 |  átlagembereklagelli, 2005. január 11.   |  |  | | | |  |  |  | | ezen helio kár agyalni. mostmár ez van, élvezd. vagy engedd el. legyél hedonista, vagy buddhista. vagy aranyos középutas... |
| |  |  |  |

 |  |  | | 283. Orion | 2008. október 5. 13:30 |
| |  |  |  | | helio*:
A nyitó kérdésekre sztem a válasz az igen. Bár ezzel gondolom nem vagy kisegítve. :( De nagy ötleteim nincsenek: hagyd abba jó időre, aztán amikor jelentős a javulás, akkor higgadtabban, jobban átgondolva újra belevágni. Amúgy nekem tizenévesen eszembe se jutott elhagyni az egómat, és igazából még most sincs a terveimben. :) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Hello! Én ezzel teljesen egyetértek veled én 18 éves vagyok és már több mint 1éve megismerkedtem a tudatmodositokkal. Én is észrevettem h ezek gátolnak a személyiség fejlödésben sok mindent megmutatnak de sokmindenröl le is maradsz az életben. Sokszor ugy érzem nincs is semmi keresnivalóm itt csak ugy létezek. A legrosszabb ebben h a fű is nagyon gátolja a személyiségfejlödést de már nem tudok lemondani rola. És ezmiatt nem is nagyon érdekel semmi. Nem igazán tudok emberekkel elbeszélgetni mer nincs mit mondanom nekik. Inkább magammal veszekedek folyton... Elég gáz tudom de hát ezvan...:S nah peacee emberek |
| |  |  |  |

 |  |  | | 281. helio* | 2008. október 5. 00:52 |
| |  |  |  | | Lehetséges-e, hogy ha valaki még az előtt találkozik a pszichedelikumokkal (és egoloss szerű élményekkel), hogy egy stabil (alap-) személyisége kialakult volna, akkor a sok értékes tapasztalat mellett mégis inkább hátráltatja magát a személyiségfejlődésben? És ahelyett, hogy szemléletében az egocentrikusságot meghaladná, részben egy előttes szakaszban reked? (ami ugyan lehet intuitív, de megnehezíti az integrációt)
Néha úgy érzem, nehezen illeszkedek be és nem igazán tudom az okát, pedig csak interakciókban tapasztalhatom meg magam igazán. Hiszen van élet az introspekción túl is.
Két ember együtt több, mint az összes egyenként... De ha már túl sok, ha már nem tudom kontrollálni a kapcsolatok mélységét, akkor eltűnök egy időre és megpróbálom viszavonni a projekcióimat. Kicsit olyan, mintha saját magamat rekeszteném ki, mintha olykor akaratlanul is szembeszállnék önmagammal.
Nem vészes a helyzet, de néha nehéz elfogadni, néha meg csak nevetek az egészen, viszont mindenképp hátráltat, úgy érzem.
Szerncsére minden nehézséghez úgy állok hozzá, mint fejlődési lehetőség, de ez az aktuális tapasztaláson mit sem változtat.
Bocs ha kicsit zavaros lett és rosszul használtam szavakat, azért bíhepi :) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | ezt a példát paradox sémával dekomplexálva: mindenki átlagosan okos. (a nő okos mert szép, mivel a férfi oksági rendszerét követi, tehát a férfi okos, mert látja, hogy a nő szép, mert okos.) |
| |  |  |  |

 |  |  | | 279. Romulus | 2008. szeptember 5. 23:27 |
| |  |  |  | | Egy átlagos nő inkább lenne szép, mint okos, mert tudja, hogy az átlagos férfi sokkal inkább lát, mint gondolkodik. |
| |  |  |  |

 |  |  | | 278. Awas | 2008. szeptember 3. 05:06 |
| |  |  |  | | | |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | 270-re
Szerintem te azt hiszed nálam az átlagember negatív jelentésű. Néha én is így érzem de küzdök ellene, és inkább matematikai értelemben mondom, hogy "átlag".
sodródik = kényszerpálya (busuló magyar)
nem kő több |
| |  |  |  |

 |  |  | | 276. Romulus | 2008. szeptember 1. 00:50 |
| |  |  |  | | Ez de aranyos :) Ha korábban ideérek beírom én:) Jóéjt és álmodjatok valami átlagon felülit. |
| |  |  |  |

 |  |  | | 275. 1xű | 2008. augusztus 31. 23:43 |
| |  |  |  | | | |  |  |  |


 |  |  | | | |  |  |  | | Azért megnézném Romulus hogy viselnéd, ha egy kommunában páran meghajtanák a nődet. Vagy ő, ahogy te más csajokat. Mert ugye ez is benne van, legalábbis ahogy azt a hippik elképzelték. Igazából bárkit megnéznék mit reagálna, akik kommunáról regélnek!
Amúgy a felvázolt életpályával nincs semmi baj. Akinek ez üres az megtölti más dolgokkal, de sokan vannak, akiknek ez prímán megfelel. Őket sajnálni kell? Lenézni? Ők üres életet élnek? Az az érdekes, hogy ha megkérdezel egy-két ilyet akkor naná, hogy azt mondja ez így a frankó. Szerintem innentől őt békén is lehet hagyni, ha neki ez ennyire bejön akkor csinálja nyugodtan.
Persze ettől még ottvan bennünk, hogy nagy lóf***t frankó ez neki. De ő nem ismer alternatívát és a legtöbb esetben elég erősen el is zárkózik minden ilyentől. Kérdés, hogy most ez rossz? Max. neki, de ha ő nem vágja le, akkor mérne?
Szerintem az egyik legmagasabb művészet az ilyen ellenállásokat kicselezve mégis valahogy megmutatni a másiknak, hogy nézd: így is lehet.
Nem győzködve, nem akarva, csak mutatva, hátha ránéz és lát benne valamit. |
| |  |  |  |

|