 |
Megint könyvet írok :-)Biga Cubensis, 2004. december 28.  | |  | | | | 85. U_I | 2009. november 7. 11:44 |
| |  | |  | | | | |  | |  |
| | | | | | | | | | | | igyekeztem a gondolat sebességével dokumentálni 3-4 percnyi agymenésemet :) (like Hemingway vagy Kerouac)
Jack kerouac 3 napig benzedrint szedett, és csak írt, a gondolatok szabad áramlása, pontok, vesszők nélkül, csak ami jött. Üres fej, és azon gondolkozom ki olvassa majd el ezt, amit én írok, egy kis országban, egy kis nyelven, egy kis közösségben. Egyedül vagyok a csenddel és mégis mindenkivel, itt a semmiben, mert itt mindenki mindenkivel van de mégis egyedül. De olyan jó azt hinni, h egy valakivel, esetleg te vagy egy valaki sok másnak, és olyankor ha már elhitted nehéz utána megbarátkozni a tudattal, h ezt csak hitted
nem jut eszembe szinte semmi, peduig előbb még áramlottak a gondolatok. Zavarodottság és káosz. A világ megfordulása a saját tengelye körül, miközben elektromos gitár zörög, és visít, és hangos repetatív dobritmus. Energia nélkül, csak simán
a csend velem van, mert ő az émn pici csendem, az enyém, és ha egyszer majd úgy akarom, örökre velem marad. Cserébe én is vele. Akkor majd ott leszünk a semmiben, és semmi sem lesz, mert nem lesz mivel érzékelni... boldogság
csend
halk szavak suttognak a fülembe, közben kiráz a hideg. Ki lesz aki majd ezt elolvassa? Kit fog érdekelni? Kinek merném odaadni? Minek? Miért nem érdekel senkit? Nem is ez, de a lelkem
az hogy ki vagyok, hogy mit lehetne tenni, miért érdeklenk mások másokat, miért nem érdeklem én őket? Ha majd a csendemmel összeházasodom, az tiszta lesz, és az egyetlen örök dolog a világban. És a csend majd teremt valamit, mrt olyan mint egy tiszta lap, amit aztán valaki alakítgat a saját kedvére. Mindenki mással van, és én a csendben, a semmiben majd mindenkivel leszek, bár tudom előre, velem senki. Én leszek majd mindenki valakije, ahogy itt is, és én leszek az egyetlen mindenki, akinek senkije sincs, mert senki sem jutott
ez a vég, fiacskám. Nem tudom máshogy elmondani, olyan vicces, és olyan szomorú, az álmaimban, amikben meghalok. Közel egy éve nem volt senki semmijében belemerülve az emlékekbe, este, sötét langyos szellő, együtt. Szavak egymás mellett, amik emlékeket hoznak, szinte érzed. Én érzem, te most érzed? Együtt este
mit csináljak? Mi legyen? Két szerep, két út, rengeteg titkos ösvény, amire nem világítottam még rá az elemlámpámmal, és ezért nem tűntek fel
szerepek, amikkel elboldogulok, de talán jobban rontok a helyzeten
hogyan tegyem, h neki is jó legyen? Mi legyen az első, és a második és az utolsó lépés?
Ami közben van az sohasem olyan érdekes, mint z első a második, és az utolsó. Nem tudom. Hallgass. Egy macska, aki csíkos, meg akarom venni. Vetni a magokat a földbe, kert. Csirpileő madarak, minden rossz lesz, beborul a zág, nem húzzuk sokáig. Hallgatnak a fák a tripről ...ban, és az erkélyről, soha senki nem fogja megtudni, elfelejtődik, nem lesz róla szó sem, hogy lesz akkor örökéletű? Miben nyilvánul meg?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja igazad van! tééényleg! :D:D
ez pedig nem is direkt volt (van amelyik rész közben aliz csodaországban néztem, és adott ötleteket, az pl direkt volt :P)
pedig ez egy jó rész :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bár nem szó szerint, inkább csak hasonlít :-)
Besenyő Pista mekkora guru :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sok minden van benne bár azt nem tudom melyik részbe láttad bele! :D de valószínűleg valami régi felvétel emlékének öntudatlan kinyilvánítása lehetett mert régebben sokat néztem :)
amúgy pont a csőevő duhajka óta filóztam valami ilyen "ahogy jön" hülyeség megírásán :D (nem olvastam sajnos csak pár oldalt belőle neten :/) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Taps
Nekem Gyürk Sarolta egyik nagyon régi könyve, a Kút ugrott be, bár ez sokkal álomszerűbb és barátságosabb, míg amaz kicsit őrült, és gonoszabb. Még Besenyő Pista bácsit is feltűnni láttam néhány pillanatra :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mivel az nem a vége :D:D ezért írtam az elején h folytatásos :P
de köszi szépen, h végig olvastad :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem lett rossz, olyan mintha egy álmodat írtad volna le.
egyetlen hibaként írnám fel, hogy amikor a végére értem, nem igen éreztem hogy végének kellene lennie. Olyan mintha a vége lemaradt volna. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | asszem máskor inkább feltöltés -> link, de mivel már elkezdtem nem akartam befejezni, bocs... remélem azé lesz aki elolvassa nyomorúságos történetemet :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A 72. HSZ-NÉL KEZDD
-----------------------------------------------------------------------------
/4
-Na és mondd, hogy tud a führer egy olyan könyvbe írni, ami még nem is létezik?
-Egy olyan könyvbe a legegyszerűbb írni! Hogyan írnál egy olyan könyvbe, ami létezik? Főleg olyan információt, ami változhat?! Mi lesz, ha egyszer már nem tudok láthatatlanná válni?! Sokkal egyszerűbb az ilyesmit egy nemlétező könyvbe írni
-Hmm
mondasz valamit.
Leültem a padra, mert elfáradt a szám a sok beszédtől, és nem tudtam tovább menni. Egyszer csak arra futott egy perec árus bokor, és megkérdezte kérek-e perecet. Azt mondtam természetesen, erre a nyakamba akasztotta. Nagyon jó illata volt.
-Nem ülsz le beszélgetni velem?
-Bocsánat, de még 3 helyre is mennem kell ma
-Mi az a 3 hely?
-1, Jánossomorjára, 2, Pakaszepercsre.
-És mi a harmadik?
-Mi lenne? Hát az üres.
-Akkor minek mondtad?
-Mert bármikor bejöhet egy harmadik. Nem akartam hazudni, hogy csak két helyre megyek, ezért inkább egy üres helyet is mondtam.
-Aha
Hát akkor jó utat.
-Neked is!
Miután kipihentem a számat, lassan elindultam, és csak mentem és mentem a házak között, amikor egyszer csak megállásra kényszerített egy füllel ásó légibálna, aki egy zöldet mutató lámpa előtt állt, bánatos arckifejezéssel, látszólag már jó ideje, mivel tekintélyes sor halmozódott fel mögötte. Megkerülve a sort odamentem hozzá, és megkérdeztem:
-Miért állsz itt, amikor zöld a lámpa és tovább is mehetnél?
-Mert annyi ideig álltam itt a tiltó piros hipnotikus fénye előtt, hogy mire zöld lett a lámpa, többé már nem is volt kedvem tovább menni
Nem faggatóztam, jobbnak láttam ha tovább indulok, ki a hegyek felé. A hegyek sötétek voltak, de a távolban a lábuknál kis fényekként lebegtek a falvak. Kedvesen hívogattak, úgyhogy elindultam a sötétben.
Már egy jó kilométerje mehettem, amikor valami elsöprő erővel elsuhant mellettem. Olyan gyorsan ment, hogy nem tudtam mi volt az, amég meg nem pillantottam a villany-mozdony drótot a fejem fölött. Még jó, hogy nem álltam alá
ha felakadtam volna az elejére, kitudja hova visz el
Ahogy mentem tovább, egyszer csak megbotlottam valamiben, és elestem. Éppen két kavics közé estem, akik mérgesen arrébb is gurultak. Elnézést kértem tőlük, majd leporoltam magam, és kérdőn nézegettem miben botolhattam meg
kis idő múlva megtaláltam a bűnöst, méghozzá egy szék személyében, ami éppen ott állt a lábam előtt, és a térdemig ért. Gondolkoztam rajta hogyan kéne eltűntetni innen, hogy más ne botoljon meg benne. Sokat morfondíroztam ezen, végül úgy döntöttem legjobb lesz, ha megeszem. Beleharaptam, de hiába volt finom narancsos denevér krémleves íze, ettől még az állaga elég undorító ragacsos volt
ott hagytam inkább.
Újabb kilométernyit mehettem épp, mikor meghallottam, h valaki zakatol. Óvatosan hajtottam el a fenyőágakat magamtól, hogy megtaláljam az embert anélkül, h észrevenne
nem voltam biztos benne, hogy nem közveszélyes az az ember, aki félúton a hegy és a város között megáll zakatolni egyet.
Nem is kellett sokat várnom, egyszer csak előjött teljesen magától, és továbbra is furcsa hangokat bocsátott ki magából. Úgy döntöttem beszélgetek vele kicsit:
-Jó estét!
-Jó estét!
-Hogy van?
-Mi van hogy?
-A himnusz szövege
-Azt nem tudom. Csak egy dalt tudok, de azt csak hajón szabad énekelni
-Hajón? Mi ennek az oka?
-Mert ez egy matróz blues.
-azt hittem az egy egyenruha
-Mi? Dehogyis
egy zenei stílus. Olyan szomorú gitárzenét jelent, amit néger matrózok énekelnek
-Értem
és mondja csak, mit keres itt mostanában?
-Csak erre jártam, és gondoltam megállok kicsit és zakatolok egyet.
-Ez elég furcsa gondolat volt, nem úgy érzi?
-Nem. Sokaknak talán furcsa lehet manapság, hogy van még aki űzi ezt a tevékenységet, de gondolj csak bele
pár év múlva meg majd az lesz furcsa, hogy az emberek brummognak.
-Ugyanmár
A brummogás már évek óta divat.
-Egyszer annak is vége lesz, majd meglátod! De most kérlek hagyj magamra
-Ahogy akarod! Viszlát!!
-Szia! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A 72. HSZ-NÉL KEZDŐDIK
-------------------------------------------------------------------------------
/3
-Hali!
-Jó estét kérem! Mit óhajtasz?
-Szeretném megkérdezni, miért nem a tömeg helyén vagy, és a tömeg miért nem inkább itt van?
-De hát ott is vagyok
-Hogy lehetsz ott is?
-Nagyon egyszerűen
Sőt, egyszerre többször is vagyok ott! Csak figyeld meg!
Éppen ahogy kimondta, a tömeg pont egy hangosabb, másfajta harsogásba kezdett. Nehezen lehetett érteni mit mondanak
mindenféléről beszéltek, különféle sajtokról, a sós levegőről, a fogászatról, a pántos trikókról, sőt még a füllel ásó légibálnákról is. Próbáltam hozzájuk intézni pár szót, de sehogy sem sikerült, mert mintha meg sem hallották volna.
-Én nem hiszem el, hogy ezeket te irányítod! Összevissza kiabálnak, nincsenek is irányítva
-Ostoba vagy
Ki van zárva, hogy nem én irányítom őket
-Már hogy lenne kizárva?
-Miért? Gondolod, hogy talán magukat irányítják?!
-Nem lehet?
-Próbáld ki! Felejts el mindent, be gondolj abszolút semmire, és ne érzékelj semmit, de aztán ne csodálkozz, ha nem találod a világot!
-De hát ezt képtelenség megcsinálni
-Persze hogy az
mivel irányítanak minket!
-Ki?
-Hát valaki
-De ki az a valaki?
-Hát az aki
-Te szórakozol velem?
-Nem veled, hanem rajtad.
-De hát előttem vagy, nem rajtam
-Ott vagyok, ahol csak akarok, sőt, az is lehet, hogy előbb rajtad voltam, csak aztán elfeledtettem ezt veled, és helyette betettem az emlékezetedbe azt, hogy előtted álltam.
-Azt hiszem, te mégiscsak igazán jó vezető vagy!
-Ó, köszönöm!
Úgy éreztem eleget beszéltünk, úgyhogy elindultunk át a tömegen, a vonat sínek felé. A sínek közepén egy padot láttam, amin egy magányos alak ült. Gondoltam megkérdezem mit csinál itt.
-Hát te mit csinálsz itt?
-Ülök
Amint látod
-Úgy érzem nem csak, hogy ülsz, de gondterhelt is vagy
-Jól érzed
-És mi bánt?
-Van egy különleges képességem, de ezzel nagy teher együtt élni
-Ugyan, mi lehet az a különleges képesség, amivel nagy teher együtt élni?
-Láthatatlanná tudok válni.
-Láthatatlanná?! Hiszem ha látom!
-Hogyan láthatnád?!
-Hát
Ez jó kérdés
De ha azt nem is láthatom, ahogy láthatatlan vagy, legalább azt mutasd meg, hogyan válsz azzá
-Azt nem tudom
-Hogyhogy?
-Mert csak akkor tudok láthatatlanná válni, ha senki nem figyel
-Hát ez bizony nehéz ügy
de tudod mit? Ha gondolod, megpróbálok nem figyelni! De
nem ígérek semmit!
-Azt nagyon megköszönném!
-Jó, akkor most megfordulok.
Amikor megfordultam, nem láttam semmit ami mögöttem volt. Bár ez nem is szokatlan jelenség, ha az ember megfordul. Amikor visszafordultam, a fiú ismét ott ült a padon!
-Sikerült?
-Igen!! És köszönöm, hogy nem figyeltél!
-Nagyon szívesen!
-Ne haragudj, de most sietnem kell! Most, hogy bebizonyítottam, hogy tényleg láthatatlanná tudok válni, be kell mutatnom ezt a führernek is, hogy beírja a KKRVSPÜKK-ba.
-Az meg micsoda?
-Hát a Különleges Képességekkel Rendelkező, Vasúti Síni Padokon Ülő Kisfiúk Könyve.
-Értem. És ez a könyv tényleg létezik?
-Most még nem, de talán egyszer majd fog.
|
| | | | |
|
