 |
Mi tartott vissza, amikor halálvágyad volt?bombadiltoma, 2004. november 8.  | |  | | | | 200. Romulus | 2008. február 23. 17:10 |
| |  | |  | | | 192. Zumzala
Amit írtál nagyon nyers de elgondolkodtató.Egy pillanatra el is hittem amit ovlasok.Sőt azonosultam vele.Pár óráig töprengtem rajta.
És arra jutottam,hogy ha ez az egész csak egy hangyaboly és mi vagyunk a hangyák valaki meg(isten) játtszik a terráriumal, akkor legyünk hangyák.
De a hangyák nem lesznek öngyilkosak.
Csak az embereknek van iyen perverz gondolatuk.
Rájöttem,hogy az életről nem csak filózofálni kell,hanem élni.
Mert ha nem itt ragadsz ezen a fórumon közel 36évesen
és tizen évessekkel tárgyalod meg az életedet akik most esnek át azon amin te már átestél.
Persze jó az ha közvetlen az ember egy generációval fiatalabbakkal szemben is.De szerintem nem feltétlenül egészséges.
Remélem nem votl nagyon zagyva.
|
| |  | |  |
| | | | | | 199. lagelli | 2008. február 22. 12:42 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 198. Bard | 2008. február 22. 11:44 |
| | | | | | | Hát azért ez így, ebben a formában szerintem nem igaz... :-)
Szerintem még maradj...
Ha pedig elakadtál, akkor kérdezz engem, és adok ötleteket, hogy hogyan tovább...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | semmi.
elég volt.
nem tudok többet tenni, ami javítana bármin.
viszlát. |
| | | | |
| | | | | | 196. Zumzala | 2006. november 21. 08:04 |
| | | | | | | Elolvastam sonek. Elismerésem. De nem tudok hozzászólni. Lassan teljesen leszokok a gondolkozásról. Már nem értem a dolgokat, lassan csak a bennem lévő ösztönállat ami él. Az igazi énem már régóta nem akarja ezt a világot. A bennem élő állat pedig tép, zúz, és megöl mindenkit azért hogy fennmaradhasson. 3x3=9 lehet hogy te is vetítesz, mert miután nem maradt belőlem semmi, már nem vagyok jó vagy rossz, szerető vagy önző, hanem pusztán a nyers élet akarat és szándékok nélkül. Boldog tudatlanság amely mindent lát és tisztasága éles tőr a teremtő szívében. Csak így harcolhatok. De az is lehet hogy teljesen hülyeséget beszélek vgy izé. és már megőrültem. :) hehe..
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | amúgy sonek meg zz, elolvastam mindkettőt..
őrületesen megterhelő volt.
mert szépen írjátok a jót.
de hol itt a baj?
az a bajotok, hogy ősi túlélési törvényeket alkalmaztok egy szottyos pregenerált világban?
akkorjó.
kezelni egy dolgot kell:
a rontást nem kell engedni, aszt annyi. |
| | | | |
| | | | | | 194. sonek | 2006. november 19. 14:22 |
| | | | | | | zumzala, respect.
pont errol irtam a tudathasadas vs. skizofrenia topicban. olvasd el. |
| | | | |
| | | | | | 193. 3x3=9 | 2006. november 19. 12:58 |
| | | | | | | "A szeretet meg... ugyan! Olyan nem létezik. Mindenki magát szereti."
leheccség
viszont az is lehet hogy csak magadat vetíted..
s ha feloldod ezt "belül", feloldódik "kívül" is. |
| | | | |
| | | | | | 192. Zumzala | 2006. november 19. 09:20 |
| | | | | | | Az tartott vissza hogy megállapítottam, nem akarom kényszerből tenni. Ez nem jelentene számomra szabadságot, sem pedig felemelő nem volna. Ha egyszer mégis megteszem, akkor tiszta fejjel fogom tenni, szépen lezárva életem nyitott kérdéseit, rendezve tartozásaimat. A mások iránti felelősség nem tart vissza, talán épp ezzel tudnék üzennék az embereknek hogy felébredjenek. Dolgozom rajta hogy rendezzem a dolgaimat, aztán ha megteszem, unalomból fogom megtenni.
Ha már az Istennel való perelés felmerült, a legjobb mód ha kinyiratom magam vele. Ha kompromittálom a teremtőt aki ellehetetlenítette az életemet, és kénytelen lesz eltenni az útból. Az igazi elégtétel számomra ha leleplezem Őt hogy nem a szeretet istene, hanem egy önkényúr aki perverz kísérleteket végez az embereken. Nem túl nagy élmény kísérleti alanyként leélni az életet, ahol az élet minden öröme vagy bánata csak előre összeállított tesztkörülmény.
Mi a különbség öregen meghalni mint most? Mindössze annyi, hogy addig többet szenvedünk. Nem kérdezett senki hogy meg akarok-e születni, de a halálomról legalább még dönthetek, még mielőtt forgatókönyvszerűen bekövetkezik. De lehet hogy ha végzek magammal, az is előre meg van írva, akkor meg aztán tökmindegy.
A szeretet meg... ugyan! Olyan nem létezik. Mindenki magát szereti. Ha meghalok, a szerettem nem engem fog sajnálni hanem saját magát. A saját belém vetített álmait és érzéseit fogja siratni. Milyen szánalmas! Nem érdekes hogy pont akkor leszünk fontosak amikor már nem vagyunk? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mi tartott vissza, amikor halálvágyad volt?
semmi. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja.szija.
tök normális, érthető bugyor a halálvágy.
emiatt is lehet a fejeknek önpuszti cuccokat könnyedén eladni.
végülis csak azt kell felfogni, hogy nincs végülis.
egy bazi nagy folyamat van, amiben jobb, ha jól vagy, és nem nyitod ki a burkaidat semminek, ami megzavarhat.
van egy ilyen jókis akut krízis- megoldós játék:
el kell képzelni, hogy egy tojásban vagy.
legjobb, ha kényelmesen fekszel hozzá, magzatpózban.
ha vagy olyan lucky és van olyan ember az életedben, akit nagyon szeretsz, akkor azt magad mellé rakod. mintha ikrek lennétek. egypetéjű ikrek. és addig gondolsz erre a tojásra amíg szépen és jól érzed magad
-pl. ha olyan vagy, akkor hozzárakod azt, hogy az őserdőben, egy csodálatos napon a dinoszauruszok ura az anyukád/tok és melengeti azt a jelent. a jövőn nem kell agyalni, mert az úgyis jó lesz, ha megtermted a folyamatos kellemetes jelenet/d-et-
és aztán fincsike álomba merülsz.
ki lehet gyakorolni egy alkalommal.
nem kell hozzá 100 év meditáció, vagy százharminc trip, csak egy kényelmes, nyugis hely, meg egy kedves agy. |
| | | | |
| | | | | | 189. kerdezo | 2006. október 11. 03:39 |
| | | | | | | | kb két éve irtam ide, akkor jót röhögtem a gondolaton. most meg hát, öcsém. jujj. azért nem akarok senkit lehangolni, még mindig kapitális baromságnak tarom a gondolatát is. cakát |
| | | | |
|
