 Kategória:
Filozófia 
Létrehozó: Sad
Létrehozás ideje: 2004. november 25.
Utolsó hozzászólás: 2019. április 21. |
| |
Érdeklődés: 20886 letöltés
630 hozzászólás |
| |
|
|
HalálrólSad, 2004. november 25.  | |  | | | | 462. the end | 2008. szeptember 1. 22:50 |
| |  | |  | | | ezen az egóerősítő dolgon én is sokat gondolkoztam... de szerintem a megvilágosodáshoz vezető utat nem is lehet máshogy kezdeni csak egóból. máskülönben miért is akarnál bármit tenni?
de szerintem az egóját bárki finomíthatja észrevétlenül akár addig is, hogy már megvilágosodva hiszi magát közbe még mindig az egója játszik vele... én egy darabig nagyon le akartam győzni, érdekelt a feladat, mostanába valahogy nem célom, mert elvagyok így is. igaz van néha, hogy kitör :D de most pihenő van... :)
a lélek is egy érdekes dolog szerintem... én azon is gondolkoztam, van-e egyáltalán? honnan tudjuk, hogy van? az agyat se fedeztük még fel... mennyi minden van benne amit lehet, hogy mi a léleknek tulajdonítunk... miért kéne, hogy legyen lelkünk? az is körforgás, ha meghalunk a testünk elrohad, és szerves tápanyagot nyújt más élőlényeknek... de persze ez is csak egy eszmefuttatás... egészen őszintén nekem fogalmam sincs mi a hihetőbb :D nem tudok dönteni melyik tetszik jobban... hogy van? vagy nincs?
de érdekelne, hogy szerintetek van-e egyáltalán, és ha van akkor ezt mivel bizonyítanátok? |
| |  | |  |
| | | | | | 461. fL3x | 2008. szeptember 1. 22:11 |
| | | | | | | deeptrip:
Lehet h TE vergődnél vagy depressziós lennél... lehet h sokmindenkinek ez lenne az első reakciója,de utána el lehet gondolkozni h miért történt ez velem,mit tehetek ebbe az állapotba a világért/magamért.
A káosz után(depresszió) mindnig kialakul egy új rend.(előbb-utóbb,mert tovább is növekedhet a káosz)
A testnek egyáltalán nem 'para' a lebénulás csakis az elmédnek.(Persze a lebénulás pillanata 'para' lehet a testnek)
'átlag feletti szint'.... omg :)
Az h ki mivel 'polírozza'(ha polírozza) az egoját az teljesen egyedi...
Viszont az (számomra) tény hogy CSAKIS az ego fél a haláltól.Én(lélek) nem félhetek ha egyszer tudom h a halálom nem a halálom.
hopax:
Igen,sokszor amikor 'egot bontasz' akkor is csak az egot dolgoztatod..."Én leszek az az ego aki lebontom magamat és ezért TÖBB leszek mint a többi" pl.
A megvilágosodás(pff.D) megaztán a legnagyobb egocsapda...
Sajnmálom ha úgy jön le nektek a kommentem mint aki megmondja a frankót h nem fél a haláltól(ésezáltal egotnövel) ,pedig én azt mondom h senki se fél a haláltól.(csak valaki nem tudja MÉG) |
| | | | |
| | | | | | 460. Hopax | 2008. szeptember 1. 21:38 |
| | | | | | | Valaki írta egyszer, hogy a pszichedelizálás sok formája igencsak egóhízlalás néha, mintsem egóbontás.
És nem árt arra sem gondoloni a testnek ártás során, hogy nem csak te vagy az agyaddal, hanem milliónyi más organizmus is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát nemtom srácok, aki arról nyilatkozik, hogy full bénán mihez kezdene az is csak spekulál. Az is lehet, hogy azt kívánnád öljön már meg valaki és egész nap a legmélyebb depressziódban vergődnél, persze csak belül mert mozogni ugye nem tudsz.
Persze, hogy az egónak para a fájdalom meg a lebánulás, de a test se véletlenül jelzi a fájdalmat. Azért jelzi, mert a testednek is para. Aki meg bénán is jól tudja érezni magát az egy igencsak fejlett egóval rendelkezik, ami példa értékű.
Az, hogy valakit nem rendítenek meg a bénasággal, fájdalommal, szenvedéssel kapcsolatos dolgok szerintem már egy nagyon átlag feletti szint, amit csak igen kevés ember mondhat el magáról.
És ha belegondoltok valahol igencsak egópolirozó dolog olyanokat gondolni, hogy áá én már a haláltól se félek, tök leszarom, nekem sose lehet bajom, mert a tudatom szabad stb. |
| | | | |
| | | | | | 458. the end | 2008. szeptember 1. 17:38 |
| | | | | | | deeptrip: :D igen, a fájdalomtól inkább lehet mondani, hogy félek. de az, hogy lebénulsz... azt se kívánnám, de ahogy fl3x mondja onnan is van út, nem is egy. pl szívesen próbálkoznék akkor azzal, hogy egyfolytában agykontrollozok, hátha elérek valami eredményt; sőt szerintem több dologban is benne lennék talán mint most, ha úgy látnám, hogy nem jó így élni :D
persze ettől függetlenül nem kívánom ezt magamnak... nem tartom jónak :)
ja és én nem ismertem Jim-et, de nekem az jött le abból amit tudok róla, hogy neki "a vég" nem más volt mint a paradicsom, ha azt nézed, hogy az öntudatlanságot kereste: "a tudatalattiban élek. tudatunk elrejti előlünk a végtelent." ez csak eszembe jutott a nevemről :)
(amúgy nem lenne jó nyitni egy témát a neveknek? vagy csak engem érdekel kinek miért az a neve itt ami? mert engem érdekelne... :)) |
| | | | |
| | | | | | 457. Romulus | 2008. szeptember 1. 17:01 |
| | | | | | | Fl3x:
Metta szavaival élve:
Próbáld ki és majd meséld el,hogy milyen klassz" |
| | | | |
| | | | | | 456. fL3x | 2008. szeptember 1. 16:49 |
| | | | | | | Hát ez a 'cink' szó a 'megvilágosodás' szó után egyre divatosabb a daathon : ) (amúgy nembaj)
MélyUtazás...
Szerintem csak az egodnak cink az hogy pl egy baleset után mozgássérült leszel.Mert nem veszed észre benne a lehetőséget ;)
Pldul ez a Stephen Hawking nevű csávó se(biztos h) 'metafizikus' lett volna. és nem ingerelnél ilyen jól az emberi elmét ha nem lenne ilyen súlyos beteg,szegény(?).
Mert bár a forma lekorlátozódhat(mindig is korlátolt :) ,de a tudat szabad...
Kérlek mondd h cink vagyok : )))... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | the end viccesen mutat a nicked ebben a topicban! :)
Amúgy szerintem sokkal nagyobb cink ha eltöröd a nyakad, de túléled. Attól nem félsz inkább? Meghalni valahol könnyű dolognak tűnik egy életen át rokkantsághoz képest, na meg a rengeteg fájdalomról nem is beszéltünk! |
| | | | |
| | | | | | 454. the end | 2008. augusztus 30. 14:05 |
| | | | | | | én egész kicsi koromtól kezdve úgy voltam ezzel, hogy meghalok? naés? komolyan... szerintem ha már meghaltunk akkor úgyis mindegy.. el tudom képzelni máshogy is, sok elképzelésem van amúgy erről, de én nem érzem, hogy félek tőle... vagyis persze a túlélési ösztön bennem van, nem tudnék direkt leugrani egy hídról szerintem, de volt már, hogy ültem az autóban barátommal, és egy nem túl belátható kanyarnál van egy huppanó amin át szoktunk menni és ugrati egy kicsit. olyankor mindig átmegyünk a másik sávba kicsit, és nem látni, hogy jönni fog-e pont akkor egy autó szembe. egyszer becsuktam a szemem, és jött egy felismerés, hogy én most egy pillanat alatt meg is halhatok... és nem tudom mi volt ez az egész, de ettől valami nagyon durva könnyedség lett úrrá rajtam, és ellazultam...
azthiszem egyszer volt már halálközeli élményem... nagy hegyek vannak errefelé mészkősziklákkal meg barlangokkal, szeretek ott lenni, és egyszer barátnőimmel kirándultunk, mindenki másik úton ment, egyedül maradtam egy nagyon meredek sima mészkőszikllán, egy kb 20 cm-s párkányon állva, se fel, se le se oldalra nem tudtam menni. (azért másztam fel oda mert azt hittem utána könnyebb lesz tovább menni... ez mindig bejött :D) végül nagy nehezen rávettem magam, hogy lelépjek a párkányról az alattam lévő töksima sziklára. óvatosan visszacsúsztam hason a majdnem függőleges sziklán oda ahol előtte voltam... féltem h hátraesek, végig pörgött képekben az agyamon, ahogy gurulok le, és a kiálló ködarabok összetörik a gerincemet, aztán megfognak a fák valahol lenn... hú de fájna... :D
szerintem a halál tele van fantáziával, és szerintem az az igazi öntudatlanság vagy egyfajta beteljesedés... na mindegy, nagyon sokminden jut eszembe róla... sokféleképpen el tudom képzelni, meg azt is mi jön azután :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "minden kérdés közül, melyekkel a filozófia és az egzakt tudományok foglalkoznak az emberiséget leginkább a halhatatlanség érdekli. ... "
olvassatok kabbalát is néha ti, a haladó szinteken. |
| | | | |
| | | | | | 452. Romulus | 2008. augusztus 24. 16:23 |
| | | | | | | | Hibernáltatom a testemet mindt Disney.... |
| | | | |
| | | | | | 451. ynul | 2008. augusztus 24. 15:56 |
| | | | | | | "Amúgy ezt a halálfélelem legyőzése dolgot nem feltétlenül gyakorlati szinten kell értelmezni. Attól, hogy feloldod magadban ezt, még nem azt jelenti, hogy le is mondasz az életedről. Ha nem élsz félelmek közt, még talán több energiád is marad óvatosnak lenni."
Igen, én is ezt gondolom, de engem zavarnak azok az asszociációim amik a legyőzni kifejezésre előjönnek. Mivel nem tudom legyőzni, ha nem fogadom el, ha nem adom meg neki magam. A különféle érzelmek legyőzése szerintem sokszor inkább elcsúszik elfojtásba és kivetítésbe. Míg ha elfogadom amennyire csak képes vagyok, akkor lehetőségem nyílik megbarátkozni, uralni, meghaladni őket. Ha jól emlékszem említettem valamelyik topicban nem is rég, hogy egy lsd tripen elég mélyen szembesültem a saját agressziómmal. Előtte el sem tudtam képzelni, hogy ilyen intenzíven lehet bennem ez az érzés, viszont meg voltam lepve, hogy mások milyen agresszívek, elítéltem, ha kellett néha felszólaltam ellene, de magamban keresni nonszensznek tűnt. Oszt hopp.. kopp. Azóta a napi helyzetekben nem sok változott, eltekintve, hogy tudom, hogy van bennem ilyen, és gyakran leválasztom magamról. Ez volt egy csúcs-élmény, ha akarok ezzel valamit el kell kezdenem rendszeresen ezzel dolgozni, elfogadni, hogy van ilyen, átérezni milyen agresszívnek lenni stb. Így azt az energiát amit, arra fordítottam, hogy ezt az elkülönülést/leválasztást fenntartsam, átfordíthatom ennek a helyzetnek a kezelésére, s így tényleg már több energiám marad. A halált is ha elfogadom, kinyílhat egy ajtó túl rajta. De akkor is, ha a személy már látja és járja a spirituális szinteket, attól még a teste, lelke ugyanúgy elmúlik, és ezekben maradhat félelem, ami azt gondolom természetes.
Olvastam egy történetet, egy japán mesterről, akiről az a hír járta, hogy nem ismeri a félelmet. Egy nap pár szerzetes elbújt a sötétben, azzal a céllal, hogy letesztelik hírét. Várták a mestert, aki pár perc múlva meg is jelent, kezében egy csésze teával. Ekkor előugrottak és rendesen ráordítottak. Az öreg faarccal ment-ment tovább, odaért egy asztalhoz, letette a csészét, majd őszintén és rémülten kiáltott egyet. :) |
| | | | |
| |
| 
 |
