 |
HalálrólSad, 2004. november 25.  | |  | | | | |  | |  | | | Szerintem meg értelmetlen;)
Volt egy film, határok nélkül...benne egy haldokló nő új nevet adott a rajta segítőnek: "aki meglopta a halált"
Ez már értelmesebb szerintem;)
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Javítás (Siphersh, törölnéd az előzőt? Szeretném rendesen idézni):
"Minden bölcs iparkodik valamilyen emberi álláspontra tenni szert a halál rémségével szemben. Ez az iparkodás emberi, megható. Éppen ezért, reménytelen. Gondolj arra, hogy a bölcsek is meghalnak. S hasztalan mondják: "a halál csak változás" -- szívünket s ennen szívüket sem tudják e bölcsességgel megnyugtatni. Értelmük talán megismeri az igazságot; szívük nyugtalan marad. Seneca fogvacogva halt meg. Ne röstelld a halálfélelmet. Ne szégyelld megvallani, hogy fáj itthagynod ezt a förtelmes és nagyszerű bizonyosságot, az életet, az ismeretlen és baljósan érthetetlen bizonytalanságért, ami a halál, a megszűnés, a semmi. Félj csak, nyugodtan. Ne sopánkodj, de félj. Máskülönben, ha ez könnyít a lelkeden, sopánkodhatsz is. Ne akarj "méltóságteljesen", tehát hazugon meghalni. Halj meg, ahogy éltél: embermódra, tehát kissé hősiesen, s gyáván is."
(Márai Sándor: Füves könyv) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az iparkodás emberi, megható. Éppen ezért, reménytelen. Gondolj arra, hogy a bölcsek is meghalnak. S hasztalan mondják: "a halál csak változás" -- szívünket s ennen szívüket sem tudják e bölcsességgel megnyugtatni. Értelmük talán megismeri az igazságot; szívük nyugtalan marad. Seneca fogvacogva halt meg. Ne röstelld a halálfélelmet. Ne szégyelld megvallani, hogy fáj itthagynod ezt a förtelmes és nagyszerű bizonyosságot, az életet, az ismeretlen és baljósan érthetetlen bizonytalanságért, ami a halál, a megszűnés, a semmi. Félj csak, nyugodtan. Ne sopánkodj, de félj. Máskülönben, ha ez könnyít a lelkeden, sopánkodhatsz is. Ne akarj "méltóságteljesen", tehát hazugon meghalni. Halj meg, ahogy éltél: embermódra, tehát kissé hősiesen, s gyáván is."
(Márai Sándor: Füves könyv) |
| | | | |
| | | | | | 49. Sad | 2005. január 31. 09:47 |
| | | | | | | Régen elkeztdem filozófiai könyveket olvasni...
De aztán rájöttem hogy inkább hanyagolom, mert olyan szinten "lenézi" a többi tudományágat, hogy ez nekem nem feer...
Miért élnénk szar világban?
Ajánlom Candidot.! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nemrég hallottam a (Kossuth) rádióban:
A MAI TÁRSADALOMBAN AZ ÖNGYÍLKOSSÁG EGYETLEN ELFOGADOTT MÓDJA AZ, HA HALÁLRA DOLGOZOD MAGAD!
Szar egy világban élünk az már biztos.... |
| | | | |
| | | | | | 47. Sad | 2004. december 27. 16:11 |
| | | | | | | Ákimáki:
Szép gondolatok, szerintem sok mindenkinek megfordult a fejében, a fő premissza, nekem is... De akárhányszor végiggondolom, mindig befejezem az egész elmélkedést, mert erről a végtelent átszelvén is lehet vitatkozni...
Amiről te beszélsz, az a hit.
A hit pedig te vagy...
Szal, itt csak találgatni lehet, biztosat mondani nem, akármennyire is lüktet az érzés mindnyájunkban, hogy "de igen, én ott voltam, én már megjártam, én "tdom"milyen...." nem mondhatunk semmi konkrétumot....
Egy konkrétum van, amit te mondtál:
A közvélemény a konkrétum... A felfogás... De az óra minden részében változhat a vélemény és, hát ki tudja....
Meghalni lehet h jobb, de (nem tudom, hogy tapasztaltad e...) egy közeli rokon, vagy vki elvesztése röviden tömören:
intenzív badflash...
Akármennyire is nyugtatom magam, beleemésztődik a szívembe, tuddattal élem le a hátralévő életet, ha még annak nevezem majd egyáltalán, hogy : meghalt, s meghaltam...
Meghalt ő, meghalt a szeretet...
Újraéled-e??
Van erőm a kérdéshez?
Roskadni az ágyban,
A Mélység valójában...
üdv
|
| | | | |
| | | | | | 46. Sad | 2004. december 27. 15:45 |
| | | | | | | Talamon:
Rég láttalak...
:)
Jó, hogy így állsz hozzá ehhez a "sokak szerint negatív" dologhoz...
Tetszik ez a hozzáállás.
Szénvedés, majd öngyilkosság...
Egy jóbarátom mondta, s az óta... :) :
"A szenvedés eltávolít a világ rejtelmeitől, s épp ezáltal visz közelebb hozzá..."
Kellet kb 1 nap, hogy teljesen, átlényegülve megértsem ezt a tanítást..
Hasznomra vált. Mintha én mondtam volna.
Szenvedni nem jó, és épp ezáltal lesz jó.... :)
Hasonlóan vélekedek, mint te:
Valami agyalágyult állapot...
De te miből gondolod ezt?
+
Ti benne lennétek egy ? napig tartó önsanyargatásban?
|
| | | | |
| | | | | | 45. Ivy I | 2004. december 27. 12:35 |
| | | | | | | tigerr: egy hónap késéssel némi infó a pillanatragasztókról :o))
1. az ún. "ciánakrilát" ragasztókban nins egy molekula cián sem :o) Csak így hívják, nemtom miért...
2. ezek a ragasztók nem száradnak (nincs bennük oldószer), hanem levegőtől elzárva térhálósodnak, nagyon rövid idő alatt
3. vízipipához nem jók, mert a víz egy idő után oldja a kötést, szétázik
|
| | | | |
| | | | | | 44. Ákimáki | 2004. december 27. 10:08 |
| | | | | | | Egy élményem kapcsán fura gondolatok jutottak az eszembe.
Először a megállapítással kezdeném, és aztán fejteném ki a dolgot.
Az ember halálfájdalmát (itt most csakis a lelkirészre gondolok), halálfélelmét az önzősége okozza.
Először is megfigyelhető, hogy van egy ki nem mondott, természetesnek vett közmegállapodás: a halál rosszabb mint az élet. Ennek a megállapításnak az igazolására vagy tagadására ugyan semmiféle bizonyítékunk sincsen mégsem kételkedünk benne. Felmerül a kérdés, akkor mégis miért vesszük ezt természetesnek, miért nem kételkedünk? Miből fakad ez?
Az én véleményem szerint, ennek lehetséges oka az, hogy az élők ugyan nem tudják, hogy jobb-e a halottaknak, mint nekik, de azt tudják, hogy nekik rosszabb ha meghal egy élő - aki mondjuk egy rokon, vagy barát - mint ha nem hal meg, mert örökre elveszítik. Azt sújkolják a haldoklóba, hogy milyen rossz lesz nélküle, vagyis milyen rossz hogy meghal.
Persze mondhatjuk, hogy az ürességtől fél a haldokló, vagy a nemlétezéstől, vagy az örökre szóló elmúlástól, de ezek ugyanannyira csak feltevések a halálutáni életet illetően, mint ha azt mondjuk, hogy egy másik földre kerülünk, lógatjuk a lábunkat a tengerparton, és közben szuper plazmatévén követjük a régi lakhelyünk eseményeit...
Miért nem a jót feltételezzük? Nyilván mert nekünk rossz lesz Xy nélkül élni, kerüljön ő bármilyen mennyei élvezetek kavalkádjába.
Megfogható ez egy másik emberi magatartás forma révén is, ez pedig a gyilkosság. Általában két okunk lehet gyilkosságot elkövetni, ez vagyonszerzés vagy büntetés. Az előbbi azt feltételezi: nekünk jobb lesz, ha ő meghal, a másik azt feltételezi: neki rosszabb lesz, ha meghal. De vajon miért van ez?
Lehet hogy akit a rabló ezer forintért megöl, mennyei élvezetek közepébe csöppen, a rabló pedig folytatja sínylődését a földön immáron ezer forinttal gazdagabban. És akkor azt már nem is kell részletezni, mennyire szánalomra méltók ezek szerint akik büntetésből ölnek...
Rossz az, amikor örökre elhagynak szeretteink, de miért nem gondolunk rá úgy, hogy nekik jobb lesz? Hiszen fogalmunk sincsen valójában jobb lesz-e nekik vagy rosszabb? Nekünk roszabb lesz, és mivel ezt tudja a haldokló, ezért lesz neki is rossz érzés a halál.
Ha nem az lenne az elsődleges, hogy nekünk jó lesz-e vagy sem, hanem hogy a haldoklónak jó lesz-e vagy sem, és mondjuk feltételezzük a két lehetőség közül a jót - mert hát miért kívánnánk rosszat bárkinek is, aki elhagy minket? - akkor boldognak kellene lennünk amikor valaki meghal, ugyanúgy, mint amikor valaki születik.
Vajon miért nem siratjuk az ujszülött kisbabát? Miért gondoljuk, hogy itt jobb lesz neki, mint ahol előtte volt? Miért nem sírunk, amikor a biztos halálba küldjük? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az én életem arra való, hogy mások életéhez hozzáadjak... és hogy elfogadjam, hogy ez néha nem könnyű...
Boldog Karácsonyt |
| | | | |
|
