 |
Emberi kapcsolatok+drogok=?badcat, 2004. december 5.  | |  | | | | 142. ynul | 2005. november 4. 23:31 |
| |  | |  | | | olyan ez mint az a koan amikor a négy hapi át kel a folyón a csónakkal aztán hátukra kapják és viszik tovább a sivatagban.
a történet végén egy gyerek értetlenkedik ezen azok meg csak mosolyognak. ezek a fránya gyerekek mennyi mindent jobban tudnak.
kritikus:
mért kell feltétlen cél? mért kell célnak lennie? mert ez a normális? ha a céltalanság neked jó és tényleg jó akkor csak lebegj rajta tovább úgy hogy ne jusson eszedbe hogy céltalan. legyen a célod hogy céltalan is jól érzed magad. hmm most hogy átolvastam felmerült bennem a kérdés hogy ezt kinek is írom igazán neked vagy magamnak :D na szép. mindig belekavarodok saját magamba. én úgy érzem hogy célom az lenne hogy lefejtsem azt a sok dolgot amit más rakott rám ,belém (eszmék, elöitéletek, gondolatok, "nagy igazságok") és megtaláljam azt a valamit akit/amit énemnek nevezhetek és végre így körbenézni egy kicsit a világban hogy most akkor mi is van mi ez az egész és hol is vagyok valójában? de ez egyenlöre még szintén csak egy mémecske egy ide ugyanugy mint bármi más mert nagyon nem teszek ennek érdekében semmit. bár jobb lenne tenni magamtól valamit de lehet hogy ez csak úgy fog menni ha végre kapok egy igazi "pofont az élettöl" ami ráébreszt hogy más ezt nem fogja megtenni helyettem. bármennyit cuccozhatok, kívülröl fujhatom buddha beszédeit vagy a védákat ez igazából lószart nem ér. (most érkezett egy belsö gondolat hogy -ha ezt igy leirtam s tisztán látom hogy nem látok egyátalán tisztán s ha tennék valamit ez megváltozhat akkor mért nem teszek semmit- de a gondolat mivel választ nem kapott tovább is röppent.)
|
| |  | |  |
| | | | | | 141. Talamon | 2005. november 4. 23:08 |
| | | | | | | Konklúzióm tatatataam: én a pszichedelikumokkal megtanultam társaságban jólérezni magam, élvezni a zenét, elkezdeni tanulni a zenét, harcművészetet, festést, zarándokutazást, zazent, csajokat, Karmapát, az olivaolajat és a Vénuszt. Ezáltal és ezentúl képes lettem feloldódni és lazának lenni, ha mást le is tudok tagadni, mint előnyt, ezt semmiképp sem tudom...
ez volt a reklám, éjjen a dász, hol van Minstrel?
mindegy, a fungus funk,, az jó
cellux, te olvasol még errefele? ha igen, majd átugranék a midiér;))
Anar Kaluva Tielianna
az élet virága magától nyílik, nem tőled |
| | | | |
| | | | | | 140. Talamon | 2005. november 4. 23:05 |
| | | | | | | Amikor elkezdtem masszívan pszichedelizálni, eltűntek a régi barátaim, huss! Egy pár hónap alatt simán megszakítottam a kapcsolatot velük, miután több ízben beláttam, hogy nem engem látnak,hanem a rólam és a világról kialakult képüket - nem a szavaim jelentését fogják fel, hanem csak a szavaimat értelmezik a világképükben - -- ezzel nemigen tudtam mit kezdeni, vállrándítással továbbléptem - hát ez van
intenzív, halálraerőltetett önmegismerési lázamban úgy éreztem, nincs energiám kifejteni nekik, majd miután kézzelfogható eredmények/változások állnak be életemben, s ha karmájukból kifolyólag újra találkoznak velem, akkor majd lesz ami lesz
ez rég volt
szerintem amúgy valójában, igazából nincsenek is drogok, ezek csak a kis cucunusos, cuncusos életünkben mindenféle elhomályosuláson keresztül így tapasztaljuk, épp most ebbe a mémbe gyömöszöljük
fogalmakon alapuló, azokra támaszkodó, azokból következtet-gető élettel NEM LEHET kiteljesedni
a módszerek végtelenek
s ha nem ettem volna meg vagy hattucat alkalomszor lóbaszó LSDadagokat, akkor nem ezt írnám, nem ez lenne
najó elárulom, ugyanez lenne
Nekem az LSD nem csak egy kis ablak, egy kis kapu volt, amin átnéztem, váhó, jéhé, huss, aztán elmúlt nyomtalanul.
Mindegyike végérvényesen és örökre megváltoztatott, mindegyikre emlékszem, mert mindegyik egy-egy falat bontott le.
Mostanság ritkán tripezem, mert nincsenek problémáim, nem szeretnék jobban,többet, legszívesebben fel sem fogom fogalmilag a jelenem, ha meg igen, rendkívül szórakoztatónak találódok.
Ha mégis belemegyek egy ilyenbe, hát goapartin táncolni trippezek.
Anno is ezt tettem, mintegy létrehoztam egy intenzívrefokozott tudatállapotot, és bedobtam a mélyvízbe - pszichedelikus tomboló zene, irdatlan sok ember, vagy strand vagy belváros vagy metró vagy természetben hótegyedül - mert az volt a feltevésem, hogy ha ilyen helyzetekben a tripben rálelek a harmóniára, akkor az úgymarad.
na (leállt a zene) pill
Fenti feltevésemre nem pusztán alappillérként támaszkodtam - elmélyedtem a zazenben, majd a buddhizmus felé kezdtem kacsingatni- mindig is a fogalomnélküliségben történő-feloldódó szabadságot kerestem gyerekkorom óta, csak most végre rátaláltam olyan sémákra, olyan módszerekre, olyan hozzáállásmintákra, melyekkel ezt konkrétan lehet gyakorolni.
S mikor buddhista menedéket vettem, onnantól kezdve értelmét vesztette számomra a pszichedelikumok eddigi, "hagyományos" alkalmazása - innentől kezdve nem volt mit keresni, nem volt mit elérni - az út adott, azon kell járni....
Azért le-lecsúszott 5g gomba meg trip nemsokkal később, s ott éreztem először, hogy hehe, ez a menedék tényleg bejött.
Azóta nekem a pszichedelikum buli - mint a sör. Jójó - nem teljesen, mindig csiszol valamit - úgy érzem - mindig úgy érzem, hogy eh ez most qjó volt - idén idáig (ha a szilveszteri hofit nem számolom), akkor két trippem volt, a második az kendis;)
Merthogy a módszerek segítenek, nem a cucc - nem az anyag számít, hanem a léthozzáállási stratégia - a tudat tartása vagy elengedése.
Szaraha például a hetedik században élt és a szahadzsa-jána(eksztatikus egyszerreszületés-kocsi/út tantra) volt az, amiben elmélyedt.
Ő például azt mondja, hogy érdemes kipróbálni azt, hogy gyakorlod a
-figyelmet
-nem-figyelmet
-egyszerre-születést (fogalom nélküli közvetlen tapasztalás)
-transzcendenciát (talán a tudatenergiák összeharmonizálásaként fogalmaznám)
egyszerre együtt, folyamatosan, mindig, amikor csak eszedbe jut.
Tehát konkrétan a tudatot lazán tartani, anélkül, hogy beleesnénk a figyelembe, vagy az ellenkezőjébe - a nem-figyelembe. Ezt értsük bármire, mindenre, semmire.
Ehhez persze kell azért egy kis alap - egy jó nagy tér az ember tudatában, hogy hagyja csak úgy a dolgokat létrejönni, elmúlni, blablabla
Nade, visszatérve a sok rizsa után, hogy én igazából nem nagyon törődök azzal, hogy most épp DROGOZOM-e, vagy sem, hogy épp koncentrálok-e vagy, sem, hiszen, hiszem,tudom,érzem, hogy magától tud ez csak történni, én dolgom pusztán annyi, hogy én az energiát adom ebbe az egész jelen-lét-történésbe..
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sokan úgy érzik, sokat köszönhetnek a drogos élménynek és többnyire nem bánják meg. Amit én láttam, az, hogy a drog is csak egy útjelző tábla. Mutatja, mi van benned, milyen lehetőségek. De mindig csak a lehetőséget mutatja be, nem tudja beteljesíteni, mert ahhoz csak te kellesz és az élet. Sokkal gyakoribb már az a függés, ami egyfajta élmény-függőség. Hasonlónak látom őket, mint a "szent könyveket". Azok is csak mutatnak valamit, de idézgetésük, elemezgetésük, összehasonlításuk nem vezet el oda, ahová azok mutatnak. Csak azért drogozni, hogy az ember majd átalakul, majd felébred, rájön az élet nagy titkaira, olyasmi, mintha mindenre egy könyvből akarnál válaszolni, sőt a párnád alatt tartanád még éjszaka is. Ezért írtam, amit írtam.
Mindig mutathat többet és mindezt nagyon igézően teszi. De minél többet mutat, annál nagyobb a szakadék az ébrenléted és a pszichedelikus álmod között.
Lépj be - hangolódj át - de ne felejts el kilépni.. És a kilépést nem úgy értem, hogy pár napra, aztán újra át kell hangolódni..
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | jelen... igenigen, kulcsfogalom.
Biga: a lelkiismeretfurdalást szerintem nem mindíg könnyű felismerni pontosan, de az igaz, hogy ha már azt veszed észre(azért durva ez a magyar nyelv), hogy "nem jo igy egy ideje" akkor nehéz "visszakapaszkodni" egy neked elfogadhato utra vagy uj utat találni, mert sok energiád arra megy el, hogy azon gondolkodsz hogy van e már cél, jo e már az új cél? és ezt igy iylen módon nem lehet objektiven megállapítani. de értem amit mondassz.
"Kicsit olyanná vált a drog, mint a Holdra mutató ujj. Sokaknak..."
kiváncsi vagyok ezt miért írtad ide
Gén: amennyire egyszerü annyira bonyolult amit irsz.
--------------------------------------------------------------------
amugy köszönöm:) érdekes hely ez a daath hogy lehet látni embereket gondollkodni is nem csak ugy mondokvalamitmertugynézkiokosvagyok |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kristikus: Pár drog van, ami segíti a JELEN érzését, pont azt éled meg, hogy teljesen magad vagy. Ezért keressük ezt az élményt, mert megmutatja, hogy lehetséges ilyen. Ez persze nem minden drogra igaz.. és talán mindhez idővel beférkőzik a nagy rohanás.. A céltalanság önmagában nem baj... Akkor válik "bajjá", ha lelkiismeretfurdalás társul hozzá, az az érzés, hogy kell-kellett volna valami célt találni - és rögtön ki is estél az életedből, rohansz magad mellett.
Kicsit olyanná vált a drog, mint a Holdra mutató ujj. Sokaknak... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kritikus:
"de én azt szertném tudni hogy nekem mit kellene )másképp) tennem, hogy ugy ne azt érezzem hogy elrohanok magam mellett"
Csináld meg rögtön azt, ami legelöször eszedbe jut. Ha pedig nem csinálod meg rögtön, akkor találj magadnak egy annyira jó indokot a meg-nem-csinálásra, hogy többé ne jusson eszedbe ugyanaz legelöször. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | elég sokféle gondolatnak és hangulatak adtam otthont ideiglenesen mire végigolvastam a topicot. Most ugy ülök itt, hogy szeretnék érdemben hozzászólni és valamiért (nemt udom miért) megmutatni (nektek? magamnak?) hogy van értelme annak a képnek ami kialault a fejemben a világról. pedig lehet hogy nincs.
szerintem én (pozitív értelemben) köszönhetek valamit annak hogy találkoztam drogokkal, de ennek mondjuk a fő oka az hogy a nevelésemből és a családom gondolkodásmódjából kifojlyólag valahonnan nagyonnagyon messziről indultam neki ennek az életnek. viszont szeretném azt gondolni, hogy ezek tényleg csak segítség voltak abban hogy legyen némi sejtésem arról, még is mi folyik itt. vagy nem.
céltalanság=hamis célok=kényszerből kitűzött célok-->?
az igazi kérdés szerintem ez. ha van (lenne) valami ebben a mindenségben amit magaménak érzek(nék), akkor az oylan dolog (lenne/lehetne)[nem irom oda minden mellé a feltételes változatot de ott van pedig], ami abban is segítene, hogy megértsem, ki vagyok én...vagy hogy megértsem azt ami segíthet megérteni, hogy egyáltalán hogyan képzeljem el azt hogy én.
Celluxnak volt az egyik hozzászólása olyan, amböl sok gondolatot akár én is megfogalmazhattam volna (volna!). Ez részben kellemes érzés volt, részben borzalmas. Furcsa, hogy könnyebb megérteni egy olyan embert, aki átélhetett az illetőhöz hasonlókat valamikor.. vagyis annyira nem furcsa. ezért is lehet mondjuk a dorg összekötő kapocs emberek között. vagy nagyonnagyon magas fal. élményeket és érzéseket kifejezni szavakkal: pff. de ha hasonlót átélt már a másik ember is, akkor a szavak csak arra kellenek hogy lehessen érezni miért(!) kezdi leírni a másik. ebbe belegabalyodtam kicsit. pedig egyszerű csak közben mégsem:)
hullámzo intenzitással szoktam érezni hogy nagyon csunyán elszalaok amellett amit az életemnek kellene hívnom. ennek nem az az oka, hogy "nem jut idöm élni" hanem az hogy nem tudom, hogyan kell élni. Nagyonsokáig abban a tudatban voltam, hogy igenis tudom. Nem. fogalmam sincsen. kevés ilyesztőbb dolog van, mint erre rájönni. ez lehet, hogy az én problémám, de ha körbenézek (akár itt, akár úgy általában), nagyonnagyon soksoksok ember ugyanúgy nem tudja, csak nem merül fel benne a kérdés vagy szándékosan begyűri valahová mélyre nehogy előjöjjön mert akkor hujjuj..
arra, hogy "hogyan kell élni"(jeszus, ez még hülyén is hangzik:) persze hogy nincs "hazsnálati utasítás" de én azt szertném tudni hogy nekem mit kellene )másképp) tennem, hogy ugy ne azt érezzem hogy elrohanok magam mellett. lehet hogy meg kellene halnom egy kicsit és a halál állapotából megnézni az "életem" aztán hátha. bár ha ugy nézem, most is halott vagyok egy kicsit. meg egy kicsit nem is. nem tudom befejezni értelmesen a hszt, de talán mindegy is neki... igy is elég összevissza lett meg ilyesmi. meg off is. bocs:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem a válasz a változik szóban van. Ahogy az ember változik, úgy változnak a kapcsolatai a külvilággal. Kész. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mondjuk a puszta intelligencia nem helyettesíti a közösségi élményt, az pedig már nem biztos, hogy visszajön, ha két ember evolúciós görbéje eltávolodott egymástól. |
| | | | |
|
