| Mivé lesztek, gyerekek?...Sad, 2004. december 1. | | | | | | | | | | Nem baj? Akkor mit értesz az alatt, hogy ha nem érzed jól magad józanul, akkor nincs értelme nemjózannak lenned? És mit értesz az alatt, hogy ne áltassuk magunkat azzal, hogy jó dolog? Mit értesz értékítélet alatt, ha ezek nem értékítéletek? |
| | | | |
| | | | | | | | | | Az nem feltétlen rossz valakinek, hogy függő. Az, hogy rossz-e, az attól függ, hogy mitől föggő, és hogy őneki speciel jobb-e abban a függőségben, vagy sem. Sokan vannak, akik tökéletesen meg vannak elégedve a függőségükkel. Akár kévéfüggőségről van szó, akár marihuána-függőségről, sőt, ha nem illegális ópiátról van szó, sokan meg vannak elégedve az ópiát-függőségükkel is. Főleg, ha van valami krónikus fájdalmuk, amit egyhít a drog. Vannak skizofrének, akik indica marihuánákat szívnak, mert az enyhíti a tüneteiket, és ez nekik így jó. Van, aki depresszió ellen szedi, és akinek sokkal mellékhatásmentesebb és hatékonyabb, mint a szintetikus alternatívák. És van, aki egyszerűen csak jobban érzi magát attól, hogy minden nap füvezik, és ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy harminc évesen fog meghalni. Ha neked a függőség egyenlő azzal, hogy harminc évesen meghal az ember, akkor szerintem te nem tudod, miről beszélsz, Tetrahíd. Ha valakinek valami baja van, persze, az ember megpróbál segíteni. De az, hogy valaki füvezés nélkül nem érzi jól magát, viszont van lehetősége füvezni, és így jól érzi magát, ugyan miért lenne baj? |
| | | | |
| | | | | | | | | | Már megtörtént. Nehéz ráébredés volt, eleinte el sem akartam hinni, hogy itt volt az orrom előtt az ok. Szinte egyik napról a másikra jöttem rá. Egy-két hétig totál magam alatt voltam, féltem még ránézni is a cuccra, nehogy még jobban előhozza belőlem ezt a depressziót. Aztán megemésztettem, azóta nagyon boldog ember vagyok. Bár még nem teljes az összkép, hiszen az okot majd még meg is kell szüntetni (részben már megvan), de most, hogy rátaláltam erre az új útra, s tudom is, merre haladjak, csak idő kérdése minden. "Ha tudod, hogy a gyertyafény tűz, akkor az étel már rég elkészült" |
| | | | |
| | | | | | | | | | Én is épp valami ilyesmit akartam írni, hogy egy hiány pótlása. Valójában én magam tapasztaltam meg magamon, milyen a függés. Extasy... Mielőtt kipróbáltam, egy befordulós, magamnak való, félénk ember voltam, kapcsolatot nagyon nehezen teremtettem, nem voltak barátaim, barátnő se volt, s emiatt sokat depresszióztam. Negatív öngerjesztő folyamat indult el. Sokat depiztem emiatt, agyaltam, milyen baj lehet velem, hogy nincsen senkim. Emiatt tényleg bajos lettem, s tényleg nem lettek barátaim, s agyaltam, s ezért még rosszabb lettem, stb... Aztán nagy nehezen összejött egy barátnő, de ő csak érdekből volt velem. Tudtam jól, de épp a fentiek miatt ragaszkodtam, örültem, hogy ha csak érdekből is, de velem van. Ő próbáltatta ki velem az ekit. Onnantól kezdve minden szombat éjjel mentem buliba és ettem. Kapcsolatokat teremtettem, sok ismerősöm, spanom lett. Azt hittem, ők a barátaim. Aztán párszor lehúztak, átvertek, na, hát elég naiv voltam akkoriban, megbíztam mindenkiben. Én szerettem mindenkit és azt hittem, engem is szeretnek, ezért úgysem vernek át. A haveri társaság megváltozott idővel és néhányukkal nem csak hétvégi kapcsolat volt, hanem hétköznap is felnéztem hozzájuk, ők is jöttek meg ilyenek. Ekkor gondolkoztam el igazán azon, hogy ha ekivel tudok normális haverokat is szerezni, nélküle miért ne tehetném. Bár sose vagyok olyan, mint néha szétekizett aggyal, hogy boldog-boldogtalanhoz odamegyek és dumálok vele, de ha úgy adódik, hogy ismeretlennel kell beszélnem, ismerkednem, akkor már nem nyuszi módjára húzom be fülem farkam. Ha eki közben megy és nem lett belőle sose gond (pedig néha elég fura dolgokat mondtam), akkor itt miért lenne, még észnél is vagyok, nem fogok hülyeséget beszélni.
Számomra így alakult át a függés terápiává. A nagy gond az, hogy nehéz megtalálni a helyes irányt, hogy átlépjük a határt. Nekem sikerült egyedül is, de másnak nem biztos, hogy összejön, még akkor sem, ha felhívjuk rá a figyelmet, de én úgy érzem, az a helyes, ha megpróbálunk segíteni másokon, s ha nem sikerül, elfogadjuk.
Az utat megmutathatjuk, de a döntés, hogy merre is megy azon az úton, nem a mi kezünkben van... |
| | | | |
| | | | 115. anjou. | 2006. augusztus 19. 11:05 |
| | | | | | Hi!
Na megpróbálok én is érdemben hozzászólni a témához:
"A függőségnek a legalapabb tulajdonsága Siphersh, hogy az ember nem tudja, hogy rossz neki. Értsd.: NEM TUDJA HOGY ROSSZ NEKI! MEG KELL NEKI MONDANI! SZÓLNI KELL NEKI!"
Hát ne haragudj, de ezt te se gondolod komolyan szerintem. Miért az aki az utcán van az úgyérzed, nem tudja milyen rossz neki heroin függőnek lenni? Ha másnem akkor rájön, amikor egy hétig nem jut anyaghoz és fáj mindene. A függőség egy kezdeti fázisában amikor (pl a kábszereknél) az anyaghoz való jutás akadály mentes és folyamatos, valamint még nem esett szét az élete, nem mnet tönkre a szervezete, akkor még fent tarhatja az illuziót, hogy ez jó neki. Mondjuk elég szerencsés a többi függőhöz képest aki ezt az állapotot fent tudja tartani. Azt hozzá tenném, hogy itt elsősorban a keménydrogokra (amik erős lelki és fizikai függőséget is okoznak) gondolok.
Ami a kutatók elfogulását jelentik, nos erre csak azt tudom mondani, hogy minimum a tudatalatijuk dolgozik, hogy a témáról alkotott előzetes véleményét próbálja bebizonyítani, pont Géntől kérdeztem ezt, és tulajdonképpen igazat adott nekem ő is.
Na kb ennyi, legalábbis ha volt még vmi azt elfelejtettem, mert egy kicsit másnapos vok.
Üdv: anjou.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Azért írod csupa nagybetűvel, Tetrahíd, hátha az helyettesíti az értelmét? Ha "normális életért sír", akkor nyilván tudja, hogy ez rossz neki. De te nem tudod eldönteni más helyett, hogy mi jó neki. Legföljebb megpróbálhatod rávenni, hogy váljon olyanná, ami neked jobban tetszene. Ez nem törődés, hanem egoizmus. Az viszont még mindig nem derült ki, hogy mi bajod azzal, ha valaki elszív naponta egy grammot, vagy azzal, hogy ha azért füvezik valaki, mert marihuána nélkül nem érzi jól magát. |
| | | | |
|