 |
Rémálmokalphagirl, 2005. január 12.  | |  | | | | 218. asvany | 2005. augusztus 20. 22:58 |
| |  | |  | | | a leggutobbi amibol ijedten ebredtem fel az az volt, hogy meghalt az exbaratnom, es bar nem en oltem meg , valamiert (erre a reszre nem emlekszem pontossan) olyanok voltak a korulmenyek ,hogy csak egy nagyon kevesse hiheto, es nagyon nyakatekert magyarazkodassal tudtam volna ezt tisztazni.
szoval az optimalis megoldasnak az adodott, hogy szereztem egy koporsot meg egy asot, es egy furgonnal egy elhagyot videkre mentem,aztan ovatossan korbe-korbe nezegetve asni kezdtem.
teljesen szinpadias volt a helyszin, kiszarad fak , sapadfenyu telihold , meg minden, de abszolut valosagosnak eltem at minden reszleteben.
eleg nagy volt a feszultseg , es eleg sokaig tarott megfelelo mertu godrot asni, szoval nagy volt a megkonnyebbulesem amikor szepen az utolso faag darabokat is a helyere igazgattam a hant tetejen, es megalapitottam , hogy nem latszik gyanusnak a helyszin.
amikor vegul odalepkedtem a furgonhoz, hogy elpakoljam a szerszamokat, es kinyitottam a hatso ajtajat, akkor lattam, hogy szep nyugodtan-csendben ott fekszik a platon a koporso amit az elobb temettem el.
ebben a pillanatban, kilokodes szeruen ebredtem fel, es reggelig mar nem is igen tudtam/mertem visszaaludni. |
| |  | |  |
| | | | | | 217. gundul | 2005. augusztus 20. 21:57 |
| | | | | | | én immádom a rémálmokat :(talán ezért is álmodok olyan ritkán rosszakat :(
mert a belegondoltok egy rémálomból való ébredés
rádöbbenti az embert hogy lehetne százszor is szarabb
a nyomorult élete.
Tehát ha így fogod fel a dolgokat akkor még élvezed is.
Meg egyébként is olyan mint egy jó horror amiben te vagy az egyik szereplő. :) |
| | | | |
| | | | | | 216. -Rocky- | 2005. augusztus 20. 16:52 |
| | | | | | | | Hát ez elég komoly. Én nem emlékszem egy rémálmomra sem érdekes, viszont annál több olyan álmom volt és van is amiben tudatom alat vagyok.Mármint meg tudok fordulni és körülnézni. De gyakraban csak sodrodom az álmomban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Még valami eszembe jutott, bár nem rémálom, csak elképzelhetetlenül idegen, semmi látott vagy hallott dologgal nem passzol és teljesen még én sem hiszem el pedig én álmodom.
Mindig úgy kezdődik, hogy álmomban a Félelem és reszketés Las Vegasban filmben látott utcán Gonzo mellett ülök elől a piros uszályautóban és a karosszérián visszatükröződő neonreklámok kápráztató látványát csodálom, aztán balról Gonzo benyújt egy hasiskockát (életemben egyszer láttam hasiskockát, még sohasem éltem vele, sőt vodkánál ütősebb dolgot még nem próbáltam). Az álomban egyre feldobottabb vagyok, szinte rezeg a belem a felfokozott várakozástól. Arcomat széthúzza a vigyorgás, a füleim is lobognak a boldogságtól. Aztán valami szerkezet segítségével begyújtják Gonzóék a kockát és a masszív ködfehér füstöt elkezdem belélegezni (hogy hogyan nem tudom), ó és az íze mint a cukrozott méz, a tüdőm legtávolabbi bugyrait is betölti és hihetetlen életerőt érzek. Mikor már a lábujjamtól a fejem búbjáig érzem a lüktetést, akkor köszönetet mondok a álombéli hasisért és filmszakadás....
... de a következő pillanatban egy "pixelvilágban vagyok" ahol minden nyüzsgő feketefehér pontokból épül fel (mint adásszünet alatt a TV-n a rohangáló szemcsék). Egy úton haladok, pixelúton, mi teljesen sima, és egy gigantikus kapuhoz elé érek ami szintén nyüzsgő szemcsékből épül fel. És akkor jön a kapu őrzője, egy humanoid akinek háromszög alakú feje van és lándzsát tart a kezében. A látvány nagyon érdekes, mert minden de minden pixelekből áll és eléggé nehéz megkülönböztetni a dolgokat. Aztán kommunikálunk, szavak nélkül, telepátiával. Én semmit sem tudok ebből kihámozni, csak azt, hogy az őr mindent tud rólam (még amit nem tudok magamról, azt is). Aztán megcsóválja pixelekből kirakott háromszögfejét és lándzsájának egyetlen suhintásával a fejem tetejétől kettévág engem. Ilyenkor mindig vége az álomnak és nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szomorúan ébredek fel és napokig nagyon-nagyon-nagyon szomorú vagyok, csak ülök a konyhában és bámulok ki az ablakon és sóhajtozok.
Még soha nem tudtam átmenni a kapun, még valami hiányzik belőlem, még nem vagyok méltó rá, vagy nem tudom, áhhh, olyan szomorú vagyok most is hogy rágondolok, áhh nem jó ez így....
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egy haverom elaludt este, reggel pedig felkelt a szobájában, kitakarózott, ivott egy pohár vizet a polcról vette le, aztán ült egy picit az ágyában...
... aztán feléredt!! És rájött, hogy álmodta azt hogy felébredt, egy picit furcsállotta a dolgot és kinézett a szobája ablakán és arra gondolt, hogy még van fél órája és mennie kell dolgozni ezért felkelt az ágyból és...
... és újra felébredt az ágyában, és elkezdett nagyon-nagyon rettegni, valami hihetetlen nyomást érzett a fejében, majd szétpattant az agya, az iszonyat kúszott fel a torkán, nem tudta, hogy most még mindig álmodik-e vagy már nem...
... aztán felkelt felöltözött (volt még fél órája) bement dolgozni, de nem ugyanaz az ember volt mint előtte, egyfolytában azt várta, hogy mikor fog megint felébredni, ehh sokkoló nemde? Több hét telt el azóta és néha még visszatér neki az érzés, hogy mindjárt felébred megint, ott reggel az ágyában és az elmúlt hetek történései egy különösen élénk álomban történtek meg...
Huh, nem lennék a helyében, bár én egy másik oldalát tapasztaltam meg ennek az izének:
Különösen nyugis időszakaimban rendszeresen emléxem az álmaimra, sőt az is tudatosul néha bennem, hogy éppen álmodok és ilyenkor aktívan részt veszek az álmomban. Fél éve történt, hogy egy eléggé nyomasztó álomba csöppentem bele, egy szobában voltam és hirtelen beugrott az idea, hogy most biztosan álmodok és ekkor belecsöppentem a tudatosságommal az álmomba. A szobában pókhálók voltak, és egy őrülten világító szemű vörös hajú ember rohant felém üvöltve, de én elküldtem üvöltve a k. anyjába és elment. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy átéltem, ahogy a felébredés húzóereje spirális örvényként "kiszippant" az álmomból hangos fülcsengéssel és "sistergő pezsgéshanggal" kísérve. Hopp már ébren feküdtem az ágyamban, és volt rá öt percem, hogy átgondoljam a számomra érdekes részt. Levontam a tanulságot: ha eléggé éber vagyok álmodás közben, akkor figyelemmel tudom kísérni azt is, ahogyan végetér az álomjelenet, a képi világ elfoszlik, és sistergő hanghatással kísérve kiugrok az álomból (egy másik álomba) vagy a hétköznapi kis világunkba.
És ekkor, ott a szobámban, miközben már ébren voltam elkezdett pezsegni a levegő, a fülem brutál módon csengett és éreztem, hogy a "való világból" próbál kihúzni ugyanaz a tekeredő erő ami az álomjelenetek végén szokott jönni, valahova máshova, de hogy hova?? Vinnyogtam félelmemben és magamra húztam a takarót és próbáltam megtartani magamat a mi kis lakájos világunkban és nagy nehezen sikerült, de megsúgom, nem sok hiányzott hozzá, hogy életem, mint egy igen hosszú múló álom tovasuhanjon és én valahová máshová kerüljek.
Néha furcsa hangulatban, az utcát járom egymagamban
Lámpavasnak támaszkodva az embereket nézem sorra
Láttam egy sámánt nyál folyt a száján hétköznapi szakmája csillagász
(idézet Burzsoá Nyugdíjasok) |
| | | | |
| | | | | | 213. marci04 | 2005. augusztus 19. 19:34 |
| | | | | | | hát ez pont aktuális tegnap öszevissza
azthiszem 3 - 4 dologrol álmodtam (most már nem emlékszem)
de reggel még emlékesztem. lehet reggel kellet volna irnom!!??
és független volt mind csak annyi volt az öszefüggés hogy én álmodtam meg hogy én magam is benne voltam.tehát mégsem volt annyira független egymástól.
wáá hibátlan szöveget irtam.
písz |
| | | | |
| | | | | | 211. gundul | 2005. augusztus 18. 23:41 |
| | | | | | | valami tudós féle mondta hogy az
ember egy éjszaka alatt 5-6 különféle
dolgogról álmodig csak nem emléxik
mindegyikre amikor felébred.
Csak asznem értem hogy az
emberi agy miszerint vállogatja meg hogy
melyikre emléxünk és melyikre nem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mióta van ez a gond a fejemben, illetve szedem a gyógyszer, naponta vannak rémálmaim. Először kifingattak, de már kezdek hozzászokni és egész érdekeseknek találom őket.
Tegnapelőtt állítólag csak a szemgolyómat akartam kitépni, de ezt jótékonyan elfelejtettem, tegnap viszont ún. "killer vírusok" támadtak a gépből, melyek nanotechnológiával egy fúrófejet hoztak létre és ki akarták belőlem szívni a belső szerveket. A vírus hatékonyságát az álomban egy mpeg videón láttam, ahol a vírus egy kutyát tett 2 dimenzióssá. |
| | | | |
| | | | | | 208. wasabi | 2005. augusztus 16. 16:48 |
| | | | | | | Sziasztok,
ismét itt. A változatosság kedvéért, ha éppen nincsenek rémálmaim, akkor nem tudok aludni.
Üdv.: wasabi |
| | | | |
|
