 |
harmincháromlagelli, 2005. január 11.  | |  | | | | 39. ppnqdd | 2024. augusztus 6. 23:08 |
| |  | |  | | | Jobbulást!
Legalább nem ugrottál a tűzbe :D. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Mindjárt itt a vihar és a lehülés... ozora zajlik valahol messze távol, betegen fekszem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | MERRE VAGY LAGELLI ?
HIÁNYOLLAK A FÓRUMBÓL !
-gee- |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | meg rák is mint állatöv :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | bináris pékség
kifli=1
zsömle=0
69: Halak? :)))
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | egyenlőre meg marad ez a 33 az ágyban is.
bár ezt a pózt inkább a melegek szeretik.
én meg így alszom, vagyis, már csak így:
1 |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | majd ha 69 éves koromban is ilyeneket mondanak a kiscsávók akkor nyitok a daath77 en egy 69 c. topicot. |
| | | | |
| | | | | | 30. snakee | 2005. február 10. 19:51 |
| | | | | | | mér pont 33?:)
nekem a 69 szint.. grhmm szimpatikusabb:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a varázstükör tényleg ritka.
nem is tudom, hogy találtam-e már.
asszem nem.vagy csak nem vettem észre, mert magamat mutatta? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az jó, akkor még tágulóban van az Univerzumod :)
ha összetörik, az hét év balszerencse, vagy az is a végtelenhez tart?
varázstükröt sokkal nehezebb szerezni, mint csodalámpást...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | még utazom
a tükörsíkok néha lebomlanak és
a színek deszaturálódnak
olyankor szomorkodom
de
még utazom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | azóta se lett vége a tripnek?
kimentem kőbányára úgy, hogy minél kevesebb reklámot néztem meg metrón, úton útfélen. nem egyszerű. a földet bámulva közlekedni.
szerintem egy rakás reklámot csak azért raknak oda, hogy legyen hova nézni, mások bámulása helyett (elvégre úristen, mi lesz, ha visszabámul). mint valami rossz kifogás, hogy használom a látóapparátusomat....
igazi time tunnel volt. az óra persze mérte az időt lelkesen, de nem tűnt úgy, mintha tényleg eltelt volna. mint valami rossz wormhole.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | khhiii hii hiiiii :))))
...
"majd vigyázok, hogy ne meditáljak két tükör közt :D"
14 évvel ezelőtti ilyen jellegű első tripes (19éves dupla és fél ómos bélyeg, meg dinitrogénoxid még rája) tapasztalattal ezt én s javaslom...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem zuhanhatnék bele a fraktálba, ha nem lennék a részese.
azonban szeretem azt hinni, hogy ott állok meg, ahol akarok (vagy ahol tudok-mint mikor a kígyó elesik a biciklivel ->"kuss, én itt szállok le!") az apró eltérésekből eredő pillangószárnycsapás-tornádókat pedig nevezhetjük helytelen döntésnek, vagy szabad akaratnak (bár ennek a léte is paradox) is...
majd vigyázok, hogy ne meditáljak két tükör közt :D
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem azon túl vagyunk.... az a lépes úgy numero 17 körül történt.
vagy lehet, hogy mégsem?
jahhh, persze nyitva hagytuk a kaput... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én úgy mondanám, hogy elöször látja az ember a "kaput" és aztán jól át is megy rajta. ;-)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | giggles a program hiába fagy le valamely tizedesjelnél, ha nem veszed észre, hogy a fraktálban te nem -csak- figyelő, szemlélő vagy, hanem részese.
tehát az alattad fölötted melletted stb., észlelhető fragmentekben te magd is megismétlődsz.
és kendiflip ezért aztán, aki a szélén jár a fraktálnak az csak elképzeli, átéli, de nem éli meg.vagy mi. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, ezt nevezem én fraktálflessnek. Elkezdek haladni a dolgok mentén, míg észreveszem, hogy a fraktálon túl (is) a végtelen van, hiszen maga a fraktál is az. A végtelen, tehát minden észrevétele a fless. :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kapuról jut eszembe...
nagy tapsot a Kétarcú Janusnak!
tudtátok hogy ami elválaszt az egyben össze is köt?
minden áthaladás egy újjászületés?
mi van akkor, ha az ellentétek csak akkor feszülnek egymásnak, ha VAN KÖZTÜK VALAMI? ami felfogja az ellentétet?
mindjárt nem a két pólus lesz a meghatározó, hanem a köztük lévő valami, ami az egyik véglet felé tart. vonzás vagy taszítás által az szinte tökmindegy...
amíg megkérdőjelezek valamit, végtelenül zuhanok lefelé a egy (nagy? kicsi? :))) mandelbrot-halmazban. aztán valahány tizedesjegynél megállok. és rájövök, hogy alattam és fölöttem is ugyanaz van.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | kapujanincs átjárónak is hívják... |
| | | | |
| | | | | | 17. cellux | 2005. január 13. 16:57 |
| | | | | | | úgy érted, hogy azért folyik ott valami át középen, innen-oda?
nekem a nullpont ilyesmi: mint egy kiterjedés nélküli kapu két világ között. az áramlás továbbra is fennáll, de harmonikussá válik. nem megszűnés, nem semmi (illetve mégis, de máshogy, mint a valami alapja)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | értelek én...
de nem értek veled teljes mértékben egyet.
a jelen megéléséhez nem feltétlenül kell egymáshoz feszülő
kondícionáló tényezők közti 0 energiában létezni.
a jövő és múlt találkozása (mint jelen, hogy a földi duális paradigmánál maradjak) sem feltétlenül 0 energiaszintű.
a démonainkat nem a semmi, de talán sem mi...
|
| | | | |
| | | | | | 15. cellux | 2005. január 12. 17:53 |
| | | | | | | egymásnak feszül az igen-nem.
mivel a tudatod még nem eléggé képzett (?) ahhoz, hogy ezt az egymásnak feszülést a két pólus közötti nullpontban, a mostban élje át, létrehoz inkább egy formai megnyilvánulást, amelynek révén az alapvető dualitás ideáját a fogalmak rendszerében ragadhatja meg. ez a fogalmi forma azonban szükségszerű önellentmondást tartalmaz, ettől az elmében kognitív disszonancia jön létre, ami pedig szenvedést okoz, annál nagyobbat, minél közelebb vagy a középponthoz. (a szenvedés forrása az abban való hit, hogy a fogalmi rendszerben előállt ellentmondásos helyzet az elme eszközeivel feloldható.)
a nullponti energia nem marad a nullában, hanem a megnyilvánított formákba száll bele (az Ő ereje táplálja démonainkat); ami a központban harmonikus egyensúly, az itt a két szélsőség egymásnak feszülő, önfelőrlő zúzdájaként jelenik meg. Isten szeretete vs. Isten haragja.
(talán.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem csinálj valamit. Szerintem úgyis csinálni fogsz valamit. Szerintem úgyis nap mint nap ugyanúgy meg fogod kérdőjelezni, ugyanúgy ahogy a nemcsinálást . De szerintem akkor is csinálni fogod.
Projektálok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | na és cellux, ha nem tudod eldönteni, hogy mi nyomaszt jobban:
a nem megfelelés másoknak,
vagy
a nem megfelelés magadnak,
a nemönkifejezés,
vagy
az önkifejezés,
(milyen szép a magyar nyelv, megint egy határtalan szó : above)
akkor mit csinálj:
csinálj valamit,
vagy
ne csinálj semmit? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | cellux, te most remixelted a #2-t, vagy mi? :) |
| | | | |
| | | | | | 11. cellux | 2005. január 12. 12:43 |
| | | | | | | ha jelen van valamiféle hiányérzet - pláne ha idővel egyre mardosóbbá válik -, akkor szerintem buktad, azaz több kell a belül nézelődésnél
ha viszont a belül nézelődéssel haladsz egy olyan úton, amin a magad számára érezhetően egyre inkább önmagaddá válsz, akkor szerintem nincs baj. a folytonosan érkező új impulzusok, növekedés, lelki érés miatt ez esetben nem alakul ki a hiányérzet/lelkiismeretfurdalás, így az a kérdés se merül fel, hogy jól csinálod-e.
tehát ha komolyan felmerül az a kérdés, hogy jól csinálod-e, akkor nem csinálod jól. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nahát giggles ez egy hasznos info!
a saját életed filmjében nemigen lehetsz statiszta...
nekem az a nagy bajom, hogy több időt töltök a fejen belül csukott szemmel, vagy nyitott szemmel de a fejre belülre koncentrálva, mint az objektív valóságba való adaptációval.
így a film nagy része különös álmok és amúgy is egy életre elegendő tripek sorozata lesz.
de vajon elég-e ez ahhoz, hogy megfeleljek az erre karmára saját magamnak kiírt elvárásoknak?
nem tudom.
majd hozza a sólyom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A 33 egyébként valóban közép.
A lélek alászállása az anyagba (YHVH, a négy elem -> YHShVH megtoldva a szellemmel).
Ő az összekötő kapocs a felső (KThR-ChKMH-BYNH) és az alsó három (ság) (NTZCh-HVD-YSVD) között . YHShVH, Jézus a középső három(ChSD-GBVRH-ThPRTh) ha az Életfát nézzük
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | én nem tulajdonítottam jelentőséget a "krisztusi kor" mémnek.
mivel nem tudja az ember meddig él, nincs mi alapján szakaszokra osztani az életét, legfeljebb utólag. még ha úgy is tartják, hogy a második harmad a gyerekcsinálásé, a harmadik a spirituális nagytakarításé.
érdekes képzetem volt egyszer, hogy ha a halál pillanatában lepereg az ember előtt az élete (akkor nem tudtam hogy nem időrendi sorrendben, hanem mint egy térkép, vagy egy kép, aminek a részleteit és szimbólumait élem át szavak nélkül), akkor a halál előtti pillanatban végtelenítődne a sztori, hiszen mindig ott lenne vége, hogy ...és akkor lepergett előtte az élete.
ez a fajta fraktál persze a másik változatban is meglehet.
a fontos, hogy életem filmjében (mekkora klisé!) ne statiszta legyek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | lagelli:
Szeretnék hozzászólni, mert mert... de nem megy. Pedig itt a kényszer, hogy adjak valamit itt és most magamból, mert a 33, meg a kellős közép délibábja, de lehet, hogy ez nem is releváns... Mindegy, csak jelzem, hogy valami van itt (is?)...
Használható válaszaim: ld. #2 (by Gén) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az élet nem azért jött létre mert élni akart? Sztem feladatunk a jelen teljes befogadása és az élet teljes átélése, hogy ne maradj le semmiről. Pihizni utána is lehet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | naja génnévmások!
hát ezaz, hogy én tudom, hogy az objektív zsűrizés ott van.
de néha mégis |
| | | | |
| | | | | | 4. cellux | 2005. január 11. 16:22 |
| | | | | | | az életünk, mint egy kísérlet, ahol az a feladatunk, hogy kitaláljuk, mit jelent embernek lenni. adott egy csomó lehetőség, lássuk, ki mit kezd vele. van, aki egész életében csak az elődök által lebetonozott utakon jár.
néha úgy érzem, az élet olyan, mint egy feltáratlan gyémántbánya, ahol minden pillanatban, minden egyszerű(nek tűnő) szituációban új és szenzációs dolgokat találhatnék, már persze ha nem félnék a változástól, ha megengedném magamnak, hogy minden pillanatban 100%-osan önmagam legyek.
|
| | | | |
| | | | | | 3. Sevil | 2005. január 11. 16:05 |
| | | | | | | | Albert Hofmann meg ma 3*33... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | lagelli:
"nem tudom, hogy a lét-nemlét szabályozás mennyire fontos része az emberi társadalomban való részvétel"
"fontos-e az objektív valóság megfigyelése és megismerése?"
"muszály-e nyomokat hagyni?"
Pont annyira fontosak, amennyire annak érzed öket.
A lét szabadon konfigurálható, semmi sem kötelezö, még a lét sem.
Minden létlehetöség egyformán értékes és érdekes, akár hatgyermekes családanya leszel, akár otthonülö remete; lényeg, hogy bejöjjön.
Ha akarod, önsegítségül elhiheted, hogy a végén lesz egy objektív zsürizés.
Ha mindig azt csinálod, ami a legbejövösebb, akkor soha nem merül fel, hogy valamit másképp kellett volna csinálnod. Ha úgy érzed, hogy valamit másként kellene csinálnod, akkor nosza rajta indulj abba az irányba, aztán majd meglátod.
A valóság szociálisan konstruált, mondják Berger és társai.
Mindenki a saját értékei szerinti arányban rakja bele az energiáit a dolgokba.
Nyomokat mindenképpen hagysz, a választható csak az, hogy miben/kiben.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | idén leszek 33.
talán ez a kényszerbélyeg, amit ez az emberi kor hordoz hozott nekem az utóbbi időben különös tudatállapotokat.
hirtelen a saját karmám útvesztőjének kellős közepén érzem magamat.
nem tudom, hogy a lét-nemlét szabályozás mennyire fontos része az emberi társadalomban való részvétel.
mert ha belegondolok kényelmi életemnek köszönhetően életem legjelentősebb részét eddig olyan kreált, vagy létező párhuzamos dimenziókban töltöttem driftingeléssel, amelyek csak elenyésző részben, vagy egyáltaln nem köthetők társadalmi realitásunkhoz.
fontos-e az objektív valóság megfigyelése és megismerése?
vagy ha lehetőséged van elég-e a szubjektív körülményekre koncentrálni egy életen át, s nem törődni azzal a szorítással, hogy át kell adnod magadból valamit?
muszály-e nyomokat hagyni? |
| | | | |
|
