 |  átlagembereklagelli, 2005. január 11.   |  |  | | | |  |  |  | | Jah, ego-loss igazán vagány dolog, köszönjük! |
| |  |  |  |

 |  |  | | 259. Airborn | 2008. augusztus 22. 19:43 |
| |  |  |  | | faszán kifejtetted, köszi, így már minden világos! |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | mellesleg akár az ego-lossból is kikövetkeztethető valami :). |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | akkor ne töröljük el. akkor csak simán töröljük az egyént, ha így már jobban tetszik :). |
| |  |  |  |

 |  |  | | 256. 1xű | 2008. augusztus 22. 18:33 |
| |  |  |  | | azzal hogy átlagember azzal a tudat kategorizálja be a túl sok beérkező információt. elmész a pusztába nem találkozol átl.emberrel, mert az a kevés ember mind másmilyen. nem kezdesz el gondolkodni azon hogy na aki a metrón szembejön az dokkmunkás-e vagy szabadidős tanár? ha túl sok infót dolgoznál fel akkor nem maradna kapacitás a fontosaknak. ezért felállítod az "átlagemberek" "tipikus rocker tinédzserek" stb kategóriákat. a közeli embereket ++jegyezed . az Én egóm már nincs is:) . |
| |  |  |  |

 |  |  | | 253. Airborn | 2008. augusztus 22. 14:02 |
| |  |  |  | | kifejtenéd, mit értesz az egó eltörlése alatt? egyáltalán mit értesz egó alatt, ha már el akarod törölni? |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Az egót nem eltörölni kell, hanem megtalálni vele az optimális viszonyt. Ja és jelentkezzen, akinek sikerült eltörölni az egóját, biztos mókás lehet! |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Álommanó, szerintem ne nyugtasd az egódat, elég baj, ha nyugtatgatnod kell ahhoz, hogy belső békére lelj. én inkább az eltörlésére törekednék a helyedben. mellesleg nincs átlagember. teljesen átlag nincs. beoszthatók bizonyos jegyek alapján az emberek egyfajta átlagba, pl foglalkozás alapján, mert a munkájuk során az emberek jelleme elég sokat morfizálódik, ezért általában vannak ugyanolyan munkát végző, jellemben és vonásokban hasonló emberek, de ők sem olyan átlagok, mint azt te gondolod, csak több közös hasonlóságuk van, mint más embereknek. nincs társadalmi átlag, szerintem ezt az egészet korcsoportok alapján lenne érdemes vizsgálni, mert később ezzel összefüggésbe lehet hozni a munkát is. pl vannak a tipikus rocker tinédzserek, nekik vannak átlag ismertetőjegyeik, és azért akármennyire is hasonlóak, mégsem ugyanolyanok. szóval az átlag nem azt takarja, hogy egyfajta ideál, hanem több azonos ismertetőjegy egy adott csoporton belül. |
| |  |  |  |

 |  |  | | 250. Orion | 2008. augusztus 22. 08:30 |
| |  |  |  | | Az átlag egy elméleti fogalom, egy statisztikai elméleti tulajdonság. Ami sokszor oltári baromságokat takar, mert gyakran számol nem egész számokban ott, ahol ennek semmi értelme. Pl egy átlagos családban hány gyerek van. Ha csak egy-egy tulajdonságban viszonyítjuk az embereket, úgy talán van értelme. De ha összeségében nézzük, akkor mindenki kiemelkedik illetve eltér a statisztikai átlagtól.
Azaz álomkép amitt felvázoltál meg sztem meg már közel sem olyan népszerű sztem. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | "Egyedülálló és megismételhetetlen lény vagy - akárcsak bárki más."
Persze, hogy van olyan, hogy átlagember. Hogy milyen? Hát hol ilyen, hol olyan, akár Pom-pom, de ez nem szabad, hogy megtévesszen. Az, hogy "átlagember" egy pejoratív, vagy semleges kifejezés azokra az emberekre, akinek bizonyos tulajdonságai nem ütnek el eléggé a tömeget átlagosan jellemző tulajdonságoktól a vizsgált kontextusban(ez definíciónak is jó), tehát a felvetésed(nincs átlagember) vagy irreveláns(fejtsd ki bővebben mit értesz átlagemberen te), vagy pedig nem igaz.
Picit konkrétabban: Az, hogy milyen tulajdonságokról van szó, az függ attól, hogy milyen környezetben használjuk a szót. Lehetséges, hogy egy gondolatsor az olimpikonok fizikai teljesítményét hasonlítja össze az "átlagember"-ével, ebben a környezetben pedig még metametta is átlagembernek számít.
Én gyakran használom a szót pejoratív jelzőként azokra az emberekre, akik túl közel vannak ahhoz az ideálhoz(és hisznek is benne), amit a mai társadalom mintaként felállít(talán erre gondoltál, mikor tagadtad az átlagember létezését). Egy ilyen embernek a nullával egyenlő a spirituális érdeklődése. A gondolkodás számára nem jelent többet, mint a Tomi kristály reklámja "Többet ésszel, mint pénzzel". Ha megkérdezed mi a célja az életben, akkor nagy hümmögés után talán annyit sikerül belőle kiszedni, hogy hát két szép gyerek, szép ház, meg karrier. Aztán ha ezek megvannak, akkor meg csodálkozik, hogy olyan üres az élete. Kritikai érzéke gyakorlatilag nincs, azt eszi, amivel tömi a tévé, lehetne még sorolni, de gondolom most már érted miről beszélek. De ezt az utolsó bekezdést már nem a szó védelme érdekében mondtam el, inkább egy gondolat, ami részben valós problémát, részben pedig egy a saját egóm megnyugtatására tett kísérletet tükröz. |
| |  |  |  |

|