 Kategória:
Társadalom 
Létrehozó: Sad
Létrehozás ideje: 2004. december 1.
Utolsó hozzászólás: 2013. augusztus 22. |
| |
Érdeklődés: 21644 letöltés
364 hozzászólás |
| |
|
|
Mivé lesztek, gyerekek?...Sad, 2004. december 1.  | |  | | | | 172. Nargile | 2006. augusztus 21. 14:45 |
| |  | |  | | | Tetra: a történelmet is lehet sokféleképpen okitani, lehet, hogy történeti antropológiára kellett volna járnod, ott lehet arról tanulni, hogy miért nem műkszik a pozitivista megközelités, miért nem beszélhetünk objektiv tényekről és miként iródik egymással versengő narrativák formájában a történelem, hogy a jelek keresése helyett a jelölés folyamatára kell összpontositani.
Tulajdonképpen a történelmi látásmód éppenhogy rá kell mutasson arra, hogy a tények látásmódokban léteznek és bizonyos korszakokban megjelenő fogalmakkal fejeződnek ki. Például a függőség (addiction) fogalma a 18. század előtt nem létezett az angol nyelvben - ez is egy történelmi korszakhoz köthető kulturális koncepció, akár csak az önkontroll eszméje, amely szintén a felvilágosodás korával jelentkezett, amikor kopernikuszi forradalom megváltoztatta az emberek világképét.
Bizonyos szempontból a történeti látásmód szerintem alapvető lenne a természettudományos ismeretek megértésében is: a kémia megértése egyet jelent a kémia történetének megismerésével, ugyanis egy bizonyos kémiai egyenlet megértésének legjobb módja, ha megismerjük, hogyan jutott el az emberiség addig az egyenletig, hogy milyen viták formálták a természettudományos ismereteink alakulását, milyen kérdésfelvetések izgatták a különféle korok tudósait és miért éppen ezek a kérdések, vagy hogy a kérdésfelvetések módja mennyiben befolyásolta a tudományos eredményeket vagy az azokat magyarázó elméleteket. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Egyébként szerintem ha léteznek egyáltalán memetikailag nagyon ragályos és kivételesen nagy mértékben a hozzáállás által meghatározott dolgok, akkor eléggé kézenfekvő feltétlezni, hogy ezek a kérdések pont ilyenek. Hogy mit jelent hallucinogént fogyasztani. Vagy mit jelent füvezni. Mert ezekre a legtipikusabb pszichedelikumokra (LSD, pszilocibin) nem véletlen szoktuk azt mondani, hogy "nonspecifikus katalizátorok". Az akármi esszenciái. Nyilván, a marihuána sokkal kevésbé, de nem véletlenül vannak, akik pszichedelikus drognak nevezik a marihuánát. Allan Watts a kedvenc pszichedelikus drogjának nevezte, az LSD meg hasonlók között. A kábítószerekkel ellentétben a marihuána egy "tudattágító" szer, ahogy régen mondták, de legalábbis fellazítja, dinamikusabbá, befogadóbbá teszi az elmeműködést, úgyhogy ha tényleg ilyen nagy mértékben hozzáállás kérdése, ahogy én sejtem, meg a Nargile által utalt elmélet feltételezi, azon szerintem egyáltalán nincs mit csodálkozni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Amit a Nargile mond, lényegében arra gondoltam, amikor a "mentalitásbeli gócosodásról" beszéltem. Észrevettem, hogy ahonnan "én jövök", ott ilyesmi egyáltalán nem fordul elő, vannak meg, akik azt írják, hogy ők a rendszeres fogyasztóknál mindig problémákat tapasztalnak. Ezen a fórumon találkoztam életemben először olyan gondolatokkal, hogy függőség, meg hogy le kéne szokni, az én régi füves ismerőseim között pedig ilyesmi szóba se került. Soha eszünkbe se jutott. Szóval, azt vettem észre, hogy nagyok a szélsőségek. Szinte egymást teljesen kizáró és ellentétes elképzeléseik vannak különböző embereknek arról, hogy összességében véve mi mindent jelenthet a füvezés illetve a rendszeres füvezés. És erre találtam ki (sejtem) azt a magyarázatot, amit mondtam itt a Tetrahídnak, hogy speciel ez úgy tűnik, tényleg hozzáállás kérdése. És ez a hozzáállásbeliség memetikailag szélsőségesen ragályos. "Bizonyos körökben" bizonyos mentalitások terjedtek el, közös háttér, közös szóhasználat, vagy mittudomén milyen láthatatlan csatornák közvetítésével.
Amikor én először találkoztam olyan emberrel, aki minden nap be volt tépve, az a szülővárosomban a dílerünk volt. Emlékszem, egyszer üldögéltünk a pub-jában, és éppen nem volt füvünk. Csóválta a fejét, és azt mondta: milyen rossz dolog, hogy nincsen füvünk. Ha lenne, akkor most betépve, nyugisan, idegeskedés nélkül intézhetné a dolgait, a telefonokat, üzleti dolgokat. Nem volt ideges. Csak éppen nem volt betépve. Egyébként is egy eléggé nyugodt ember. És senkinek eszébe se jutott az, hogy függőség, meg hogy megvonás. Ha van, jó, ha nincs, nincs. Minden lelkiismeretfurdalás nélül gondoltunk arra, hogy de jó lenne, mert eszünkbe se jutott, hogy probléma lenne ez a vágyunk. A probléma csak az volt, hogy éppen nem volt füvünk. Ha abból az elméletből indulunk ki, amire a Nargile utal, akkor valószínűleg ez a dílerünk a saját viselkedésével, mentalitásával sokkal többet tett azért, hogy ne alakuljon ki az embereknek beteges kapcsolatuk a marihuánával, mint száz drogprevenciós előadás. És talán éppen ezért ugrottam így rá a Tetrahíd kijelentéseire. Rossz mémek. Nem attól lesz valakinek egészséges a kapcsolata a drogozás lehetőségével, hogy hülyére van paráztatva. |
| | | | |
| | | | | | 168. ezotera | 2006. augusztus 21. 11:28 |
| | | | | | | igen-igen! emlékszem, nekem is hasonló tapasztalataim vannak.
asszem olyan 6 éve tépegetek változó intenzitással, és voltak problémás korszakaim. aztán visszatekintettem rájuk és kiderült számomra, h azokat mindig megelőzte vmi drogellenes előadás, vagy olyan személyekkel kerültem kapcsolatba, akik nem tolerálták eme hobbimat.
ilyenkor a tépés a komfortérzéshez szükséges feltétellé vált, míg indirekt módon, ha toleráns társaságba kerültem, már nem éreztem szükségét, h szívjak, és úgy álltam hozzá, mint egy különleges édességhez, amiből csak ritkán és keveset fogyaszt az ember.
A rejtett bűntudatomat meg csak akkor vesztettem el, mikor elolvastam a Szertartásos kémiát. Azóta legalább nem lázadásból v. szükségből, hanem szabad elhatározásomból szívok.
szal ahogy Te mondod Nargile, a problémás drogfogyasztás is csak egy fogyasztói attitűd, amit az anyagok társadalmi reprezentációja is befolyásol.
(pl. agykontroll-tanfolyamon jutott eszembe, h mi lenne, ha a cigarettásdobozokra a mostani bűntudatébresztő-cinkosan beismerő "figyelmezetető" feliratok helyett pozitív üzeneteket helyeznének el: pl: Érezd jól magad! Cigivel, vagy anélkül..., Szép napunk van! , Mosolyogj! stb.) |
| | | | |
| | | | | | 167. Nargile | 2006. augusztus 21. 10:21 |
| | | | | | | Adalék a marihuána-függőség témájához: az USA-ban a függőség tudományos kritériumait az ún. DSM-IV protokol határozza meg, ennek alapján a hetvenes és a nyolcvanas években is felmérték a marihuánafüggőség arányát a fogyasztók körében. Azt találták, hogy bár a hetvenes években nagyjából ugyanannyian és ugyanolyan gyakorisággal fogyasztottak, mint a nyolcvanas években, a nyolcvanas években mégis jelentősen nagyobb függőségi szintet mértek, mint a hetvenesben. Ennek a hivatalos magyarázata az volt, hogy a marihuána potenciája növekedett az említett időszakban, így a marihuána addiktívabbá vált. Valójában azonban a tudományos elemzések nem tudtak kimutatni jelentős potencia-növekedést a hetvenes és nyolcvanas évek füve között. A magyarázat valószínűleg ennél sokkal mélyebb és strukturálisabb jellegű: egyszerűen más volt a marihuánáról alkotott közfelfogás a hetvenes években, amikor a füvet a közhit a teával azonos kockázati szintű anyagnak tekintette, amely nem okoz függőséget és komoly problémákat. Ez hatott a fogyasztók saját magukról alkotott képére is, akik bár gyakran nagyon sokat fogyasztottak, nem találták problémásnak a használatukat. Ezzel szemben a nyolcvanas években a kormány dollármilliárdokkal támogatta a marihuána káros hatásait "kimutató" neurobiológiai kutatásokat és az azok eredményeit kontextusukból kiragadó propagandát - megváltozott a marihuána addiktivitásáról és veszélyességéről alkotott közfelfogás, ennek következtében a fogyasztók is gyakrabban látták problémásnak a saját használatukat, mint azelőtt.
Magyarul egy szer démonizációja hozzájárul a hozzá köthető problémák növekedéséhez. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja, de ami konkrétan azt a kérdésedet illeti, hogy mi van, ha valakinek "pont ettől nem működik" az élete: Hát, mi van akkor? Szívjon kevesebbet. Ez egy nagyon gyakorlati kérdés. Elméletileg bárki szívhatna olyan sokat, hogy az már zavaró. És nyilván, ha valakiről csak annyit tudunk, hogy masszív füves, akkor nem kizárt, hogy valamilyen lelki "probléma" van a háttérben. De ugyanez elmondható arról is, ha valaki reggelente fut egy kilométert. Viszont az, hogy minden egyes marihuána-függőség elsősorban vagy főleg reakció volna egy lelki problémára, az szerintem egy nagyon durva és valósághűtlen általánosítás. Ebből a szempontból tényleg úgy írsz, mint a bulvársajtó.
Akik egészségügyi okokból füveznek, mondjuk fájdalomcsillapítónak, azok egyébként gyakran van, hogy nagyon sokat szívnak, és abszolút nem látszik rajtuk. Nem tudom, mi lehet ennek az oka. Lehet, hogy a szervezetüknek nincs igénye olyan nagy mértékű betépettségre (nem azért szívnak olyan sokat), és azt valahogy semlegesíti, hogy elviselhető legyen a fájdalomcsillapításhoz szükséges dózis.
És persze, aki havonta fél kilót elszív, az azért többnyire nem ennyire gazdag, hanem megtermeszti magának. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az emberek különbözőek. Hogy mi az a napi dózis, amitől érzékelhetően belassul az ember, nyilván ebben is különbözőek. Attól még, hogy a mamóriaromlás egy pszichológiai teszttel kimutatható, még egyébként sem biztos, hogy zavaró vagy érzékelhető a munkában. Vagy fontosabb nekik a pozitív hatás. De gondolom, egy átlagos függő füves programozó nincsen egész nap betépve. Lehet, hogy azon is múlik, hogy egyébként milyen az életmódja az embernek. Sport, táplálkozás, ilyesmi. Nem tudom.
De az is lehet, hogy nagyon nagy a különbség az emberek között toleranciában. Napi 1-2 gramm sokaknak pont megfelel. De van, aki elpipál havonta fél kilót. Nyilván azon is múlik, hogy ki mennyire spórolós technikával fogyasztja.
http://www.cannabisculture.com/forums/showflat.php?Cat=&Board=hobbies&Number=1226010 |
| | | | |
| |
| 
 |
