 |
HalálrólSad, 2004. november 25.  | |  | | | | 42. Talamon | 2004. december 24. 01:10 |
| |  | |  | | | halál?
vagy két tucat évig szaladtam előle, míg szembe nem mertem vele nézni...számtalanszor egybeolvadtam a véggel... immár édestestvérem: itt ül a vállamon, ő ad erőt, ha gyengülök, ő nevet ki, ha renyhülök, s ő csókol meg utoljára majd ebben a világban
sokáig sajnáltam az embereket, ahogy hajták illuziórikus vágyaikat, s megfélik a halált - most már nevetek az egészen -
öngyilkosság? - elhatározás kérdése, én elhatároztam anno, mikor szenvedést képzeltem, de az az én meghalt örökre hehe
csak a tudatlan hiszi azt, hogy a születés vagy halál valami nagyon komoly dolog lenne
az igazi halál az énképzet szétoszlatása éberséggel és intuitív bölcsességgel - az egész lét-tudat egy játék - meg tudod-e tanulni kikapcsolni a külső érzékszerveid, s belül fogni a jeleket - a szeretet lángoló, lüktető, bizsergető, együttérző formátlan és határtalan fényterét -
s mikor ezt megteszed, már nincs szükség, csak lemondás, elengedés és gyönyör-
s mikor meghaladod ezt az el nem múló orgazmusszerű testtudatosító, bizsergető, minden sejtjében együtt lüktető gyönyört - ez legyen mondjuk a "sem gyönyör sem nem gyönyör" állapota, akkor nevetségesen könnyű már lemondani bármiféle -fogalmi, érzelmi vagy érzékszervi, vagy akár egyéb - megragadásról, s egyszercsak beáll a "sem fogalom sem nem fogalom"-szerű létélmény - nincs külön érzés, gondolás vagy érzékelés - nincs külvilág és én csak valami képlékenység, tudattérré olvadás(mely igazából úgy üres,hogy mindent "csak úgy", alaptermészeteként magába foglal, eggyé mos és bármely nézőpontból tekinthető akár végtelennek is); szó szerint valamiféle agyalágyult állapot - mintha fizikai, mechanikai élményeket élne meg az ember az agyában, mikor valóságot képez az absztrakt pillanatból -
íme itt a csodálatosan közvetlen jel a kristályosodásra--s ez a képzet, ha úgy adódik, éberséggel szétoszlatható...
hablablabla...
naszóval szerintem az élet arra való, hogy az ember idő előtt szembenézzen a halállal, megismerje, kijátsza, megszagolja, megérezze, megértse, átélje, kinevesse, elengedje és végül elfelejtse |
| |  | |  |
| | | | | | 40. Sad | 2004. december 18. 08:57 |
| | | | | | | Egy szülő elvesztése...
Pár napja pont ezen filóztam, vajon hogy reagálnám le...Öngyilkos talán nem lennék, mert azzal nagyobb bajt okoznék maradék szeretteimnek...
És láss "csodát":
Még a buszon is ezen filózom,
Beértem a kollégiumba. Este fél 11. 258-as szoba: a harcosok nem alszanak, mert egyik kispajtásomnak az anyja..., az anyja, szal, 200 nyugtató. intenzíven...
A srác nem volt kibukva. Cigivel is megkínált. Igen, mert még mikor a folyosón voltam, akkor is anyámra gondoltam, és...
Ezek után egyértelműen rá kellett gyújatanom.
A srácot végigmérve elég sokat elmélkedtem a precedensen:
Sírnék vajon?
Nem is fájna annyira?
Vagy szó nélkül bumm a fejben?
Elképesztő. |
| | | | |
| | | | | | 38. Sad | 2004. december 10. 10:16 |
| | | | | | | Már írtam az ürességről:
Fekszik hulla mozdulatlan,
Végtagok szanaszét,
DE AZ AGYAD SZÉTSZAKAD
KÁOSZ...
fogalmad sincs, hogy, vagy
nincsn magány, mert nem birod felfogni....!!!
erről van itt szó!!
és itt is kezd kialakulni a káosz!!-anomia!
:(
Már írtam verset ... erről!!
Senki nem rendelkezik kellő tapasztalattal, de ha tapasztalt már hasonlót, akkor meg tud állapítani bizonyos hipotéziseket, majd még írok...
érdekesebbet.
Nem fekete, mindig változik, mindig villog, mindig tép, mindig harap, mar..!!
NEM aKAROK MEGHALNI!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Sad nem te vagy az első aki úgy beszél az ürességről mint fájdalmas tényezőről. Szerintem te az üresség alatt nem a semmit, hanem a magányosságot, egyedüllétet, unalmat érted? Létezik? |
| | | | |
| | | | | | 33. Sad | 2004. december 8. 08:42 |
| | | | | | | To biga:
Ez elég megrázó...
Történt egyszer,
felkelek, ajtó csukódik,
Senki sincs a folyosón,
ajtó csukódik ismét, hang.
Térbe érve, ismét ,
ismét semmi,.
Ajtó sem csukódik,
Kopár utca,
Sehol semmi,
Még az sem.
Érezve a semmit,
Nem érezve semmit.
Szar...
Fájdalom...
|
| | | | |
| | | | | | 32. Sad | 2004. december 8. 08:38 |
| | | | | | | to tetra:
Szeretek vitatkozni, mert, sokat tanulhatok belőle...magamról.
Tetrától sokat...
És igen, nem értem , h mi valójában miért is és miért nem...
Veszekszik, meg ellenez, meg izél.
De ő nem izél..
Én, sem de te igen...
Lehet, h én is...
Ez ilyen:-)
Egy sör vagy egy tea mellett mégtöbbet...
nem?? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Fent álltam a hegycsúcson borzongva
Arcom sápadt a fájdalomtól torzulva
Egyre csak a mozdulatlan tájat néztem
Nem gondoltam soha, de mindig éreztem
Ha eltűnök innen, nyomot sem hagyva
A nyugodt képen semmi sem változna. |
| | | | |
|
