 |
harmincháromlagelli, 2005. január 11.  | |  | | | | |  | |  | | | még utazom
a tükörsíkok néha lebomlanak és
a színek deszaturálódnak
olyankor szomorkodom
de
még utazom. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | azóta se lett vége a tripnek?
kimentem kőbányára úgy, hogy minél kevesebb reklámot néztem meg metrón, úton útfélen. nem egyszerű. a földet bámulva közlekedni.
szerintem egy rakás reklámot csak azért raknak oda, hogy legyen hova nézni, mások bámulása helyett (elvégre úristen, mi lesz, ha visszabámul). mint valami rossz kifogás, hogy használom a látóapparátusomat....
igazi time tunnel volt. az óra persze mérte az időt lelkesen, de nem tűnt úgy, mintha tényleg eltelt volna. mint valami rossz wormhole.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | khhiii hii hiiiii :))))
...
"majd vigyázok, hogy ne meditáljak két tükör közt :D"
14 évvel ezelőtti ilyen jellegű első tripes (19éves dupla és fél ómos bélyeg, meg dinitrogénoxid még rája) tapasztalattal ezt én s javaslom...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem zuhanhatnék bele a fraktálba, ha nem lennék a részese.
azonban szeretem azt hinni, hogy ott állok meg, ahol akarok (vagy ahol tudok-mint mikor a kígyó elesik a biciklivel ->"kuss, én itt szállok le!") az apró eltérésekből eredő pillangószárnycsapás-tornádókat pedig nevezhetjük helytelen döntésnek, vagy szabad akaratnak (bár ennek a léte is paradox) is...
majd vigyázok, hogy ne meditáljak két tükör közt :D
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem azon túl vagyunk.... az a lépes úgy numero 17 körül történt.
vagy lehet, hogy mégsem?
jahhh, persze nyitva hagytuk a kaput... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én úgy mondanám, hogy elöször látja az ember a "kaput" és aztán jól át is megy rajta. ;-)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | giggles a program hiába fagy le valamely tizedesjelnél, ha nem veszed észre, hogy a fraktálban te nem -csak- figyelő, szemlélő vagy, hanem részese.
tehát az alattad fölötted melletted stb., észlelhető fragmentekben te magd is megismétlődsz.
és kendiflip ezért aztán, aki a szélén jár a fraktálnak az csak elképzeli, átéli, de nem éli meg.vagy mi. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, ezt nevezem én fraktálflessnek. Elkezdek haladni a dolgok mentén, míg észreveszem, hogy a fraktálon túl (is) a végtelen van, hiszen maga a fraktál is az. A végtelen, tehát minden észrevétele a fless. :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kapuról jut eszembe...
nagy tapsot a Kétarcú Janusnak!
tudtátok hogy ami elválaszt az egyben össze is köt?
minden áthaladás egy újjászületés?
mi van akkor, ha az ellentétek csak akkor feszülnek egymásnak, ha VAN KÖZTÜK VALAMI? ami felfogja az ellentétet?
mindjárt nem a két pólus lesz a meghatározó, hanem a köztük lévő valami, ami az egyik véglet felé tart. vonzás vagy taszítás által az szinte tökmindegy...
amíg megkérdőjelezek valamit, végtelenül zuhanok lefelé a egy (nagy? kicsi? :))) mandelbrot-halmazban. aztán valahány tizedesjegynél megállok. és rájövök, hogy alattam és fölöttem is ugyanaz van.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | kapujanincs átjárónak is hívják... |
| | | | |
| | | | | | 17. cellux | 2005. január 13. 16:57 |
| | | | | | | úgy érted, hogy azért folyik ott valami át középen, innen-oda?
nekem a nullpont ilyesmi: mint egy kiterjedés nélküli kapu két világ között. az áramlás továbbra is fennáll, de harmonikussá válik. nem megszűnés, nem semmi (illetve mégis, de máshogy, mint a valami alapja)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | értelek én...
de nem értek veled teljes mértékben egyet.
a jelen megéléséhez nem feltétlenül kell egymáshoz feszülő
kondícionáló tényezők közti 0 energiában létezni.
a jövő és múlt találkozása (mint jelen, hogy a földi duális paradigmánál maradjak) sem feltétlenül 0 energiaszintű.
a démonainkat nem a semmi, de talán sem mi...
|
| | | | |
|
