 |
Mi tartott vissza, amikor halálvágyad volt?bombadiltoma, 2004. november 8.  | |  | | | | |  | |  | | | Ajánlom, hogy nézzétek meg a Melancholia című filmet... Mozivásznon mindenképpen katarktikus élmény.
A depresszió valójában elfojtott agresszió. A film ezt mutatja meg olyan formában, hogy a záró jelenettel gyakorlatilag megmutatja neked, milyen felemelő érzés is lehet feloldódni a halál orgazmikus, pusztító erejében.
Mi tart vissza? Poppernek van egy írása arról, hogyan kell tapintatosan öngyilkosnak lenni, de a konklúzió ott is az, hogy nem lehet. Ha a család, barátok már nincsenek is meg, a hullád szerencsés megtalálójának biztosan elrontod a napját - a hetét - az életét... Tessék, már meg is nyomorítottál egy embert. Arról nem is beszélve, hogy valakinek fel is kell takarítania azt a kupit, ami utánad marad, és - bár ebbe szerintem nem sok öngyilkos gondol bele - az azért elég hervasztó...
Kellemetlen dolog ez, mindenképp, nincs olyan, hogy az öngyilkosság tettével ne hatnál senkire. Első blikkre talán 'passzív' lépésnek tűnhet - hiszen megvonásról van szó, az élet hiányának előidézéséről - de némi gondolkodás után szerintem egyértelmű, hogy ez egy nagyon is aktív, destruktív cselekedet. (Nem is beszélve az olyan esetekről, amikor valakinek azt adod karácsonyra/szülinapra, hogy elvágod az ereid... na az nagybetűs Geciség, ott bújik ki a szög a zsákból.)
Szerintem nem sürgős. |
| |  | |  |
| | | | | | 247. Tom003 | 2012. április 27. 19:51 |
| | | | | | | Én egyszer meghaltam álmomban és reinkarnálódtam. De nem az a pátosszal teli mennyei élmény volt. Halálom előtt minden torz, groteszk volt majdnem rajzfilmes, olyan vihar előtti csend uralkodott, pattanásig feszült idegekkel sétáltam egy parton, nagyon világos volt az egész és hirtelen egyedül találtam magam, sehol senki. A part kiszélesedett és a végtelenben találkozott az égbolttal, elveszett lélek voltam, hirtelen jött halálfélelemmel. Egyszer csak úgy spontán vagy valami tűzforrás által, már nem emlékszem, lángra kapott a testem és őrjöngve futásnak eredtem, miközben málott lefele először a bőr majd a hús a csontról. Dermesztő villanás, mentősök állnak körbe és én körülöttük sétálok és meredten nézek le a maradványaimra. Még fel se dolgoztam az elszakadást, máris egy villanás és minden elveszett. Egy kórházi ágyon fekszem, újszülöttként. Minden hideg és fémes körülöttem, ijesztő és ismeretlen. A hatalmas veszteség érzete hirtelen zúdul rám és vissza akarok térni az előző életembe, keseredetten néma sikolyra nyílik a szám és hirtelen felébredek. Verejtékben úszok, remegek, szédülök és még mindig valóságosként élem ezt meg.
Talán az újszülöttek is hasonló traumán mennek keresztül születéskor, a hirtelen elszakadt élet emlékfoszlányai még mindig velük vannak, csak mivel az már egy új test, szép lassan elsorvad az érzés? Szerintem ha hiszünk a lélekvándorlásba, ennek is megvan a valószínűsége.
Am. ezt az élményt lehet már leírtam korábban, végig ezen töprengtem, ha igen sry :P |
| | | | |
| | | | | | 246. fL3x | 2012. április 26. 09:26 |
| | | | | | | fojti, szerintem érdemes szimbolikusan is értelmezni az álmodat,
a barát aki levágott a kötélről lehet egy kulcsfigura aki egy másik pályára terel/elgondolkoztat/tanácsot ad majd a nyársaláson.
(ha ez párhuzamosan IRL is tervezve van.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | fojti, hogy fogsz felülni a motorodra, ami már nincs is? :) |
| | | | |
| | | | | | 244. fojti | 2012. április 25. 22:52 |
| | | | | | | | azt álmodtam,hogy vettem a gazdaboltban 12méter kötelet felültem a simson-omra (ami régen volt de már rég nincs) feltekertem a kötelet a hasamra de ugy h az egyik vállamra felraktam.szoval keresztben volt rajtam és nekivágtam a közeli erdőnek. esteledett már és tisztán láttam/emlékszem h vettem egy üveg wiskyt és tüzet raktam egy elhagyatott helyen. jónéhány órát egyedül iszogattam és még talán nyársaltam is , semmi zavaró dolog nem történt ,minden csendes és nyugodt -egyedül egy szülinapon- gondoltam...aztán ezen valoszinüleg a sok pia hatására elszakadt a cérna és felhuztam a kötelet egy fára, a motort alátoltam és a hurokba raktam a fejem, majd mikor ellöktem magam megjelent egy régi osztálytásam- akivel keveset beszélek mostanában- és levágott a kötélről volt még tovább is de az már homályos...látom előre h a nyársalásig megfog történni a dolog,nem aggódom nincs miért |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ja. a békaherceg a terrárium-béli titkos rejtekéből... kicsit kijött jópofizni, de már nem. |
| | | | |
| | | | | | 241. Hopax | 2008. június 3. 11:37 |
| | | | | | | | Na én megmondtam, hogy a békaherceg, és bezzeg mikor jön :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | lagelli:
Igen, ez szörnyü, hogy tele vagy bufoteninos nyálkával, de nem tudod lenyalni =D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | basszus! ma reggel a nappaliban ráugrott a hátsómra egy béka! (igazi!!! szörnnnyyyűűűűűűű volt! ) :DDD |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja, ez a szüzességi fogadalom dolog nem is rossz, amiről nem tudjuk, hogy milyen vagy hogy van az nem hiányzik úgy alapon
ezen már én is agyaltam, de én is úgy jártam mint lagelli :)
a futás jó. meg rájöttem arra is, hogy sok dolgot egyedül is megtehetek, nem kell arra várnom, hogy valaki velem jöjjön
uh példul néha szépen fogom magam és beülök egy könyvvel egy kávéra.
meg legalább több időm van szemlélődni.
ha nincs társam, akkor meg nincs. néha rossz, néha jó. ennyi. :) |
| | | | |
|
