 |
Mi tartott vissza, amikor halálvágyad volt?bombadiltoma, 2004. november 8.  | |  | | | | |  | |  | | | Deeply88:
nekem ez az idézet jutott eszembe a témáról:
"Az élet ezer formájából senki se ismerhet egynél többet. Bolond dolog irigyelnünk akárki más boldogságát; hisz a másé úgyse nekünk való."
/Gide/
vajon most a te helyzetedben mi a jó? mik az előnyei?
mert biztos vannak jó oldalai is. :)
talán nyithatsz új emberek felé is, nem? meg elkezdhetsz új dolgok iránt érdeklődni, mert van rá időd..
most megpróbállak nem irigyelni ;)
|
| |  | |  |
| | | | | | 223. metta | 2008. május 26. 12:02 |
| | | | | | | nekem is lesz mindjárt szülinapom, én is egyedül ünneplem, de már megszoktam. mindennap szülinap. néha persze írigykedem azokra, akiket vacsizni hívnak a barátak, barátnőik, szerelmeik ilyenkor, aztán rájövök, hogy minek. direkt vigyor... az írigykedés önmérgező tevékenység. néha rámtör, hogy dejó lenne normális baráti kört magaménak tudni, felolvasóesteket tartani, beöltözős buleet csinálni. aztán mindig rájövök, hogy a dolgok nagyrészt azért vannak így, ahogy, mert én így szervezem. habárha nem is tudatosan.
http://www.youtube.com/watch?v=qk9PNKFky40 |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen kedves Gén.
Lehet ez életvágy ahogy fogalmazol.
Van akinek az ÉLET örömei ölébe hulltak és nem is gondol rá hogy esetleg elveszítheti.
Ők szememben a szerencsés emberek.
Nem sokat kérnék pedig. Csak mint sok másnak megvan.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Deeply88:
Barátok, szerelem, tali, ünneplés?
Neked nem halálvágyad van, hanem életvágyad.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A depresszió (vagy ahogy Hippokratész nevezte: a melankólia) "a lélek sötét éjszakája", a megvilágosodáshoz (megszabaduláshoz, üdvözüléshez) vezető út fontos állomása. Ha az ember elég bátor, itt szembesülhet valódi önmagával, felfedezheti rejtett képességeit és értékeit. Mivel a társadalmi szokások itt nem érvényesek (a depressziós mintha kiszakadna az emberi közösségből), a depresszió a misztikus hagyományokban szokásos, magányos elvonulással, lelkigyakorlattal rokon. Legjobb tehát, ha egy időre ilyenkor magányba tudunk vonulni (amihez már eleve nagy adag bátorság szükséges). Az embernek ilyenkor arra van szüksége, hogy újra végiggondolja az életét. Ilyenkor jól jön, ha van vallásunk: a keresztény ember Istenhez, a buddhista Buddhához fohászkodik. Az ima lélekemelő hatását a misztikában, különösen a buddhista hagyományban, a befelé forduló szemlélődés ereje fokozza. A buddhista meditáció szellemében az ember igyekszik minél tárgyilagosabban, torzítás nélkül szemügyre venni a benne felmerülő lelki eseményeket, anélkül, hogy ítéletet hozna, vagy módosítani próbálná az érzéseit. E szó valódi értelmében vett tudományos önvizsgálat segítségével függetlenedhet a hétköznapi, befásult énjét (elavult identitását) meghatározó feltételektől, és végső soron megszabadulhat a kínzó emlékektől. A sötétség lassan eloszlik, és a széthullott személyiség hamvaiból megújultan, főnixmadárként kél szárnyra a lélek
"
(részlet innen: http://www.lelekbenotthon.hu/modules.php?file=article&name=News&sid=146) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :) lehet egyszerűen így-úgy tűrni-elfogadni, hogy most épp ilyen, kedves deeply. és hogy úgyis lesz másmilyen is :) ez az alap opció minden esetben rendelkezésre áll :) aztán még olyanok jutnak eszembe, hogy meg lehet keresni valakit, aki még magányosabb. vagy lehet lehetőségként is fogadni, amikor olyan dolgokat lehet csinálni, amikhez pont jó a nemtársasság.
és előbb-utóbb biztos elmúlik a barátoknál az a nagyon akut szakasz, amikor szinte állandóan a társukkal szeretnének lenni. szóval az idő mindenhogy neked dolgozik :)
az legjobbakat,
bt |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hello Mindenki!
Ez a Téma megragadott rendesen. Hozzá is szólnék pár mondatban...
Nos mostanában nekem is halávágyam jól felszökött és egyre erősödik...
Olyan helyzetben vagyok, amiből tényleg nem látom a kiutat.
Nagyon magányosnak érzem magam ugyanis. ez abból következik, hogy a legjobb barátom kapcsolatban van. És mióta jár a csajjal, szép lassan leépült a viszonyunk. De már a nullára :-(. Nem lehet elérni, se teló se msn. MaX ha bennvan a törzshelyünkön egy két mondatot váltunk mert ott a nő.
Örülök hogy boldog, de ENGEM elfelejtett. És most jön a nyár....... Nemtom mi lesz velem.....
És így van a többi baráttal haverral is. Ott a csaj, és egyszerűen nincs kivel beszélni vagy csak egy két szót, vagy egy szombati talira se tudok lassan senkit rávenni. Amik régen olyan jók voltak :-(
a mai is elég bukta.... és itthon ülök majd. a szobámba egyedül.
Ekkor persze jönnek a gondolatok...
Nekem nem jön össze a csajokkal, max a barátok maradnának, de lassan efogytak ők is..
Am 20 vagyok. Nem 40 körüli. akko azért már érthető lenne a helyzet.
A koliszobában is 4en vagyunk, nekem nincs csak nőm...
És most leszek 20 nemsoká... majd egyedül ünneplem meg...Max egy kis gyógyszer+ pia keverékkel.....
a helyzet pocsék........Legalábbb vki felhívna ugyanmár mi van veled vagy vmi,,,,,,, de nem!!!!!!!!! én meg ha keresem most megy majd máskor stb.........
Mi tart vissza? a szülők fájdalma.
De most én éljek fájdalomban még éveket:???? Minden nap egy szenvedés((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((
És akkor még a szerelmi téren is a sok pofon:::::::::::::::::::. de a barátok vigaszt nyújtotak... régen legalábbis
vki esteleg ötletet tudna adni mit tegyek??
Köszönöm.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én csatlakoznék natural 213-as hsz-éhez. Ennél pontosabban én sem tudtam volna megfogalmazni, pedig 2 külön ember vagyunk. Mindig ki lehet mászni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | szenvedés->fájdalom->energia->tartás->erő |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem sokszor olyan helyzetben vannak, amiben képtelenek élni és vagy nem tudnak vagy nem mernek kilépni belőle.
élni mindenki akar, csak nem mindegy, hogy hogyan. |
| | | | |
| | | | | | 214. rTyler | 2008. május 3. 07:54 |
| | | | | | | az ongyilkos jeleolteknek:
miert meghalni, miert nem elni probalnak meg?! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nekem volt egy korszakom régen, amikor teljesen kicsúszott a talaj a lámab alól
mindennek elvesztettem az értelmét, nem tudtam örülni, olyan alap dolgoknak mint hogy süt a nap.
észre se vettem ezeket.
elvesztettem a bizalmamat azokban az emberekben akik a legközelebb álltak hozzám és magányos voltam
senkinek nem tudtam őszintén elmondani, hogy mit érzek.
és elvesztettem a célját az életnek, és nem kerestem újat, mert nem éreztem, h én lennék az ura az életemnek
nem tudtam kontrolállni a dolgokat, mert addig más tette ezt és nem tudtam megtanulni hogyan kell, részben akkor sem hagyták.
de valahogy nem mertem megtenni, minden este imádkoztam, hogy másnap üssön el egy autó.
így utólag elég szánalmas, de akkor iszonyú volt. még ebben sem akartam átvenni a konntrollt.
meg valahogy kényelmes volt az önsajnálat pocsolyája.
csak lézengtem napközben, bementem azokra az órákra, amikre muszáj volt és mindig elaludtam.
mélységesen gyűlöltem és szégyelltem magam. utáltam a tükörbe nézni.
aztán győzött az életösztön és a szenvedésnyomás elért egy olyan szintet, hogy végre összeszedtem magam. kezdtem rájönni, hogy nem vagyok 100%-osan rossz, és hogy a körülményeken változtathatok. kiléphetek abból a kényszerű helyzetből, amiben vagyok, még akkor is, ha sok mindenkinek csalódást okozok vele.
és nagyon nehéz volt elhinnem hogy értékes vagyok, és csak magamnak kell megfelelnem.
de azóta jobban szeretem magam, és tudom, hogy mindent nem kell azért elviselnem, hogy valaki "szeressen"
néha most is kétségbe esek, ha nagyon sok rossz dolog történik velem egyszerre, de el tudom hinni, hogy holnap lehet jobb.
és hogy a rossz érzések is csak egy múló állapotok. és megtanultam észrevenni sok apró örömöt, amit régen nem láttam.
egyébként szerintem is így jó, a szenvedés érleli meg az embert az örömre. szükséges a személyiségfejlődéshez.
|
| | | | |
|
