 Kategória:
Filozófia 
Létrehozó: Sad
Létrehozás ideje: 2004. november 25.
Utolsó hozzászólás: 2019. április 21. |
| |
Érdeklődés: 20886 letöltés
630 hozzászólás |
| |
|
|
HalálrólSad, 2004. november 25.  | |  | | | | 558. Buká | 2011. június 14. 11:03 |
| |  | |  | | | | Az őszinteség felér egy halállal...néha egyszerűen lehetetlen véghezvinni, és jellemzően nem kifejezetten olyankor, amikor valaki mást bántunk meg vele, hanem amikor a saját érzelmeinket kell kifejezni. Nagyon, nagyon sokszor kudarcot vallok vele. őszintén remélem, hogy ti is, mert akkor legalább nem érzem magam akkora balfacenek. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Nem inkább mi vagyunk a kapu, melyen keresztül energia áramlik a világba? Nem azért vagyunk itt, hogy csináljunk is valamit? :) Persze sok szörnyű dolgot teszünk, mert elfelejtettük, hogy csak az számít, hogy hogyan tesszük, kevésbbé a mit...
(@552: amúgy egyetértek teljesen, bár én nem látom a helyzetet ennyire reménytelennek. Ha csak 1 ember is akad aki nem-mindig színlel, megtörik a a sötétség:)
Kritika nélkül alig lehet javítani bármin :D mert ha nem mondod ki mi nincs rendjén szerinted, nem is fogsz rajta változtatni.
Valójában mindenki változásra áhítozik, de csak keveseknek van bátorságuk és erejük szembenézni a világgal és még kevesebbeknek önmagukkal. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az, hogy így gondolod, csak elveszi az energiáid a szívedtől, holott, ha kinyitnád, megértenéd, hogy a valóság igazi természete a tökéletesedő szeretet.
a rendszer maga természetesen nagyon sok energiát szív el, de ezt észre kell venni, és el kell szakadni.
nem bánom, mit mondanak nekem a materialisták, én láttam, hogy karnyújtásnyira van az aranykor, mi nem fogunk megijedni attól, hogy a többiek gyávák. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A "megjavítás" és a "ne féljetek!" : maga a gépezet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | bocsáss meg... a Mi dolgunk nem az, hogy kritizáljuk a gépezetet, hanem hogy megjavítsuk... :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | még ha igazad is lenne, ha te dolgod nem az, hogy kritizáld a "gépezetet", hanem, hogy megjavítsd. ne féljetek! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Halálról:
úgy gondolom, hogy a halálon kívül (ez az egyén saját, személyes halála) semmilyen más "mester" sincsen.
A lény saját halálát tartom a lény tanítójának és mesterének.
Azt hiszem, a halált barátként kellene üdvözölnünk a maga idejében.
Mi egy furcsa, degenerált társadalmat alakítottunk ki magunknak és egy furcsa, degenerált társadalomban élünk,
melyet nagyrészt önző érdekek mozgatnak (ide-oda).
Az idők során mindannyian kiválóan megtanultunk színlelni (a saját túlélésünk érdekében).
Alkottunk magunknak egy csomó ostoba, üres, és semmitmondó fogalmat,
ezeket "erkölcsi értékeknek" stb. hívjuk.
Valójában minden fogalmunk mögött az érdekeink, vagy mások érdeke található.
A "társadalom" valójában egy nagy színpad, amin, ahol mindenki alakítani próbál valamit, amitől jobban boldogul az életben.
Hatalmas nagy kirakat az egész és mi úgy teszünk, mintha
-valóságos volna
-normális volna
-rendben volna...
minden, amit épp eljátszunk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Jól feldobtad a labdát ezzel a kérdéssel. Szerintem senki sem tud erre biztosat mondani neked, de kétségkívül a hőséghez és a vérnyomásodhoz volt köze. A nagy meleg egyébként is művel furcsaságokat az ember agyával. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha valaki tudja a választ, akkor írjon. Ide írom, jobbat nem találtam neki.
3 éve volt egy fura halálközelinek mondható élményem: Még nem mondtam el senkinek, de mégis szeretnék választ kapni az esemény okára. Az egész úgy kezdődött, hogy reggel felkeltem, 4 órában dolgoztam fizikai munkát, nyári szünet volt és kellett valamit csinálnom a nyáron. A munka vége felé elkezdtem rosszul érezni magam, az utolsó fél óra már gyakorlatilag semmittevés volt. Mentem hazafelé, ez egy nyári délelőtt 10 óra volt, elég meleg, 35-36 fokos hőség. Útközben arra lettem figyelmes, hogy gyorsan ver a szívem, egy időben kezeltek is ezzel a problémával. Olyan 150-160 körüli volt a percenkénti szívverésem. Amikor hazaértem tanácsosnak találtam lefeküdni aludni. Ez nem jött össze, hanem elkezdődött ebben az állapotban rettenetes izzadás, illetve csukott szemmel, kinyitni nem igazán bírtam, megjelent az a szemem előtt teljes életnagyságban amire éppen gondoltam. Ez zajlott egy 20-30 percig időbecslésem szerint, majd arra lettem figyelmes, hogy iszonyatosan gyorsan ver a szívem. A környező zajok, és fények elkezdtek zavarni. A következő fázisban úgy éreztem mintha víz alatt lennék, morajlás a fülemben, kábulás, nem láttam stb állapot következett, majd óra szerint két óráig elveszítettem az eszméletem, nem sima alvás volt, és utána felébredtem. Olyan volt mintha évekig feküdtem volna ott, kb egész nap kómás voltam utána. Ez betudható szívrohamszerű dolognak, vagy enyhébb dolgok voltak a háttérben. Drog hatása alatt nem voltam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ha érdekel valakit meg van a doku film egészben amiről szó volt (a lélek molekulája) égetett magyar felirattal, csak nem tudom hova lehet 600 megát feltölteni...
megnézni még nem volt időm sajna. |
| | | | |
| | | | | | 548. jackob | 2011. május 17. 11:17 |
| | | | | | | | a kamera ? .... szerintem a kameramozgás jol illusztrál valamit. rengetegszer azt mutatja a kamera amit az ember látna, ki nézi a kamerát? mindig csak a képernyo az állando és hogy lenne valami igaz ami elmulik? ami nem áéllando ... csak a képernyo allando ahol megjelenik a film |
| | | | |
| |
| 
 |
