberek száma, kik tudatában vannak az ilyen lehetőségeknek elér mondjuk egy kritikus x százalékot itt a Földön, akkor már mindenki számára nyilvánvalóvá kell majd előbb-utóbb, hogy váljon, van ilyen. Méghozzá azért, mert akkor megcsinálhatják a kisérletet akármennyi ilyen szempontól hitetlen tudat kereszttűzében is, és működni fog, nem csak zárt közösségi jellegekben. És az ilyen zárt közösségekben ma is, meg mióta ember az ember működnek ezek a dolgok.
Az ajánlott irodalmat köszönöm, érdekel a téma, remélem időt fogok keríteni rá, de nem feltétlenül van szükség arra, hogy a meglévők közül kiválasszak egy tudatelméletet, mit a sajátomnak vallok majd, hogyha így is, a saját alakulómmal kiválóan funkcionálok e téren - természetesen magam számára elsősorban . : )
Nem hinném, hogy az lenne a számomra megfelelő ha bilógiailag-kémiailag kezdeném el vizsgálni ezt a dolgot, azt már csinálják elegen, és azért mert az a legkézenfekvőbb mód, még nem biztos hogy azzal jut az ember addig, ameddig szeretne, előbb-utóbb gátakba érkezhet és bebukja.
Hallottál már a kvantumfizikában végzett kétréses-kisérletről? Hogyha nem, szívesen elmesélem, mert nagyon kedvelem, és szerintem nagyon tanulságos - most viszont szorít az idő úgymond. : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | xerfield:
A hitrendszerek egyik legföbb hibája, ha nem akarnak hitrendszerek maradni, hanem kényszeresen objektív Valósággá akarják magukat avanzsálni. Ilyenkor szokták elöszedni a pszeudotudományt, amivel oltogatják az átlag kritikátlan és eleve elfogult - hinni akaró - befogadót.
Ha érdekel a "gondolat fizikai léten túli valósága", akkor ismerd meg alaposan a fizikai létet. Ehhez ajánlom a kognitív idegtudományt, ami pont a kognitív funkciók - gondolkodás, észlelés, figyelem, memória, tanulás, érzelmek - és az azt megvalósító biológiai berendezés: az agy kapcsolatát tanulmányozza.
Szintén ajánlom figyelmedbe a tudatfilozófiát (philosophy of mind), ami segít összehasonlítani és helyrerakni azt a számos különbözö tudatelméletet, amelyekböl kiválaszthatod azt, amiben hinni akarsz. Bár hinni nem kötelezö, hitegetni meg pláne nem :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén: Beírtam a fórumra, ha úgy tetszik híresztelem, és tényleg, ha úgy adodik, mert azt tapasztalom, hogy ez nem pszeudotudomány. A filmet nem láttam, még a könyvét sem olvastam el, így elnézést a többesszámú tévedésért. Az meg, hogy az arc nem csinálja meg mégeccer egymillió dollárér, az több dolgot is jelent: Nem mindenki van annyira rajta a pénz témán; másrészt pedig lehet, hogy akkor, mikor soksok olyan tudat kereszttüzében, melyek rendszerébe egy ilyen dolog nem férhet bele próbálja meg a kísérletet újból - nem sikerülne, és így még azok a páran sem jutnának e lehetőség tudomására, kikhez így e hír eljut, kezdenek vele valamit, alkalmazzák és _eredményeket_ érnek el vele.
Röhejes különben, hogy így működnek (még) az ilyen dolgok, de kb így van. Nem kötelező elhinnie senkinek.
meta: A gondolat fizikai léten túli valóságát sztem senkinek sem kell alátámasztani, hogyha pedig mégis, az szerintem nagy kár... Vagy látod a fizikai létben a gondolataidat? Nem. Vannak gondolataid? Igen.
Az más kérdés, hogy van rá lehetőség, hogy lásd a fizikai létben is a gondolataid hatását - erről szól a mágia, aminek én nemigen vagyok művelője, ezért nemtudok róla részletesen beszélni, ha meg művelője lennék, nem beszélnék itt, az biztos. : ) Ez csak egy irányjelző tábla akart lenni, annak aki úgy érzi, hogy. |
| | | | |
| | | | | | 29. meta | 2006. január 6. 07:43 |
| | | | | | | xerfield:
'A mágia egyik alaptörvénye:
"A gondolatot energia követi, az energiát pedig anyag." '
gondold végig ezt az "alaptörvényt":
az emberi gondolat anyagi energia.
anyagból anyag lesz. persze.
fura, hogy ha alaposan szemléled a ezeket a "legelszáltabb" "tudományokat" ráébredsz, hogy igazából a legmaterialistább megközelítést követik.
a gondolat fizikai léten túli, vagy metafizikai "valóságát" miért anyagelvű gondolkodással akarják bizonyítani, alátámasztani?
nem értem... |
| | | | |
| | | | | | 28. meta | 2006. január 6. 07:27 |
| | | | | | | | | | | |
|
