 |
HalálrólSad, 2004. november 25.  | |  | | | | |  | |  | | | helyesebben:
Bence:
"Ameddig valaki fél a haláltól, addig az nem a halál, az pont az élet. "
"A haláltól való félelem a legabszurdabb dolgok egyike, és logikailag megcáfolható, hogy értelme lenne."
Az élet a legabszurdabb dolgok egyike, és logikailag megcáfolható, hogy értelme lenne.
mehetne is fel a daath-bölcsességek közé. : ) na de akkor most télleg, számodra az élet, mint fogalom a haláltól való félelmet, és az élet(ed), mint folyamat a haláltól való félelem(,tehát az élet) feloldogatását, azaz megszűntetését jelenti?
félni szoktam, mikor érzem, hogy nemsokára meghalok. talán nem is halok meg végül ilyenkor, élve ledarálódok. de nem véletlenül.
akkor foglalkoznék azzal, hogy megszabaduljak minden halállal kapcsolatos félelmemtől, ha _valójában_ félnék a haláltól, azaz akkor a halálfélelemtől félnék.
baj az ha halálkor átesünk egy félős részen is? lényegében nem mindegy az?
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Nomad:
"Ameddig valaki fél a haláltól, addig az nem a halál, az pont az élet. "
"A haláltól való félelem a legabszurdabb dolgok egyike, és logikailag megcáfolható, hogy értelme lenne."
Az élet a legabszurdabb dolgok egyike, és logikailag megcáfolható, hogy értelme lenne.
mehetne is fel a daath-bölcsességek közé. : ) na de akkor most télleg, számodra az élet, mint fogalom a haláltól való félelmet, és az élet(ed), mint folyamat a haláltól való félelem(,tehát az élet) feloldogatását, azaz megszűntetését jelenti?
félni szoktam, mikor érzem, hogy nemsokára meghalok. talán nem is halok meg végül ilyenkor, élve ledarálódok. de nem véletlenül.
akkor foglalkoznék azzal, hogy megszabaduljak minden halállal kapcsolatos félelmemtől, ha _valójában_ félnék a haláltól, azaz akkor a halálfélelemtől félnék.
baj az ha halálkor átesünk egy félős részen is? lényegében nem mindegy az?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence:
"az egész egy apró küszöbbé nem válik, amin csak átlépünk egy másik szobába (ugyanabba a szobába)."
Hú, ezt nagyon jól fogalmaztad meg!
"LEHETETLEN meghalni, ha valaki fél a haláltól, hiszen nem lehet egyszerre két tudatállapotban."
Kilencvenéves génjeimmel beszélgetve sokat tudtam meg a halál fogalmáról.
Van aki nem tudja hogyan kell meghalni, pedig már élni sem igazán akarna.
A jól meghalás is müvészet, egy fontos megtanulandó dolog az élet során. |
| | | | |
| | | | | | 194. Bence | 2005. március 23. 10:14 |
| | | | | | | Mostanában jutott eszembe, hogy az első ego-lossos tépések milyen set mellet jöttek, és milyen tanulságokat vontam le belőlük. A lényeg az volt, hogy mivel egész addigi életemben a halált vizsgáltam és úgy gondoltam, hogy ez jelenti a kulcsot a világ megértéséhez, drogokkal a tudatomban előidézni ezt az élményt sokkal kíméletesebb, mint az a rengeteg ostobaság, amit addig csináltam (pl. úgy gondoltam, hogy arroganciától és kíváncsiságtól hajtva magamnak kell végetvetnem majd az életemnek(akár öregkoromban is), mert ha pl. egy fegyverrel szétlőném az agyamat, akkor miközben belassul az idő, megtudhatnám, hogy az agy hogyan állítja-illetve már nem állítja elő a gondolatokat, és hogy én tényleg az agyam vagyok-e - igaz, hogy ezt csak egy pillanatig tudhatnám, de akkor is ez tünt az egyedüli megoldásnak, amely végérvényesen eldönti, hogy anyag vagyok, vagy (XOR!) lélek). Attól, hogy a pszichedelikus drogoktól nincsen különösebb fizikai veszélyben az ember, maga a kutatás is szórakoztatóbb lett. Persze azért nem csak idiótaságokat csináltam, hanem sokat meditáltam a halálon, évekig úgy feküdtem le aludni, hogy talán már nem lesz holnap, hogy természetesebbnek érezzem.
Aztán szembekerültem az első olyan élménnyel, amikor az, aminek az ént tartom már kezdett szétmállani, és annak ellenére, hogy csak be voltam tépve azon gondolkoztam, hogy miután elengedtem, majd ki találja meg a tetememet, aztán majd boncoláskor megállapítják, hogy drogtól pusztultam el, ez a környezetemnek is milyen gáz, stb. Aztán jóval személyesebb szinten, - de hiszen én megszűnök, mi lesz holnap, bárcsak tudhatnám mi történik a halálom után (az, hogy még ezt, vagy azt szeretném, már nem volt, mert annyira elvakultan mondogattam, hogy az élet szar, hogy már nem vonzott benne semmi, a letagadhatatlanul jó dolgokat pedig a fájdalom és az elutasítás mázával kenve sikerült elmúlasztani a vonzerejüket (persze csak átmeneti időszakokra)).
De a tanulság, amit persze sokáig kell gyakorolni, hogy természetessé váljon (és még mindíg nem vált azzá, hiszen csak most jutott megint eszembe), hogy aki fél a haláltól, az fél a haláltól, fél az elengedéstől. Aki meghal, az meghal, annak már mind1. Ameddig valaki fél a haláltól, addig az nem a halál, az pont az élet. LEHETETLEN meghalni, ha valaki fél a haláltól, hiszen nem lehet egyszerre két tudatállapotban. Ha pedig valaki meghal, az elenged. Annak semmi félelme nincs. A haláltól való féletem a legabszurdabb dolgok egyike, és logikailag megcáfolható, hogy értelme lenne. Mivel persze az egyik legerősebb érzelem, aligha könnyű egy kézlegyintéssel elintézni, de ha az ember tudatosan készül rá, az sokkal ésszerűbb, mint a végén meglepődni, hiszen előbb-utóbb mindenki sorrakerül.
Jogos lenne a kérdés, hogy miután megvolt a félelem, és az elengedés, nem tér-e vissza a félelem, hiszen nem haltam meg "igazán". Természetesen de, hiszen ha valakinek már van halálfélelme, az is csak az eddigi "gyakorlásnak" köszönhető, csakhogy már kevesebb gyűlik össze, ameddigre az ember rájön az elengedésre, ami kevesebb gyötrődést okoz. Egészen addig meg ez, míg az egész egy apró küszöbbé nem válik, amin csak átlépünk egy másik szobába (ugyanabba a szobába). |
| | | | |
| | | | | | 193. Bence | 2005. március 16. 15:26 |
| | | | | | | "Ha viszont mi magunk halunk meg ...... maga az egész forgatag szűnik meg"
így könnyű lenne |
| | | | |
| | | | | | 192. lagelli | 2005. március 16. 15:14 |
| | | | | | | Az idén 100 éve született Kaczvinszky Józseftől idézek:
A többi élőlény halála a saját halálunk fogalmának utánzata, mása, tükörképe csupán, amelyet mint alakulást, mint folyamatot szemlélhetünk a külvilágban, a kivetítésben. Önmagunk halála viszont csak elvi értelemben halál, mert mi magunk nem szűnünk meg általa és benne, hanem ellenkezőleg: mindennemű kivetítés, az egész külvilág szűnik meg körülöttünk, amikor meghalunk!
Ugyanaz a törvényszerűség tehát, amely a külvilágunk összes élőlényeire vonatkozik vagyis hogy azoknak egyenként el kell halálozniuk, és hogy ezáltal a létezésüknek meg kell szűnnie , miránk önmagunkra nem vonatkozik, bennünket nem illet: csupán abban az értelemben, hogy a külvilágunk szűnik meg, teljes egészében, a halálunk idején.
Élet és halál is relatív valóság tehát.
Így például, ha megfigyelünk magunk körül egy emberi lényt és annak halálát, azt látjuk, hogy a megholt személy kimaradt a külvilág összefüggéseiből, forgatagából, és abba nem térhet vissza többé. A külvilág viszont továbbra is fennáll nélküle. Ha viszont mi magunk halunk meg, akkor nem mi magunk hagyjuk el a külvilágot: voltaképpen nem maradunk ki a forgatagából, hanem maga az egész forgatag szűnik meg, az egész külvilág tűnik el a semmibe körülöttünk, minden jelenségével, tárgyával és valamennyi élőlényével egyetemben. Ez pedig valóban nagy különbség. Olyan nagy differencia, aminek a felismerése meg kell, hogy változtassa egész felfogásunkat az életről, a létről és önmagunkról. |
| | | | |
| | | | | | 191. Vino | 2005. március 16. 09:37 |
| | | | | | | | A halál rányomja a bélyegét azoknak az életére, akik hisznek benne. |
| | | | |
| | | | | | 190. Sad | 2005. március 16. 08:18 |
| | | | | | | Egyébként ha már itt tartunk... Igen magas szintű informatikai ismereteid és felsőbbrendű beszédkészséged kombinációja az egóról...... szánalmas volt, de azért tetszett...
egostabilizátor.... hát ez jó! :)
Majd egyszer rájössz, hogy nem a Te dolgod ítélzkeni...
Hát igen: ismét szembesültem a modern civilizáció egy különleges emberének kevésbé különös viselkedésével. Egyébként jó, hogy rajtam kívül egyre többen látják így ezt a problémát, már ha ez probléma. Talán könyvet kellene erről írnom. Talán könyvet fogok erről írni.
Tipikus.
|
| | | | |
| | | | | | 189. Sad | 2005. március 16. 08:05 |
| | | | | | | Mondtam, hogy profi vagy!
;D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "csak"?
Csak materialista-behaviorista biorobotoknak. |
| | | | |
| | | | | | 187. giggles | 2005. március 14. 22:10 |
| | | | | | | ki tudja, mihez kell nagyobb bátorság, melyikhez kötődik nagyobb félelem? az élethez, vagy a halálhoz?
aki meg akar halni, annak inkább az élethez kell...
megláttam reggel a fejem a tükörben.
hmmm.
belülről nem ilyennek néz ki...
délben ettem ízleteset. hús, fűszeres, krumpli, babsaláta, gyümölcsleves, ilyesmi. nagyon finom.
mégis, ez a "finom" csak biokémia,ozmotiks szemipermiábilis molekuláris lebontós raktározós vegyierőműkazánfűtés...
(dionüszosz isten erős)
|
| | | | |
|
