Rémálmok

DAATH

A józan ész az, ami szerint a Föld lapos.

Ismeretlen

Új hozzászólás

Lapozható lista

Kategória:

Filozófia

Létrehozó:

Létrehozás ideje:

2005. január 12.

Utolsó hozzászólás:

2013. február 26.

Érdeklődés:

19696 letöltés
386 hozzászólás

Mit:

Hol:

anyagok

könyvtár

fórum

kapcsolatok

Felmérés: ELTE kannabiszhasználat önkontrollja
Felmérés: MOKE országos orvosi kannabisz felmérés
Felmérés: Global Drug Survey 2021
Tiltás: (jan. 1.) szigorúbb ÚPA büntetési tételek
Tiltás: (szept. 24.) 207 anyag lett C-listás
Könyv: Ayahuasca – A Lélek Indája

alphagirl, 2005. január 12.

Mielőtt hozzászólnál vagy új témakört nyitnál, olvasd el a DAATH fórumának irányelveit!

386. Hortensia Stella

2013. február 26. 23:30

nem teljesen rémálom, illetve nekem az, hogy nem tudok a partnerem iszonyatos, több órán át zajló hypnagóg myoclonus csatái miatt elaludni,

mert olyan, mintha direkt hozzám illesztené a nagyobb viadalokat, tehát amikor már szépen haluzgatok az álom felé haladó utamon, akkor elkezd rugdosni, hadonászni. persze erről neki nincs tudomása, nem emlékszik rá egyáltalán, azt hiszi, hogy direkt b.szogatom ezzel is. nekem meg már totál felborult emiatt az alvásciklusm, muszáj vagyok kijönni a hálóból és olvasni, vagy írni, mert ilyenkor rettenetes ideges is leszek persze. nah, de tudom, hogy nem divatos seholsem a világban már a tldr stílus, szóval a lényegre térek:

nem láttatok valahol valami megoldást erre?

2012. augusztus 1. 22:41

Sziasztok!

Volt egy iszonyatos rémálmom, de valójában a megrendítő nem is az álom volt az egészben. Most leírom gyorsan, csak úgy, mert már régen írtam... :D

Szóval a történethez tartozik, hogy nem volt hol aludnom (egy pár napig nincstelen voltam), ezért bementem a munkahelyemre éjszakára. A fejlesztő teremben egy iszonyatos nagy tükör van, én meg megágyaztam alá, és próbáltam lenyugtatni magam, végül elaludtam.

Az öcsémmel és a párommal álmodtam, ahogy állunk hárman egy homokbuckákkal teli tér előtt. Rajtuk valami fehér lepel volt, mint régen a görögöknél, amit derékban kell megkötni. Egyszer csak azt látom, hogy ahogy elindultak, eltűntek, beestek egy- egy gödörbe.
Kétségbe estem, elkezdtem keresni, s megláttam öcsém az egyik veremben (feküdt ott, mint egy bábú), a nyakából meg kiharaptak egy darabot.
Kirángattam, felpofoztam, és magához tért. Kinyitotta a szemét, felpattant, majd beráncigált egy bokorba, mert megjelentek a kannibálok. És befogta a számat, mert abban a pillanatban sikítani akartam, mert megláttam, ahogy feldarabolt testrészeket szedegetnek ki az egyik gödörből..., ez csak a párom lehetett.

Ebben a pillanatban felébredtem, de alig kaptam levegőt, annyira félelmet éreztem. Ránéztem a tükörre, és rögtön az jutott eszembe, hogy el innen. Átcuccoltam máshová, de úgy, hogy a tükörtől minél távolabb legyek.

Sokszor álmodok rémálmokat úgy, hogy tükör is van benne. Ebben most nem volt, de láttam már dolgokat tükörben, ami ijesztő. Persze lehet haluzok, de lehet nem...

Visszatérve az álomra, azóta is nyomaszt, főleg azért mert úgy érzem, üzenet volt a számomra, a jelenlegi problémáim, s frusztrációim elvont kifejezése lehet.

Köszönöm, hogy leírhattam!
:)
Jó éjt mindenkinek!

ui.: Most kapcsolok, ha az öcsém meghalt, és újra éledt álmomban, akkor lehet zombi volt...hú de jó, hogy felébredtem!

2012. március 17. 23:32

Sziasztok!

Azon gondolkodtam, hogy a következő "álom" melyik topic-ba illene jobban: a RÉM vagy MÁMOROS álmokhoz. Mivel először nagyon megijedtem, fel is riadtam, ezért inkább rémesnek tűnt...

Szóval, mostanában elég komolyan kezdett érdekelni a "valódi" világ,hiszen történtek már velem érdekes dolgok, és több van körülöttünk, mint amit látunk, ugyebár.
Szerintem nem is véletlenül, de kerültek a könyvek a kezembe, melyek a témával kapcsolatosak, valamint az életem is kezdett ebbe az irányba fordulni.

Egyik este lefekvéskor próbáltam úgy elaludni, hogy tudatos álmom legyen, gondoltam is "na majd jól megfigyelem az álmom, meg irányítom és stb.". Elaludtam. Álmodtam is valamiről, de egyszer csak bevillant egy kép: Állok a fürdőszobában a tükör előtt, s bele nézve látom, hogy mögöttem nyílik az ajtó, és a párom bekukucskál rajta eltorzult arccal. Vagyis az ő arca, de egy idegen lény néz rám. Ahogy nézett, az hátborzongató volt, mint aki belém lát, és az a mosoly az arcán inkább fenyegető volt.
Azonnal felriadtam, a szívem majd kiugrott. Nem baj, nyugtattam magam, és lassan visszaaludtam. Megint álmodok, egyszer csak bevillan egy kép, ahogy egy kisfiú egy kidőlt fatörzsön ül, fejét lelógatva. Ahogy felnéz, ugyanaz az eltorzult idegen arc, és vigyor. Megint felriadtam, ez is jól megijesztett, de már nem volt akkora hatással.
Ezután még kétszer történt meg velem, idegen lányok arca változott át. Addigra megedződtem, nem volt annyira vészes... :)
Szóval nem sokat aludtam éjjel, de utána a tesómmal ki is tárgyaltuk. Ha léteznek körülöttünk ilyen 4 dimenziós lények, lelkek, szellemek stb. -, márpedig léteznek-, akkor az álmokon keresztül is tudnak kommunikálni velünk. Vagyis ez egy elijesztés akart lenni, vagy egy baráti üdvözlet?

Járt már valaki hasonló cipőben? Hogy mintha valaki vissza akarná direkt tartani ezektől a dolgoktól? Talán azért van, mert több van bennünk, sokkal többre is képesek lehetünk. Nem tudom, csak találgatás.

A félelem sem véletlenül van. Sokszor ez fogja vissza az embert a határai tágításában. Megrémül, valami eltántorítja akár álmában, akár pszich. szer használat által.

Na jó, akkor most megyek aludni.
Szép álmokat mindenkinek! :D

2009. március 7. 11:37

nem tudom h rémálomnak nevezzem-e....eleinte jo volt és különlegességnek számitott, de néha megijedek töle...

1 álmondtam egy barátommal, aki nagyon különleges helyet foglal el a szivemben, annyi volt az álom, h a nagy homályból elökerült, csak a feje volt elöttem és annyit mondott: az akadályok elött soha nem hagyom el a barátaimat. felkeltem és az volt az elsö h írtam neki.Kiderült h élete egyik legrosszabb idöszakában van és hirtelen mindenki elmenekült mellöle és ez az álom jutatta eszembe h valójában miért is különleges nekem

2 szintén egy barátommal álmodtam, mégpedig h valami nagyon rossz dolog történik vele, ez tényleg rémálom volt...a képekre nem emlékszem csak az érzésekre amiket közvetitett...másnap felhivtam és kiderült h aznap éjjel irtozatos rossz dolog történt vele. Bevett valamit egy buliba és rettentö rossz utazáson ment keresztül

3 ez már csak egy kis hülyeség, de nekem fontos. Halott nagyszüleimmel álmodtam most életemben elöször, megnéztem mit jelent. Rossz idöt, esöt...és látjátok....

Sorolhatnám ezeket még.Körülbelül egy éve kezdödött h nagy ritkán megálmodok vmit, de inkább érzéseket álmodok nem képeket.nem is tudom igazán megfogalmazni, mert én sem nagyon értem.

2009. február 20. 13:43

hirtelen megértettem tegnap, s az elmúlt napokban, hogy miért is nyitottam ezt a topikot anno...
tegnap hajnalban nagyon komplex, "a nappali álmodást" rekonstruktive megjelenitő, de azt másként bonyolitó történet-szövevényű, persze nagyon "más" idő-és tréstruktúrájú, hirtelen általam rémálomnak megélt élményem volt. úgy éreztem, hogy fontos lenne elmondanom, mert ami szerepelt benne, talán megoldandó, megoldható problémák, feloldható gátak, gátlások ilyenfajta vetülése. de rá kellett jönnöm, hogy az emberek többségükben csak a szépre kiváncsiak, ha "furcsa", "rossz", "rém" szavakat hallanak, akkor rögtön az jön le, hogy "ne traktálj", "ne kenjed rám", "kopj le", "meséld csak a jó, szép stb részt"... ezzel a másikba fojtva egy potenciális megoldás, feloldás, kisebb gyógyulás, fejlődés, prekognitiv figyelmeztetés, stb lehetőségét. és arra is ráébredtem, hogy ez mindig is igy volt, és mindig igy lesz. és h ezt a topikot is azért csináltam, mert azt gondoltam, h idegeneknek, félismerősöknek könnyebb elmesélni az ily élményeket, hiszen ők egy "fület" adnak és kész. de már nincs ehhez sem kedvem. egyet tehetek: lerajzolom az álmaimat, leirom őket magamnak, és feldolgozom, elfojtom a problémákat egyedül, s mosolygós maszk mögé rejtőzve menekülök én is a többiek elől. és akkor talán szeretetre méltó leszek... vagy inkább elmegyek úszni, és a vizben kinevetem azokat akik "leszarják a fejemet". a b - vitamin (sörélesztő formájában, illetve neurobin nevű tabi) rendszeres szedése amúgy elképesztően megvividisitette az álmaimat, és a napokban rendszeres volt a prekognició hajnalonta, habár erre sokan rásüthetik az "önbeteljesitő jóslat" aduász, kényelmes cimkét, hogy ne kelljen gondolkodni tovább, hogy mi van ha nem az... (mert persze ilyenkor azon azért el illik gondolkodni, hogy mi miért történik...de mi van, ha a cselekmény szálaiba nem beleillő dolgot álmodsz meg idegen v félidegen emberekről -is?)

2009. január 14. 00:12

Biztosan fontos üzenetet kaptál, és addig villog majd, míg el nem olvasod! = ) Légy hálás, hogy ilyen kitartó vagy, és próbáld megfejteni a szimbólumaidat! : )

2009. január 13. 23:49

miárt álmodom közel kéthónapja lényegében TELJESEN ugyan azt?
Mit tudok tenni ellene? bár nem tudom hogy akarok-e

2008. július 7. 15:33

igenigen már ránéztem, valszeg vérszegénységre adták.

378. Én+te+ö=gén

2008. július 7. 08:31

macska:
Huma-Folacid = folsav = B9-vitamin.

2008. június 30. 20:12

van egy gógyszer úgy emlékszem nem emlékszem már mire adták kiskoromban. huma folacid asszem, de most nem nézem meg mire adták :F
na a lényeg, hogy le is volt írva mellékhatásként, olyanokat álmodtam tőle. hogy csuhaj. najo ne narkózzatok... nekem is muszáj votl bevenni. (attól függetlenül, hogy ha nem vagyok rákényszerítve, nem szedek be semmilyen gyógyszert.)

376. neutroncsillag

2008. június 30. 19:03

Régebben sokat kísérletezgettem az asztrálutazással, akkoriban dolgoztam ki egy jó "receptet" a mélyebb álmokhoz.
1. Kelj fel korán, nekem a hajnal 5 volt a legjobb.
2. Csinálj valamit, tök mindegy mit, csak ne feküdj le 2 órán keresztül
3. 7-kor kajálj jól be, majd dőlj le egy nem túl kényelmes helyre, pl szék
4. Olvasgass addig amíg el nem nehezedik a szemhéjjad.
5. Jön a fless

A minimum egy nagyon éber álom, a maximium meg ...

2008. március 26. 16:34

Shine hozzászólásához hozzáfűzném hogy ez fordítva is nagyon rossz érzés,ha valami olyasmiröl álmodsz amit már régóta szeretnéd ha beteljesülne vagy ha álomszerű is és ugye álmodban valóságosnak tünik,és mikor felébretsz rájössz hogy ez mind nem igaz csak álmodtad . én mindkét esetben érzelmi hullámot élek meg .szószerint a lelkemen egy nagy súlyú követ érzek.nagyonrossz.nem is értem hogy hogy van az hogy egyes emberek soha életükben nem álmodnak és valaki meg mindennap , az biztos hogy sokmindenröl lemaradnak.azért az álombéli képzelöerö nem semmi.

2008. március 12. 09:34

Egy alagútban mentem, valami katonai bázis lehetett a föld alatt, nem volt ott senki ,csak pár ismerősöm és én, jó mélyen volt a föld alatt, valamit ott csináltunk arra nem emlékszem. Aztán rájöttünk h megfogják támadni ezt a helyet, jöttek is katonák, lődöztek össze vissza, mindenki meghalt, kivéve engem,én futottam körbe körbe a falon :), aztán megjelent a nagybáytám és elkezdett ilyen flamethrower szerű valamivel lőni rám, először elfutottam előle, de aztán eltalált és lyukakat lődözött belém és szétégtem, de nem haltam meg csak feküdtem és üvöltöttem mert égett az egész testem, utána felébredtem mármint az álmomban, itt voltam a szobámban, teli lyukakkal amiket a fegyver égetett belém.Átmentem a másik szobába és elkezdtem ordibálni a nagybátyámmal h ez meg mire volt jó. :) Érdekes h pont a nagybátyám volt az aki meg akart ölni, nincs vele semmi bajom szóval nem értem :)

Mostanában folyamatosan rémálmaim vannak, majd még beszámmolok, mert biztos lesz még pár :S

2008. március 10. 23:13

Ilyen már velem is történt jópárszor..elég kellemetlen érzés tud tényleg lenni ,mikor azt hiszed h csak álom és de jó hogy ez veled nem történhet meg és akkor....pufff...de hogy nem.....

Az viszont nagyon kellemes érzés mikor reálisat, de kellemetlent,rosszat álmodsz és nagyon-nagyon valósághű az egész, és mikor felébredsz még mindig a hatása alatt vagy hirtelen el sem tudod dönteni h most álmodtad vagy valóság ...és ahogy magadhoz térsz ráeszmélsz h huuuu de jó ...csak egy nyavajás álom volt az egész...

2008. március 10. 23:00

na nekem nem is rémálmom volt , bár annak is vehetnénk, viszont volt egy nagyon érdekes élményem, amit idáig még nem tapasztaltam.
A lényeg h történt egy elég nagy probléma az életemben ami eléggé lesokkolt, megtudtam a hírt egész nap azon idegeskedtem h hogyan fogom megoldani, nem is ez a lényeg, éjjel elaludtam, és végigéltem ugyanazt a napot, csak kb 1 hétnek tünt álmomban, de szinte ugyanaz történt mint ami valóban, de nem is ez volt az élmény hanem reggel mikor felkeltem, kinyitottam a szemem, végülis az álomból ébredtem közvetlen, és 5 percig úgy járkáltam a lakásba h az egész probléma csak álom volt és minden rendben , felébredtem és csak egy rémálom volt az egész, hú de jó. ... na és ezután tört rám a "rémálom" , h nem is álom az egész hanem valóság :S nagyon durva érzés volt, sokkoló ... totál azt hittem h álmodtam az egészet, végülis álmodtam is, csak az a baj h a valóságban is az van,ami az álmomban :D

na ennyi. durva volt gondoltam leírom :D

peace ...

2008. február 23. 15:26

neeeeeeeeeeee
nekem csak másfél méterre van sréheny 8|

2008. február 23. 11:43

Soha életembe nem volt még iyen borzalmas estém.....
7x Riadtam fel.Azt hittem ha visszaalszok változik az álom.
azt álmodtam hogy az ágyamba fekszem és ébredezek de még agyon sötét van.(az ágyamtól körülbelül 2 méterre sréhen van az íróasztalom és a számítógépem)
Egy kislány ült a gépen de nem láttam mert ködbe veszett és hallottam hogy gépel,játszik a billentyükkel,Felakartam kelni az ágyból de se beszélni se mozogni nem tudtam,aztán egyszer csak valahogy felébredtem.Az este folyamán ez még 6x előfordult...

2008. február 15. 20:13

" Ha szalviás füvet szívok savra, előfordulnak még ilyen időutazásos-csavaros élmények..."
Nem egyedi eset, szerintem bárkivel megeshet hogy kieshet a pixisből a koktélod hatására:D

2008. február 11. 21:08

Én egyik nap Jézusról álmodtam. Nagyon érdekes volt félelmetes. Együtt sétálgattam vele mintha az egyik tanítványa lennék. De a mai "modern" világban. Aztán jött velünk szembe egy ember aki még Jézus születése elött (és azóta is) istennek tartotta magát és voltak tanítványai. Erre Jézus megölte. De nem úgy bűnös módjára. Felsorolta a bűneit és mondta hogy most bünhődnie kell. Ekkor az embernek elkezdek fekete foltok megjelenni az oldalán (mintha pestises lenne) majd ez a fekete folt terjedt a testén és végül az egés teste fekete lett. Ezután nem emléxem pontosan vagy elégett vagy elrohadt teste. Még a csont is. Majd Jézus mondta hogy ő is bűnt követett el és ráfeküdt egy földön lévő keresztre ami megától felált. Ekkor tele lett a teste sebekkel és befeketedett az ég. Majd ordított hogy ezzel megváltja a világot bűnöktől. De nem úgy rendesen. A szája mozgott de a szavakat nem fülemben hanem a fejemben hallottam. olyan hangerővel amit még egy becsületes rock koncerten sem lehet elérni. Majd meghallt én meg felébrettem.

Szerintetek?

Üdv vadgalamb

2008. február 10. 23:04

Mostanába nagyon nagy furcsaságok vannak amikor álmodok.Ha a páromnál alszok azt álmodom hogy ébren vagyok,de ugyan ott fekszem mint valójában ugyan úgy és ha néha felébreddek és válaszolok a kérdésre amit feltett félpercel korábban az álomba.Ezzel ő is így van és így elég bizar a dolog.
Nem tudom ez így mennyire volt érthető de fura nagyon

2008. február 7. 18:23

fúúú velem nagyon érdekes dolog esett meg a minap. hajnalban felébredtem mély álmoból, egyszer csak kipattant a szemem... láttam hogy még sötét van gondoltam visszaalszok, aztán jött egy ilyen alvási paralízis szerű furcsa állapot miközben azt álmodtam hogy kilépek a saját testemből, teszek-veszek aztán mint a mágnes elkezdett vonzani a testem amely az ágyban feküdt én pedig súlytalanul lebegtem vissza felé, és mire belezuhantam a saját testembe újból felébredtem, kipattant a szemem, de ekkor mégegy darabig nem tudtam megmozdulni, de aztán valahogy nagy nehezen felébresztettem magam teljesen... nem volt kellemetlen érzés, de olyan szokatlan volt hogy utána nem mertem visszaaludni így mentem fürödni meg kávét főzni pedig még csak reggel 6 óra volt.

2008. február 7. 11:54

Hm. Ma éjjel nekem detto ilyen, csak teljesen nyugodtan, legalább 3 féle fázisban/időben rendszerezve mixelve (1 ilyen-1 olyan) beleébredve.
Hajnal, csicsergőmadarak/Éjjel, sima csönd/AP jellegű paralízis
Ezek szisztematikus váltakozása.

2008. február 7. 04:01

lehet.most az előbb megint egy ilyen hasonló paraébredés volt, csak éppen volt egy tudati megnyilvánulása, hogy én iszonyúan átverem magamat, hogy ilyen nemtom, mindegy...utána visszaalvás, alvási bénulás, aztán egy megfoghatatlan test- és tudatérzet, aztán úgy tűnt, hogy kiléptem a testemből.egy ismerős testében találtam magamat, és minden érzését és vágyát éreztem.aztán zsupsz vissza ide.és teljes éberségi állapot.ezzel most mit kezdjek?

2008. február 6. 22:37

A felébredés és nemmegmozdulást az szokott lenni, ha a tudatod elöbb tér magához mint a tested, és akkor nem tudod mozgatni a dolgokat. Az álom másik fele talán egy asztrális projekció kezdete lehetett ami átment ien "alice csodaországban" effektusba, és elkezdett tudatos, vagy sima álommá alakulni.

Don Juan

2008. február 3. 18:22

metametta.
sokat olvasod a daathot.
ennyi.

2008. január 31. 04:08

ezt a mait nem tudom mire vélni.
elkezd a szomszéd kutyája ugatni kegyetlenül -szegénykének meghót a gazdija, és azóta éjjelente rendszeresen nekiáll dolgozni- fekébredtem, visszaaludtam. kis idő múlva alvási bénulás, hagytam, nóóópara stb. egyszercsak nem tudom ledönteni, h hol vagyok jelen, álomországban, vagy szolipszistavalóságvilágban (értsd: sima jelen), van a szobám, az uv izzó felett lassan fluktuáló uv-s háromszögekkel, a rozmaringillattal, nagyon távoli, kissé hamisnak, gépinek tűnő kutyaugatással, van a flitteres sál az ágyvégén, a diszkószív vetíti a kis fényeket, szóval minden olyan, amilyen szokott lenni, elindul egy warp a kép jobb felső sarkából, és kikockáz egy részt, kb mintha elromlana a felbontás iszonyatosan, négy-öt csíkban ilyen bazi nagy négyzet-pixelek vagy mik lesznek, és ezek erőkarokként szétszedik az egész képet, középen marad egy fekete lyuk, mint a régi tilitolis mozaik-játékoknál. az erőkarok 3ds "kábé-julia" fraktálokká rendeződnek, egyre nehezülök, érzem, hogy mindjárt tényleg elaluszkálok, akkor ezek a csápok, vagy mik kinyitják a szememet, és ugyanott fekszem, csak felébredtem, de még nem birok megmozdulni. ez volt. mi volt ez? hypnagóg? vagy mi?

359. csatasorba_anagr

2008. január 3. 23:16

Múltkor egy furcsa rém álmom volt.
Azt álmodtam hogy levágták a rasztámat, de csak félig! Elöl kopasz hátul raszta. Nagyon beparáztam.
Aztán rájöttem hogy ilyen velem nem történhet! Egyszerüen nem hagynám, ekkor rájöttem hogy ezt csak álmodhatom. Még mindig álmodva és tudtva hogy álmodom sikerült magam meggyőzni hogy felébredjek.
Amikor felébredtem az első mozdulattal a fejemhez nyúltam. Micsoda megkönnyebbülés volt:)

2008. január 2. 17:59

Nem,azt azért tartom magam mellett üldözési mániám van :D 3 kard van a szobámba egyik az ágyamba hever az éjjeli szekrényemen meg egy boxer figyel.

Amúgy a 2. bekezdés.Hogy voltam már etc.Az nem egy másik álom.Szal az megtörtént eset.

2007. december 27. 23:47

romulus.
sokat olvasod a daathot.
ennyi.

2007. december 27. 12:50

és az ilyen álmok esetére tartasz szamurájkardot az ágyad mellett?:D:D

2007. december 26. 23:15

A testvéremmel a psyhátrián voltunk.és egy liftel közlekedtünk a szintek között egyre lejjebb ls lejjebb szintenként egyre kórosabb betegségek/betegek. Egy hangos bemondón mondogatta egy alak hogy ezen és ezen a szinten ez és ez található
"3.Szint tisztelt látogatók dawnkór"
és ott gyagyultak körülöttünk az emberek.
A legalsó szinten voltak a "totális elmebetegek"
valahogy kiszabadult mindenki és ránk táamdtak félelmetes volt.
Arra keltem hogy valaki egy késsel döfködi a hasamat(ez még az álomrésze volT) aztán zilálva felébredtem megragadtam az ágyam mellett ehverőszamuráj kardomat és nyugtáztam hogy csak egy álom volt...

Korábban voltam már psyhátrián beszéglettem iyen emberekkel és eléggé jól elvoltunk pedig ápolók eltűntek (iyen rémisszük be az új beteget style) de ez most parás volt nagyon.
Valaki megfejti?

2007. november 9. 16:26

nárcisztikus énünk korlátok nélküli kiteljesedése..

2007. november 9. 15:42

legutóbbi álmom elég durva volt. 1 ismerősömet gyűlöltem álmomban, de nem tudom miért. folyamatosan szídtam, elmondtam mindennek, pedig semmi okom nem volt rá. 1ébként elég sokat köszönhetek neki és semmi bajom nincs vele, 1általán nem haragszom rá. de álmomban vmiért mégis, és nem tudtam fékezni magam, tudtam h nem kéne ilyeneket mondani, de nem bírtam abbahagyni, őrület határán voltam, nagyon szar volt:/ nem tudtam magamban elnyomni azt a gyűlöletet amit éreztem de az a legdurvább benne h nem tudtam mért érzem ezt. lehet nem is rá haragudtam csak rajta töltöttem ki az eddigi sérelmeimet... elég megrázó volt felkelés után is 1 jó ideig

2007. április 30. 21:57

akkor most mégis fogok tudni gyufából jointot varázsolni? hurá.

fw.skizo topic

) amúgy még álmodás közben megrökönyödtem magamon, hogy miért választottam az általam kreált szereplőnek -aki én voltam nyilván, ilyen jótékony szerepet. amikor azt próbálgattam, h a környezetet és a többi szereplőt mennyire tudom manipulálni, először a sötét new yorki klubban, ahol voltam felkapcsoltam a villanyokat, mire átalakult az egész egyfajta futurisztikus alternativ bölcsödévé, ahol hirtelen az összes gyereket rámbizták. ettől kissé megijedtem és nem tudtam eldönteni, hogy bemerjek-e menni a falba megint, vagy vállaljam a felelősséget ebben a hatalmas űrkori ashramban hagyott összes csemetéért, ezért inkább felébresztettem magamat. szóval a környezetmanipuláció még nem megy valami jól :) (

-skizo topikban válaszoltam végülis ynul, pedig ezt a topicot csak múlt hét kedden olvastam. de ja. sikerült sugallnom, jól értetted, hiszen én is ezt irtam, csak máshogyan.

349. Orange_Bud

2007. április 29. 13:26

Hello!

Tom hasonló álmom nekem is de nekem általában az volt h. verekedésbe keveredtem és amíg engem ütöttek ezerrel addig én mintha elnehezedtem volna és mint egy lassított felvétel, erőtlenül hatástalanul viszonoztam az ütéseket. Ez nekem is visszatérő volt. Tulajdonképp nem ezt akartam írni, csak olvastam Tom hozzászólását és akkor gondoltam már én is leírom.

A lényeg ami ebbe a topic-ba sodort a következő:

Körülbelül egy hete volt egy álmom: Otthon voltam és nagymennyiségű felni volt nálam otthon. Egyszer csak kommandósok törtek be a házba engem lenyomtak a földre és ott úgyéreztem mindennek vége van. 2 napja ez az álom nem valósággá nőte ki magát. Nyomozók állítottak be áttúrták a szobám és elvittek. Kábítószerrel való visszaélés gyanújával vittek el. Most várok a végzésre ami valószínű félév elterelésbe kimerül és utánna az ügyészség lezárja az eljárást ellenem. Ha valaki azt hiszi, hogy vele nem történhet meg...az én posztom h. közöljem vele, hogy téved. Nem ez a félév vagy ezek zavarnak hanem h. a családdommal szemben elvesztettem a bizalmam, hogy mindent megkaptam tőlük és ennek ellenére ilyen helyzetbe hoztam őket...mától meg kell javulnom...és ezt nem a tövénytől való félelmem miatt kell. Még egyszer nem veszíthetem el a családommal a bizalmat, ha egyeltalán valaha vissza szerzem.
Olyan apróságon lehet elcsúszni, hogy azt nem is akartam elhinni.

2007. április 27. 15:51

Hello all
régebben elég gyakran voltak érdekes álmaim amiket nem is nagyon nevezhetnék rémálomnak. a téma helyszín és szereplők álltalában mindig különböztek egymástól csak 1 motívum kötötte őket össze. Mindig történt ugyanis 1 olyan esemény ami miatt/elől el kellett volna futnom, vagy valahova minél előbb oda kellett volna érnem. És ekkor egyszerűen nem tudtam mozogni. akárhogy koncentráltam arra hogy megmozduljak semmi sem történt. minél erősebben próbálkoztam vele annál bénultabbá váltam. ezek általában felébredés előtt következtek be. mindig rohadt parás voltam ettől a megbénulástól de mikor felébredtem semmi arra utaló jel nem volt hogy rémálom lett volna. nem vert ki a víz nem lihegtem nem feküdtem kényelmetlen pózba. sőt inkább túl kényelmes volt számomra az alvás. szintén érdekes az amikor valós helyszinekről álmodom sőt gyakran 1 másik álom tér vissza. és ez nem úgy megy hogy a végén észre veszem hogy ezt már ismerem/ láttam már valahol, hanem mindig az álom elején tudatosul bennem hogy ez már volt és emlékezetből végig megyek az adott helyeken. az 1ik ilyen helyet be is tudtam azonosítani. egy olyan helyen jártam ahol a való életben még nem, csak a szélét láttam a buszról . másnap elmentem felfedezni azt a környéket és meglepő módon minden ugyanott volt mint az álmomban . szerintem egyfalyta asztrális utat tettem meg otthonról addig a helyig. ooops 1 kicsit hosszúra sikeredett és letértem a rémálom témáról, sry. ha valakinek voltak már ilyen élményei az megírhatná ide.

2007. április 25. 14:25

hát
az önreflektálásom elengedésén már "dolgozok egy ideje".
hát nem könnyü meló az tuti. nehéz elbírni kezdetben ezt a talajtalanságot asszem. azaz a talajtalanság érzetét. mondjuk talán rá kéne jönnöm hogy miért is félek ettől.

346. Én+te+ö=gén

2007. április 24. 19:42

ynul:
Pont most írok egy 10-oldalas szemináriumi esszét a módosult tudatállapotok és hallucinációk különbözö meghatározásainak tudományelméleti-filozófiai hátteréröl. Ez pedig nagyrészt a valóság fogalmának különféle értelmezéseiröl szól, mivel sok szerzö csak a "valós", "hamis", "igaz", "objektív", "normális", "pontos", "deviáns", "téves" stb. melléknevekbe hátrál bele, érvelés helyett. Ezek mögött többféle igazságelmélet is állhat (most néztem át ötfélét), amik filozófiai alapjaik szerint lehetnek pozitivista, empirista, konstrukcionista, relativista, realista meg még ki tudja milyenisták. Szóval nem kell aggódni azon, hogy a valóság nem olyan, mint amilyen, mert tényleg nem egyértelmü a dolog :)

Úgy alapból érdemes lenne elkerülni a "valóság" szónak az "ébrenlét" szó szinonímájaként való használatát. Meg érdemes megkülönböztetni egymástól a hallucinációkat, pszeudohallucinációkat, illúziókat és vizualizációkat. A macskás eseted szerintem szépen rámutat arra, hogy a szubjektív élmény szintjén jócskán van folyamatosság a különbözö tudatállapotok között. Amikor viszont elkezdesz önreflektálni - mint a lombkoronás esetben is - akkor persze be tudod mérni az epizodikus memóriádban, hogy az adott élmény mikor és milyen tudatállapotodban történt/történik. De ha ügyes vagy, akkor rövid ideig akár el is tudod hitetni magaddal, hogy már felébredtél, vagy hogy még mindig nem ébredtél fel, vagy hogy most éppen be vagy tépve, stb.

Az önreflektálás (amikor pld. kiüresítéses meditációnál a belsö monológ belepofázik, hogy "hú de ügyesen leállítottad a belsö monológot!") módosult tudatállapotokban máshogy szokott ki- bekapcsolgatódni, ami egy közvetlenebb létélményszintü megtapasztalást tesz lehetövé. Szerintem érdemes megtanulni tudatosan irányítani mind az öntudatosság fenntartását, mind a lekapcsolását, mert jól jöhetnek bizonyos helyzetekben, mindenféle tudatállapotban.

2007. április 24. 19:35

Pár perce épp a címkézés egy lehetséges 'hasznosításáról' olvastam:

Vipassana meditáció http://www.terebess.hu/keletkultinfo/mahasi.html

2007. április 24. 17:48

a végén pontosítok, csak rohannom kellett azt szétesett az a rész.
szal. miért raktam el ezt az emléket jó ideig valósként, és általában meg miért nem? mi volt meg ekkor (vagy mi nem volt meg) bennem hogy áttört ez a fal? és vajon ha nem csak ilyen halvány próbálkozás van jelen a tudatom részéről akkor megjelenhetett volna egy seb rajtam az úgymond ébrenléti testemen?
talán ide tartozhat az is, hogy most hétvégén kinézegettem a normafához, kerestem egy viszonylag csendes elhagyatott részt ahol csak úgy beletudtam bámulni a lombokba, és egy pár perc csendes nézegetés után elkezdtem "hallucinálni" mintha hirtelen besalviáztam volna (bár ez nagyrészt csak a vizuálok tekintetében állja meg a helyét, illetve a fák kaptak még egy furcsa hangulatot, egyfajta megszemélyesülést) . de nemtudtam simán haladni a dologgal mivel szinte rögtön megjelent a gondolat hogy milyen "kellemes kis érzékcsalódás". így hogy egy ilyen fogalmat húztam rá egy pár perc múlva alább is hagyott a dolog. ha mondjuk teljesen függetleníteni tudnám magamat ezektől a többnyire külsőleg meghatározott címkézéstől hogy mi valós mi nem mit tekintek érzékcsalódásnak meg mit nem, vajon ez mennyiben befolyásolná a külső valóságot? :)
vajon azt nevezzük "elmebetegnek" akinél ezek a kiugrásfélék egy adott valóságlétből irányítatlanul fordulnak elő és a személy ráadásul még betegnek is tekinti magát és megpróbál az ilyen dolgokkal küzdeni,
akinél meg irányítottan jelenik meg, megpróbálja értelmezni és bizonyos dolgokat vél kiolvasni belőle majd ezt a tudást az életterébe visszaforgatja pedig mondjuk sámánnak?
na most felmerült még bennem egy csomó minden, de az itt már off-lenne...

kedves mettanauta te is ezt sugalltad nem? azaz hogy ezek mozdítható címkék, mellékhatásként valóságváltással?
visszaolvasva egyébként elég hülyén hatnak leírva ezek a dolgok de gondolom sok embernek itt azért átjön hogy milyen élményekre próbálok esetlenül utalgatni.

2007. április 24. 16:02

huhh ez édekes. jó pár űr országgal odébbról válaszolok majd estve vagy majd... addig is... :
a tudás (trúsz) odabenn (izinder) van!

2007. április 24. 15:44

he
ló. na. nemrég azt álmodtam hogy fekszek az ágyon alszom és az egyik kezem lelóg a földre. ekkor a nyitott ajtón odakóbászót egy kis fehér macska. amikor megakartam simogatni, szörnypofát öltött és megharapott, majd elszaladt egy másik ajtón. ezen álom után reggel mikor is a konyhában akartam valami reggelit csinálni a jobb kezemmel (ami álmomban lelógott) nem nagyon ügyködtem mert tudtam hogy az sérült ugyanis megharapta egy macska. persze pár pillanat múlva kapcsoltam és odanézve láttam hogy nincs ott semmilyen sérülés sem és akkor még eltartott pár pillanatig amíg kapcsoltam hogy ja tényleg ez az álomban volt.
tudtok erre valami magyarázatot? mi alapján határoljuk el egy emlékről például hogy az valós e vagy sem stb.

2007. április 24. 14:33

ja amúgy a közelicsaládtagjaid/önmagad megölése a megrokkant önbecsülésed lehetséges kiadása. hülyeség. mambóóóó!!! :P

2007. április 24. 14:31

naja ezér mondtam a sorozatszülőt, v lehet sorozatsimogató is :) vagy bámi ami nem gyalázat.
mert ha előre programozod magad, hogy nem para jön egy alvási bénulást követően, akkor a kezdődően tudatos álmaid is kényelmesebbek lesznek.

2007. április 24. 14:21

sorozatszülésszé? :) hm, igazad van, lehetséges, de ne offoljunk.
Para vagy nem para kérdéshez:
Velem most történt meg előszőr, szal elég para volt, lehet hogyha gyakrabban megesne akkor nem lenne az.
De a rémálmaimmal már jóban vok (ahogy előbb írtam már élvezem is), igazából már nincs olyan családtagom akit nem öltek volna még meg éjszaka fejemben, de ranglistát én vezettem akkor is, a saját kinyiratásommal. :)

2007. április 24. 14:07

áhh az nem parás. csak rá kell tanulni. akartam is írni a kardoosh-nak, de csakcsak idetalál. szal az alvási béndzsaság csak látszólag para. olyan, mint amikor sima fejest akarsz ugrani, és előtte állsz a medence/trambulin/sziklaszirt/tópart/stég szélén, és kicsit fosol.
de közbe ott a víz, kiszámítható. és nyilván nem ugrasz 40 cmes vízbe, hiszen előtte felmérted....
a sorozatgyilkolóst szerintem még megtalálod, szerintem változtasd át sorozatszülésszé. az neked sztem bejönne.

2007. április 24. 14:02

Király! Nekem is szépségesnél szőrnyűségesebb álmaim voltak...
Engem egy űrlénynek álcázott szimpla sorozatgyilkos köcsög akart saját ágyamban leszúrni. Aztán nekem is jött ez a bénulós rész, de aztán megoldódott az ügy. :) Mondjuk tényleg elég parás amikor felriadsz a rémálmodból és utána 10-15 másodpercig nem tudsz megmozdulni... :(
Nem baj, azért élveztem, mint mindig.

2007. április 24. 13:51

Hehe,király:)
Én meg pont néztem pár napja,hogy mik mennének a Nationalen,ha lenne,meg is akadt ezen a szemem.

2007. április 24. 12:56

(hehhehe: megnéztem mi volt a tv-ben éjjel... -igaz, h egy emelettel lejjebb, de bekapcsolva maradt a nesönel geographic... és ...: http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=5080874&i_where=1&i_where_tv=1 ... azért érdekes, h egy emelet és alig hallható hangerő + tilos rádió szintén szólt a gépről - szintén egy emelttel lejjebb, hogyan tudta ennyire befolyásolni az álmomat... klassz dolog az érzékenység... - néha.)

2007. április 24. 11:10

Darabjaira égett szét a légkörben.
Az idegen entitásos DNS implantáció/klónozás/csere,tuti,hogy kollektív emberi memóriatöredék.

2007. április 24. 11:04

jáj. ma dobogós tudatos rémálmom volt, alvási paralízissel és ap-val a végén:
föld körüli pályán lebegő, lerobbant űrhajóban keringek.
és halott vagyok.
jön egy idegen entitás.
és feléleszt, emiatt tudom, h hol vagyok. idegen entitás leszkenneli a dns-struktúrámat, és leklónoz.
ott ülök magam mellett, ugyanúgy, oxigén hiányában enzimhullaként, nézem magamat. mármint a dns ikremet, amiben nincs tudatom.
nagyon durva érzés.
ez a klónmagam elindul és jelent a földnek, hogy felélesztette egy idegen entitás.
utána az ágyamban vagyok, alvási bénulás állapotában, megint klónozódom, érzem az idegen jelenlétet, ebből tudom, h alvási bénulás van, tudatos álom jön innen végig: kiszállok a testemből, és átszállok az új klónozott testbe, hogy kiírtsam a klónomból az idegen entitást.
de közben rájövök, hogyha átszállok abba a testbe, akkor az eredeti meghal. és nem tudok dönteni. rájövök, hogy mindegy, hiszen klón. átszállok, a test befekszik az ágyamba, - az a test, amiben én vagyok-, az eredeti mellé. megfogom a saját kezemet, és próbálok visszatérni az erdeti testembe. sikerül. utána a klónt molekuláira bontom, és beszippantom. felébredek.

tényleg, az az űrsikló, aminek leszakadt a szárnya, az végülis lezuhant, vagy kering még mindig?

2007. április 24. 10:39

Nekem egyszer vonaton volt hasonló, bár nem ilyen..elszunyókáltam, ..félálomban lehette, és mondott valamit a mellettem ülő..ezt észleltem, de képtelen voltam kinyitni a szemem, mégis valamit homályoan láttam, de képtelen voltam megmozdulni, felébredni, válaszolni neki. mintha teljesen lebénultam volna...csak suttogni tudtam elhaló hangon, hihetetlen durva érzés volt. ritkán érzek ilyet, de akkor nagyon megfog.

meg egy másik ilyen volt amikor ágyamon feküdtem és rádiót hallgattam...aztán elaludtam vagy magam sem tudom mi volt az, azon kaptam "magam", hogy mászkálok a lakásban, de ugyanez a bénult érzés van rajtam, alig bírok menni, minden olyan homályos...nem álom volt..nem lehetett álom, ahhoz túl élethű volt. vagyis nem tudom eldönteni mi lehetett, de olyan volt mintha felkeltem volna járni egyet, de nem ébredtem volna fel teljesen, bár arra nem emlékszem h vissza is mentem volna az ágyba..ha alvajáró lennék, nem emlékeznék az egészből semmire..v igen? egyszer volt ilyen azóta sem tudom hova tenni

2007. április 17. 15:25

Kencu:

Sima alvási paralízis. http://www.auranka.hu/gyakorlatok/testelhagyas/alvasi-paralizis.html

Természetesn negatív és pozitív élmények egyaránt előfordulhatnak.Jobb az ilyet kihasználni pl. asztrálprojekcióra.

2007. április 17. 15:13

Ja, és tudna vki vmit mondani a tudatos álmodásról?

2007. április 17. 14:51

Hi! Nemrég volt egy elég durva álmszerűségem. Csak úgy feküdtem az ágyban, még nem aludtam-eddig minden rendben volt. De egyszer hirtelen mintha valami árnyék ereszkedett volna rám, olyan érzésem volt, mintha mindjárt meghalnék. Az "árnyék" fokozatosan közelített, és mindig ki kellett nyitnom a szemem, hogy visszahúzódjon. Olyan volt, mint aki el akar nyelni. Aztán úgy gondoltam, hogy megnézem, mi lesz, ha engedem hogy elborítson. Most már tudom, hogy nem kellett volna. Mikor teljesen elboríttt az árny akkor olyan félelmet éreztem, mint még sose. Megpróbáltam megmozdulni, de nem ment. Így voltam tehetetlenül legalább 1 percig mire összeszedtem minden erőmet és megmozdultam. Végig atól féltem, hogy örökre így maradok...
Tudna valaki valmi magyarázattal szolgálni?

2007. január 9. 01:01

Hi! most találtam ezt az oldalt és nemtom volt e már témába a tudatos álmodás... énis már többször éltem át azt a "zsibbadós-halálfélelmetes" felriadást, de mindig csak amikor tudatosan akartam belecsusszanni az álomba,tudatos álom technikával...
először teljesen ojan volt mintha tényleg belecsusszannék és egy darabig azt is hittem h álmodom,mert az elején ugyanugy lezsibbadtam és lemerevedtem egész testemmel,majd hipnagóg képekből lassan,homájosan összeállt egy kép amitől valamiért iszonyatosan féltem...a nagy sötétségben közeledve, egyre élesedve egy szellemarc-alak és közben egyre hangosabban hallok hozzá egy tompa,majd szinte sikításra kiélesedő hangot mintha valaki halálra akarna ijeszteni...ez kb 5 másodperc lehetett,majd ahogy teljesen közel ért hirtelen kitisztult a kép és kinyílt a szemem...majd fölálltam,fölcsaptam a villanyt és kerestem a tekintetemmel h mitől félek még mindig megmagyarázhatatlanul...akkor észrevettem h a szívem majd kiesik a hejéről ugy dobogott,h szinte fájt...a szobában senki se volt,csak én és halálfélelmem,amitől nemis aluttam éjjel,mert valahogy nem akartam lecsukni a szemem...de sokat gondolkodtam rajta akkoris,azota is...nemsokkal ezután, egyszer amikor a tükör előtt álltam a fürdőbe megpillantva a pofámat hirtelen ojan érzésem támadt h annál a felriadásnál saját magamtől ijedtem meg...ha csak árnyakban és tonusokban figyeltem meg az arcom,pont ojan volt mint az a beesettarcú szellemfigura...sokkoló volt h nemtudom miért van az h a legbelsőbb énemet láttam meg és attol féltem,miközben tudom mennyire ismerem önmagam...lehet h sosem lehet eléggé és h egy élet is kevés a teljes önmegismerésre...mégha a tudatos álmok görbe tükrében is keressük a megoldást h miért miért miért???

2007. január 7. 18:45

Monkey: Sztem alvási paralízis volt. Az olyan hogy már a tudatod (egy része) felébredt az álomból, de a tested még le van bénulva az agy nem kapcsolta vissza a mozgás képességét. Sokszor igen rémisztő, de ha tudatosítod (márha lehetséges, sztem az) hogy ez egy alvási paralízis, nincs semmi vész, akkor talán megbarátkoznál az állapottal, sőt lehet hogy bizonyos esetekben tetszene is:).

2007. január 7. 14:22

a minap igen kellemetlen élményben volt részem álom és ébrenlét küszöbén. tulajdonképpen már magamnál voltam annyira hogy érdekeljem, mennyi az idő.. (délután szundítotam el és volt még dolgom aznap) amikor azonban elhatároztam hogy kinyitom a szemem, egész egyszerűen lebénultam tetőtől talpig. egyetlen porcikámat se tudtam megmozdítani, még a szememet sem tudtam kinyitni. borzalmas, rémisztő érzés volt, amivel küszködtem is egy darabig (talán jó 10percig is) aztán feladtam a harcot. visszaadtam magamat az álomnak, aminek szintén érdekes volt a folytatása. aztálmodtam hogy megvakultam és mindenkinek arról meséltem hogy álmomban éjjelente megbénulok. később kipihenve, frissen ébredtem mégis tisztán emlékeztem a bénulásra és az álom minden apró részletére is. nos, ne is mondjam, iszonyatos volt.

2007. január 7. 09:51

Glevi88 323:
Igen nekem is olyan lebegés érzésem is volt, és utána mikor visszafeküdtem, nemsokkal azután félálomban voltam, nem tudtam sehogyse átcsusszanni az alvásba, és akkor is érzékeltem elég fura dolgokat (körülöttem mintha törpék fonnának, hát igen, elég fura), de ez nem volt annyira ijesztő és szépen lassan elaludtam.
Ja, és dinitrogén-oxid hatása alatt ugyanezt a zsibbadást és lebegés-érzést sikerült elérni, ami már nem volt rémisztő.

2007. január 6. 21:32

Egyszer olyan rosszat álmodtam,hogy mikor felkeltem megfogtam a dobókésemet és beálltam vele a szoba sarkába...legalább félórát voltam így,ebben az álapotban,mielőtt ki mertem volna nyitni az ajtót.Ha előtte bejön mondjuk édesanyám,bele is beledobtam volna,annyira kiszakadtam a valóságból.
Szerencsére ritka nálam az ilyesmi.

2007. január 6. 15:54

ismerős.. velem még pár éve is megesett hasonló.. úgy keltem éjjel mintha pengét vágtak volna az agyamba, mintha minden energia az agyamban összpontosult volna, lehet hülyén hangzik de mintha megszállt volna valami sötét erő, hihetetlen sötétnek láttam mindent, szörnyű érzés volt.. pár éve nem tapasztaltam ilyesmit..

2007. január 6. 13:05

Kösz, Gén a magyarázatot! A "minden gonosz és ijesztő volt" állításomat nem úgy értem hogy mintha ufók lennének körülöttem meg démonok:). Mindent normálisan láttam (a szekrényt szekrénynek, az ágyat ágynak stb) de mégis furcsa, ijesztő volt, és nem tudom megmagyarázni hogy miért. Gondolom akkor ez is ilyen lázálomszerűség, csak nem a megszokott formában.

319. Én+te+ö=gén

2007. január 6. 12:20

Alvó Tej:
A hirtelen felébredéskor nincs feltétlenül teljes felébredés, vagyis egyes agyterületeid még egy ideig nem funkcionálnak ébrenléti szinten.

"érthetetlen nyelven"
Ez a halandzsázás több módosult tudatállapotban is elöfordul: félálomban, lázas félrebeszélésnél, vallásos élményeknél (nyelveken szólás, "glosszolália"), kaotikus meditációnál, stb.

"azt se tudtam hol vagyok, miért vagyok itt, mi történik"
Dezorientáció (vagyis nem vagy képben), mert nincs folyamatos memórianyomod az ébrenlét-álom ciklusokban.

"zsibbadt mindenem"
Alvási bénulás; az agytörzs még nem engedi át teljesen a jeleket az izmaidnak. Zavaró dolog, de ha mozgatod az ujjaidat, lábujjaidat, akkor gyorsabban visszakapcsol.

"mintha időtlenség lenne"
Idöérzék megváltozása/elvesztése, mint a pszichedelikumoknál is.

"A környezetemet teljesen jól láttam (nem hallucináltam)"
Alvási bénulásnál is jó a látás, bár lehetnek hallucinációk is.

"minden olyan gonosz, ijesztő volt"
Valami ismeretlen jelenléte? A középkorban a démonok, manapság az ufók :) Ilyenem nekem is szokott lenni, amikor hirtelen felriadok. Szerintem ilyenkor a más lények jelenlétét jelzö "ágens-detektor" agyterület marad bekapcsolva. Ez pld. imádkozásnál is bekapcsol (mással kommunikálsz, amihez annak nem kell képként/hangként jelen lennie), de ha lázas beteg vagy, akkor a rossz testérzésed miatt ez érzelmileg negatív lesz.

2007. január 5. 19:23

Sziasztok!

Viszonylag új vagyok itt, eddig csak a hajnalkás topciba írtam:).
Szal még kisebb koromban nagyon furcsa és ijesztő ?álmaim? voltak, főleg lázas, beteg állapotban. Próbáltam utánaolvasni, de nem találtam szinte semmi információt.
Amint írtam, ezek az ?álmok? lázas, beteg állapotban jöttek elő, úgy volt hogy felébredtem éjszaka, mindenféle baromságot elkezdtem dumálni, érthetetlen nyelven (ilyenkre én nem emkékszem, a szüleim mesélték régen). Aztán gondolom kezdem egy kicsit magamhoz térni, azt se tudtam hol vagyok, miért vagyok itt, mi történik. Nagyon meg voltam rémülve, zsibbadt mindenem (kicsit olyan volt mint a nitrós zsibbadás, persze a nitró az tetszik, nem rémisztő:D), és bennem volt valamiféle teljes kilátástalanság, mintha időtlenség lenne, és hogy nekem már csak ez a sorsom. A környezetemet teljesen jól láttam (nem hallucináltam), csak mégis minden olyan gonosz, ijesztő volt, aztán kb 10 perc után már magamhoz tértem és megnyugodtam.
Ilyen álmaim már jó ideje nem voltak, de mégis érdekel hogy mi volt velem (szörnyű volt).
Ha történt veletek valami hasonló vagy tudtok vmi tudományos magyarázatot adni, akkor azt szívesen fogadom.

2007. január 3. 14:44

Te Bence, szerintem ennek köze lehet a te kis ahimszádhoz.a fog mint agresszió esetében szerintem hozhat ilyesmit. önkérdezés, jól csinálom? értem amit tanítanak? amit tanít az élet? nem akarok agresszív lenni vagy nem vagyok az vagy az vagyok?
nemtomérthető vagyok-e
bár én ilyenkor tuti elmennék egy pajzsmirigytesztre... hátha csak jelez.

2007. január 2. 21:55

ó, köszi, jó ez az oldal, majd elmélkedem rajta.
nekem kiesik mindig. aztán egy idő után már de ja vu-m lett álmomban, hogy ez a fogam már kiesett, és aztán elkezdett visszanőni még abban az álomban, és aztán újra kiesik:D
de ez csak időnként jön elő, úgyhogy biztos kötődik valamihez.
namindegy.
egyéni privát probléma:D

2007. január 2. 09:12

Nekem nagyon gyakori visszatérő elem a fogkiesés. Érzem, hogy leglazult, TEHÁT elkezdem mozgazni - egyszerre csak csalódottan észreveszem, hogy kiesett, aztán ezt nem akarom elfogadni és visszateszem - ekkor már nem mozgatom, és aztán úgy marad. Nem is kiesik - inkább kiszedem, megnézem, visszarakom.

2006. december 30. 06:45

Tegnap előtti álmomban nekem is volt fogkiesés. Bár nekem kiütötték. Nem tetszettem az ügynököknek egyik dimenzióban sem. Pedig legalább 20 szor végigjátszottam...

2006. december 29. 23:40

Lehet, hogy nem is maga a fog az álom központi eleme, hanem valamilyen olyan apró részlet vagy körülmény, amelyre fel sem figyelsz.

Itt egy link pl:
http://www.dreamreplay.com/teeth_dreams.htm

2006. december 29. 21:13

és azt nem tudjátok, a fog kiesése mit jelent?
nekem ez a visszatérő álmom, de még nem sikerült rájönnöm, milyen életesemények hozzák elő.

2006. december 29. 20:20

A tudatos álmodás többet segíthet...:)...főleg a szinti-szutykoknál...

2006. december 20. 10:44

ha valaki megfejti annak köszönöm! egyébként egyszerre parás és egyszerre vicces is az álom legalábbis utólag!

2006. december 20. 10:40

van egy eki amitől állandóan ugyanazt álmodom! jönneka zombik harapdálnak de én le se szarom őket! utána megunják mert rájönnek hogy csak nem változom át! aztán jön egy dokinő aki egy inekcióstűvel (tömény zombicucc) szeretne átváltoztatni mer az milyen jó dolog! elkezdek futni de ahogy az erdőbe érek felébredek!

308. redemption

2006. december 1. 11:03

Igazából igazatok van! Mert tulajdonképpen különösebb indok nélkül feleslegesen túlpörgettem magam...

2006. november 30. 00:04

redemption.
abból kiindulva, hogy az amfetamint repülőgép-pilóták kapták,
azt kell higyjem, hogy az annak jó, akinek
1. jó a szíve
2. nagyon sok, általa megoldható problémája van
3. tudja, hogy a 2. pont miatt használja tudatosan, elsősorban problémaredukciósindukciós, szarozásfelülíráskattogtalanítás miatt

ha csak úgy, az biztos ilyetcsinál,
ha nem tekered ki a lehetőséget, akkor ne csodálkozz, ha az facsar ki téged.

2006. november 29. 21:45

a hányás a legegyértelműbb szimbóluma annak, hogy amit éppen csinálsz magaddal azt az elméd és a szervezeted úgy totál nem veszibe... nem óhajtja. történetesen az állandó gyorsulást.

305. redemption

2006. november 29. 00:40

Sziasztok! Micsoda meglepetések érnek mostanában! Ma találtam rá erre az oldalra, és megosztanám veletek életem egyik epizódját. Nos, az alaptörténet az, hogy fél év komoly szintű amfetamin-függőségem során olyan furcsa, inkább negatív élményekben volt részem, hogy gondoltam akkor elmondom. Nagyon rossz társaságban és rettenetes mennyiségben fogyasztottuk a különböző gyorsító szereket, aminek meg is lett a hatása. Teljesen kifordultam magamból, paranoiás lettem, mániás kényszer-pótcselekvések sorozata( körömágybőr véresre vagdosása, állandó takarítási és pakolási kényszer, önmarcangolás, nem létező pattanások nyomkodása, stb, stb) mellett borzalmas rémálmok gyötörtek. Majdnem minden alkalommal ( amikor nagy ritkán aludtam mert már összeestem a kimerültségtől) azt álmodtam, hogy okádok! De mint az állat! Mindent és mindenkit lehánytam, aki a közelemben volt. A poén az egészben, hogy utálok hányni, és kb 4 éve nem történt velem ilyesmi. Ilyenkor arra riadtam fel, hogy nem kapok levegőt, mert álmomban fuldokoltam a hányástól... gondolhatjátok, hogy féltem elaludni! ez hónapokig tartott, mire rájöttem,hogy a tudatalattim üzenget nekem jóindulatból, hogy hagyjam már abba a kábítószerezést, mert ez nekem marhára nem tesz jót. És tényleg így volt, mert egy "szép" napon úgy besokaltam, hogy ott és akkor azt éreztem, hogy ELÉG volt, abbahagyom, mert vagy csinálom tovább és tudathasadásos leszek, vagy befejezem és kimászok ebből a mély gödörből, amit én ástam magamnak. Szerencsére sikerült, egyedül csináltam, a többiek ott maradtak... Nekem ebből annyi a tanulság, hogy aki nem bírja, az ne csinálja. Vagy ha mégis, akkor ne olyan eszetlenül, ahogy én csináltam. Az nem vezet semmi jóra. Köszönöm, hogy meghallgattatok! :) Szép álmokat mindenkinek!

2006. november 27. 23:49

Ehh.
http://www.sg.hu/forumkepek/2006_05/loituma_faszlama.gif

2006. november 27. 23:36

mai napig nemtom, hogy amikor egy póréhagyma nőtt ki a szívemből mit jelentett, de érdekel egy szakbarbár véleménye majd, ha akad...

hát a rossz álmokat igyekszem megfejteni és így feldolgozni, a fent említettnek 4 napig éreztem a helyét.
lehet ufók voltak.

301. cosmologist

2006. november 2. 22:05

Hát nekem a múltkor volt egy meglehetősen bizarr rémálmom. Nem is volt az egész rémálom és kevés rémálom után ébredek félelemérzettel vagy hasonlókkal, csupán nem tetszenek. Szóval az álmomban a frissen jogsizó tesóm mellett ültem az anyósűlésen és ahogy elhagytuk a várost a határban két csecsemő volt az út közepén, és elütötte őket, és a kocsi valahogy levágta a fejüket. Ez volt az első és talán a legrémisztőbb élmény. A többire nem emlékszem tisztán de olyan dolgok történtek amelyek miatt szinte bűntudatot érzek. És valamit nem értek, és nagyon szeretnék rá választ kapni: egy trip alatt általában szinte mindent elsöprő érzelmi hatások jelentkeznek nálam (afféle művész-léleknek tartanak a barátaim és tény hogy érzelmileg eléggé labilis vagyok), ehhez képest az álmaimat, még a rémálmaimat is egyféle emocionális stázis uralja: mintha csak a fejem érezne bűntudatot ha rosszat teszek, nem ijedek meg az álmaimban csupán nem tetszenek. Miért nem érzek semmit az álmaimban? Már nagyon szeretném ezt, azt se bánnám ha rémálom formájában...

2006. november 2. 09:47

Majd elmúlnak, ha megoldódik az a helyzet ami kiváltotta őket.

Amúgy mostanában esett le a tantusz, azért mert rémségeket álmodok, azok még nem rémálmok. Sokszor előfordult, hogy hiába haltam meg álmomban, vagy öltek meg stb, mégis totál komikusan fogadtam és nem akadtam ki rajtuk, bár tény, hogy próbáltam utánuk járni mit is jelenthetnek. Ha belegondolok, akkor a lentebb vázolt álmom, (amiben a családom felmenőivel áltam neki vmi fiktív állatokat írtani) volt a legeslegrosszabb rémálmom, a többi eltörpül mellette...

299. Én+te+ö=gén

2006. november 2. 09:40

De hát te nem is voltál ott a lángoló ágyban.

2006. november 2. 09:12

Ma is volt. Azt álmodtam, hoyg apámés anyám fekszenek az ágyban és lángol az egész ágy alattuk és a kedvesem, aki szeret őket menti meg a tűzből nem engem. És én SENKINEK sem kellek. Tegnap azon gondolkodtam hogy milyen igaza volt Gogolnak azzal a csizma-storey.val. Egyszer valakinek mesélte hogy azt álmodta , mendegél a végtelen orosz hómezőkön de csak két fekete csizma volt ott ő nem. na tegnap óta én is igy érzem magam. és rémálmaim vannak.

Ti mit csináltok a rémálmokkal? majdelmúlnak?!

2006. november 1. 10:39

Mára virradóra nekem is viszajöttek a hülye rémálmaim. Az utóbbi két hét piszkosul kilúgozott belül, nem bírok enni, aludni, nem érdekel semmi, alig tudok olvasni is. Asszem az a legnagyobb baj hogy nem látom az alagút végét.

Nahh ennnyi, császtok!

mischu23

2006. október 12. 23:33

Úgy látszik tegnap terjenghetett vmi levegőbe, mert nekem is szőrnyű rémálmom volt.

Az álmom azzal indult, hogy én, az apám és a nagyapám vadászni mentünk a Tatai tónál (legalábbis arra hasonlított nagyon), illetve engem akartak ők megtanítani vadászni. (Amúgy egyikünk se fogott még a kezében fegyvert, leszámítva a sorkatonaságot) De mi nem közönséges állatra, hanem egy fajta szörnyekre vadásztunk. Ezek a szörnyek a Tatai tó vizében és a tavat körül fogó földben éltek álmomban. 16-18 méter hosszúak, hófehér színűek és kígyó alakuak nagyjából, de a hátsó felüket fehér halpikkelyek, a középső részét fehér bébifóka szőrborította (itt volt amúgy a feje is, az is teljesen olyan volt mint egy bébifóka aranyos feje), és ennek a fejnek a nyakából, az óriás kalmárhoz hasonló csápok nőttek ki, persze fehér színűek voltak ezek is.

Az álmom tulajdonképpen 3 részből állt, de mostanra már csak kettőre emlékszem sajna. A 3 rész azt mutatta, milyen különböző módon tudunk elejteni ilyen állatokat. Az elsőrészen egyszerűen bedobtunk egy pecabotot, ők ráharaptak a csalira, mi kihúztuk őket egy emelvényre és szembe lőttük sörétessel. Az állat borzalmas kínok között, szívszagató nyüszítéssel múlt ki, beterítve minket agyvelővel és vérrel. De nekm végig kellett néznem, hogy ezzel is edzenek engem apámék.

A második részben a tó mllletti földben kezdtünk elásni ásóval, amíg meg nem találtuk egy állat hátsó felét, amibe azonnal beleszúrta a faterom az ásóját levágva vele a farkát. Az állat vérezni és menekülni kezdett be a tóba, ahol viszont a vérzése miatt hamar megtaláltuk és szintén fejbe lőtte az apám az állatott, mondanom sem kell, neki se volt szebb, és rövidebb halál tusája... Tényleg borzalmas volt.

Mint írtam az álmom harmadik felére "sajnos" nem emlékszem. Ha estleg van vmi vélemény az álmomról, esetleg vki vmilyen megfejtést tudd szolgálni hozzá, azt szívesen venném, de ha senki nem ír semmit, akkor egyszerűen csak köszönöm a lehetőséget, hogy ide leírhattam.

Üdv: anjou.

2006. október 12. 19:22

Szerintetek lehet olyan, hogy álmomban flashback-em volt?
Ma este egy olyan intenzív rémálmom volt, mint eddig soha. Amikor felriadtam, kicsit minden másvolt, a szívem annyira dobogott, hogy az ágy is lüktetett, amikor hason feküdtem. Azért gondolom, hogy flashback volt, mert ahogy megnyugodtam és visszafeküdtem, becsuktam a szememet, és egyből egy (akkor) rémisztő fraktált láttam ami jött felém. Hallottam, ahogy apám ordít, hogy jön segíteni (persze csak belső hangok voltak) én meg próbáltam sodródni az árral, mert ezt láttam a legjobb (és szerintem egyetlen) megoldásnak. Remélem nem lesz több ilyen estém, mert eléggé para volt.

ElMA

2006. április 12. 12:56

"Science, says Kevin Kelly, is the process of changing how we know things. It is the foundation our culture and society. While civilizations come and go, science grows steadily onward. It does this by watching itself."
http://www.edge.org/3rd_culture/kelly06/kelly06_index.html

2006. április 12. 11:36

new age deszkripciót ezotera kitűnően prezentálta.
(bár szerintem guénon bizonyos szempontból egy tipikus newage úttörő, nameg persze az egész tradicionalizmus is az... newage-ellennewage egy kaptafa... tegnap este keresgettem a neten, találtam egy ultrajobboldali újságot, ahol elképesztő textuálonanizáció folyt, ezzel maga alá utasítandó minden ellenérvet... jókat nevettem... pl.: http://www.sacrumimperium.hu/sacr0804.htm ... hozzám közelebb áll a karl popper féle kritikus racionalizmus, de még inkább szeretek többféle aspektust egymásra válaszoltatva olvasni...)

2006. április 11. 21:54

a szanáthana dharma elve csak egy tökéletes rendszerben megvalósítható, ugyaakkor maga az elv szülia tökéletes társadalmi rendszert átitatva áhítattal, melyet hitnek is neveznek... tyúk-tojás.

szerintem működhet, de olyan mély átérzést és bölcssséget kíván meg az emberektől amire nemt udom egyszerre képes-e a társadalom egésze. jó lenne, de félek idea marad, kivéve ha valamineka hatására az ideákat mindenki képes egy időben lehozni magában, addig minden ilyen csak tér-időn kívül létezhet...

2006. április 11. 21:48

A new age alatt mit értetetek? csak mert ez nem valami levédett módszertan... szeretem meg nem szeretem a new age-t ma minden az, mindent megrostálnak. a new age gyökerei a golden dawn fordította angolra és franciára azokata z ezoterikus műveket, melyeket ma főként keletről alapként kezelünk.
ez olyan, mintha azt mondaná Byron, ő nem részese a romantika korának, ez nem egy szekta amibe belépsz vagy nem lépsz be...

a Kali Yuga még szép hosszú ideig eltart.

kapuk meg folyosók. az emberek mindig haladni akarnak valahova. előre meg felfelé, avatódni, meg fejlődni és átlépni, a lét helyett...

Istent megpillantani?
Ő a pillantás.

2006. április 11. 17:04

metta: élete végén viszont elítélte az okkultizmust és Egyiptomba költözött, ahol szúfi bölcsként halt meg.
ezotera: egyébként ne értsd félre, nem azt mondom, hogy én ne olvasnám érdeklődéssel Guénont (bár a kedvencem ebben a csoportban Titus Burkchart, akinek a mór kultúráról szóló könyve szerintem remekmű), csak a szociális-politikai interpretációit tartom veszélyesnek.
Egyébként Hamvas sokkal okosabb volt ebből a szempontból, mint például a fasisztákkal közösködő Julius Evola. Hamvasnak van valahol egy olyan mondása, hogy Platón ostoba ksatrija volt, mert nem értette meg a szabadság misztériumát (utalva a totális államról szóló elképzeléseire).

2006. április 11. 16:20

naja... csak időben van kicsit öszezavarva,
asszem előbb lett "szúfi" khmmm...
mint szabadkőműves és gnósztikus
:)

2006. április 11. 15:49

igaz, volt teozófus, rose croix, szabadkőműves, meg minden, talán épp ezért tűnnek hitelesnek bírálatai ezekkel szemben.
az, hogy szúfi lett, szerintem nem vita tárgya, bár nem voltam ott a beavatásánál. A könyvajánlást köszönöm, már olvastam, tényleg figyelemre méltó.

2006. április 11. 15:36

(ajánlok neked elolvasásra néhány r. steiner művet, főleg a beavatásrólt.
- amúgy: "alterius non sit qui suus esse potest" - paracelsus... ha már a középkorról is szó esett... )

2006. április 11. 15:14

szúfi bölcs?
hmmm...
ha jól tudom guenont gustaf agelii nevű párizsban élő -ha jól emlékszem svéd származású- barátja vette fel egy egyiptomi sejk sejtjébe, de ugyanakkor papus-el is haverizált, aki viszont rózsakeresztes volt, de rené egy ideig teozófus, és martinista is volt...

arról pedig, hogy mennyire veszélyes egy embercsoport bármely alapokon történő bármilyen irányú megkülönböztetése nem vagyok hajlandó szólni.

2006. április 11. 14:07

igen, ezek megfordultak a fejemben, de ugye a több kisebb érv erősebb mint a kevesebb nagy és 6 Guénon mű zsinórolvasása kissé módosította a leghétköznapibb dolgokhoz való viszonyulásomat. Persze, az antiszemitzmus is ott bujkál Guénon gondolataiban, de csak ha eleve onnan indulunk ki, hogy ez egy 'huszadik századi francia gondolkodó'. De ha már azt tekintjük, hogy egy szúfi bölcs kinyilatkozatatása, eleve a fogalom értelmetlenné válik.
köszönöm a reakciót, még megrágom magamban.
(egy ember, aki csupa antiszemita és nemzetieskedő között él, de nem hiszi el, hogy ezek természetükből veszélyes gondolatok és a tradícióhoz való ragaszkodásból fakadnak)

2006. április 11. 13:44

ezotera: Hamvas és Guénon hipotézisével nekem mindig az volt a gondom, hogy alapvetően a saját vágyálmaikat vetítették vissza a múltba, egyfajta romantikus-nosztalgikus epekedést éreztek valami iránt, ami - abban a formában, ahogy ők leírják - soha nem volt. A "hitvány jelen" összevetése a "dicső múlttal" már az ókorban is jellemző volt: az Aranykor mítosza. Ennek a mítosznak bizonyos keretek között lehet pozitív jelentéstartalma. Nekem azonban az a sejtésem, hogy az emberiség 99%-ban mindig is materialista volt, és az emberek többségének életét sosem irányította az az ideális primordiális tradíció, az a Szanáthana Dharma, amiben Guénon és Hamvas hisznek. Mindig volt persze egy szűk pneumatikus elit, akik próbálták megközelíteni ezt az ideált, de a profanum vulgus valójában sosem kerül közelebb ezekhez a spirituális ideákhoz. Attól, hogy mondjuk 1000 évvel ezelőtt Európa még az Egyház szellemi kontrollja alatt állt, egyáltalán nem biztos, hogy a legtöbb európai jobban vallásos volt, mint ma, vagy hogy akár megértették a keresztény vallás misztériumait.
Guénon és Hamvas szerint minden rossz a felvilágosodással kezdődött - nekem ez a nézet túlegyszerűsíti az emberiség történetét. A felvilágosodás egyáltalán nem volt olyan homogén-materialista-sátáni folyamat, mint aminek beállítják, ennél sokkal komplexebb jelenség volt, aminek igenis voltak pozitívumai, amelyek egyáltalán nem ellenkeznek a spiritualitással.
A tradicionalista gondolkodás fő veszélye szerintem az, ha olyan emberek kezébe kerül, akik gondolkodás nélkül lefordítják az üzenetét politikai síkra: a modernizmus rossz, minden ami felvilágosodás az rossz, az emberi jogok ostobaság, merengjünk inkább passzívan az általunk elképzelt ideális múlt árnyképein. Általában ilyen eszmék táplálják az ős-szumír-magyar nyelvészkedőket meg a táltos-turáni-ősjobboldaliakat, és ha kicsit megspékeljük a dolgot egy kis antiszemitizmussal, akkor máris egy jó szaftos fasiszta világnézethez jutunk.

2006. április 11. 12:34

amúgy meg elnézést, hogy offolom a topicot és rajtatok tesztelem a Guénon interpretációmat, de két hét múlva le kell adnom a dolgozatomat Hamvas Béla, Guénon és a tradicionalitás témakörben. Eddig mindig beváltak a daath fórumán kapott reakciók. (néhány tanár nagyot néz, mikor a Magyar Pszihedelikus Közösség honlapját adom meg egyik forrásként).
pá!

2006. április 11. 12:25

Meta: azért remélem nem vagyok alagútban.
Persze elhamarkodott volt azt írnom, hogy egy kapu előtt állsz, ezt nem állapíthatom meg ennyiből.
viszont a korábbiakra(ha még nem volnék elég fárasztó):
"ha én lennék a földi tudósok egyik legnagyob bika -akit mások erre a posztra predesztinálnak- és adott konzisztenciában nem lenne nálam elvárhatóan logikusabb konszenzus-elme -mint pöllö einstein anno- akkor,
ha eljutnék egy általam kiszámíthatatlannak vélt paradigma-regenerációig
elkezdének hinni istenben,
vagy valamiben, valakiben, aki megmagyarázza...
ez a titok."
igazából ezt szeretném én is hinni, de lassan afelé tendálok, hogy semmiképp sem vezet a profán tudomány Isten felismeréséhez, sőt méginkább eltávolít tőle.
Nem hiszek a bebizonyítható istenben(Descartes). Én az irracionális Istenben hiszek, aki hiányában van jelen.
Credo quia absurdum

2006. április 11. 11:20

(úgy érzem ezotera, te egy verbális illúziólabirintusban kószálsz, ahol folyton falakba ütközöl, amiken kapukat keresel...) :)

280. Én+te+ö=gén

2006. április 11. 09:47

ezotera:
"közel állsz a kapuhoz, de akkor sem lépsz be, mert visszahúznak materialista nézeteid."

Fa- vagy vaskapura gondolsz? :)

2006. április 11. 09:31

Meta:
ha már felhoztad az ellipszist: ez pont a gömb egyetlen megközelítése az anyagi világban. (pl. a bolygók mozgása, az egyik fókuszpont a Nap, a másik pedig egyfajta abszolut semmi)
az idő inkább kvalitatív, mint kvantitatív, nem hiszem, hogy a foton is több lenne ideánál. Persze azáltal, hogy megfigyeljük, kétség kívül létrejön.
Amúgy pont Einstein volt a puszta materializmus transzponálásának élharcosa. Az ő gondolatai nyomány tényleg egy "tudományos", vagy "racionális" istenmagyarázat illúziójába ringathatjuk magunkat.(ugyanezt a szerepet vállalta a lélek terén Freud)
A cél minden esetben az anyagra való visszamagyarázás és a fejlődés eszméjének balga fenntartása(leghangsúlyosabban Feuerbach, Marx).
Úgy érzem, Mettameta, közel állsz a kapuhoz, de akkor sem lépsz be, mert visszahúznak materialista nézeteid.
Hogy a középkorra emlékeztet? Kitűnő megfigyelés! Pont a középkor egy része volt az utolsó időpont, mikor még a nyugati kultúrának valami köze volt a tradícionális igazságokhoz.(persze ez hanyatlásakor átment az alacsonyabbrendű mágiába stb.) Aztán jött a felvilágosodás nagy rohama, amely a már említett eszmei csapdákat elindította.

2006. április 11. 09:28

...-varjunk csak, hova is vezet ez az ut?! -kerdeztem,s kozben nagyokat cuppog a cipom a mocsaras sarban.
Mindjart ott vagyunk! -intett le Gabor(o egy haverom), majd nagyot szippantott egy gomb
alaku pipabol, melyben suru sarga fust gomolygott. Meg akartam kerdezni tole, hogy mit tol belole, de
ekkor bilincs kattant a csuklomon, majd egy eros taszitast ereztem hatulrol es a kovetkezo pillanatban mar
arccal a sarban fekudtem. Mikor felneztem, egy tisztason voltunk, ahol nehany kis tuz egett, korulottuk
homalyos, de emberszeru alakok alltak. Gabor es Laci(o is egy haver) meglehetosen durvan odavezettek az
egyik csoporthoz, mire az egyik alak azonnal aktivizalta magat, egy kisebb henger alaku edenyben vizet tett
a tuz fole. Lacira neztem, es megkerdeztem tole, hogy miert hoztak ide. O erre a vilag legtermesztesebb
hangjan kozolte velem, hogy mindjart elkeszul az allvany is a tuz fole, amire felkotnek, es ennek segitsegevel
fogjak megfozni a nemi szervem. Megpedig ugy, hogy belelogatjak abba a kis edenybe, melyben mar szepen gozolgott
is a viz... Erre kicsit osszerandultam, majd Gaborra neztem, de o kifejezestelen arccal szivogatta tovabb a
gombjet, mintha ott sem lettem volna. -Es akkor most le is vagjatok?! -kerdeztem ketsegbeesetten Lacitol, de o
angyali mosollyal az arcan kozolte, hogy meg nem most, csak akkor ha mar jo puhara fott, es ahogy
kimondta a "puhara fott" szavakat, a homalyos alakok kozelebb huzodtak a tuzhoz, es eroteljes cuppogatasokkal
jeleztek, hogy alig varjak mar eme halmazallapotvaltozast...
Ekkor ketsegbeesett orditasra lettem figyelmes, egy tavolabbi kis tuz felol jott a hang.
Nem mertem odanezni, mert tudtam, hogy mit latnek... Hirtelen egy hatarozott mozdulattal kikaptam Gabor kezebol
a gombszeru pipat, egy eroset beleszippantottam, es melyen letudoztem a fustot. Huvos volt es edeskes. A kovetkezo
pillanatban szethullott a vilag es... - REM PHASE DEACTIVATED. PRIMARY VISUAL SENSORS ON-LINE. Huuuuuuuuuuuuu...

2006. április 11. 03:30

" Itt most nem fejteném ki, miért is, de annyit megjegyzek, hogy a tökéletes gömb, vagy ennek síkbeli megfelelője a kör soha nem jelenik meg az anyagi világban(gondoljunk csak a megfoghatatlan pi-re)."
dehogynem.
pi llanatnyi időintervallumokra.
foton... ritkán látható de a gömb, a kör egy természetes forma a folyamatos transzformációk, transzfúziók közben.
a dolgokat folymatiakban kell szemlélni.
ebből kiragadni lehet egy-egy fázist, metafázist, de akkor érdemes elképzelni a potenciális előző, következő lépéseket.
ha látsz egy elliptikusra formát egy adott térben el kell képzelned, hogy ugyanaz a forma egy másik helyzetben mivé formálódik...

2006. április 11. 03:12

"Tehát a materialisták előkészítették a talajt a világ összeomlásához, az elanyagosodáshoz, a mennyiség uralmához, vagy ha úgy tetszik a Kali-yuga végéhez.
De munkájuk mára nagyjából véget ért. Már nem is lehet ennél inkább eltávolítani a szellemet a transzcendenstől."

dehogy.
a materializmus pont hogy kimondása, valaminek, amit embernek nevezett tudattal beojtott közepes adaptációjú állatfajta egészen odáig félt belátni...
és ezek szerint azóta is.
ez a magasabb rendű vertikális létmagyarázat kicsit a középkorra emlékezet engem, bármilyen megközelítéssel is firkálgatjuk...

2006. április 11. 03:07

nemtomnemtom...
ha én lennék a földi tudósok egyik legnagyob bika -akit mások erre a posztra predesztinálnak- és adott konzisztenciában nem lenne nálam elvárhatóan logikusabb konszenzus-elme -mint pöllö einstein anno- akkor,
ha eljutnék egy általam kiszámíthatatlannak vélt paradigma-regenerációig
elkezdének hinni istenben,
vagy valamiben, valakiben, aki megmagyarázza...
ez a titok.
csak ismételni tudom:
meg kell érteni, hogy kísérleti fázisunk alantas, és még igen sok feltérképezni valónk van mindenhol.

2006. április 10. 21:51

lehet, hogy egy Szídjuk a nyúédzs-t topikot kellene nyitni.
nagyon tetszettek ezek a megközelítések és jómagam is ezeket vallottam egészen a közelmúltig.
A New age révén kerültem én is kapcsolatba a spiritualizmussal(agykontrollos voltam,vagyok, egyre jobban leszek:)), de szerencsére nem csak ezúton. Ezek után számomra is alapvetően jó szándékú és némely estben jó eredménnyel is kecsegtető mozgalmaknak tűntek.
A szemléletváltozást egy általam mostanában állandóan emlegetett szerző, René Guénon gondolatai hozták meg. A mennyiség uralma és az idők jelei című munkájában keményen bírálja a neospiritiszta mozgalmakat(1945!).
A könyv alapvetése a modern világ válsága. A modern szellem, mint olyan, a legsúlyosabb deviáció, ami csak létrejöhet. A primordiális tradíciótól való eltávolodás már réges rég megkezdődött, az ún. Nyugaton, ennek mégis legnagyobb úttörője Descartes volt, aki megalapozta azt a tudatlanságot, ami a mai emberek sajátja és amit legjobban a materializmus szóval lehet jellemezni(ennek egyik csúcspontja az "állatgép" fogalma).
Tehát a materialisták előkészítették a talajt a világ összeomlásához, az elanyagosodáshoz, a mennyiség uralmához, vagy ha úgy tetszik a Kali-yuga végéhez.
De munkájuk mára nagyjából véget ért. Már nem is lehet ennél inkább eltávolítani a szellemet a transzcendenstől. Most jön be a deviáció következő fázisa, amit Guénon "transzponált materializmusnak" hív, abban az értelemben, hogy a materializmust már a korporális világ határain túlra szállítja.
Ebben játszik hatalmas szerepet-talán akaratán kívül is-a nyúédzs. Olyan tudományok, mint a metapszihika, már a "lelket akarják megmérni".
Ezek aztán gazdag táptalajt biztosítanak az önmagukat igazoló tudományos mítoszoknak.

A másik, ami miatt majdnem agymenést kaptam:
Gén, ez a hasonlat hatalmas!
"A hit- és fogalomrendszerek materialistoid konvertálása során a nyúédzs a gömbalakú dolgokat a négyzetalakú lyukon próbálja átpasszírozni (na ez hülye hasonlat)"
Az előbb idézett könyvben Guénon a modern világ széttöredezését, a mennyiség uralmát pont a gömbtől a kockáig való átmenetben ábrázolja. Itt most nem fejteném ki, miért is, de annyit megjegyzek, hogy a tökéletes gömb, vagy ennek síkbeli megfelelője a kör soha nem jelenik meg az anyagi világban(gondoljunk csak a megfoghatatlan pi-re).
Szóval Gén, Te most vagy magas metafizikai felkészültséggel rendelekezel, vagy gondolatolvasó vagy: de tulajdonképpen ez a kettő ugyanazt jelenti.

273. Én+te+ö=gén

2006. április 10. 20:03

Mindenkivel egyszerre egyetértek :)

Az anyagot golyóknak képzelni, a hullámot víznek, az aurát színes fénynek, a lelket fehéres gáznak - ezek mind absztrakt fogalmak modelljeinek metaforikus vizualizációi.

Egy Feldmárizmust Génizmusra ferdítve: az nem baj, ha metafórákat gyártunk, csak utána ne felejtsük el, hogy ezeket mi gyártottuk :)

A "lényegi-látszati" és az "objektív-szubjektív" kettéválasztásai kétpólusú, a "mélyebb-magasabb" értékelése pedig egy 1-dimenziós "valóság"modellezö kognitív struktúrák.

A "valóság" olyan, amilyen koncepció szerint észleljük.

A hit- és fogalomrendszerek materialistoid konvertálása során a nyúédzs a gömbalakú dolgokat a négyzetalakú lyukon próbálja átpasszírozni (na ez hülye hasonlat). Eltérö menetü csavaranyát próbál rátekerni a csavarra (ez is). Tintasugaras nyomtatóval printelt lyukas A3-papírba csomagolja a szójaszósszal pácolt tofut, amitöl elmosódik a felirat és kifolyik a lé (ez meg pláne). Nna, ennyit a vizualizációkról :)

2006. április 10. 18:23

Mivel rendszerint a közös valóságunk csak az anyag egyértelmű létében nyilvánul meg, ezért tűnhet úgy, hogy minden igazából anyag. Érzelmek, gondolatok alapjait ahogy kutatják az emberek, meg ahogy az elvileg oszthatatlant egyre kisebb részekre szedik, persze hogy muszáj találniuk valamit - ezért az alapvetően nemanyagi természetű is fizkai világban manifesztálódik, azaz materializálódik. Valahogy úgy képzelem én ezt el, hogy ahogy az ember egyre mélyebbre hatol az anyagban, úgy egyre több és több dolog jön létre, mert ha már megnézzük, valaminek lennie kell ott. Viszont egy kérdőjel megválaszolása után egyre több kérdőjel vetődik fel, egyre szertébb ágazik a tudomány, egyre több dolgot kutatnak, és egyre több is a kutatandó dolgok száma ezért. De ahogy Gén fogalmaztad ez egy véget nem érő önkorrigáló folyamat; arra jó, hogy fejlődjön a technika, és egyre sokszínűbb legyen maga a Föld (a lehetőségek és a problémák is gyarapodnak) - az élet lényegi kérdéseire viszont nem ad választ, nem mutat utat a lelki és szellemi fejlődéshez, nem készít fel a halálra. Nem mondom, hogy értelmetlen, mert ez az egész Föld és emberiség individualizációs folyamata is, aminek viszont van értelme. Viszont előbb-utóbb szerintem ez majd elér egy csúcsot, ami után vagy józan belátásból, vagy pedig kényszerből nem folyik tovább az egész durvítás - ezután pedig a sokszínű és féleségből származó rosszat (szennyet, bűnt, vagy rossz karmát, mindegy) kell felszámolni (ami az individualizácóval együtt járt), ennek végén pedig maga az ember, és Isten sem az lesz, mint ami kezdetben volt, hanem több annál.

A nyúédzs igyekszik a fizikai szinten megismertek és a lelki-szellemi élmények között analógiákat keresni, ezzel megmutatva, hogy nem csak az anyag van, sőt, elsősorban nem is az anyag a fontos, nem árt a figyelmet másfelé fordítani. Szerintem ez alapvetően jó törekvés, az más kérdés, hogy nagyon nehéz munka, és megint más kérdés, hogy nagyon sok a bohóc - viszont nem kell rájuk haragudni, (bár helyrerakni őket hasznos az biztos,) mert ők rendszerint azért bohócok ezt nem is tudván magukról, mert bizonyos emberek felismerve a helyzetet és a bennük rejlő lehetőségeket tudatosan homályosítanak, meg összemosnak mindenfélét azért, hogy ebből nekik nevük, méginkább pénzük legyen.

Attól még szerintem ez egy jó törekvés, de mint mondtam piszok nehéz olyan szinten tudományossá tenni, hogy az a pusztán anyagot vizsgáló (és ezzel -még jó ha csak- nagyon elégedett) ember számára is érdemes legyen. Ez pedig azért is van, mert míg az anyagi valóság rendszerint közös, addig a lelki és gondolati valóság teljes mértékben szubjektív, _nem lehet egyéni belátásokra, szatorikra, a transzcendenssel szembeni alázatra kényszeríteni vagy bírni valakit_, pedig ezek elengedhetetlen feltételei annak, hogy észleljük a világ csupán látszatban anyagi, és lényegében nem anyagi voltát. Azért emeltem ki az előbbi részmondatot, mert magyarázza azt is, miért olyanok most a parajelenségek amilyenek; miért nem ismétli meg Emoto bácsi a vízszuggessziós kísérletet, aminek alapján viszont eredményeket érnek el gyógyítás terén (is).

Persze ez mind csak az én véleményem.

2006. április 10. 17:01

re:268.

Inkább úgy fogalmaznék: mivel fennálló létállapotunk éppen a megnyilvánulás és a fizikai világ körén belül van, képtelenek vagyunk másképp meghatározni a dolgokat, mint hogy anyag, nemanyag. Eleve ezért szükségesek ilyen fogalmak, mint energia, vagy hullám. Valójában persze ezek semmivel sem járnak közelebb a valósághoz, mint az osztatlan atom,tökéletesen rugalmas test, vagy más ideák.

270. Én+te+ö=gén

2006. április 10. 16:43

Ha innen nézik hullám, ha onnan nézik részecském.

2006. április 10. 16:20

~ az anyag, ha más típusú is akkor is energia-alapú ~

2006. április 10. 11:32

az energia, ha más típusú is akkor is anyag-alapú.
a végtelen számú párhuzamos fraktál-multiverzum, amelynek egyik kis bugyra ez az univerzum szintén anyag.
csak mivel terra incognita ez az egész és csak módosított fizikai törvények alapján felállított hypotézisekkel lehet körbeírni, rá lehet sütni a nem-anyag kategóriát...

2006. április 10. 11:29

minden anyag.
ami magasabbrendű azt még nem ismerjük, mert más dimenziókban működik.

2006. április 10. 11:19

pedig ha végre tudatosulna, hogy a világ alapvető anyaga nem anyag, mert az csak egy alacsonyabb létállapot. a megnemnyilvánult mindig magasabban helyezkedik el, mint a megnyilvánult, hiszen ez utóbbi belőle fakad. szegény modern személyiség szabadulni szeretne a materializmus fogságából, ezért misztikus materializmust hirdet. De az sem magyarázat, ha energiákról és hullámokról beszélünk, amíg rá nem jövünk, hogy mindez nem is létezik és ez így van rendjén.

2006. április 10. 11:16

akkor tehát az a nyúédzs, ami a lehető legtermészetesebb metafizikai igazságokat kétségbeesetten magyarázza a modern kor "anyagaival és hullámaival", miközben homályos misztikus szöveget is mellékel hozzá?

2006. április 10. 10:34

erre való a tibeti zenélő tálka

2006. április 10. 09:53

Persze ertheto, kosz szepen.
Sokat gondolkozok mostanaban azon hogy milyenlenne kulonbozo hangfrekvenciakon meditalni...

2006. április 9. 23:24

lol :)
[a hozzászólás túl rövid...]
bye/szamvan

261. Én+te+ö=gén

2006. április 9. 18:49

"Az alvásnál van egy alfa hullámhossz (7-12Hz), ezt követi a téta (4-7Hz között), ahol álmodunk és egy delta agyhullám (1-4Hz között), ahol az energiát kapjuk: 1-4Hz között tud megnyílni a korona csakránk és fogadjuk be a kozmikus energiát az auránkba."

[xerfield, ezt hívom pld. nyúédzsnek]

2006. április 9. 17:50

szamvan: ez nagyon súlyos:) ez tetszik:)

2006. április 9. 17:48

kolorize: ez egy mentális önprogramozás.
egy darabig gyakorolni kell, azután már ha egyszer sikerült utána elég jól műxik. Ha pl eleged van egy rokonodból, a főnöködből, vagy valakiből, és szemtől szemben nem tudod vele a gondot megbeszélni mert pl elzárkózik előle, akkor azt mondod magadban, hogy szeretnél akkor felébredni, amikor őa legnyitottabb - ehhez nem rossz megtanulni a felébredés programozásra technikáját, pl.: reggel 7-kor szeretnék ébredni - , ez éjjel olyan álomszakaszban van, amikor a legmélyebben alszik, delta agyhullámhosszon van,

"Az alvásnál van egy alfa hullámhossz (7-12Hz), ezt követi a téta (4-7Hz között), ahol álmodunk és egy delta agyhullám (1-4Hz között), ahol az energiát kapjuk: 1-4Hz között tud megnyílni a korona csakránk és fogadjuk be a kozmikus energiát az auránkba."

ilyenkor érdemes majd neki meditációban esetleg elképzelve, hogy vele szemben ülsz vagy abszolúte elvontan gondolatban feltárni neki a gondjaidat, ilyenkor neki a tudata kussol, hogy finom legyek, sokkal megértőbb, ilyenkor érdemes vele mindent megosztani, többniyre az a tapasztalat, hogy a beszélgetés (ami ugye a valóságban nem történt meg, ennek ellenére) hatására megváltozik a hozzáállása, az is előfordulhat, hogy dühös lesz, dühíti a dolog még jobban, de a lényeg, hogy változik...

nah ez így érthető???:) ha nem szívesen kifejtem még bővebben.

2006. április 9. 16:08

Kiskoromban mindig mondta a nagymamám hogy ne másszak fel a gallériára, mert leesek és összetöröm magam.

Aztán azt álmodtam, hogy leesek a gallériáról és összetörök (szilánkokra), majd bejön a szobába a nagymamám és gondosan elsöpri a darabjaimat és kidob egy szemetesbe. Érdekes, hogy miután "összetörtem" felülnézetből figyeltem tovább az eseményeket.
bye/szamvan

2006. április 9. 12:58

Hogy is mukodik ez? Legyszi valaki erthetoen magyarazza el , ezt az uzenos dolgot

256. szurkeliderc

2006. április 9. 11:35

mese: koszonom, majd ma este kiprobalom...

2006. április 7. 21:17

szürkelidérc:
agykontrollos technika, és inkább üzenni használják, vagy lelkileg megbeszélni dolgokat, ezt hatásában úgy tesztelheted, hogy megkéred valamire, pl 24 órán belül feltétlenül hívjon fel... működik.

eddigi életemben 2 nagyon fullosan jó álmom volt.

és 3 hiperdurrrva:)

a legundorítóbb az volt, mikor egy póréhagyma nőtt ki a szívemből. (a szívem fölött van egy luk a bőrben, nem tudjuk mi...)

a legizgibb meg mikor levágtama saját fejem egy kisbaltával majd mivel így se sikerült meghalni és nem tetszettem magamnak visszaragasztottam pillanatragasztóval.

a legijesztőbb meg mikor megmart egy csomó kígyó és anyám mosolyogva magamra hagyott...

2006. április 7. 03:24

vértől tocsogósfröcsögősre gondoltam... olyan pl. sose volt... meg szörnyek se... meg semmi ilyesmi... inkább csak olyan, h zuhanok, süllyedek, emelkedek... de nem az a kellemes repülős álom, hanem kiszámíthatatlanul rángat ide-oda...

2006. április 7. 03:11

az olyan teleönragadványolt ősposvány?

2006. április 7. 02:39

igazi tocsogós-fröcsögős überpara rémálmaim nem nagyon vannak... szorongósak, kellemetlenek annál inkább... nem azt mondom, néha vannak kellemesek is... amit viszont szinte mindig tapasztalok: akármilyen is volt az álom, nem örülök az ébredésnek... szívesen maradtam volna még...

251. szurkeliderc

2006. április 6. 21:53

Egyszer azt olvastam valami kellemetes pszichoanalizisben, hogy ha elalvas elott egy meghatarozott szemelyre gondolunk es elkepyeljuk, hogy vele vagyunk. Es elhisszuk, hogy bele tudunk lepni a tudataba, akkor felebredunk akkor amikor alamban legjobban befogadokepes szemelyunkre.

Sokszor probaltam felebredni azoknak akiknek szerintem szuksege volt ram, marmint en ereztem kotodest irantuk. Hogy mennyire sikerult es hogy mennyire tudtam belelepni almukba ezt csak ok tudjak.
De a legizgibb jatek az alomban a felelem, hogy felunk felebredni, nem akarjuk elhinni, hogy almodunk, es pont ezert nem teszunk meg semmit sem sem felebredesunkert, mert attol felunk hogy eletunk csak egy alom, olyan mintha nem akarnank elhinni hogy eletunk egy alom.

Csak nem szabad elfelejteni mit almodtunk, akkor emleket vesztunk es talan mondanivalot. Azthiszem, de ez emberfuggo.
Joejt!! Es szep almokat......!

2006. március 31. 20:39

analízis?
inkább nem.

2006. március 31. 11:47

te meta: ez böcsületes egy álom, szívesen kielemezném egyszer veled:) jó kis látomás lehetett. Kit milyen személyiségnek látsz:) Ez nagyon király:)

2006. március 29. 19:48

Nekem mindig a nagy összeesküvések közepette esik le álmomban,hogy valami nem stimmel,nem reális(nem értem miért keresek álmon belül realitást),es akkor mindjárt az én javamra fordulnak a dolgok.Multkor egy terrorista volt a szomszedom (azthiszem Zarkavi),de az apró különbségek a telken máris rádöbbentettek arra,hogy ez álom.Onnan el is távolodtam más sodrásokra.Elmúlt pár hónapban lett ez gyakori.Mindig lesz megoldás a leglooposab,legrosszabb helyzetekre,nincs felriadós nem-happy end.

2006. március 29. 17:33

érdekes a veszélyes dolgok nekem se mennek tudatosításképpen álmomban, viszont újabban repülés közben, ha észreveszem, hogy hopp ez álmodás akkor mindig ott terem egy nagy fa, amin nyugisan le bírok mászni...

2006. március 29. 17:28

ja igen, pont a lényeget, a paranoiát kihagytam...
(meg a rossz humorérzéket...)

2006. március 29. 17:27

Nagyon ritkán vannak rémálmaim, legutóbb is évekkel ezelőtt. A héten mégis másodjára álmodtam negatívnak mondhatót.
Zárt omladozó épület, barátaimmal bennrekedve, farkasok - kutyák, biciklim mellett halott búvár... inkább 'miaf@szom?!' érzés volt mint félelem. Féltudatos álom, a romépületben láttam egy liftaknát, de valami nem stimmmelt, éreztem hogy a dolgok túl inkoherensek, megszokott tárgyak hiányoztak (pl. cigi nélkül dohányzás, a liftet nem húzta semmi de mozgott..), be akartam ugrani a liftaknába bizonyságképp, de aztán mégse tettem...

2006. március 29. 17:00

tudják ám,hogy te vagy a főgonosz!

2006. március 29. 16:40

lehet, hogy ezt a hozzászólásomat is törölni kéne, kösz hopax, hogy felhívtad a figyelmet...
mert most, hogy kiderült, hogy mindenki jószándékú, csak én projektálok, azt fogom hinni még a végén, hogy most hosszas analízisek után elburjánzik, hogy én egy triszexuális, látens magamutogató vérengző monomániás pszichopata vagyok.

megyek is kapálgatok egy sort inkább...

2006. március 29. 16:15

micsoda mely hatterjelentesek lehetnek a kepek mogott:)
elmult napokban amugy nekem is jellemzo a felhalmozodott infok erdekes,szimbolikus kivetulese valami cselekmeny formaban almomban.

2006. március 29. 10:38

tegnapi csevely lecsengéseképpen éjjel mindenki itt ült a nappaliban a fórumozók közül. nekem meztelenül kellett főzni megnyúzott állatokat, majd mosolyogva mindenkit megetetni vele. amíg ott voltam a nappaliban senkisem beszélt, hanem egy hatalmas hangszóróból szóltak a gondolataim, amit nem lehetett lehalkítani.
próbáltam felöltözni, de minden ruha átlátszó volt.
mindenki egymást csábítgatta különféle fura módszerekkel, pl. nargile egy ópiumpipán furulyázott, volt akinek a kezeipókká váltak és azzal szőtt hálót, és volt aki megváltoztatta a múltat...
próbáltam én is csábító lenni és kedvesen mosolyogni de senki sem figyelt...

240. mr.HardCoreMaci

2006. február 2. 22:14

Mostmár belejöttem a forumozásba, ezis belefér, bár nem rémálom volt:)
Kiskoromban 5-6 évesen volt egy álmom, ahol felébredten és különöslények közt találtam magam, valahogy sáska benyomásuk volt, de humanoidok voltak. És azvolt a lényeg hogy énis ilyen voltam, és ugy éreztem hogy eddig álmodtam, és akkor voltam felébredve. Nem igazán értem hogy mit jelenthetett ez akkor, mostmeg ilyen távbol nemigen tudom megfejteni

2006. február 2. 21:27

nekem kisebb koromban volt olyan visszatérő álmom hogy leesek a 3.ról és nagyon félek h megfogok halni, de aztán nem halok meg hanem felállok megint felmegyek a harmadikra és újra leesek ilyen végtelen loopban.
Nem lenne nehéz allegorikusan értelmezni... :)
bye/szamvan

238. smallenkiler

2006. január 24. 15:42

nekem is vot egyszer egy elég kellemetlen álmom, vagy nem is tudom hogy álom volt e

egy vasárnap este egy kertészeti érdekvédelmi találkozót tartottunk a haverokkal, és minden rendben is volt. másnap feleltün 11 körül és a srácok leléptek. én észrevettem, hogy maradt egy cigim, gondoltam nem gond ha elszívom. éreztem hogy egy kicsit erősebb mint amit megszoktam, de gondoltam csak a másnap. elpippantottam, és egy 20 perc mulva jött a baj elfedüdtem a kanapén és éreztem hogy nem tudok megmozdulni, és vizuálisan láttam külső szemlélőként, ahogy a gerincvelőm helyéről a koponyám irányába kitör a magma. igen vulkáni magma, és a koponyám belső falát mossa. a láva nem maradt meg benne, nem tom hova tűnt, de folyamatossan mosta a koponyakérget. nagyon rossz volt. és egy iszonyatos zaj kezdett hallatszani, amire felriadtam és a haverjaim voltak hogy van az esti bulira egy kis ez+az, és jöjjek. én összeszedtem magam és mikor ott votam már, akkor ők mesélték, hogy maradt estéről egy g. és gondolták becsavarják nekem egy cigire. na ezzel lehetett a baj.

2005. szeptember 16. 09:43

badtrip!
A lány is megálmodta,hogy elvágja a torkod?

2005. szeptember 15. 19:42

alphagirl! nagyon is tetszett amit az imént az álomrol irtál.
különösen mert egyet kell h értsek, badTRIP-el meg pláne. de ebben az esetben merek én álmomat leirni?

2005. szeptember 15. 14:12

hat ha ez igy van, akkor ezen a forumon sokat elarulsz magadbol:)

2005. szeptember 15. 12:09

Hú szamurájos nekem is volt, de engem kettévágtak - középen, fejnél, érezni ahogy a két darab egymás mellett dől az engem kettévágó felé, és közben meghalni, és nem is ez volt az érdekes, hanem a haldoklás, ahogy az érzékszervek ingerrei, majd maguk az érzékszerverk is eltüntek - legutolsó a hallás.

2005. szeptember 11. 11:54

lecek: én is álmodtam már egy nagyon hasonlót, tényleg elég pocsék érzés. Nekem a burjánzó hústömegnek szőrei is voltak, mint a mesebeli banyáknak az orruk tövénél. :(

2005. szeptember 10. 13:59

Én elefánt belsejében sétáltam felfelé. valahogy mégis olyan forróság volt

2005. szeptember 9. 14:50

Azt álmodtam, hogy keletkezik egy seb a kezemen és abból burjándzva nőni kezd egy tyúkszem bokor. Hányingeres!!!
Ha előfordulna ilyen otthon még mindig van majdnem egy egész csomag ecsetelőm rá.

2005. augusztus 30. 15:22

túl sokat foglalkozom magammal.
vagy túl keveset.

2005. augusztus 30. 15:18

(tudom, hogy senkit nem érdekel)
tök jó, hogy tudatosan foglalkozom a rémségeimmel, és már igazán nem annyira szívszorító fogat mosni, mert már nem rettegek, hogy VALAMI megfogja a lábam a kád alól, meg ilyenek, és most nagyon örülök :))) mert úgy érzem, sikerült legyőznöm magamban valamit.

ha-ha. (gúnyos)
csak éppen azóta ÉJSZAKA jönnek a flessek. neszeneked.
egyik borzasztóbb, mint a másik. meg mernék esküdni, hogy ébren voltam már, amikor kettőt is láttam, egyik a szobában, a másik az ajtó mögött.

a ffffene...

amúgy biztos vagyok benne, hogy ezek a rémálmok belülről táplálkoznak.
úgy értem valami olyasminek képzelem, mint pl. anakin jeges-tüzes sárkánya (mond vmit?)

de akkor sem értem, hogy mi az értelme?!

2005. augusztus 23. 21:52

209. -hez: ha nem vagyok túlzottan indiszkrét, és van kedved megosztani az infót a fórummal is, megkérdezhetem, hogy milyen gyógyszert szedsz? ha nem szeretnéd, vagy kínos, nem szóltam semmit.

Ugyanis, vannak olyan bogyók, amelyek az első fázisban erősítik a meglevő problémákat.

Szia:

wasabi

2005. augusztus 22. 13:09

"A para mint veszélyszimulátor típusú szerszám/segédeszköz alapvetően hasznos - ha tudod kezelni.
Persze, legyél tudatos: építs be egy megfigyelőrendszert és mondjuk elsö körben vedd észre a 2x2-őt, hogy mikor/mivel:
- paráztatod magad
- paráztatsz másokat
- paráztatnak mások téged
- paráztatják mások magukat/egymást

Második körben meg e zeke t l ehet an alíz állni."

Nna. Megfigyeltem ezeket, és úgy vettem észre, hogy
- akkor paráztatom magam, amikor "unatkozom". Tehát a tudatom nincs ott az adott cselekvésben, nem köt le az adott pillanat. Próbálom úgy élni az életem, hogy a pillanatban éljek, ne a múltban, jövőben. Az utóbbi időben azonban csúfos kudarcot vallottam ebben a technikámban (magánéleti válság). És pontosan ezekben az időkben éledtek fel a "szörnyeim".
- Nem tudom, mikor paráztatok másokat, ugyanis szerintem nem paráztatok másokat, mert megijedek...
- Mindenképpen úgy érzem, hogy szemétkedni akarnak velem, azért ijesztgetnek.
- Észrevettem, hogy akiknek gondjuk van az önbecsüléssel és kevés az önbizalmuk előszeretettel riogatják magukat.
Rémálomszerű önparáztatással kapcsolatban magamon kívül nem találtam mást.
A horrorfilm-készítők viszont fogalmam sincs, a pénzen kívül milyen egyéb előnyökre tesznek szert egy-egy alkotás után. Egyesek imádnak rettegni (filmek, játékok, extrém sportok) oké, mások meg egyszerűen befosnak az egésztől és nem nézik, csinálják.

Nem tudom, hogy van-e olyan határ, mint pl. a fájdalomküszöb, mert jó lenne, akkor lehetne vele dolgozni.
A fóbiákat pl. csodásan lehet kezelni, sőt, végül nyoma sem marad.
Azt kéne valahogy felismerni, hogy egyesek túlzott érzékenységét...

igen! Félelemküszöb! Eszembe jutott.

... szóval megtudni, hogyan lehet esetleg ezt kitolni.
Meg hogy egyáltalán hogy lehet kezelni a parát.
Egyáltalán nem látom értelmét (hasznosságát) annak, ha valaki lámpalázas, vagy éppen fél a sötétben "felnőtt" létére.

2005. augusztus 20. 22:58

a leggutobbi amibol ijedten ebredtem fel az az volt, hogy meghalt az exbaratnom, es bar nem en oltem meg , valamiert (erre a reszre nem emlekszem pontossan) olyanok voltak a korulmenyek ,hogy csak egy nagyon kevesse hiheto, es nagyon nyakatekert magyarazkodassal tudtam volna ezt tisztazni.
szoval az optimalis megoldasnak az adodott, hogy szereztem egy koporsot meg egy asot, es egy furgonnal egy elhagyot videkre mentem,aztan ovatossan korbe-korbe nezegetve asni kezdtem.
teljesen szinpadias volt a helyszin, kiszarad fak , sapadfenyu telihold , meg minden, de abszolut valosagosnak eltem at minden reszleteben.
eleg nagy volt a feszultseg , es eleg sokaig tarott megfelelo mertu godrot asni, szoval nagy volt a megkonnyebbulesem amikor szepen az utolso faag darabokat is a helyere igazgattam a hant tetejen, es megalapitottam , hogy nem latszik gyanusnak a helyszin.
amikor vegul odalepkedtem a furgonhoz, hogy elpakoljam a szerszamokat, es kinyitottam a hatso ajtajat, akkor lattam, hogy szep nyugodtan-csendben ott fekszik a platon a koporso amit az elobb temettem el.
ebben a pillanatban, kilokodes szeruen ebredtem fel, es reggelig mar nem is igen tudtam/mertem visszaaludni.

2005. augusztus 20. 21:57

én immádom a rémálmokat :(talán ezért is álmodok olyan ritkán rosszakat :(
mert a belegondoltok egy rémálomból való ébredés
rádöbbenti az embert hogy lehetne százszor is szarabb
a nyomorult élete.
Tehát ha így fogod fel a dolgokat akkor még élvezed is.
Meg egyébként is olyan mint egy jó horror amiben te vagy az egyik szereplő. :)

2005. augusztus 20. 16:52

Hát ez elég komoly. Én nem emlékszem egy rémálmomra sem érdekes, viszont annál több olyan álmom volt és van is amiben tudatom alat vagyok.Mármint meg tudok fordulni és körülnézni. De gyakraban csak sodrodom az álmomban.

215. stratofortress

2005. augusztus 20. 16:30

Még valami eszembe jutott, bár nem rémálom, csak elképzelhetetlenül idegen, semmi látott vagy hallott dologgal nem passzol és teljesen még én sem hiszem el pedig én álmodom.

Mindig úgy kezdődik, hogy álmomban a Félelem és reszketés Las Vegasban filmben látott utcán Gonzo mellett ülök elől a piros uszályautóban és a karosszérián visszatükröződő neonreklámok kápráztató látványát csodálom, aztán balról Gonzo benyújt egy hasiskockát (életemben egyszer láttam hasiskockát, még sohasem éltem vele, sőt vodkánál ütősebb dolgot még nem próbáltam). Az álomban egyre feldobottabb vagyok, szinte rezeg a belem a felfokozott várakozástól. Arcomat széthúzza a vigyorgás, a füleim is lobognak a boldogságtól. Aztán valami szerkezet segítségével begyújtják Gonzóék a kockát és a masszív ködfehér füstöt elkezdem belélegezni (hogy hogyan nem tudom), ó és az íze mint a cukrozott méz, a tüdőm legtávolabbi bugyrait is betölti és hihetetlen életerőt érzek. Mikor már a lábujjamtól a fejem búbjáig érzem a lüktetést, akkor köszönetet mondok a álombéli hasisért és filmszakadás....
... de a következő pillanatban egy "pixelvilágban vagyok" ahol minden nyüzsgő feketefehér pontokból épül fel (mint adásszünet alatt a TV-n a rohangáló szemcsék). Egy úton haladok, pixelúton, mi teljesen sima, és egy gigantikus kapuhoz elé érek ami szintén nyüzsgő szemcsékből épül fel. És akkor jön a kapu őrzője, egy humanoid akinek háromszög alakú feje van és lándzsát tart a kezében. A látvány nagyon érdekes, mert minden de minden pixelekből áll és eléggé nehéz megkülönböztetni a dolgokat. Aztán kommunikálunk, szavak nélkül, telepátiával. Én semmit sem tudok ebből kihámozni, csak azt, hogy az őr mindent tud rólam (még amit nem tudok magamról, azt is). Aztán megcsóválja pixelekből kirakott háromszögfejét és lándzsájának egyetlen suhintásával a fejem tetejétől kettévág engem. Ilyenkor mindig vége az álomnak és nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szomorúan ébredek fel és napokig nagyon-nagyon-nagyon szomorú vagyok, csak ülök a konyhában és bámulok ki az ablakon és sóhajtozok.
Még soha nem tudtam átmenni a kapun, még valami hiányzik belőlem, még nem vagyok méltó rá, vagy nem tudom, áhhh, olyan szomorú vagyok most is hogy rágondolok, áhh nem jó ez így....

214. stratofortress

2005. augusztus 20. 16:06

Egy haverom elaludt este, reggel pedig felkelt a szobájában, kitakarózott, ivott egy pohár vizet a polcról vette le, aztán ült egy picit az ágyában...

... aztán feléredt!! És rájött, hogy álmodta azt hogy felébredt, egy picit furcsállotta a dolgot és kinézett a szobája ablakán és arra gondolt, hogy még van fél órája és mennie kell dolgozni ezért felkelt az ágyból és...

... és újra felébredt az ágyában, és elkezdett nagyon-nagyon rettegni, valami hihetetlen nyomást érzett a fejében, majd szétpattant az agya, az iszonyat kúszott fel a torkán, nem tudta, hogy most még mindig álmodik-e vagy már nem...

... aztán felkelt felöltözött (volt még fél órája) bement dolgozni, de nem ugyanaz az ember volt mint előtte, egyfolytában azt várta, hogy mikor fog megint felébredni, ehh sokkoló nemde? Több hét telt el azóta és néha még visszatér neki az érzés, hogy mindjárt felébred megint, ott reggel az ágyában és az elmúlt hetek történései egy különösen élénk álomban történtek meg...

Huh, nem lennék a helyében, bár én egy másik oldalát tapasztaltam meg ennek az izének:

Különösen nyugis időszakaimban rendszeresen emléxem az álmaimra, sőt az is tudatosul néha bennem, hogy éppen álmodok és ilyenkor aktívan részt veszek az álmomban. Fél éve történt, hogy egy eléggé nyomasztó álomba csöppentem bele, egy szobában voltam és hirtelen beugrott az idea, hogy most biztosan álmodok és ekkor belecsöppentem a tudatosságommal az álmomba. A szobában pókhálók voltak, és egy őrülten világító szemű vörös hajú ember rohant felém üvöltve, de én elküldtem üvöltve a k. anyjába és elment. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy átéltem, ahogy a felébredés húzóereje spirális örvényként "kiszippant" az álmomból hangos fülcsengéssel és "sistergő pezsgéshanggal" kísérve. Hopp már ébren feküdtem az ágyamban, és volt rá öt percem, hogy átgondoljam a számomra érdekes részt. Levontam a tanulságot: ha eléggé éber vagyok álmodás közben, akkor figyelemmel tudom kísérni azt is, ahogyan végetér az álomjelenet, a képi világ elfoszlik, és sistergő hanghatással kísérve kiugrok az álomból (egy másik álomba) vagy a hétköznapi kis világunkba.

És ekkor, ott a szobámban, miközben már ébren voltam elkezdett pezsegni a levegő, a fülem brutál módon csengett és éreztem, hogy a "való világból" próbál kihúzni ugyanaz a tekeredő erő ami az álomjelenetek végén szokott jönni, valahova máshova, de hogy hova?? Vinnyogtam félelmemben és magamra húztam a takarót és próbáltam megtartani magamat a mi kis lakájos világunkban és nagy nehezen sikerült, de megsúgom, nem sok hiányzott hozzá, hogy életem, mint egy igen hosszú múló álom tovasuhanjon és én valahová máshová kerüljek.

Néha furcsa hangulatban, az utcát járom egymagamban
Lámpavasnak támaszkodva az embereket nézem sorra
Láttam egy sámánt nyál folyt a száján hétköznapi szakmája csillagász

(idézet Burzsoá Nyugdíjasok)

2005. augusztus 19. 19:34

hát ez pont aktuális tegnap öszevissza
azthiszem 3 - 4 dologrol álmodtam (most már nem emlékszem)
de reggel még emlékesztem. lehet reggel kellet volna irnom!!??
és független volt mind csak annyi volt az öszefüggés hogy én álmodtam meg hogy én magam is benne voltam.tehát mégsem volt annyira független egymástól.

wáá hibátlan szöveget irtam.

písz

2005. augusztus 18. 23:41

valami tudós féle mondta hogy az
ember egy éjszaka alatt 5-6 különféle
dolgogról álmodig csak nem emléxik
mindegyikre amikor felébred.
Csak asznem értem hogy az
emberi agy miszerint vállogatja meg hogy
melyikre emléxünk és melyikre nem.

209. Biga Cubensis

2005. augusztus 16. 18:12

Mióta van ez a gond a fejemben, illetve szedem a gyógyszer, naponta vannak rémálmaim. Először kifingattak, de már kezdek hozzászokni és egész érdekeseknek találom őket.

Tegnapelőtt állítólag csak a szemgolyómat akartam kitépni, de ezt jótékonyan elfelejtettem, tegnap viszont ún. "killer vírusok" támadtak a gépből, melyek nanotechnológiával egy fúrófejet hoztak létre és ki akarták belőlem szívni a belső szerveket. A vírus hatékonyságát az álomban egy mpeg videón láttam, ahol a vírus egy kutyát tett 2 dimenzióssá.

2005. augusztus 16. 16:48

Sziasztok,

ismét itt. A változatosság kedvéért, ha éppen nincsenek rémálmaim, akkor nem tudok aludni.

Üdv.: wasabi

2005. július 29. 01:05

halál már nekem is volt,pl egy nagy robbanás(de nem atombomba) majd nekicsapodok egy falnak:D

hm.es nektek volt már olyan hogy egy elviselhetetlenul rossz erzes fog el alom kozben,de nem fajdalmas,csak kellemetlen.Nekem pl neha neha visszatér a "bepörgés" nevu almom,amiben kicsit felemelkedek a foldtol,es a plafont nezve elkezdek szedulni,majd kicsit porogni,majd a szedules olyan fokozatra valt hogy ezredmasodpercenként mas szogben latom a plafont,kozben fizikailag erzem a nagyon eros szedulest,mintha egy antigravitacios 360fokban forgo szekben ulnek ( urhajoskikepzes jellegu)

2005. július 29. 00:05

Hát én például 11kor feküdtem le mert dolgoztam hajnali 6ig :)

2005. július 28. 15:06

Én pl. fél 11-re értem be munkahelyemre, de nem az volt az első dolgom, hogy ide írjak :)

2005. július 28. 14:09

mi ez, ha nem egy rémálom?! ;)

2005. július 28. 13:01

Nem téma,de:TI 11kor éledtek,vagy keltek fel?Vagy mit csináltok,miközben én itt melózok?Csak de. tudok irni,és látom hogy igazán csak éjszaka kezdődik az élet.

2005. július 28. 12:54

ja-ja.
nemigen hallottam olyat, hogy valaki meghalt álmában és aztán ne élt volna tovább. mármint álmában. (meg reggel is)

egyszer átment rajtam egy piros autó.
de úgy, mint vasgolyó a levegőn.

2005. július 28. 12:49

úgy tudom, ha álmodban repülsz (magadtól), akkor az valamiféle VALÓS, LELKI szabadság szimbóluma.
vagy pszichés. vagy milyen. izé

érted.

2005. július 28. 12:49

Ja, tényleg :) Régebben visszatérő álmom volt, hogy halálra ítélnek és kivégeznek. És mindig túléltem a kivégzést, vagy legalábbis nem ért véget a sztori a halálommal. Ezek az álmok akkor múltak el teljesen, amikor elkezdtem trippelgetni.

2005. július 28. 11:56

Baromi nagy forgószelek.Amikor meg nem akkor összevissza repülök,csak úgy magamban,mindenféle gép nélkül.De ezek csak ritkán rémek,leggyakrabban mindkettőt tudom irányítani.Néha viszont csúnyán szétszabdal valaki,úgy hogy érzem is,meg a vért is látom.A végén viszont midíg nyerek.Eddig csak egyx haltam meg.

2005. július 28. 11:06

Jókor szemeteled, mert én meg nemrég repültem, mégpedig közvetlenül lsd trip után, amikor még mindent NAGYON érzékel az ember. Kurva jó volt :) Kérdésedre válaszolva: én sose vettem komolyan a filmeket, még kiskoromban sem, úgyhogy szinte biztos, hogy nem ezért van. Bár emlékeim szerint a gombafelhős álmaim akkor kezdődtek, amikor elolvastam az Elme gyilkosai c. összeesküvés-elméletes könyvet, amiben a CIA atombombát robbant Denverben, csak hogy rákenhesse valakire, akit nagyon el akar kapni :) A repülős álmaim meg nem tudom mitől lehetnek, már ovis koromban is voltak ilyenek. Amúgy amikor ültem a gépen, és a kifutópályán megvártuk a leszálló gépeket, egyfolytában azt néztem, hogy na most melyik fog leesni. De szerencsére egyik sem :)

2005. július 28. 04:17

Hali!

Én akkor most megfejtem a gombafelhős álmotokat :) Régen mikor kicsik voltatok megnéztétek a terminátort és ez azóta kísért titeket ;) Az hogy meg egyre közeledik a repülőgép és a végén már belassulva látod meg szerintem az álmok modernizálódá ... gyakorlatilag egyre több filmben látni bullettimeot gondolom ez valamelyest az álaminkat is befolyásolja. Azt egyébként hagy kérdezzem meg most félretéve a tréfát hogy hogy álltok a terminátorral vagy a hasonló apokaliptikus szösszenetekkel. Hogy ontopic is legyek nekem mikor kicsi voltam és sokáig fennmaradhattam mert nagyülőknél voltam, egy olyan film okozott igen komoly rémálmokat hogy csak na ... a poén az az hogy ez nem horror film volt, hanem az Airplane. Azóta nem láttam de egy két jelenetre azóta is emléxem meg arra hogy én ezt mennyire traumaként éltem meg. Mondjuk azért lehet hogy nem kockáztatnék meg egy hosszabb repülőutat mondjuk valamilyen tudatmódosítóval. Amindenit úgy tűnik ma nagyon ilyenem van összeszemetelem az összes topikot ... elnézést mindenkitől.

Üdv
Dead

2005. július 21. 22:31

Uhh, hát ez para :)

2005. július 21. 18:23

ugy látszik ezek igen gyakoriak,tegnap én is salvia,majd LSD tripet álmodtam végig:)

acid rain: nekem szinte ugyanezek az álmaim vannak,a lebukásos kivételével.

gombafelhős: felkelek,kinézek az ablakomon,nagy robbanas,gomba,rohanok le szulokhoz szolni,majd felebredek

repülős: mindig másképp,de előttem zuhan le,vagy folyóba,vagy eltünik egy hegy mögött,de nem mindig van robbanás

2005. július 20. 16:25

hát én a közelmúltban végigálmodtam egy komplett lsd trippet, annak ellenére hogy még soha nem próbáltam a bélyeget (de már egy jó ideje tervbe van véve). ez nem rémálom volt hanem inkább izgalmakkal teli felfedező túra..:) konkrétan megálmodtam a halukat, illetve a 'betépettség' érzést. nagyon mély hatást tett rám, utána egész nap önfeledten boldog voltam, ez talán köszönhető annak is, hogy azzal a 2 haverral voltam, akik szerepeltek az álomban mint triptársak d:)

2005. július 18. 19:54

LOL, ilyen álmaim nekem is szoktak lenni, hogy rengeteg ekit tolok, vagy hatalmas tablettákat.
Ja, a legkeményebb: barátnőm is azt szokta néha álmodni, hogy dealer vagyok :)

191. Dirt McGirt

2005. július 18. 17:58

Én hála istennek nem küzdök rémálmokkal, sőt általában nem is emlékszem mit álmodtam. Viszont van egy visszatérő álmom(hetente kb 2-szer jelentkezik): óriási, háztartási keksz méretű extasy tablettákat hoz az emberem. Általában 3-4 harapás kell hogy betermeljek egyet :)

2005. július 18. 17:05

Én egyre több álmomban bukok le droggal. Pedig elég ritkán mászkálok cuccal a zsebemben. Régebben meg állandóan azt álmodtam, hogy atomtámadás éri a várost, és látom a gombafelhőt. Ami meg gyerekkorom óta kísért, hogy az orrom előtt zuhan le egy repülőgép. Kisebb koromban még csak távolról láttam, de egyre közelebb jött, most már olyan álmom is volt, hogy közvetlenül előttem csapódott be, és így belassult az idő, láttam a repeszeket lassan szétrepülni, belefúródni a barátnőm testébe, meg ilyenek. Remélem nem válik valóra semmilyen formában, mert pénteken repülök :)

2005. július 18. 15:50

ELVÁGTAM A TORKOM EGY METSZŐOLLÓVAL

2005. június 19. 13:23

Elvéti nyargalás a jó utat; a bölcsességre lassú szók vezérelnek.

Euripidész

Pont ez az idézet volt fent, és pont ide illik (a 10 év, 30 perc témához)

2005. június 19. 13:20

Sziasztok!

Volt nekem nem olyan rég egy "rémálmom" (olyan álmom, ami nem esett jól, köznapi, laikus nyelven)
Az történt hogy rosszul aludtam és a testem felébredt az agyam nem (racionális magyarázat)
Először is azt éreztem, hogy ébren vagyok, de a testemet nem tudom irányítani. Póbáltam nyőgni, anyám bejött, hogy lekapcsolja az ordító zenét és próbál felébreszteni, de nem tud, felültett az ágyon, ő is tudta én is hogy drog tuladagolás és bad trip. aztán felébredtem (egy másik álomba) arra,hogy a cica bejön a szobámba és karmolgatja a fejem, és még mindig nem tudok megmozdulni.
mégegyszer felébredtem egy másik álomba és éreztem hogy elzsibbadt az agyam, elfeküdtem. Aztán felébredtem párszor és mindig valami szituba torkollott. Például találkoztam képt gombafejű törpével.

Tanulság: ne egyetek nehéz ételt lefekvés elött :)

Egyébként csak amiért ideírtam ezt a sztorit, merthát ez csak egy szokványos rémálom. Én nem próbáltam semmilyen psychedelikus drogot, fövet is utoljára tavaly összel szívtam. lassan 3/4 éve. Gombát még egyáltalán nem. Szóval csak azt akarom mondani, amit az elöttem szóló valaki is írta idézetként, hogy (bocs, nem idézem pontosan) meditációval 10 év alatt érte el azt, amit LSDvel 30 perc alatt.

Én úgy érzem elindultam ezen a meditációs úton, például már álmaim majdnem felére emlékszem is reggel (ezt a fenti álmot gyorsan leírtam, hogy másokkal megtudjam osztani, és rájöjjek ennek a jelentésére).

Nem merem ezt a hozzászólást visszaolvasni, mert elég csapongó ;)

Lehet az is segít a megvilágosodásban, hogy anyám a Wcbe tett egy könyvet Terebess Gábor - Folyik a híd, buddhista Zen/csan anekdotakincs. Először nevettem rajta, hogy mi ez az értelmetlenség, de aztán egyre többet tanulmányozom. Idézek nektek belőle majd valamelyik topicban, majd nézek eg yjót, ahol a legkevésbé lezek offtopic

2005. június 17. 10:49

meg a dolgohoz hozzátartozik - csak hogy a topichoz is köze legyen - hogy utána napoban nagyon kellemes volt aludni mert (talán tudat alatt) tudtam, hogy bármit álmodok, az nagysárgendekkel kellemesebb "utazás lesz" egy másik tudatállapotba (révén h az álmodás is az).. de mondhtanám, hogy azóta is az. a rémálmok pedig... nem igazán vannak. Talán az embernek azért vannak rémálmai, hogy az elme szembesüljön félelmeivel néha és felkészüljön az azokkal való esetleges tényleges találkozásra. egy bad trip hasonlóan eléri ezt a célt, csak másként. ott nem találkozol a félelemmel, hanem átéled. te magad vagy a félelem.. vagy valami ilyesmi jutott eszembe így hirtelen:] mindenesetre: mindhekkő hasznos.. szerintem

2005. június 17. 10:41

http:// http://www.daath.hu/showText.php?id=121

:P :]

2005. június 16. 14:10

danika: "Tépjetek lefekvés előtt és olyan kómásan alszotok, hogy semmire se emlékeztek. Az a baj, hogy arra se hogy aludtál-e vagy sem, szal k*rva fáradt vagy. :)"

hehe, ez erdekes amit irsz en evek ota ugy alszom, hogy lefekves elott meg elfustolom a kis fustolni valomat. sot a legjobb ejjel felkelni, olyankor oltari nagy a nyugalom es a fust az meg hozza is tesz. en ezt szinten csak ajanlani tudom mindenkinek. viszont az a hatulutoje a zoldnek, hogy az ember reggel ugy ebred, hogy nem tudja kicsoda, hol van es mit keres ott. azonban ez a "semmi erzete" hamar elmulik es az eletem masodpercek alatt visszater. de ugy hogy egy picit meg kell ra probalni emlekezni. de valoszinuleg ezekben a pillanatokban vesztem el emlekeimet az almaimrol.
csokival viszont egesz mas a helyzet. azzal aztan nem csak hogy mindennap emlekeztem az almaimra, de meg tudatosan is gyakran sikerult almodnom. es a csokinal meg az a legjobb, ha felkeles elott 2-3 oraval meg eldorrentek nehany slukkot. igy a reggeli ebredes NAGYON kellemes:)) probaljatok ki...

2005. június 16. 12:38

köszi gén, tudtam, h te voltál!! :))
az infót is.

2005. június 16. 12:28

hi!
kösz a véleményt, jók.

a szorongás... ja-ja. van szorongás.

a második lehetőséget is el tudom képzelni.

nem rendszeresen meditálok. de ez hogy jön ide? attól függ vmi? mármint ezzel kapcsolatban.

olyan dedós, hogy mosod a fogad, és várod, h na mikor fogja meg a bokád a kád alól kinyúlva... blöööhhh

2003 decemberében szívtam utoljára. addig volt 1-2 igen érdekes látvány, ami a szemem elé tárult. egyik alkalommal a spannak édes, sárga kis agyarai nőttek, és az egész koponyája hosszanti irányban megnyúlt... na, gondoltam, kész, most golyóztam be. de egyáltalán nem rémültem meg, így nem is kattantam be tőle. gondoltam, biztos kicsit túl mohón sodortam be a cigit... most meg jól elszálltam... hehe :)

aztán kb. fél éve sincs még, hogy kb. 2 éves szünet után újra összefutottam ezzel a gyerekkel, nagy vidáman beszélgettem vele fél órát, mikor is, egy pillanatra a feje helyén láttam azt az agyaros, torz, mongol szemű izét...

a pszichológusom szerint: á, semmi gond... tudjak róla, hogy vannak érzékenyebb műszerrel élő emberek...

nehezen tudom magam így elfogadni. mert azért ott libeg bennem a kósza gondolat, hogy őrült...

181. Én+te+ö=gén

2005. június 16. 12:22

műzli:
"emlékszem, egyszer gén (?) azt mondta az egyik topikban, h az ősember meg a kardfogún flesselt és hogy lejöhetnénk már a paráról. valami ilyesmi."

Jó a memóriád :)
A kardfogú-para az utóbbi évezredekben már tényleg nem aktuális.

"mondj már vmit, hogy kell a fejbe beverni, hogy nem parázni!
nem vagyok elég tudatos, mi?"

A para mint veszélyszimulátor típusú szerszám/segédeszköz alapvetően hasznos - ha tudod kezelni.
Persze, legyél tudatos: építs be egy megfigyelőrendszert és mondjuk elsö körben vedd észre a 2x2-őt, hogy mikor/mivel:
- paráztatod magad
- paráztatsz másokat
- paráztatnak mások téged
- paráztatják mások magukat/egymást

Második körben meg e zeke t l ehet an alíz állni.

2005. június 16. 11:02

178., müzli:

l. Racionális út: a nagyfokú szorongás kivetítése, azaz projekció. Vagy szkizotípiás reakció, amikoron is az egyén hallucinál, mágikusan gondolkodik, és elhaltak szellemeit vagy bármi egyetebet érez vagy észlel maga mögött/körül.

II. Nem hagyományos, és nem racionális megoldás: valaki látogat téged. Talán segíteni akar vagy tőled kér segítséget. Meditálni szoktál-e?
Müller Péter azt mondja a Ji-Kingben, hogy odaátról segítenek és támogatnak bennünket, csak elég érzékenyek antennákkal kell bírnunk a "vevéshez". Ki tudja, mi az igazság?... :)

2005. június 16. 10:55

Alphagirl (ha jól értelmeztem a hozzászólást és nekem írtál):

Megbízom a dokinőben. Éppen eléggé halálra szívattuk egymást és éppen eléggé sokáig - ő is konok, meg én is, és elég sokáig nagyarczra vette a figurát -, úgyhogy most majd meglátjuk, hogy mire megyünk...:)

Egyébként tényleg irtó pocsék az egész. DE mit tegyek? Ha nem vállalom és elmenekülök a megoldatlan problémák elől, az rövid távon az életebe kerül. Nem mintha sokra becsülném, de a fizikai szenvedéstől nagyon félek. És csak itt, a földön van cselekési lehetőséged - az okosok szerint. Legalább adok magamnak egy esélyt. :)

2005. június 15. 19:04

te, figyelj, az mitől van, hogy ülök, egyedül vagyok és ÉRZEM (vagy akarom érezni), hogy valami van mögöttem. lehetőség szerint olyan félelmetes,hogy csak na.
olyan, hogy ha igazi lenne, besz@rn��k.

egyszer arra gondoltam, hogy na, most azt gondolom, ha már itt van, akkor úgy folytatódna, hogy nem besz@rok, meg jön a horror, hanem letérdepel elém, az ölembe hajtja hatalmas fejét és megsimogatom: te szegény, add a kezed, már itt vagyok...

érted?! mintha GYÖNYÖRŰ és GYENGE lenne.

de ezt csak egyszer gondoltam, és bizarr volt, meg minden. tök szentimenti.

emlékszem, egyszer gén (?) azt mondta az egyik topikban, h az ősember meg a kardfogún flesselt és hogy lejöhetnénk már a paráról. valami ilyesmi.

mondj már vmit, hogy kell a fejbe beverni, hogy nem parázni!
nem vagyok elég tudatos, mi?

vagy mi?

m.

2005. június 13. 16:19

Tépjetek lefekvés előtt és olyan kómásan alszotok, hogy semmire se emlékeztek. Az a baj, hogy arra se hogy aludtál-e vagy sem, szal k*rva fáradt vagy. :)

2005. június 11. 22:26

Kublakan, köszönöm a tippet.
A rémálmok állítólag most "normálisak". Időnként irtó rosszul vagyok, de ez a játszma része: mélyanalízis. Most már elbírom. (?) :) Időnként olyan pocsékul vagyok, hogy legszívesebben kiugranék a bőrömből és elszaladnék, hogy köszi, elég volt, most már valaki más folytassa...:(

Bocs a nyavalyért, majd lesz jobb is..szóval, köszi a támogatást, jól esett.:)

174. Kublaj kán

2005. június 11. 18:58

Vasabi! Próbáld meg alfában felkutatni, és megoldani a gondokat, amik miatt a a rémálmaid vannak, mert azok nem jönnek csak úgy maguktól. Aztán ha már ott tartasz, hogy csak megszokásból vannak, akkor azt el tudod múlasztani meditációval.

170. Én+te+ö=gén

2005. június 5. 03:54

Küldjetek rám rém álmokat, a dzsetläg szétszedte a cirka diámat és inszomjas vaok

2005. május 31. 21:28

Nekem most válnak valóra a rémálmaim. Úgyhogy most csak ülök, és hallgatom Loe Reed Perfect Day-ét, és úgy érzem, túlságosan is jól illik a hangulatomhoz... vagy az állapotomhoz?

2005. május 30. 15:32

Bence: igazad adok neked, a paranoia gyökere bennünk van. (Persze, elég öszetett jelenség ahhoz, hogy a fórumon tárgyaljuk.)
A projekció - azaz a kivetítés - az a lelki mechanizmus, ami szorosan kapcsolódik a paranoiához.

Meditáció: tetszik. Magam is végzem, de csak komolyzenére tudok rendesen ellazulni - a fene se érti. :) Kiválogattam egyes zeneszámokat és tényleg mindig bejön, hogy egészen jól passzolnak az aktuális lelki kínokhoz és segítenek a feldolgozásban.

A rémálmaim sajna megmaradtak, most éppen más formában jelennek meg, gondolom, más foglalkoztat belül.

2005. május 25. 12:50

Az álmokkal 'sok' könyv foglalkozik. A megérthetetlen szavakat használó könnyű olvasmányokig, melyekben az olvasó könnyed megoldásra talál saját problémáira. A kérdés csupán az, hogy ez a kérdés valóban probléma, vagy csak mi értelmezzük annak? Az ősidőktől fogva foglalkoztatja az embert az a kérdés, hogy mit jelentenek az álmok. Fáradhatatlan kiváncsisággal kutatja a megoldást ezen égető kérdésre... Mindenki hisz abba, hogy az álmok nem véletlenül, nem oknélkül jelennek meg számunkra...De mi van, ha tényleg teljesen értelmetlen? Sokak szerint csak a szem fáradt neuronjainak kisülése, míg mások szerint isteni jel... Nem tudom egymagam megmagyarázni miért vannak, vagy mi a jelentőségük álmainknak. Hogy a rémálmokról bővebben szó essen csak annyit fűznék hozzá: a természetes félelem minden ember elméjében megjelenik, kinek így kinek úgy....

2005. május 25. 10:54

Wasabi:
"Drága Bence; amit leírsz, az prototípusa a paranoiás kivetítésnek - szövegedből ítélve, anno igencsak rettegtél az apafigurától." Ezt jól látod, tényleg így volt, de már régótan nem gondoltam erre.

Viszont ha már paranoiánál tartunk, annak az alapja szerintem a saját magunktól való félelem. Régen konkrétan olyan elgondolásaim voltak, hogy bizonyos feladatokat el kell végeznem, amik teljesen háttérbeszorítják az "én saját életemet", és gyengeség lenne azzal foglalkozni, hogy én boldog legyek. Emiatt voszont az a részem, amelyik boldog akar lenni, és nem a feladatokkal foglalkozni, majd hirtelen előugrik az elnyomottságból a halálomkor, és jól belémharap, hogy mért nem foglalkoztam vele. Ezért kialakult az, hogy szabályosan féltem magamtól, mint egy irányíthatatlan, és bosszúálló erőtől ami majd nem átall saját magam ellen fordulni, tehát egyszerre gonosz (hiszen tudatosan ártani akar) és őrült (hiszen irracionális amit csinál) (ő (az)) - tehát még foglalkozni sem lehet vele. Szerencsére ezt felismertem, és mostanában a türelmet gyakorlom, már sokkal jobb, és a harag is kevésbé intenzív, meg ritkább is, mert nem pögök bele. Az is vicces, hogy a feladatokban, amiket megszabtam magamnak meditációk végzése, stb. a hozzáállásom ugyan olyan volt, mint a fórumon oly sokszor bírált egyszeri ember, aki meg akarja szerezni a családi házat, autót, és a jólfizetett munkát, családot, hogy a feladatai, amit az életben "meg kell csinálni", el legyenek végezve. Szerencsére az, hogy csináltam mégis a meditációkat, és ezek valóban hasznosak, ráébresztenek arra is hogy hogyan ne csináljam.

Alphagirl: Domo arigato
"Csak onnantól nem valóságos bármi, amikortól mások erre figyelmeztetnek." De a tapasztalatom mindíg valóságos lesz, a magyarázatom pedig soha, a figyelmeztetés csak a hibás magyarázatomhoz való ragaszkodásomat tárja fel, nem a valóságot.

2005. május 24. 22:05

Drága Bence; amit leírsz, az prototípusa a paranoiás kivetítésnek - szövegedből ítélve, anno igencsak rettegtél az apafigurától.

A képzeleted lehet szélesvásznú, de figyelj arra - a saját érdekedben -, hogy mi a valóság és mi a képzelet, és soha ne keverd össze. Ebből csak a művészi adottsággal bíró, rendkívül tehetséges (értsd: általában nem az, aki annak képzeli magát) emberke szokott ép ésszel kijönni, de még ők sem mindig.

2005. május 24. 09:14

Nem is az hogy durvábban kisérleteznek, de nekem egészen gyerekkorom óta rengeteg ilyen rémálmom volt, hogy valamilyen lényeket figyelek(ufótól varázslón át sárkányokig bármi), akik elvileg hatalmi pozícióban vannak hozzám képest, és ha jelét mutatom annak, hogy ezt felismerem, akkor jön(ne) a megtorlás, kb. mint a mátrixban. Amíg egy tartályban lebegek, és nem csinálok semmit, hiába veszem észre, hogy a fejemből vezetékek lógnak (nem a saját idegeim), akkor nincs semmi, de ha elkezdeném letépkedmi magamról ezeket, már jönnének is hogy izé - mittomén akkor mindíg felébredtem.

Egyébként tényleg öblítési fázisban vagyok:)

Ha egy párhuzamos univerzoomból irányítanék, akkor az ez az univerzum lenne. (amikor felismerem, hogy nem az organikus joystikkom irányít kacagok is)

2005. május 23. 19:11

Az ufós álom és a rádióhullámok meg a többi zagyvaság rémálomnak még elmegy. Addig örülj, amíg csak álmodod és nem GONDOLOD ezeket. Addig ugyanis biztosan ideát vagy, a normálisak és józan eszűek között. Mármint pszichiátriai fogalomra utalok a "normalitás"-sal.

2005. május 23. 19:08

Hát igen...elég furcsa. "Porból vagy és porrá lészel.." Egy láda csont vagy egy marék hamu...mindenkinek tetszése és óhaja szerint. :)

2005. május 23. 14:01

Re danika:
Végül is a különbség csak annyi, hogy tudod hogyan jutottál el oda, és ott is tudsz maradni, vagy volt valami érdekes élményed papírtól, amit nem is értesz, szavakba önteni lehetetlen, de azért majd a legközelebbi trip biztos érdekes lesz. A tudatalatti kirablását én is csak most kezdtem megérteni vélni, és saját tapasztalatom szerint is megfigyelhető valami, amit akár így is lehet mondani.

Az, hogy milyen tripped van, mit tapasztalsz a pszichedelikumokkal alapvetően befolyásolja az előéleted is, tehát, hogy miken szoktál gondolkozni. Szóval a set nem csak az előző pár nap-hét alapján kialakult lelkiállapotot jelenti, hanem az egész addigi életed filozófiai és vallási vonatkozásait is, ráadásul az egyéni gondolkodásra való hajlandóság (nem elolvasod egy könyvben, hanem te magad találod ki) sokat dob. Persze ezt gondolom te is tudod, de azt már nem biztos, hogy egyrészt azokra a kérdésekre amiken gondolkozol mindenképp választ tudsz találni LSD nélkül is, és hogy az ilyen drasztikus megoldások miatt megtapasztalt igazságokat a legritkább esetben tudod megtartani, pont mivel a hozzávezető út rendkívül rövid, nincs miben megkapaszkodni. A másik kellemetlenség, hogy a jó benyomásokat, amiket trip alatt megtapasztalunk mi magunk halmozzuk fel, ezek ott lennének, amikor a magunk erejéből eljutunk ODA-bárhol is legyen az ÍZÉ, és ara vannak, hogy az úton szórakoztassanak minek. De ha egy trippen kisütjük, álandóan csak halmozhatunk, utána meg nem marad semmi. Ráadásul az a képzet is felmerülhet, hogy az anyagok visznek valahová, pedig csak energiát adnak, amivel azt kezdesz, amilyen bölcs vagy. Szerintem az LSD faqba bele lehetne írni, hogy nem csak az trippet megelőző pár napban nézzünk természetfilmeket, meg szép tájakat, hanem hogy olvassunk a világ működéséről, gondolkozzunk az életről, és a leszűrt igazságokról tapasztalati úton győződjünk meg. De ennek az időtratama nem pár nap hanem legjobb esetben is pár év.

Leegyszerűsítve ha buta vagy, hiába dobsz papírt, csak egy furcsa, vagy félelmetes élményed lesz. Ha van benned kiváncsiság, és bölcsesség, felismeréseid lehetnek az világ terménszetével kapcsolatban, de az igazi felismerés amit egy ilyen adhat, hogy
1 a világ és magad megismeréssel érdemes foglalkozni
2 ehhez semmi szükség anyagra.
Szerintem a tudatalatti kirablását úgy érthetjük, hogy mindíg a trip lesz az érdekes, gazdag, színes, és az lesz az igazság szócsöve - hiszen már egyszer megmondta.

Egyébként a tudatalatti kirablását Láma Olé Nydahl mondta.

Ez a gakori használat miatt kiüresedés oka - nincs mit leszüretelni.

Pont tegnap volt rémálmom, más megint ufós, hogy bizonyos tudatállapotban (mint a rádió hangolása) lehet érzékelni az idegen lényeket, de azon belül is, ha elkezdek parázni, akkor ők is megéreznek, és a rajatam való kisérletezésben drasztikusabb módszereket fognak alkalmazni, mert megláttam őket. Az attól való félelem, hogy észrevesznek felébresztett, aztán arra gondoltam, hogy minek félek én az ufóktól - mert idegenek, és bármit megtesznek velem, mert nem veszik tekintetbe, hogy én egy ember vagyok, és kedvükre akármiznek? Dehát az emberek is ugyanilyeneket csinálhatnak és csinálnak is egymással és az állatokkal.
Úgyhogy nem lesz több ufós rémálmom, legfeljebb álmom :(

2005. május 21. 16:15

Köszönöm a tanácsokat, nagyon kedves tőled. :)

A magam sorsa a saját kezemben van, a döntés szintén. Tudom, hogy mire vállalkoztam, és tisztában vagyok azzal is, hogy honnan kapartam ki magam, mekkora hendikepből; valamint azzal is, hogy legyek bármilyen kvalitásokkal és erővel bíró ember, soha nem ment volna egyedül. A tudatosság csak egy dolog, alázat is szükségeltetik: be kell látnunk, hogy nem bírhatunk egyedül mindent. Néha el kell fogadni a segítő kezet.

Ha szeretsz olvasni, akkor ajánlok egy nagyon szép könyvet: Hemingway: Az öreg halász és a tenger. :)

2005. május 20. 15:00

Erről jut eszembe az a tag a Gyémánt buddhista utas vagy mi, aki régebben nagy LSD user volt. Mondta meditációval 10 év alatt érte el, amit LSDvel 30 perc alatt. Aztán konklúzióként azt mondta, hogy azért gáz LSDzni mert "kirabolod a tudatalattidat". Akkor a hipnózis az micsoda kérdem én?

2005. május 20. 14:55

Ja, azt elfelejtettem leírni: nem csak az számít, hogy felhozzuk, azt fel is kell dolgozni a személyiségemnek és mindent oda kell tenni, ahova való.

Reméljük, idővel legalábbis a rémálmok számszakilag csökkennek.:)

2005. május 20. 14:51

Nem egészen. A mélyanalízis hatásai iszonyúak, legalábbis amit eddig tapasztaltam - de hosszú távon nagyon kifizetődő, ha ép ésszel és személyiséggel kibírod.:)

Valóban igaz (Freud és Jung után szabadon), hogy az álmok a tudatalanból jönnek, de kicsit sűrített és eltolt formában. Az, amit belőlem kiszedtünk eddig, azok nem sűrítettek: hanem eléggé képszerűen - mint egy villanófényszerűen - előhozzák a múltbeli szemeteket, azzal indulati töltettel és mocsokkal, amit akkor is ott eltemettem magamban.

Eddig legalábbis ez történt. Most hívott be a szaki rapportra, megnézte, hogy mit bírok és hol tartok. Alakul a helyzet! bíztató, de attól még iszonyúan félek, hogy mit hozunk fel...de azt is tudom, hogy meg kell lennie, mert másként soha nem élhetek alkotó, értelmes és élhető életet. :)

2005. május 19. 10:10

Az. Sajna, az, még akkor is, ha megtörtént eset lenne - amire jelenleg nem emlékszem; ha igaz volt is, nagyon korai élmény.
Majd ha befejeződött a mélyanalízis - eléggé félek tőle, már eddig sem volt mesemaraton, amit felhozott - beszámolok. Ok? :)

2005. május 16. 23:13

Wasabi nemto nekem ilyen álmaim nem szoktak lenni...Biztos, hogy csak álom?

2005. április 23. 23:35

Rémálom: a lépcső, aminek nincs korlátja és nem vezet sehova, alatta-körölötte sötét, a Semmi. Láttam azóta egy ..ista képet, ami pontosan ezt a torz lépcsőt ábrázolta, valami optikai csalódás és lehetetelenség a lényeg. Bizarr.

A síró egy éves kisgyerek, aki csupa könny és pisi, magányosan és elhagyatva egy kőpadlóra borulva - amikor odamegyek, hogy segítsek neki, és felemelem a fejét, kiderül, hogy az én vagyok, az én egyéves kori énem. Szörnyű ...de hát ezért rémálom, igaz?

2005. április 15. 11:12

Ez inkább a körbenjárni topic, válasz oda:)

2005. április 13. 20:36

Igazad van, de az akkor sem normális, hogy beszélnek hozzád és nem hallod csak azon agyalsz miért agyalsz hülyeségeken, nekem ez volt! szerintem megrekedt a gondolkodásom egy másik gondolathúrba vagy nem tom...de kábé most úgy érzem magam akit kiengedtek a börtönből iszonyú nyugis vagyok és még annak is örülök, hogy a hugom hülyeségeket beszél nekem! Szóval nekem nem a jövőn volt a probléma, nekem pont az volt, hogy nem gondolok jövőre meg semmire sem csak arra, hogy mi a bajom? Csak a körülmények egyeztek meg diceshoo-val hogy mind2en arra paráztunk, hogy valami bajunk van és addig amíg nem jöttünk rá, hogy miért hisszük, hogy bajunk van addig nem hittük el, hogy nincs is semmi bajunk!

2005. április 13. 15:20

Re 103:
Nyilván én vagyok a hülye, de nem értem, hogy a lehetséges jövők boncolgatása mért olyan különleges probléma, pláne, hogy a cucc okozná? Azt elismerem, hogy ez egy probléma, de szerintem majd minden ember FOLYAMATOSAN a jövőről ábrándozik, vagy a múlton mereng, szóval de jó lenne - de kár. Nem értem, hogy ebben mi a különleges. Legalább rájöttél, hogy így van, és ha a cucctól vagy bármitől ezt felismerted, akkor inkább hálásnak kéne lenni. Nem hinném, hogy ha valaki még nem tolt semmit, akkor az nem találkozott volna ezzel a problémával, legfeljebb túl hülye hozzá hogy ebben lássa a szenvedése egyik okát, tehát hogy nem képes azt tapasztalni, ami van.

Azt meg nem mondd nekem, hogy amíg nem dobtál ekit folyamatosan a jelen pillanatban időztél, de utána sajnos már gondolkozol. Ráadásul ezt is az anyag okozza. Akkor tényleg kár volt az ex.

Remélem ezt nem támadásnak, vagy lehülyézésnek veszed, csak nem értem miről van szó.

139. Én+te+ö=gén

2005. április 13. 08:57

Ennek elözményei egy rövidke mondatban, kb. egy REM-ciklussal korábbról:

Két kedves daathos ismerössel sétálgatunk a hétker peremén a vadkapitalista-maffióz krosszóver hazai államforma jövöjéröl eszmétcserélve, amikoris a százér'atartóselem-árusok kedvenc lépcsöjén lesétálva rendörbácsi, egyik kezében sörösdobozzal és cigarettával, másik kezével elkapja kapucnimat "Ájjá' csak meg, hány éves is vagy te!?" felkiáltással, de miután a terroristoidgyanús "szúróeszköz birtoklása" c. büncselekmény gyanújának cáfolására a kabátujjamból elökerülö piroscsíkos harmonikanyakú szívószálakkal demonstrálom neki a pánsípépítés gyakorlati mühelytitkait, megenyhül és elkísér az angyalföldi kapitányságra a közben alsónemüre vetköztetve kihallgatott ismeröseimet viszontlátni egy gyorspisildével felszerelt irodahelységben.

138. Én+te+ö=gén

2005. április 13. 07:12

Némi ontopic ide közben:

Rasztasapkás elhízott ápolónökkel teli vidéki busz elsö ajtójánál álldogálunk hermafrodita genitáliáját éppen részletesen megmutogatott kedves ismerösömmel egy lemerült aksijú Mac laptop órajeléröl beszélgetve, valamint az olajfoltos és csikkekkel tarkított aszfalton hasra vágódva heherészö két lányon csodálkozva, amikor szürkéssárga hiperviszkóz húgytócsák átfolyása közben hátulról a buszból rendörnéni lép elö; dialóg be:
"- Lenne szíves vizeletet adni drogteszthez?"
"- Miért is lennék?"
"- Miért is ne lenne?"
"- Hát mert mi közöm ehhez?"
"- Ja, csak úgy gondolta egy alkoholistákból álló bizottság, hogy ezt lehetne..."
"- Hagyjanak békén, az én véremben nincs alkohol."
"- Oké."
Rendörnéni el, dialóg ki, bal zsebemben mobil vibrál, 1 új üzenet, nyitom, nézem, beizgulok hátha fontos, ettöl felébredek, leírom ezt.

2005. április 12. 21:03

Így van. de mi megtehetjük a kutyákkal ellentétben, h "filozofálgatásokra" adjuk a fejünket, de természetesen nem fogok most kimenni és filó órát tartani a kutyámnak :) bár lehet megértené és hatalmas lelki társ lenne, de szerintem erre nem egy kutya a legideálisabb :D bár kitudja.. lehet újítani kéne :)) najólvan.. Nyilván be vagyunk határolva, azonban a tettek és nyilvánvaló szándékok alapján azért könnyeBBen megismerhetünk másokat, mint pl. egy kutya.. ő talán nem figyel ezekre az apróságokra. De itt is tul.képpen csak arról van szó szerintem,h amit mi "észreveszünk", azt rávetítjük a kiszemeltünkre, és onnantól őt úgy kezeljük mint aki, vagy ami, s ha egy gyenge személyiségről van szó, akkor ezek a "formáló" gondolatok igenis aktív hatással lehetnek rá, ezzel végülis mi becsméreljük azt a kis gyurmát, amit ő az énjének nevez, és ha -mint mondtam- egy gyenge akaratú személyről van szó, ezzel a becsmérléssel "rávesszük" őt arra, hogy igenis faragja le azt a kis kiállást, amit ő elkezdett formázgatni, de mivel mi csak egy faragatlan csonkot látunk, s még nem látjuk vele ellentétben a hamarosan elkészülő cici formát:D(most jobb nem jutott eszembe így), s mivel ő is csak érzi, h ebből egyszer egy formás kis cickó lesz, egyszerűen letörli, de a helye ott marad, s ő ezután már csak erre fog figyelni.. ha nem képes rá, hogy állja a sarat, és kivédje a gúnyos megjegyzéseket, amíg elkészül a remekmű.. na ez a kis okosság nem tudom hogy került ide, aki érti az kap egy 5öst az ellenőrzökönyvébe, amit itt tartok a fiókban az alsógatyák alatt.. Sokan leírták/elmondták már ezt, de most valahogy nekem ez szorosan kapcsolódott a kutyák és az emberek kommunikációs kompatibilitásának témájához :D na let's tanulás inkább

2005. április 12. 19:53

...nem is kell.

2005. április 12. 19:50

A kutya. Azt hiszem, ez a "kerek világ elmélet", vagyis egyetlen létforma sem képes megtapasztalni a másik létformát, nem bír túllátni a saját szellemének vagy fizikai adottságainak határán. Mert ilyen. Az ember az ő igen nagy differenciáltságában fogalmakkal operál, amit valóságnak nevez, miközben ezek csak fogalmak és gyakran okoznak csalódást... és valójában nincs is fogalma arról, hogy fogalmazna egy kutya...és...

2005. április 12. 18:34

Nekem az volt a leggyanúsabb, h amikor nem paráztam, tök értelmes voltam, sokak szerint nagyon okos :) ezt lekopogom.. és tényleg kurva nagy dolgokra lehet rájönni, csak ott van a csapda.. rájössz a dologra, ami "vicces", de az élet értelmével kapcsolatos, és elkezded magad ahhoz tartani, és csak parázol.. aztán jön a felismerés,h az élet nem erről szól, ez is csak fosás, h úgy csináld ahogy kell.. de istenem, ki akar tökéletes lenni, ha azt mondanák kapok 5 évet egy szigeten, utána olyan tökéletes legyek amennyire csak tudok, akkor tuti agyalnék... de inkább élek, és így is sokmindenre rá lehet jönni.. olyan mintha egy kutya azon gondolkodna, hogy neki miért kell szolgálnia az embert-> igaz, h semmi esélye h változtasson, de nagyon is igaza van, de meg kéne tanulnia beszélni pl., ehelyett inkább követi az embert, és lehet, h 3 évesen a legjobb csepi eledelt eheti és tökéletesen egészséges pusztán azért, mert az élet értelme helyett a saját előrejutására fordította ezt a többletenergiát, amivel megajándékozták... na ez is egy ilyen magasröpű dolog, de most nem megyek bele jobban és te se tedd :) na gl hf legyetek jó->> én power pápápá majd jövök akkor ha megint meg vagyok zakkanva csumeszkó

2005. április 12. 18:18

TELJESEN így vagyok vele.. visszaolvasom amiket írok, és azt mondom : ki volt ez az állat aki ilyen marhaságokat ír ? ÉÉÉN ? ugyanmár nemis emléxem rá :) de abban igazad van, hogyha agyal az ember (jelen esetben az embert a mifajta "ember:D"-re használom) akkor előjön.. és tényleg van benne vmi, hogy "jólesik" h parázom magam rajta.. Az is gáz,illetve jó!! h nem tudok 1üttérezni senkivel, csak úgy felületesen.. tehát tanácsokat tudok neki adni, stb. stb.. de néha olyan szar látni, h mindenki összeomlik én meg nézek, h : "azért nem ekkora a baj".. namind1.. éljenek a szociális kapcsolatok én aztmondom, a parákkal meg ráérünk 50évesen foglalkozni, aztán 2 évre rá elvisz majd egy szivinfarktus, mert tul sokat agyaltunk.. :) addig meg jó életet nekedis, meg nekemis :)

2005. április 12. 00:29

Azé durva, hogy a tudatalatti mire képes! Szerintem ez a megoldás, ha mégsem így lenne és megint megváltozik a véleményem azt már nem fogom leírni, kezd az eddig leírt dolgaim valami tudathasadásos emberéhez hasonlítani.

2005. április 12. 00:22

Re! Megszületett egy új teória és anyám ébresztett rá: Elmeséltem neki, hogy az a bajom, hogy olyan gondolatok járnak a fejembe amik nem lenne szabad mert csak berongál, és én nem akarom, és akkor mondta anyám, hogy mondjak neki egy ilyen gondolatot amit nem akarok, és én elmeséltem egy ilyet, és akkor erre ő azt mondta "miért nem akarsz ezen gondolkozni ez egy szép filozófikus gondolat miért nem akarsz erre gondolni, szerintem fiam te hipo ponder vagy (nem tom hogy kell leírni:) és beképzeled, hogy bajod van és stresszeled magad, és élvezed az adrenalint, hogy neked bajod van." Abban a pillanatban megvilágosodott, hogy mi a bajom: valóban rajta lehet maradni a felnin és ez így jön le: ha naon szeretnéd azt az érzést az agyad tudja hogyha stresszeled magad növekszik az adrenalin és amint rossz kedved van bekapcsol a funkció és olyan gondolatokat szülsz amitől stresszelsz és jön az adrenalin színt és tulajdonképpen nem keresed a megoldást, csak azt hiszed hogy keresed igaziból meg te magad akarsz ezen agyalni.

2005. április 11. 19:13

Tudod mit az a legegyszerűbb ha nem használsz semmit az a legkézenfekvőbb megoldás mindenkinek. Csá

2005. április 11. 18:04

És bae kész megint rajta vagyok azt hittem megygógyultam már sohasem leszek ép:( El kezdtem gondolkodni a témán és megint belefolytam!

2005. április 11. 16:27

olvasd el a Balavány György: Füves úton a drogok felé részt engemet ez segített hozzá a megoldáshoz!

2005. április 11. 16:24

Vegyünk egy esetet: jó a kedved és egyszercsak jön egy ember akitől tartasz, negatívan hat rád, roszabb lessz a kedved, tehát esik a dopamin színt erre az agyad egyből úgy reagál, hogy elkezdesz gondolkodni, tulajdonképpen te úgy élted meg a felnit mint egy nagy traumát, mert amikor valami nagy trauma ér, akkor is változik a dopamin meg adrenalin színt. Az a baj, hogy már kigyógyultam belőle és már nem tudom úgy elmondani, de az bíztos, hogy a szívás nem segít, a normális életbe való visszatérés segít csak, az a lényeg, hogy ne szerrel javítsd a közérzeted, hanem természetes motivációval, ha ezeket nem csak megtudod hanem fel is fogod, és meggyógyulsz utána kezdheted megint a füvet, de bogyót sohatöbbé ne dobjál, és a zölddel is csínnyán mert az is változtat a gondolkodásodon....Én ezt így látom, én így jöttem rá mi a bajom, de lehet te máshogy fogsz rájönni de az fontos, hogy abból indulj ki, hogy fizikailag milyen hatással van rád és ez hogy befolyásolja az agyat, szerintem bújjad kicsit a gyarapodás menüpontot sok okosság van benne

2005. április 11. 16:04

Szervusz, én már rájöttem, hogy ez mit jelent! Nagyon sokáig kerestem olyan embert akinek ugyanez a problémája, és mondhatni én kigyógyultam ebből és qrva egyszerű a dolog, az első és legfontosabb, hogy megtudjad, hogy hogy működnek ezek a szerek, ugyebár az adrenalint feltolja az agyadba az ex, és jön ezáltal a kéj érzet, és így a kielégültség központodban emelkedik a dopamin ami a jó kedvedért felelős, ezt addig érzed amíg hat a szer utána amikor elérkezett a tetőpont és már csak lefelé halad jönnek a negatív gondolatok jön az érzés, hogy dobni kéne még1et mert utána rendkívül leesi ka dopamin színted tehát rossz lessz a kedved, amikor rossz az ember kedve elkezd agyalni mindenen mi az élet értelme stb. azt egyébként jól látod, hogy rájössz valamire amit utána elfelejtesz, csak a megfogalmazással van a probléma, nem elfelejted, hanem már nem érzed, olyankor a tökéletes jókedvet tapasztaltad meg, és a tudatod továbbra is akarja ezt az érzést, és ezért keresed minden áron a megoldást, egyébként ha elkezdesz más emberrel foglalkozni akkor valamilyen színten kilépsz ebből a gondolkodásból, mert már nem magaddal foglalkozol, és elárulom a megfejtést az ex által megtapasztaltad azt az érzést amikor tökéletes az életed, képzeld el, hogy nagyon jó tanuló vagy, tökéletes fizikumod van, mindig fitt és friss vagy, nincsen semmi gondod, egyszóval minden tökéletes, na amikor bevagy bogyózva ezt a tudatállapotot tapasztalod meg, az agyad olyankor átáll erre a gondolkodási síkra mintha ilyen lenne az életed, és mikor lejössz róla lesújt a megdöbbenés, hogy ez nem volt igaz, én ezt a gondolkodást tulajdonképpen a javamra fordítottam és úgy fogom fel az életet, hogy el fogom érni ezt a tökéletes elégedettséget ha megállás nélkül a jelenben élek és teszek a jövőmért, tanulok, sportolok próbálok nem agyalni felesleges dolgokon, és most ott tartok, hogy rájöttem az élet szép azé kaptuk, hogy a legjobb módon kihasználjuk és már nem is tud rossz kedvem lenni soha, mert megtapasztaltam milyen a tökéletes boldogságérzet, és ez motivál, és a gyógyulás nem úgy fog jelentkezni, hogy egyszercsak már nem gondolsz rá, hanem hülyeségnek fogod tartani de annyira hogy abban a pillanatban máris máson fog járni az agyad. Az agyad nem azé van, hogy minden hülyeségen agyaljál, hanem, hogy irányítsa az életed, kapd el a pillanat örömeit, tartsd mindig szemelőtt a jövőt és ne agyalj azon, hogy miért van ez a dolgog, tulajdonképpen ez nem is hibás gondolkozás csak egyszerűen keresgélsz. Jegyezd meg a motiváció mindig emel a dopamin színteden tanulj, hogy motiválódj vagy dolgozz, hogy motiválódj amint valami nagyon jó dolog ér érezni fogod a változást

2005. április 11. 02:14

de az a baj csak, hogy emléxem is rá, hogy mikor és mivel is kezdődött ez az egész.. beparáztattak nagyon,én egy kicsit megőrültem, és talán túl sok időbe tartott míg rájöttem, h ez így nemok.. namind1, iiletve nemaz.. emberi agy power ;]

2005. április 11. 02:07

vagy nem lehet, hogy az extől túl magas szintre hágott az általam valóságosnak hitt valóság ? s mivel eltűnt a "bizonyítattlan" boldogságérzet, ezért maradt az okok keresése, és nemtalálása, h vajh mitől volt, lehet h csak az amfitól, vagy lehet h rádöbbentett vmire, amit sikerült elfelejteni.. ezen nem lepődnék meg.. lehet rájöttem vmire amit azóta is keresek ;[ na már több mint 1 oldalnyi topikot sikerült teliírnom, ugyse lesz többet ilyen tényleg nézzétek el nekem.. jóreggelt mindenkinek

2005. április 11. 01:52

rosszul írtam mert olyan emberek társaságában előjöhet a dolog, akiktől vmiért tartok -> pl. nem ismerem eléggé és ezért-> nem bízom benne -> tehát egyfajta félelem alakul ki, de ilyenkor vajh mit célszerűbb tenni, hagyni a picsába, elmenni, vagypedig megpróbálni átjutni ezen a "hálón".. csak aztán nehogy belecsavarodjak.. aztán jön tovább, h mit veszítek/nyerek akkor ha nem megyek el, illetve ha maradok..marhavicces téma, mosolygok rajta eksü, csak akkor nemaz, amikor átéli az ember :(

2005. április 11. 01:42

az én jeligém : XX99 lenne.. na ez még kellett, hogy az egész oldalon csak a saját nevemet lássam.. bocs az OFFozásért mindenkitől, de itt az elmeháborodott-pszi-oldalon had öntsem már ki magamat ;] .. tudomtudom hogy vetemedek ilyenre, hogy ezt állítsam, de hát néha akkora filozófiai magaslatokba röpködnek itt az emberek.. csak gondoljatok bele, mintha nyitnánk egy fórumot, hogy "akkor milyen is a barna szín ? egyolyannak kéne elmagyarázni, aki fekete-fehéren lát".. de attól függ. jó olvasni, meg bele lehet mélyülni 1-2 dologba. na gl hf bocsi még1x az offolásért, aztán valami unatkozó nyugdíjas reagálhat is a regényemre..na pásztok

2005. április 11. 01:38

S VÉGÜL NÉHÁNY SZEMÉLYES KÉRDÉS!

13. Nemed:
1 fiú
2 lány

14. Melyik évben születtél?
19.....

... namostmár csak a hónapot nem tudják :)

2005. április 11. 01:29

Ezt egy drog-prevenciós tesztben írják, miután leszögezik, hogy teljesen névtelen a dolog, a tesztben résztvevők személyi igazolványának adataival amúgy tisztában vannak, de pontosan elvileg nem tudják, h kitől jön, így elvileg névtelen : "Első lépésként alkoss magadnak egy jeligét édesapád és édesanyád nevének kezdőbetűjéből és születésed napjából! Ha születésed napja egy számjegyű, tegyél elé egy 0-t! (Amennyiben valamelyik szülőd keresztnevét nem tudod, helyette írj Q betűt!)
Például ha édesapád neve László, édesanyád neve Katalin, és te március 4-én születtél, akkor jeligéd: LK04.
!!Ez a jelige ahhoz kell, mert pár hónap múlva ismét szeretnénk, ha kitöltenél egy kérdőívet, és azt hozzá szeretnénk rakni a mostanihoz!!" ... na jön valaki összeesküvéselméleteket gyártani ? :->

2005. április 11. 01:22

Nézzétek meg, ilyeneket olvasok és feláll a szőr a hátamon.. :) deennyierővel egy csomóminden mástól is lehet, szóval lehet tényleg nem kéne vele foglalkozni ,egyszerűen megpróbálni no-parázni .. de ha ez ilyen könnyű lenne.."A kálcium mellett különböző életfolyamatokban a magnézium is jelentős szerepet játszik. A kettő együttes szerepe különösen fontos: izmok, idegek működését befolyásolják. A kálcium és magnézium együttes adagolása oldja a feszült állapotot, a stresszhatást.".. sok hülye gyerekkori tévhitből másztam ki, de sztem ez is vmi ilyesmi miatt van, érzem h kifogom heverni.. legalábbis ajánlom magamnak :|

2005. április 11. 01:17

olyan barátnő isjó, amelyik nem gondolkozik ? :) bár annak elég rossz vége.. 2 őrült 1másratalál szindróma lenne kb., mennénk bankot rabolni :) hát nekem az is bejönne végülis, de amúgy igazatok van.. csak azt akartam ezzel a sok sz*rral, hogy én teljesen szeretném ezt megszűntetni, és szerintem amit mondtok, az csak egyfajta rendszeresen-kialakuló-elektromostűzoltásszerű dolog, tehát ha utána egyedül vagyok, akkor ugyanúgy előjöhet.. szerintem, de légyszives világosítsatok már fel, mert anyuék nem mondták el, hogy az extől ilyen tudathasadásszerű állapot is előjöhet :-O majd jól lecseszem őket.. utolsó napjaikban

2005. április 11. 01:12

Az is lehet, hogy egyszerű kálcium-hiány okozza, csak az elején ráparáztam mert nemtudtam mi a bajom, aztán hirtelen kitaláltam vmi hülyeséget, amit elhittem:(( és ezzel elkezdődött ez a 22es csapdája játék :) tiszta összeeküvéselmélet..elszórakozgatok így magammal ;] sztem amúgy nem hülye, csak nem egészen normális vagyok..

2005. április 11. 00:57

Most jöttem rá, hogy milyen fontos ténylegesen felismerni az ok és okozatok közötti hatalmas különbséget.. Nem lehetne megcsinálni, hogy egyszer kelljen csak bejelentkezni az oldalra?, ne pedig minden be(/hozzá)szólásnál, és lehetne VIP rész is, és így sok regisztrált tagja lenne a fúrumnak :) egyébként tényleg elég fura dolgok, amik az előbb leírásra kerültek általam, így visszagondolva nekemis fura, de muszály leírnom néha/elmondanom, h így "kívülről látva/hallva" objektív véleményt tudjak róla formálni.. na jó8szakát mindenkinek :)

2005. április 11. 00:30

aztán persze rájövök, h ezek röhejes dolgok, tényleg no-para azt cső.. de vhogy nem lehetne ezek nélkül ? ;]

2005. április 10. 23:55

mellesleg mindig egy parából indul ki.. pl hú most bejöttek, kint a topik- Rémálmok, most biztos azthiszik, h Rémálmaim lesznek, de azért azt nem akarom, h így kezeljenek.. szerinteeeeed ? :) de utána milyen jó ezeken nevetni, ha leesik :)

2005. április 10. 23:52

de most:) pl már teljesen jól vagyok, abszolut embernek érzem magam.. vicces. nemtudom mi, lehet h skizó vagyok vagy akármi, de h valamit eltolt egy kicsit az ex, az tény ;] szerintem ha ezen összeparázom magam, attól jobb nem lesz

2005. április 10. 23:49

Na hát igen..ez is megvan nekemis, hogy belefeledkezek x időre a dolgokba, nekemis az ex/sp után jött elő, de engem az is érdekelne h mi ez, mert az okok is érdekelnek;] lehet h ez az én bajom, de tudni szeretném, h mi a baj, mert csomómindenre gondoltam már, de aztán mindig jött egy mégse-ez-a-bajom. Ez mindig pozitív volt, ez volt a visszatérés a valóságba.. aztán tökjól vagyok minden faintos, aztán 1szercsak eszembejut , hogy "dejó, hogy már nem hiszem azt, h blablabla", aztán megint visszaminden: jönnek a "tényeket", de aztán rájövök, hogyha a dolgokat a földről nézném, akkor ezek a tények nemis azok.. ezért egy jó ideje csak szívok. ha nem csinálom, akkor bár igaz, h sokkal halkabban-ellenállhatóbban megy a dolog, de egyfolytában.. ha jókedvem van elmúlik, aztán x idő múlva,"derégen volt már, h blabla".. na ezt az ördögi kört kéne nálam megszakítani..nagyon idegesítő, mert sokkal hülyébb vagyok olyankor, belül énis röhögök azon, h mennyire fasz vagyok, de kurvanehéz átvenni a kontrollt.. attól függ, h mennyire sikerült belemenni ezekbe a hülyeségekbe, ha nagyon, akkor teljes szellemi kimerültség, amíg el nem múlik..nem társaság, vagy hasonló függvénye, hanem állapot, itthon ugyanúgy előjöhet.. az idegesség csalja elő, csak az az idegesség mitől van.. na :) csak sikerült tovább-boncolni.. és az az idegesség nálam vmiféle félelemből fakadhat, eddig valami üldözési mánia szerűségnek tűnik. nekem folyamatosan lájtosodik ahogy bogozgatom, de hetente 1x ígyis kell tépnem. utána 1 időre teljesen eltűnik.. a pia is elmulasztja, nekem 1-2 sör eltünteti, de hát ez végülis azért is van, mert valamivel "butább" leszel tőle a hatása alatt.. ilyenkor úgy tűnik, h faint a dolog, aztán kiderül, h csak úgy gondoltad..ezért ajánlom nekedis a gazt, az nekem sokat segít.. az erő legyen veled is, ha hülyeséget írtam, javítsatok ki pls, mert már kicsit most is el vagyok fáradva :|

2005. április 10. 19:34

Hello! Diceshoe nem vagy egyedül, nekem is hasonló problémám van, csak nekem az a baj, hogy időközönként néha 5 másodpercre néha 1 hétre el kezdek ugyanígy bontogatni a jövőt és színte depresszióba esek úgy begondolkozom a végére és megszűnik a világ csak ezek a gondolatok vannak, és ha nem juttatnám eszembe, hogy nem ez a valóság akkor végtelenségig gondolkodnék ezeken. És ez azóta van mióta először kipróbáltam azt a kis nyamvadék szart: az extasyt, és iszonyúan zavaró azon gondolkodni, hogy mire kell gondolnom.

2005. április 10. 12:05

Szerezz be egy gondolkodó barátnőt, aki nem akar parancsolgatni neked.

109. Én+te+ö=gén

2005. április 9. 22:04

Szerezz be egy gondolkozó barátnöt!

2005. április 9. 16:32

Szerezz be egy barátnőt!

107. Én+te+ö=gén

2005. április 9. 15:58

Tanuld meg ki/be kapcsolgatni a gondolkozást.

2005. április 9. 08:13

Egyáltalán ne gondolkozz

105. Én+te+ö=gén

2005. április 9. 00:15

Koncentrálj a feladatra, gondolkozni közben is ráérsz.

2005. április 8. 22:43

Ne gondolkozz (jövő), hanem koncentrálj a feladatra (jelen).

2005. április 8. 18:19

Csumiztok!
Nem tudtam melyik topikba írjam le ezt a dolgot, végül erre esett a választás, nem akartam újat nyitni miatta.. Lehet hogy volt már róla szó, csak elkerülte a figyelmem, mindenesetre számomra nagyon fontos. Mitől lehet az, hogy egy ideje mikor valamit akarok csinálni, szépen lejátszódik lelki szemeim előtt a jövő, úgy ahogy én akarom hogy történjen, és akkor szépen elkezdi bontogatni a kis agyam, hogy mivan akkor, ha ez, mi van akkor ha az.. már valamennyire megtanultam kezelni, tehát átgondolom, hogy tulképpen alaptalan a para. Tudom hogy a cucctól van. Pl. alkohol elmulasztja teljesen.. Szerintetek mi ez ? megzakkantam ? esetleg meg fogok ? minden ötleteteket írjátok ide, de hülyeségekkel ne fárasszatok légyoly ;> lehet h csak én lihegem túl, teljesen természetes.. :) köszi előre is

2005. április 1. 14:17

Érdekes, én szokszor tapasztaltam már ezt, hogyamikor hullafáradt vagyok, de ébren akarok maradni és véletlenül mégis elalszom, akkor az alatt a fél 1 óra alatt rengeteget álmodom, és nekem is ilyen zagyva általában. Én csak azt szoktam sajnálni, hogy amin elkezdek gondolkozni, nem azt álmodom tovább hosszabban. Abban indul el az álmom, de valami tökmás fele irányul az álmom. Biztos addigra megunja az agyam :P

2005. március 30. 05:28

Helo!

Engem most nagyon foglalkoztat a félálom. Nem tom ki hogy van vele, de ha érzem már, hogy eléggé hulla vagyok ahhoz, hogy percek alatt bealudjak, elkezdek kisérletezgetni. Először azzal próbálkoztam, hogy mivel eddig a tudatos álmodás nem sikerült, kipróbáltam a tudatos félálmot. Itt annyi sikert értem el, hogy tudtam, hogy ez nem a valóság, viszont olyan zagyva álmokba csöppentem, amiket nem bírtam irányítani. Gondoltam egyet és mivel a zene az életem egyik fő mozgatója, feltettem a fülest. Tök jó volt, a zene elkezdte vezetni az álmomat, mindenféle színes képek és jelenetek bukkantak fel. Ha esetleg valaki csinált már hasonlót, örülnék, ha leírná az élményt+módszert.

A rémálmokról meg annyit, hogy imádom őket :)))
Egyszer azt álmodtam, hogy az egyik haverommal körbe-körbe megyünk kocsival egy körforgalomszerű úton télen, de körös körül kerítés van. A kocsi megcsúszik, mi meg beleszállunk a beton kerítésbe. Érzem, ahogy a testem a tehetetlenségtől a műszerfalba csapódik, de.. De egyáltalán nem rossz, sőt. A gyomromból elindul egy fura érzés, leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor az ember ül a hullámvasúton, ami épp lefelé száguld. Ez az érzés szép lassan felkúszik a mellkasomig. Az érzés kezdetétől kezdek magamhoz térni az álomból és mire a mellkasomnál jár, már teljesen fel is ébredek. Az kezdőponttól a végpontig eljutva folyamatosan fokozódik. A becsapódás pillanatában még félelemszerű, de az ébredésnél már eufólikus állapot.

A másik álmom az nem rémálom, inkább csak fura volt.
Baromi széles út, 3szor szélesebb az átlagnál. Két oldalt hatalmas fákkal beültetve, kertvárosi hangulat. Napocska bekandikál néha a lombok sűrűje közül. Haverommal sétálunk a járdán, épp beszégetünk. Sárga volánbusszerű jelenség jön az úton. Hirtelen beborul az ég. Következő képkocka: a busz valamiért belerohan a tőlünk 4 méterre lévő tölgyfába és megakad az idősíkon. Egyfolytában repeatben összetörik. Úgy képzeljétek el, mint mikor a winamp kifagy és csak egy 0.3 másodpercnyit ismételget folyamatosan az mp3ból. Ütkozés-törés Ütkozés-törés Ütkozés-törés Ütkozés-törés ... A busz körül meg úgyanúgy megy minden a normál idősíkon.

2005. március 2. 18:37

azért huxley alfái meg bétái se kutyák :))

2005. március 2. 13:00

ma éjjel új értelmet nyert számomra az
"az a szép az a szép akinek a szeme kék, akinek a szeme fekete"
refrénnel repetáló műnépdal.
álmomban hosszan gyönyörködtem a íriszem tisztaságában, aztán szép lassan akkorára nőtt a pupillám, hogy eltűnt a szivárványhártyám, és a saját pupillám tükörképe, mintegy fekete lyukként magába szívta az egész materiális lényemet, amíg a lelkem, szellemem, immár test nélkül még mindig a tükörnek ezen az oldalán maradt.

2005. március 1. 21:48

Én nagyon tisztelem Orwellt, de ha már a totális diktatúrák prózai megfestőiről beszélünk, akkor sokkal inkább tudok azonosulni Faludy György "Pokolbéli víg napjaim" szemléletével: a derű erőt ad, és nincs totális rendszer, mindig megvannak a kis rések, amik gyengévé és támadhatóvá teszik ezeket a rezsimeket. Ez a nagy anti-drog rezsim sem olyan támadhatatlan, mint amilyennek hiszik.

2005. március 1. 21:32

hamár asszociálásnál tartunk: ha mi be vagyunk zárva a társadalom börtönébe... akkor ezek az Igorék a börtönőrök... és ha ki is szabadulunk... kint nincs munkánk... börtönben legalább eltartanak ...

olyanok vagyunk mint a gyarmatosított lelkek, igába vagyunk fogva, és ha meg is szöknénk, akkor lelőnek...

pedig a fűvön kívül mást nem is próbáltam ;)

2005. március 1. 21:26

Én ezekről a dolgokról egyre többet asszociálok az 1984 c. könyvre... Lehet, hogy üldözési mánia... vagy csak tényleg sok ember túlzásba viszi a drogozást.

Most tegyen valaki igazságot...

2005. március 1. 21:09

Egyszer tépnie kellene az ismerősöm ismerősével:))
Talán kitalálna valamit;)

2005. március 1. 19:54

Akkor most én mesélek neked először ilyen emberről. Nekem van egy haverom, aki nemtom miért (lehet, h eleve gyengék az idegei)
, de egyszerűen a zétől is agresszívvá válik. Igaz, ez az agresszivitás nem támadó jellegű, hanem inkább félelmében "ítéli"
jónak ezt a magatartást...Nemtom, nem vok pszihológus, de van ilyen is.

2005. március 1. 19:02

Beszívott emberről sem hallottam még soha, hogy agresszív lett volna:)

2005. március 1. 18:44

Valószínüleg túl sok vodkát isznak az arcok, attól lesznek ilyen agresszívek... Hiszen aki mondjuk be van papírozva, az a légynek sem tudna ártani...

2005. március 1. 16:59

Nargile: én pedig egy fához közném drága Igor barátunkat, és nem megverném, hanem beadnék neki egy adag heroint. Ha elmúlt a hatás, megkérdeném tőle, hogy milyen volt; kíváncsi lennék a válaszára.

Egyébként csak bennem kelt féktelen gyűlöletet annak már csak a tudata is, hogy valaki öncélúan megkínoz valakit?

2005. március 1. 16:31

http:// http://www.drogriporter.hu/index.php?op=contentlist2&catalog_id=1681

Nem véletlenül ebbe a topicba linkelem be ezt a cikket...

2005. február 27. 09:00

Én is csak a zsályámmal szoktam álmodni. (amugy az ágyamtól fél méterre van kb.) Egyszer azt álmodtam, hogy tönkrementek. Nem is volt növény a cserépben, úgy nézett ki, mintha feldúlták volna. Először nagyon mérges lettem, aztán elkezdtem túrni a földet, ami tele volt gombával...

2005. február 26. 14:59

nekem egyedüli "cucc" körli álmaim azok, amikor a zsályámmal álmodok.
egyszer meg kellett nyugtatnom, mert hajtást akartam levágni róla, és félt.
egyszer meg magára hagytam egy hétig (nyaralás címén), és kicsit bizonytalan volt hogy nem lesz e baj.
de lehet, hogy csak benéztem.
vannak olyan álmok, ami rémálom is lehetne, ha nem tudnám hogy álom....

2005. február 26. 14:57

Feküdj le előbb, vagy később. Keljél korábban vagy később. Lényeg, hogy változtass alvási szokásaidon. Én pl. ha 10kor felekszem (ami nem szokott bekövetkezni) és reggel 6kor kelek, akkor az esetek 99%ban emlékszem az álmaimra. Amikor téptem lefekvés előtt, akkor sose. Szal nem para sztem.

84. !KJ_Gee_Force

2005. február 26. 12:32

hát ez az... én már leáltam szinte teljesen... 4 év után (amikor eazért elég sokat toltam..) most ezzel szemben 3havonta dobok lasztit.. MAX. szóval nem vágom. egszerűen eltűntek az álmok az életemből.
szörnyű.
félek.
groteszk.
-gee-

2005. február 26. 12:25

Nekem abban az időben nem voltak álmaim(vagy legalábbis nem emléketem rá) amikor sűrűn toltam a bogyókat...Az így visszagondolva rémisztő korszak volt... Miután abbahagytam, már vannak álmaim és emléxem is rájuk..Volt egy két rémálom, ami viszont nagyon kemény volt és mindegyik mélyen lelki, igazából szerintem figyelmeztetés volt, hogy álljak le... És most, hogy csak néha, alkalmakkor dobok, így semmi gondom sincs

82. !KJ_Gee_Force

2005. február 26. 08:13

régóta nem álmondtam... túl álmosan fexem le aludni.. és túl keveset alszom. vagy talán álmodom, csak nem emlékszem semmire?? ez is felmerült bennem, de én eddig mindig emlékeztem, ha álmodtam valamit. számomra EZ a rémisztő!!
-gee-

2005. február 25. 13:20

ma éjjel egy felső nézőpontból szemléltem magamat, amint focimeccsen játszom, de persze ugyanebben a testben és beállítanak a sevcsenko helyére. tudtam, hogyha rosszul játszom, akkor valami nagy baj lesz.
szörnyű volt látni magamat, és tudni, hogy mindenki fekszik a röhőgéstől, hogy ott egy ilyen kétballábas nő a pályán...

2005. február 16. 17:04

Üdv!
Az 50-es hsz-ról nekem a Mátrix c. film jutott az eszembe... :) Ott is ez történik a végén, Neo "öntudatra" ébred a Mátrixban, azaz felfedezi, hogy bármire képes ott, az ügynökök pedig - miután meggyőződnek erről - egyből elpucolnak. :)

2005. február 16. 01:05

Rincewind: .......... :-)))) fel kell készülni fizikailag a terápiára..... annyira elfáradsz, hogy nem lesz időd rémálmodni :-))
de mivel most én elutazom nászútra a terápiát a helyettesem
(190/110 ff) tartja.

Jelentkezni lehet telefonon nonstop a 06 90 385 692-es telefonszámon.

2005. február 16. 01:05

Obyserax: Ez nem rémálom. Ez tény. És azzal, hogy beismerjük, csak még kevésbé hihetővé tesszük az egészet.

2005. február 15. 23:34

Hali!

Hello srácok, nekem az a rémálmom, hogy az oldalt a rendőrség működteti. Mit tegyek? :))

2005. február 15. 18:45

Hellgirl...mostanában sokat rémálmodom...jelentkeznék a terápiádra;)

2005. február 13. 15:33

.... mámoros álmok, ez jó.

Azt hiszem felfedeztem a rémálmok ellenszerét. Elalvás előtt kimerülésig szeretkezni, és akkor nincs rémálom, sőt nagyon nyugodt alvás a végeredmény.
Legalábbis ez a tapasztalatom :-)))

74. Én+te+ö=gén

2005. február 11. 23:53

Hellgirl:
"belenéztem a táskámba, s ott volt kb 1000 db ex"

Topicot tévesztettél, ez a "Mámoros álmok"-ba illik :)

Kösz hogy válaszoltál a számozott kérdésekre! Szerintem elég egyértelmü, hogy a rémálmaid nem az ekitöl mint szertöl, hanem az ekihasználós idöszakod közben történt pszichés traumák miatt van. A rémálmokért az ekit okolni kb. olyan, mint a cukrosbácsik áldozatainak lelki traumáit a glükóznak tulajdonítani...

A jelenlegi barátodnak szerintem nem kell, söt felesleges részletesen elmondanod a történteket, viszont ne legyen "fehér folt" vagy tabutéma sem. Vagyis egy bizonyos mélységig mondd el neki, hogy korábban rossz dolgok történtek veled és ez még hatással van rád, de ne említs olyan részleteket, amik bár pontosítanának a dolgon, de az ö szemszögéböl nézve már nem tudnák jelentösen növelni az együttérzést. Ez a megnyílás biztosan könnyít a terheden és mélyíti a kapcsolatotokat, utána meg segít túllépni a külön-múlt feldolgozásán és együtt a közös jelenre/jövöre figyelni.

2005. február 11. 18:29

Inkább határokat, szabályzatokat és törvényeket megsértő....

2005. február 11. 17:25

khmmmm határok figyelő tündére?

2005. február 11. 16:59

Tegnap azt álmodtam, hogy nagy mennyiségű exet csempészek ki az országból tudtomon kivűl :-) Ez igazából nem volt rémálom, inkább érdekes volt, ahogyan az országhatáron túl belenéztem a táskámba, s ott volt kb 1000 db ex kis műanyag dobozokba színek szerint kiválogatva. Olyan kis henger alakú műanyag dobozokban, amikben a fényképek negatívjait szokták tartani :-)

2005. február 11. 15:53

annyit írtam ma ide, hogy a saját rémálmomat-mmint h én itt egy emberrel beszélgetek, aki kitalál magának j/lúzerneveket- mindenkibe sikerült talán egy kissé adaptálnom...

2005. február 11. 15:46

nem is vagy +
ható egyenlőre
csak bombadiltoma
egy jótündérke.

2005. február 11. 15:23

pedig nem is akartam megható lenni. :D

67. bombadiltoma

2005. február 10. 20:50

Nagyon szívesen.

[Izé, meghatódtam...]

2005. február 10. 16:57

Kedves Bombadiltoma!
Nekem is pont az a dilemmám, hogy van- e olyan ember aki ilyen mélyen bele szeretne látni a múltamba. S vajon ha belátást nyer, nem változik- e a rólam kialakult véleménye, képe? Nem fog-e más emberként kezelni ezután? Nem tudom.
De amit írtál az írásról, azt nagy ötletnek tartom, lehet, hogy én is belevágok, valószinűleg nem találok önmagamnál jobb és megértőbb hallgatóságot magamnak :-)) Az is lehet, hogy mire befejezem, addigra teljesen másképp fogom látni az egészet, s már nem is fog számítani. Ráadásul a lelkiismeretem is tiszta marad, hogy senkit nem terhelek feleslegesen.
Köszönöm.

65. bombadiltoma

2005. február 10. 15:48

Kedves Hellgirl. Meg tudom érteni, hogy szeretnéd elmesélni az elmúlt éveket valakinek, aztán meg mégsem... Nekem az a dilemmám, hogy vajon kíváncsi-e egyáltalán rám az illető ilyen mélységben, illetve hogy van-e köztünk egy olyan megértési szint, ami az ilyesmihez kell. A magam részéről van egy-két ember, akire bármilyen mélységben kíváncsi vagyok (vagy legalábbis még sosem éreztem úgy velük kapcsolatban, hogy na ez már sok), de sokszor nem vagyok túl jó hallgató, mert eléggé nagy a közléskényszerem... Az egésszel csak azt akarom mondani, hogy lehet, hogy találsz a környezetdben olyat, még ha nem is a szerelmedet, akinek mégis mindent fel tudsz tárni... Nekem pl. most ott van az írás is... az is jó, mert kielégíti az aktuális közléskényszeremet... és esetleg majd oda is adhatom valakinek, ha majd nagyon vágyom rá, hogy valakivel megosszam ezeket (is).

2005. február 10. 14:40

Amugy igen, kiegyensúlyozott a párkapcsolatom, boldog vagyok benne, éppen ezért úgy érzem, hogy beszennyezném ha valamilyen szinten is belekeverném a múltamat, s ez az amit nem akarok.

2005. február 10. 14:37

Igyexem lezárni magamban ezeket az időszakokat, csak sajnos annyi sok volt a rossz élmény, hogy nem tudtam eddig teljesen megszabadulni tőle. Soxor van olyan érzésem, hogy szeretnék leülni valakivel, és elmesélni az utóbbi 4 év velem történt eseményeit, úgy ahogy volt.
Másfelől idegenkedem attól, hogy teljesen feltárjam az érzéseimet és a félelmeimet valakinek. Nem vagyok benne biztos, hogy utána jobb lenne. Úgy érzem ezek az én démonaim és egyedül kell megküzdenem velük, csak soxor nem érzek hozzá elég erőt magamban.
Nem vagyok normális.

2005. február 10. 13:26

Én mostanság hagytam el 3 hétre a zét, hát nagyon tanulságos volt. Intenzívebb tisztító meditáció, és nem gondolni a kedvenc tompítószeremre elég sok változást hozott az álmaimban, de úgy vettem észre, hogy azért nem olyan egyszerű a kapcsolat. Mikor minden nap szívtam, (most is, csak most minden nap meditálok is hozzá), kb. félévente ha öt álmomra emlékeztem vissza. Ahogy elhatároztam, hogy szünetet tartok, rögtön (1-2 nap) alatt olyannyira viszatértek az álmaim, hogy volt, hogy egy éjjel 4-5 álmom is volt, ezekbő felébredve pedig emlékeztem rájuk, sőt volt, hogy egy éjjel két tudatos álmom is volt. Aztán ahogy elkezdtem ezt természetesnek venni, és nem figyelni rá, úgy kezdtek el eltünedezni az emlékeim, és annak ellenére, hogy a 3 hét végén nem szívtam, utána pedig igen, a nem megfelelő koncentrálás miatt nem sok hasznát tudom venni az álmaimnak, pedig most is ugyanannyi van. Mindebből csak arra akartam utalni, hogy az álmok és a drogok, amik maguk is hasonló állapotot hoznak létre sokkal bonyolultabb függésben vannak, mint az egyik hiányában lesz/nem lesz a másik. "Igazi" rémálmom pedig csak gyerekkeromban volt utoljára, azóta csak kellemetlen álmaim vannak néha, amikor is valami olyant reagálok álmomban, amit utána elítélek (pl türelmetlenség vagy agresszió), és ettől felébredek olyan gondolatokkal, hogy lám-lám még mindíg ilyen vagyok.

2005. február 10. 13:11

ezek szerint kiegyensúlyozott szép párkapcsolatban élsz.

az előző "paráztatós" pasidat gondolom azért vonztad be, mert egyféleképp lelkiismeretfurdalásod volt az első szerelmed halála miatt.
-nem a felszínes önsanyargatásról beszélek, h te tehetsz róla v ilyesmi, hanem arról, ami gyakori a túlélők között, hogy meggátolják önmagukat a saját jó létükben.

miután kielégültél az önbüntetésbe sikerült egy számodra kiegyenlítő társat találnod.
a láblevágós álom azonban, ha gyakra visszatér jelzi számodra, hogy még nem szeretnél, vagy nincs itt az ideje teljes mértékben gyökeret verned.
lehet, h a kapcsolatodban, vagy az élet más terén.

az amorf szörnyek pedig a saját démonaiddal való bírkózást mutatják.
ha a drogabúzusos időszakodat ördöginek, ijesztőnek élted meg -márpedig leírásodból úgy tűnik- akkor az is csak egy az amorf támadók közül.

legyőzni úgy tudod, hogy a helyére rakod magadban ezeket az időszakokat, gondokat.

2005. február 10. 10:40

Hm, jó látni, hogy valaki reagált a mondandómra, köszönöm.

1) A cuccozás közben is voltak rémálmaim, s utána ez csak erősödött.
2) Az akkori barátomnak az volt a szórakozása, hogy mikor látta, hogy már jól vagyok, akkor kitalált valami faszságot és vagy lehúzott vagy nagyon csúnyán beparáztatott. Attól volt boldog, ha látta rajtam, hogy kikészített. Ez volt annak az oka, hogy végül úgy döntöttem, kiszállok. 8 hónapig volt velem, s végül miatta döntöttem úgy, hogy jobb ha kiszállok. Ennek ma van egy éve.
3) Egyszerre raktam le a cuccot, s azóta nem is csináltam semmit.
4) Álmomban még most is soxor cuccozok, és soxor van olyan, hogy alaktalan, élettelen, meg mindenféle lények támadnak rám. Visszatérő álmom, hogy le akarják vágni a lábam.
5) '95-ben meghalt az első szerelmem, megtámadták az utcán és leszúrták, de nem hiszem, hogy ennek köze lenne a rémálmaimhoz, mert teljesen lezártam magamban a dolgot.

A kedvesemnek bármikor tudok beszélni erről, de nem akarom ezzel terhelni, mert szerintem nem igazán tud segíteni, mivel teljesen kivűlálló, soha semmilyen cuccot nem próbált. De tudom, hogy mindig mindenben mellettem áll.

2005. február 9. 23:07

csak néha nem értik a kedvesek csak ámulnak mélán s szeretettel távoznak...
aztán egy újabb álom jön.

2005. február 9. 20:04

Szerintem simán beszélj róla a kedvesednek, mert ha igazán fontosak vagytok egymás számára, akkor már csak a meghallgatásoddal is szeretetet áraszt a rém álmos szegletedbe.
(ez így picit kiskegyed+ezo fílinges, de tényleg így gondolom)

57. Én+te+ö=gén

2005. február 9. 19:46

Ehhez jó lenne tudni még pár dolgot:
1) A cuccolás elött és közben voltak-e rémálmaid, vagy csak azóta?
2) Voltak-e cuccolással kapcsolatban rossz élményeid, pld. haver túladagolt stb.?
3) Hogyan és miért szoktál le (egyszerre/fokozatosan, könnyen/nehezen, önszántadból, megunásból, megelégelésböl, lebukás miatt)?
4) A rémálmaid kapcsolódnak-e a cuccoláshoz? Pld. óriási Pacman-eki üldöz :)
5) Voltak-e az életedben (a cuccolás elött) olyan traumáid, amelyeket az eki esetleg a felszínre hozhatott a tudatalattidból?

Általában a rémálmokkal is meg lehet tanulni együtt élni, jól el lehet mozizni velük.

2005. február 9. 18:27

..... érdekes dolgokat olvasok itt. Holnap lesz egy éve, hogy nem használtam semmilyen drogot. Azelőtt viszont goapartyról goapartyra éltem, napi 5-8 laszti, egy hét nem alvás, egy éjjel három kiló lefogyás stb stb. Tavaly februárban ébredtem rá, hogy esztelenül csinálom az egészet. Azt hittem, csak úgy abbahagyom és kész. De ez nem egészen így működk nálam. Így, egy év elteltével is soxor vannak rémálmaim, sőt egy két hónapja olyan hallucináltam, mintha full be lennék állva. Lehetséges lenne, hogy még mindig hatással vannak a szervezetemre az egy évvel ezelőtt beszedett drogok? Szerintetek mennyi idő kell ahhoz, hogy teljesen kitisztuljon a szervezetemből a 3 év alatt rendszeresen beszedett drog utóhatása. Ráadásul a kedvesem aki nagyon szeret, elég távol áll ettől a dologtól és ezért nem igazán merek neki erről beszélni. Nem mintha elitélné, egyszerűen nincs tapasztalata ezen a téren és nem hiszem, hogy tanácsot tudna adni.

2005. február 7. 00:45

kezdem érteni, hogy miért kultiválja a legtöbb postás a biciklit az elektromos üléses rollerral, a húzható kerekes szatyorral, vagy akár a gyorsasági motorral szemben.
de ha legközelebb hajnalban jön a postás zöld ruhában biciklijén gombafonat-szerűen lekötözött csomagokkal, maszlaggal a szájában a mobilposták előnyeiről, mert tőle vehetem a bélyeget, és kaktusszá változik amikor nem adok borravalót, akkor lefotózom és "kábítószerrel való visszaélésre buzdító propaganda tevékenység miatt" feljelentem a magyar postát.

2005. február 6. 23:40

"ahány ember annyi bélyeg"
éljen a agyar Posta!

2005. február 6. 20:10

Az inkvizíció nem volt hiteles:)

52. Én+te+ö=gén

2005. február 5. 10:29

A turbulencia is az isten(ek) térítési trükkje? :)

2005. február 5. 07:23

visszanyúlva a 17. beszóláshoz:
Nem sok ateista van egy zuhanó repülőgépen....

2005. január 27. 17:54

hi!

én mára virradóra álmodtam egy érdekeset. mostanában szoktak éber álmaim lenni (amikor észreveszem, hogy álmodok), és bár nagyon rövid ideig tudom csak fenntartani, mégis történt már velem egy-két furcsaság. ma azt álmodtam, hogy üldöznek. két alak (egyébként nagydarab, barnaöltönyös fickók) elöl menekültem, bár fogalmam sincs, hogy miért. egy nagy terembe értem, felfutottam néhány lépcsöfokot, majd visszanéztem az üldözökre. ekkor jött a gondolat, hogy álmodom. körbenéztem, és valóban így volt. az alakok is észrevehették ezt, mert gyorsan menekülöre fogták (mivel ilyenkor beindul a fantáziám és a repüléstöl a 4 elem uralásán át a breakdance-ig mindenre képes vagyok, és ezt láthatóan ök is tudták), én viszont nem bírtam utánuk menni, mert a kép nagyon gyorsan szétesett és felébredtem...

48. szeretet.flash

2005. január 24. 18:37

Létezik, és valahol tudom hogy változtatni kell rajta, csak nem olyan könnyű, ha a társaságodba szinte mindenki csinálja, elég nagy visszahúzó erő! :( remélem ez nem tart sokáig, mert ők is rájönnek lassacskán, hogy nem csinálhatják(juk) a végtelenségig.
Ha ez nem következik be, akkor nekem kell valami motiváló dolgot találnom

2005. január 23. 15:02

Nekem igen gyakran vannak álmaim drogokkal, nagyjából minden populáris és pár kevésbé ismert drogot is használtam álmaimban, a "valóságban" viszont egyáltalán nem jellemző rám ez a kísérletezés, sőt nem is gondolok túl sokat a drogfogyasztásra. Általában pozitív élmények ezek, de már volt arra is péda, hogy dealerkedtem álmomban, és ez igen távol áll tőlem, ezért nem volt túl jó érzésem utána.

2005. január 23. 14:25

"Az én esetem : 20 napja teljesen tiszta, vagyok, de 3-4 napja az álmaimba a vágyaim vannak. Tegnap például gyilkosgalóca levessel álmodtam. Tök fincsinek tünt az álmomba, olyan őzláb :))
Szerintetek egy a függőség jele? hogy a tudatalattim csak erre tud gondolni??? nem rémálmok ezek, hanem valójában kellemes trippezések, bulizások stb... de kicsit bosszantanak! :("

Szeretet.flash szerintem ez egyszerűen azzal magyarázható, hogy a mostani életciklusodban a drogok körül forog (majdnem) minden. Létezik? Ha igen akkor fogadd el, vagy változtass rajta, ha nem tetszik. Nekem mindig bejön, ha betépek álmomban, de általában a tekerésnél megszakad a dolog és nem kerül sor tépésre. Szal nálam ez ritka, bár múltkor álmomban úgy haluztam, hogy nem nyomtam semmilyen szert, csak velem volt egy guru (don Juan), igencsak tudatmódosító kisugárzással. Azis valszeg azárt, mert előtte sok Castaneda könyvet olvastam. :)

2005. január 22. 22:13

megtaláltam Beksinskit. ez a két képe eléggé megközelíti hangulatban az álmaimat, úgy is mondhatnám egy az egyben: http://www.museummorpheus.com/contemp/beksinski/Images/BATMAN444x550.jpg
http://www.museummorpheus.com/contemp/beksinski/Images/WITCHES576x511.jpg

csak úgy illusztráció gyanánt...

elalvás előtt szinte mindig kattog az agyam, olyankor tervezek. szerintem ennél kellemesebb gondolataim nem tudnak lenni, és mégis ilyen rondaságok jönnek elő. mindegy, megszoktam:)
az első álmom, amire emlékszem, egy tenyérnyi sötétkék pókról szólt. abból gondolom hogy álom lehetett, hogy azóta sem láttam sötétkék pókot. a nyolclábú dögök gyakran kísértenek, csak mosmár valóságosak és százával jönnek. és pókos bad tripem is volt. ennek viszont megvan a reális magyarázata, ugyanis pókiszonyom van, habár, állítólag ez sem oka, hanem okozata valami másnak.
drogos álmaim is szoktak lenni, de azokat nem tartom rémálomnak, bár mindig sokkal durvábban be vagyok tépve, mint életem során bármikor. nagyon érdekes, álom az álomban-élmény.
mindez úgy, hogy semmi elvonás, soha nem voltam függő és vagy egy éve a nullához közelít a fogyasztásom.

2005. január 21. 12:40

A rémálmok egy részét el lehet kerülni, persze, ha akarjátok...

Lefekvés előtt, legyek akármilyen fáradt, csak vicces vagy hülye dolgokra koncentrálok, melyek, kis idő elteltével, élethű hipnagóg látomásokká alakulnak, s egyszercsak álmodom. És jót.. Nálam ritka jelneség a rémálom.

Ez egy tanítás, mely levezethető az álomra is.

Szal arról van itt most szó, hogy tegyük fel hogy vami bajod van vmivel, vagy vkivel, akkor addig.-addig győzködöd magad pozitív érvekkel, hogy a két ellenpólushoz már szinte közöd sem lesz, egy kívülálló, egy "harmadik" leszel.. Ha nem nyomod a falat a fal sem nyom téged...
Ezt próbálom levezteni az alvásra, almodásra, tépésre, trippelésre, stb...

Bocsi, hogy offolok, de szerintem ez egy hasznos dolog.
De azért rémálmokat is kell álmodni, hiszen elvégre az is egy ellenpólus...

De a lényeg az hogy akármilyen egy körülmény, nem az tehet az akkor kialakult helyzetünkről, hanem az ahogy hozzáálsz a körülményhez...

:)

2005. január 20. 17:52

őzlábból is van többféle.
örülj ha legalább álmaidban trippelsz.szerintem ezen nem igazán van mit aggódni.

42. szeretet.flash

2005. január 20. 14:35

hi!
az én esetem : 20 napja teljesen tiszta, vagyok, de 3-4 napja az álmaimba a vágyaim vannak. Tegnap például gyilkosgalóca levessel álmodtam. Tök fincsinek tünt az álmomba, olyan őzláb :))
Szerintetek egy a függőség jele? hogy a tudatalattim csak erre tud gondolni??? nem rémálmok ezek, hanem valójában kellemes trippezések, bulizások stb... de kicsit bosszantanak! :(

2005. január 20. 13:24

ha a tudatalattid tudaosan használod akkor nem vagy tudatos.
példa:
1.
k. azt álmodta, hogy búvárkodik.
álmában levegőt kapott a víz alatt, és különös kölcsönhatásba került az őt körülvevő körülményekkel.
2.
k. búvárkodott.légpalack nélkül, amíg tüdővel bírta.
amikor elfogyott a levegője mindig egy kicsit eggyévált az őt körülölelő körülményekkel.

2005. január 19. 21:38

Sz.tem ha be vagy cuccozva v.mi erős tudatmodosító szerrel akkor olyan mintha ébren álmodnál és ha ezt tudod irányítani akkor sok esélyed lehet befolyásolni az álmaidat is!Talán azt is elérheted egy idő után h élvezed azt amikor álmodsz v.mi különöset.Én pl.nem sok örömömet nyerem abba legtöbbször amikor álmodok v.mit mer összefügéstelen kavalkád és nem az amit én szertnék átélni...de minden este ugy fexem le na valyon ma mifog kipattani a szürkeállományomból.

2005. január 19. 12:50

"Ti csináltátok előtte ezeket a napi rendszeres kérdéseket?"

Igen, amikor rendszeresen tudatos álmodtam, akkor napközben időnként ellenőriztem, hogy álmodok-e, vagy nem, és tényleg bejött álom közben, hogy kezdett valami furcsa lenni, ellenőriztem, hogy mi van, és máris tudtam, hogy álmodok.

2005. január 19. 12:28

Még jó, hogy csak az átállás idejéig van ott, amúgy elég para lenne. Ez a felébredek rémálmomban, ha nem tetszik valami kiskoromban mindig bevált módszer volt, de mindig bántam, hogy a fene vigye el, ha felébredni tudok, akkor mért nem jut eszembe, hogy csak álom és jól lekardozom a fekete sisakos, robothangon szuszogó gonosz bácsit, de sajna a felébredés volt a győztes. Tudatos álmodásom még sosem volt, már tök vágyom rá, de itt szeretnék ehez kapcsolódóan pár kérdést feltenni azokhoz, akiknek már volt.

Ti csináltátok előtte ezeket a napi rendszeres kérdéseket? (ki vagyok, hol vagyok, mit csinálok, valami szokatlan a környezetemben stb.)
Ha nem akkor meg, hogy sikerült? Spontán, esetleg erős elhatározás lefekvés előtt vagy valami más?

2005. január 18. 22:45

fura, most hogy így újra végiggondoltam, eszembe jutott még valami. csak arra tudtam gondolni, hogy el akarok innen menni, és talán sírni próbálhattam, mert görcsös gombóccal a torkomban ébredtem.
el akartam jönni onnan, és felébredtem. ez végülis akár tudatos is lehetett. talán.

és olyanban volt már részetek, hogy az álom ébren folytatódott?
egyszer egy ronda nagy koszlott macska próbált megmarni álmomban. fújt rám, ugrásra készen a takarón ült, a lábamon. még a súlyát is éreztem. felültem és próbáltam elzavarni. a barátom röhögésére eszméltem.
ültem az ágyban és minden erőmet összeszedve siccegetem a lábujjaim felé. nyitott szemmel. már láttam a szobát, minden részletét, hallottam a kintről beszűrődő zajokat, tehát felébredtem, de a macska még ott volt pár másodpercig:)

36. bombadiltoma

2005. január 18. 21:38

badcat: ahogy Bard írta, nem csak személyeket lehet megkérdezni, hanem mondjuk a tavat is, vagy a halott lényeket... bár azt is írtad voltak ott emberek is, akik trancsíroztak...

2005. január 18. 19:58

esetemben nem tudom hogy van-e összefüggés a rémálmok és a drogok között, mivel kiskoromban tuti nem drogoztam, most pedig nem tudhatom, hogy lennének-e rémálmaim, ha soha nem nyúltam volna drogokhoz.
nem hiszem hogy segítene a tudatos álmodás, ugyanis nincs kit megkérdeznem, hogy ki ő és mit akar. soha nem valaki vagy valami akar bántani.
illusztrálom: legutóbb egy mocsaras tóban pancsiztam, a tó közepén 30m magas póklábú, arányaikban leginkább elefántra emlékeztető ocsmány lények álltak mozdulatlanul, mind halott volt és a rothadás különböző fázisait lehetett megfigyelni rajtuk. az egyiknek a bortái is látszottak, meg félig a belseje. mellettük egy-egy daru állt, aminek a kosarában emberek azzal foglalatoskodtak, hogy trancsírozták a tetemeket és a cafatjaikat a tóba dobálták. én meg a tóban...
nagyjából bármit megtennék, hogy ilyen élményeim ne legyenek.
de hol kezdjem?

2005. január 18. 11:59

Hah!

milyen szép dolog az elmével, a tudattal, a tudatalattival foglalkozó tudomány... :)

Nagyon nem volt kedvem bemenni dolgozni. Erre azt álmodom, hogy bemegyek a portán, és ki van akadva az őr, és kiabál.
Eltűnt a cég.
:)

2005. január 17. 19:20

hehe...emléxem a legdurvább drogos álmom közvetlen az első lasztis élményem után volt.
Be voltam papírozva, de nagyon csúnyán....ilyen képek ugranak be, hogy felnézek az égre és kettészakad az égbolt, és az én tudatom is kétfelé szakad.Álmomban azt hittem megőrültem....sose volt annyira jó felkelni.

2005. január 17. 18:41

Én redszeresen narkózom az álmaimban, főleg akkor amikor a valóságban (na jó, ébren) nem. És ezek sosem tudatos álmok. Meg az a szép, hogy olyanokat is tolok álmomban, amiket amúgy már évek óta nem (pl spuri), sőt egyszer átéltem valaki más herkázását, azaz kivülről láttam, hogy mi történik vele, de közben ő is voltam, tehát úgy láttam mint ő. Mondjuk igen keményen hallucinogén élmény volt és már álmomban is csodálkoztam, hogy miért ilyen a herka. Ezek egyébként 90%-ban jófajta álmok és kellemes is utánuk felébredni, egyáltalán nem érzem utánuk azt, hogy akkor ezt a valóságban is kéne, sőt valahol olyan, mintha ténylegesen megtörtént volna, csak profibban. Ügyesen szimulálja a drogok legpozitívabb hatásait az agyam álmomban.

2005. január 17. 16:55

Volt egy mintaértékű álmom a napokban abszolúte "tiszta", világi előzmények mellett. Sátánista társaságban sátáni rítust celebráltam (a körülményeket most mellőzném). Végül mindannyian lefeküdtünk aludni az ott előkészített ágyakra. Aztán gondolom, fel is ébredtünk, én mindenesetre a saját lakásomban.
Ilyenkor mit is szokás gondolni? Dsuang Hszi álmodja a lepkét?

2005. január 17. 16:40

Én egy esetre emlékszem, amikor kábítószereztem álmomban.
8-10 éves lehettem, véletlenül bevettem egy kábítószeres bogyót, aztán amikor rájöttem mit ettem, onnantól folyamatosan paráztam, mi lesz most velem, biztos kábítószerfüggő leszek.
Megpróbáltam elaludni, mondván, ha átalszom a hatást, és nem emlékszem semmire, akkor nem is szokhatok rá...
Szép kis álom-szetting a drogellenes propaganda...
Ezekután egy rohadt drogprevenciós se csodálkozzon, ha valaki egy papírtól paranoid skizofréniába csavarodik... Inkább nézzen magába, nem-e éppen ő beszélte bele szegény bekatattant emberkébe: örökre hülye lesz, ha egyet is megeszik...

2005. január 17. 12:07

hát ugy midnen kábitoszert leteszek most egy jó időre, ilyenkor mindig ez van, mindig rémálmok jelentkeznek.

2005. január 17. 10:37

bocs, ha topicnyitásommal erdendően elősegítettem tudatod tisztulását.
a rémálom néha olyan mint egy jó szarás.
néha nem.
attól is függ, hogy mennyire vagy kognitív.
kirándulni kell néha tisztán.
az tuti bejön.

2005. január 15. 17:39

Mit vonsz el magadtól? Én 11 napja nem téptem, azóta rendszeresen álmodom és nagyon bejön. Alvás előtt betépés nálam egyenlő volt azzal, hogy nem álmodok ill. nem fogok emlékezni rá és másnap fáradtan ébredek. Rájöttem jó dolog álmodni, egy szép álom jobban pihentet, mint egy ilyen komatikus fetrengés betépve. Persze rémálom gondolom nem egy hawaii, de nekem sosem volt visszatérő rémálmom. Nemtom mitől függ, de sztem valami benned megoldásra vár. Én a helyedben gyakorolnám a tudatos álmodást ennek a problémának a kiküszöbölésére.

2005. január 15. 12:53

nos az álmok többség tudattalan tevékenység igy mellőzi az akarat befolyását, valójában amit az akarat képes befolyásolni az nem nevezhető teljes mértékben álomnak.

Eléggé hülyén jött ki ez a topicnyitás, vagy talán furcsán, mert vagy 3 napja folyamatosan rémálmaim vannak, azóta már vagy 3 szor cseréltem ágyruha huzatot, meg legalább annyiszor pizsamát, de má a faxom kivan vele. Ezt utálom az elvonásban, hogy nem lehet nyugta az embernek még álmában sem.

2005. január 15. 08:48

Szerintem csak oldódni kell, ennyi az egész:)
Ha nem kerítesz a dolgoknak nagy feneket, eltűnnek az életedből;)

2005. január 14. 15:28

danika: "Milyen jó lenne egy rémálomban begyalázni a gonosztevőt!"

Tudatos álmodással egy darabig szórakoztam régebben. Csináltam ilyet is, de nem az volt az igazi, hanem amit az Alkotó Álom c. könyvben olvastam. Azt kell csinálni, hogy meg kell kérdezni hogy "Ki vagy, és mit akarsz tőlem?" És a legdurvább az volt nálam, hogy _mindig_ elmondta, majd eltűnt. Én meg megértettem, hogy miért álmodom azt amit, és nem jött vissza. Szóval ezzel lehet kisérletezgetni, van értelme. És nem csak személyekkel lehet beszélgetni, bármilyen zavaró tényezővel.

badcat: A fenntiek talán neked is szólnak, lehet, hogyha tudatosítod álmaidat és "elbeszélgetsz" azokkal a dolgokkal, amik undorral töltenek el, vagy félelemmel, talán segít.

2005. január 14. 14:34

a rémálmokat elfogadtam az élet természetes velejárójának, mert nekem az. kiskorom óta, mióta emlékeim vannak, rémálmaim is vannak. és szinte csak azok és nem is közönségesek... azt mondjátok ez nem normális így?
nemrég találtam egy pár festményt, ha jól emlékszem beksinskitől, amik valamelyest hasonló félelmet és undort váltottak ki, mint amit álmaimba érzek. borzasztó volt nézni őket.
szeretnék enélkül az érzés nélkül élni. mit gondoltok, van rá mód?

2005. január 14. 12:38

Nem Istennek teszek igéretet hanem magamnak!
Megköszönöm , hogy élek, hogy életben maradtam.
Egyébként nem hiszek Istenben de tudjátok ha az ember ennyire közel érzi magát a halálhoz .....

2005. január 13. 20:18

Fú engem szerencsére nem gyötörtek soha rémálmok 1-2 alkalmat leszámítva.

1. Kicsi koromban Darth Vader fenyített nagyon, de mindig feltudtam ébredni amikor csak akartam.

2. Egyszer volt, hogy egy átlag napomat álmodtam. Suli, dogák, felelés. Fú, de szar volt reggel felébredni. Fárasztó tud lenni az álom is rendesen.

Tudatos álmodással hogy álltok? Milyen jó lenne egy rémálomban begyalázni a gonosztevőt! :))

20. Én+te+ö=gén

2005. január 13. 19:54

Gondolom a standard paráztatós, amiben a fütyit is csak max. háromszor szabad megrázni pisilés után lelkifurdalás nélkül :)

19. bombadiltoma

2005. január 13. 19:25

"Szegénykém, nagyon be vagy még oltva."

Ez is elég oltós :-)

Egyébként a dolog attól függ, milyen istenképe van sean-nak...

2005. január 13. 18:32

:DDD
No igen, a mások által belédvert "erkölcs" :)
A társadalom szemete csupán, de ha sokáig mosod, kell ott még egy ingnek is lennie;)

17. Én+te+ö=gén

2005. január 13. 18:00

sean:
" Imádkozom istenhez hogy ne haljak meg és megigérem soha többé nem cuccozok."

Szegénykém, nagyon be vagy még oltva.
Ha te lennél isten, téged zavarna sean cuccozása? :)

2005. január 13. 13:39

a mai délutáni alvásom során én is kaptam egy érdekeset:
pedig se nem elvonás, se nem éppen...
álom:
itt a házamban a műteremben zenei próbahelyiség van,
aztán már az ágyamban vagyok úgy ahogy fekszem és fehér pólós alak, akire azt hiszem, hogy a pasim mellettem fexik és rászorít egy vákuumszerű izét a füleimre.
zsibbadni kezdek, és nem értem miért akar elkábítani.
aztán azt gondolom, hogy betörő, meg akarom nézni az arcát, de nem engedi.
aztán ugyanúgy, ugyanott vagyok, de már ébren, csak egyfajta "paraszerű közeg" marad a szobában.

15. Én+te+ö=gén

2005. január 13. 13:26

A félelemkeltés a gonosz módszere? :)
Nem inkább "egy gonosz módszer" (a médiapropagandáé)?

2005. január 13. 12:47

a félelemkeltés a gonosz módszere, általában ez okozza a rémálmokat. Igy próbál " rántani" a képzeletbeli zsinórokon. Ilyen terrorféle. Ráijeszt az emberre, hogy ott maradjon ahol ő akarja. Általában szokot rémálom jelentkezni " elvonáskor", ezek a tipikus izzadásos rémálmok, de ez nem törvényszerű, és egyénenként változó periódus után jelentkezik. Különös tekintettel kell gondolok itt a cannabis származékokra, valamint az amfetamin tipusú drogokra, mivel ezek elég erőteljesen hatnak a szervezet álomközpontjára és a biológiai órára. Általában minden drog birizgálja ezt, de az előbb emlitett 2 fajta tipikusan.
Rémálmok más forrásból is származhatnak, ehez jobban kellene belátni a helyzetet, hogy meg lehessen mondani konkrétan, mi a gixer

2005. január 13. 11:37

sean:
a gond az, hogy csak cuccozás után kerülsz az a.p. határára.
ezt az" idegrendszered terhelés utáni fellazulása " okozza.
lefekvés előtt igyál egy pohár jógi teát forrón.
teremts magad köré meleg illatos környezetet
(banálbéla)
és meglátod mi lesz:
vagy elelszol, vagy megszöksz a testedből egy kicsit, hogy az nélküled regenrálódhasson.
úgy jobban megy neki...

2005. január 13. 07:08

Alohagirl, nem nézel kicsit sok tv-t? : )
Hirtelen eszembejutott egy mese az 1-es kapcsán, az rtl klubbon ment, egy olyan 10-éve (?). Volt öt (?) csajszi, és állandóan hasonlókat műveltek...
[széla mún, széla mún, tütütütütütütü tű tű]
amugy hihetetlen, de én mindent elfelejtek, mégis, zenék, zene részletek bármely korból bevillanak, az agyamba, ha a megfelelő hatás kiváltja azt... (a te írásod ilyen volt)

2005. január 13. 03:26

az agyad alvás után szépen visszakapcsolgatja a rendszereket, és van úgy sokszor (nekem ís) hogy néhány érzékszervedet már tudatosan tudod irányítani/használni, de a testedet még nem. ez a határvonal részben tudatosan részben tudatalatt húzódik. vissza is tudok sülyedni, de koncentrálással ki is tudok mászni belőle, és aztán vissza is tudok megint zuhanni. (amikor úgy kezdődik hogy legalább a szememet bírjam kinyitni, és ha nem jó irányba koncentrálok, csak álmodom hogy kinyitottam a szemem)

2005. január 13. 00:40

Az állapot, mikor fekszel az ágyon, és nem tudsz mozdulni, s közben teljesen tudatos vagy a környezetedre (sokszor ilyenkor van ott mégvalaki, aki tudja, hogy tudsz róla), nos, ez leginkább az álom alatti paralízisre hasonlít. Ez akkor szokott előfordulni, mikor az asztráltested már kirezgett a fizikaiból, de még benne van...leginkább úgy érdemes elképzelni, mint amikor a tévében szellemképes a film...nah, amikor a szellemkép alig, vagy semennyire nincs még elkülönülve, akkor van ez.
Nincs ezzel semmi gond, sőt! Ha le tudod küzdeni a félelmed, egész jó mókákat lehet tudatosan csinálni ilyenkor--->asztrálprojekció.

2005. január 12. 22:01

Én napokig álmodom a következöt egy átbulizott hétvége után:
Zuhanok bele az álomba valamit el is kezdek látni, de a köv pillanatban érzem hogy lemerevedek, vagy éppen emelkedem felfelé (mikor hogy)
nagyon rossz érzég mer probálok segitséget kérni de nem hallja a mellettem lévö (álmomban mindig van mellettem valaki) és halálfélelmem van, tudom hogy meg fogok halni. ez amit leirtam mindössze néhány másodperc mert aztán kinyilik a szemem és az álom folytatodik a valoságban. nahát ez a durvább része. Kinyilik a szemem , gondolkodni tudok szal teljesen magamnál vagyok de le vagyok bénulva és sikitanék de nem jön ki hang a torkomon. erösen zug a fejem rosszul vagyok és várom a halált de probálok küzdeni ellene. Nem tudok. A tesom a másik ágyon fekszik de nem tudok szolni neki mert nem mozdul semmim pedig minden eröm összeszedem. Imádkozom istenhez hogy ne haljak meg és megigérem soha többé nem cuccozok. Persze nem tartom be. aztán vége. ez kb fél perc. Szerintetek mitöl van? Nektek szokott lenni halálfélelmetek?

2005. január 12. 19:09

És a valós álom?:)
Az is megvan?

2005. január 12. 19:00

girl:
Ez egy tanulóálom is lehetett, nem?:)

Nekem eddig a legérdekesebb rémálomfajtám az volt, mikor fekszem az ágyamban, azt álmodva, hogy ébren vagyok, és nem tudok elaludni, s unatkozom... Persze felébredni sem tudok, szal ciki van...
Ez nem kamu, frankón megtörtént velem:)

Nagyon ritka nálam a rémálom. Általában csak, ha nagyon lázas, beteg vagyok. Olyan 39.5-40 fok környékén.

4. bombadiltoma

2005. január 12. 15:58

"(iboga még nem)"

Asszem ezt nagyon sokan elmondhatjuk magunkról :-)

Nagyon jó ez az álomszimbolika, hogy csak te tudod megszerelni a fejedet! Hajrá!

2005. január 12. 13:58

droggal hogy állsz?

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH óvatosságra int a Facebook-csoportoldalon saját névvel megosztott, mások számára is látható információiddal kapcsolatban!