 |
Rémálmokalphagirl, 2005. január 12.  | |  | | | | 227. Bence | 2005. szeptember 15. 12:09 |
| |  | |  | | | | Hú szamurájos nekem is volt, de engem kettévágtak - középen, fejnél, érezni ahogy a két darab egymás mellett dől az engem kettévágó felé, és közben meghalni, és nem is ez volt az érdekes, hanem a haldoklás, ahogy az érzékszervek ingerrei, majd maguk az érzékszerverk is eltüntek - legutolsó a hallás. |
| |  | |  |
| | | | | | 225. wasabi | 2005. szeptember 11. 11:54 |
| | | | | | | lecek: én is álmodtam már egy nagyon hasonlót, tényleg elég pocsék érzés. Nekem a burjánzó hústömegnek szőrei is voltak, mint a mesebeli banyáknak az orruk tövénél. :(
|
| | | | |
| | | | | | 224. maxxim | 2005. szeptember 10. 13:59 |
| | | | | | | Én elefánt belsejében sétáltam felfelé. valahogy mégis olyan forróság volt
|
| | | | |
| | | | | | 223. lecek | 2005. szeptember 9. 14:50 |
| | | | | | | Azt álmodtam, hogy keletkezik egy seb a kezemen és abból burjándzva nőni kezd egy tyúkszem bokor. Hányingeres!!!
Ha előfordulna ilyen otthon még mindig van majdnem egy egész csomag ecsetelőm rá.
|
| | | | |
| | | | | | 222. műzli | 2005. augusztus 30. 15:22 |
| | | | | | | túl sokat foglalkozom magammal.
vagy túl keveset. |
| | | | |
| | | | | | 221. műzli | 2005. augusztus 30. 15:18 |
| | | | | | | (tudom, hogy senkit nem érdekel)
tök jó, hogy tudatosan foglalkozom a rémségeimmel, és már igazán nem annyira szívszorító fogat mosni, mert már nem rettegek, hogy VALAMI megfogja a lábam a kád alól, meg ilyenek, és most nagyon örülök :))) mert úgy érzem, sikerült legyőznöm magamban valamit.
ha-ha. (gúnyos)
csak éppen azóta ÉJSZAKA jönnek a flessek. neszeneked.
egyik borzasztóbb, mint a másik. meg mernék esküdni, hogy ébren voltam már, amikor kettőt is láttam, egyik a szobában, a másik az ajtó mögött.
a ffffene...
amúgy biztos vagyok benne, hogy ezek a rémálmok belülről táplálkoznak.
úgy értem valami olyasminek képzelem, mint pl. anakin jeges-tüzes sárkánya (mond vmit?)
de akkor sem értem, hogy mi az értelme?!
|
| | | | |
| | | | | | 220. wasabi | 2005. augusztus 23. 21:52 |
| | | | | | | 209. -hez: ha nem vagyok túlzottan indiszkrét, és van kedved megosztani az infót a fórummal is, megkérdezhetem, hogy milyen gyógyszert szedsz? ha nem szeretnéd, vagy kínos, nem szóltam semmit.
Ugyanis, vannak olyan bogyók, amelyek az első fázisban erősítik a meglevő problémákat.
Szia:
wasabi |
| | | | |
| | | | | | 219. műzli | 2005. augusztus 22. 13:09 |
| | | | | | | "A para mint veszélyszimulátor típusú szerszám/segédeszköz alapvetően hasznos - ha tudod kezelni.
Persze, legyél tudatos: építs be egy megfigyelőrendszert és mondjuk elsö körben vedd észre a 2x2-őt, hogy mikor/mivel:
- paráztatod magad
- paráztatsz másokat
- paráztatnak mások téged
- paráztatják mások magukat/egymást
Második körben meg e zeke t l ehet an alíz állni."
Nna. Megfigyeltem ezeket, és úgy vettem észre, hogy
- akkor paráztatom magam, amikor "unatkozom". Tehát a tudatom nincs ott az adott cselekvésben, nem köt le az adott pillanat. Próbálom úgy élni az életem, hogy a pillanatban éljek, ne a múltban, jövőben. Az utóbbi időben azonban csúfos kudarcot vallottam ebben a technikámban (magánéleti válság). És pontosan ezekben az időkben éledtek fel a "szörnyeim".
- Nem tudom, mikor paráztatok másokat, ugyanis szerintem nem paráztatok másokat, mert megijedek...
- Mindenképpen úgy érzem, hogy szemétkedni akarnak velem, azért ijesztgetnek.
- Észrevettem, hogy akiknek gondjuk van az önbecsüléssel és kevés az önbizalmuk előszeretettel riogatják magukat.
Rémálomszerű önparáztatással kapcsolatban magamon kívül nem találtam mást.
A horrorfilm-készítők viszont fogalmam sincs, a pénzen kívül milyen egyéb előnyökre tesznek szert egy-egy alkotás után. Egyesek imádnak rettegni (filmek, játékok, extrém sportok) oké, mások meg egyszerűen befosnak az egésztől és nem nézik, csinálják.
Nem tudom, hogy van-e olyan határ, mint pl. a fájdalomküszöb, mert jó lenne, akkor lehetne vele dolgozni.
A fóbiákat pl. csodásan lehet kezelni, sőt, végül nyoma sem marad.
Azt kéne valahogy felismerni, hogy egyesek túlzott érzékenységét...
igen! Félelemküszöb! Eszembe jutott.
... szóval megtudni, hogyan lehet esetleg ezt kitolni.
Meg hogy egyáltalán hogy lehet kezelni a parát.
Egyáltalán nem látom értelmét (hasznosságát) annak, ha valaki lámpalázas, vagy éppen fél a sötétben "felnőtt" létére.
|
| | | | |
|
