| Mi tartott vissza, amikor halálvágyad volt?bombadiltoma, 2004. november 8. | | | | | | | | | | volt amikor abszolút "egyszerű" dolgok tartottak vissza. úgy voltam vele, h a saját szarjaim miatt nem hagyom itt ezt a szép világot, ahol mindenféle finom kaják, jó filmek meg szép növények vannak.:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | Konkrét dolgok nem igazán tartanak már vissza, inkább valami hományos ösztön... Már csak azt kéne leküzdeni. |
| | | | |
| | | | 78. Bordee | 2004. december 28. 11:21 |
| | | | | | ismét itt... sokminden után, újra boldogan. szerettem volna valami okosat írni ide, így, hogy úgy néz ki, újra minden helyre áll. talán annyit, amit mindig mondok: "A lepényhal először, a remény hal meg utoljára!" ;) szal azért nem mindig jú ha az ember beletörődik abba ami van és tovább lép. van amiért érdemes küzdeni, és lehet is eredményesen. mondjuk ezt az ember nem tudja megállapítani...
szal a lényeg, hogy az öngyilkosság nem megoldás, vagy add fel, és lépj túl a dolgokon, és folytasd az életed, meg küzdj, és bízva bízz, ahogy a költő mondja... aztán meg majd lesz vmi - ahogy a füves mondja.. ;D
na mindenkinek sok szerencsét ahhoz amihez éppen kell. písz |
| | | | |
| | | | | | | | | | "Hátha még jó lesz valamire!"
Ez nagyon jó :-))))))) A magam részéről semmi kifogásom az ilyen offok ellen... meg az egyebek ellen se... Na szóval, akkor a legjobbakat nektek! |
| | | | |
| | | | 76. ynul | 2004. december 26. 20:50 |
| | | | | | pont most olvastam az egyik osho könyvben hogy a reményt ki kell ölni magunkból. heh. legalábbis ő ezt mondja.. |
| | | | |
| | | | 75. --64 | 2004. december 26. 20:06 |
| | | | | | on:
Szerintem a remény tartja vissza az embert. Mintha tudtam alatt mindig azt gondolná: "de mi van, ha mégis? Ha mégis sikerülhet valami?" és ez a gondolat egy kis melegséggel tölti el az embert. És szerintem ez bír hatalmas visszatartó erővel, ugyanis ha ez a "mi van ha mégis"-gondolat megfogant az emberben, kevesebb kedve lesz eldobni az életét. Hátha még jó lesz valamire :] |
| | | | |
| | | | 74. --64 | 2004. december 26. 20:03 |
| | | | | | Ez úgy volt, hogy el szerettem volna hívni egy lányt a barátaim péntek esti koncertjére, ám (mitadisten) legalább 6-7 kan vette körül mire végre rászántam magam... :] na mindegy, én tudtam, hogy meg tudtam volna csinálni, és ez a fontos :P
Aztán ezen felbuzdulva, illetve a nekem szánt szerepkört betöltve ("részeg kamerás") sikerült elég sokat inni aznap este. (ne igyatok soha, mert káros!). Ekkor vettem észre (illetve ekkor vetette magát észre) egy igen kedves, helyes lány tőlem olyan méternyi távolságba. Aztán valamiért mellémült... onnan valahogy belekerült az ölembe... aztán valahogy összejöttünk. Másnap reggel picsamásnaposan ébredve rájöttem, hogy tetszik nekem ez a lány (tudod, ez az a pillanat, amikor az ember ált. rájön, hogy "bazze ezzel a ronda k*rvával jöttem össze"), és mivel ő is így gondolta, a mai napig igen boldogok vagyunk.
(Ilyen események hatására az embernek olyan hála-szerű érzés tölti ki a szívét, szerintem ez indukálta (vagy erősítette) még anno az első vallások kialakulását. Ilyenkor szeretne az ember hinni valamiben, aminek köszönetet mondhatna.)
Meglepetés volt. A javából:]]
(hát ez egy kurva nagy off lett... mindenki elnézését kérem) |
| | | | |
| | | | | | | | | | --64: rám is rámférne :-) Ez csak úgy jött, mint meglepetés, vagy megváltoztattad kicsit a gondolkozásodat hozzá? |
| | | | |
| | | | | | | | | | Halálvágyad vagy nagy szerencséd? Szerintem kevés olyan ember van akinek ne lett volna halálvágya.., |
| | | | |
| | | | 71. T0M1 | 2004. december 24. 17:09 |
| | | | | | | | | | |
| | | | 70. --64 | 2004. december 20. 17:02 |
| | | | | | mindenkinek legalább akkora szerencsét kívánok, mint amilyenben nekem volt részem pénteken.
CSs kifejezzéssel élve: "faszmák" |
| | | | |
|