 |
A valóságRincewind, 2004. október 23.  | |  | | | | 23. cellux | 2004. október 29. 12:47 |
| |  | |  | | | megfelelően irányított gondolatokkal bele lehet csavarni a tudatot egy olyan logikai jellegű (pontosabban annak induló) problémába, aminek a következetes végigjárása automatikusan a gondolkodás korlátainak feloldódását eredményezi.
ehhez persze előbb évek alapos munkájával elő kell készíteni a féregjáratot: ki kell építeni azokat az asszociációs pályákat, amelyek majd a megfelelő pillanatban aktiválódva hozzájárulnak a kijutáshoz.
talán ez a szöszmötölő, kételkedő filozófus útjának a lényege.
|
| |  | |  |
| | | | | | 22. Nomad | 2004. október 29. 09:17 |
| | | | | | | CandyFlip:
Igaz, de én naív idealistaként hiszek bene, hogy a gondolkodás a gondolkodás útján is meghaladható, ha az ember rájön, hogy nincs miről gondolkodnia. Bár mivel nekem mindenféle tapasztalataim voltak, ezért aztán beszélhetek össze-vissza, nem tudom, hogy ezek nélkül is azt hinném-e, hogy szavakkal leírható, hogy mért nem lehet szavakkal leírni a világot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad: Tér, vagy határtalan tiszta fény, vagy lehetőségek végtelen mezeje, vagy tudat amiben a dolgok megjelennek ezek mind csak a holdra mutató ujj. A valóság minden elképzelésen túli, tehát fogalmakkal nem leírható.
Épp így hiába mondod el egy gyereknek hogy milyen a csoki amíg nem kóstolta, mikor végül kap az túl fog mutatni minden szavadon.
KARMAPA CSENNO
CFP :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Asszem ez még nemvolt ;DD
"A valóság olyan illúzió, amelyet a narkotikumok tartós megvonása idéz elő."
Gondolom már ti is hallottátok, de én tok régóta nem szal remélem most ti nektek is régmúlt nosztalgia powert fog nyujtani! :] |
| | | | |
| | | | | | 19. cellux | 2004. október 28. 13:49 |
| | | | | | | meg különben is, mi nem a valóság?
(ez elméletben könnyen feloldható - persze, hogy minden a valóság - de e felismerés nyomán valamiért mégsem szűnik meg a bezártság. talán nem elég mélyreható a felismerés. talán nem érinti meg az ember létalapját.)
|
| | | | |
| | | | | | 18. cellux | 2004. október 28. 13:46 |
| | | | | | | "Szeretet pedig azért, mert ... nincs miért nemszeretni."
ez pontos. kábé így világosodik meg az ember a végén. arra jön rá, hogy jé, ez nem is lehetne másképpen, sőt, ez soha nem is volt másképpen, mint ahogyan valójában van.
a tudatlanság fátylainak lehullása és az őseredeti természet tudomásulvétele. se hozzátenni, se elvenni belőle nem lehet.
nem véletlenül használják a végső igazság jelképeként a gyémántot.
hiszen mi foghatna ki azon, ami valójában van?
|
| | | | |
| | | | | | 17. Nomad | 2004. október 28. 12:42 |
| | | | | | | Jó Olét olvasni a daathról!
Mindenesetre a tér végtelen tulajdonsága nem "bizonyítható", de a határtalansága igen. Tegyük fel, hogy ha ősrobbanás hivők vagyunk, ahol vannak "dolgok" pl fotonok, ott van a tér is. Ha az egész egy pont(szerű)ségből indult ki, akkor az univerzum életkora*fénysebesség=univerzum sugara, hiszen minden irányban azonosan terjed, ha homogén (mértne lenne az?). De ha építenénk egy fénysebességnél gyorsabb űrhajót, és az előbb-utóbb elérné a szélét, tehát azt a felületet, ahol az először keletkezett fotonok most tartanak, és túlmennélnk rajta, még mindig a "világban maradnánk", hiszen a világ része az az űrhajó is, amelyikkel megyünk, tehát legfeljebb egy módszert találnánk arra, hogy a világ mi általunk alkotórészeknek nevezett darabjai minél nagyobb területen legyenek szétszórva, de soha nem tudnánk "kimenni" belőle, hiszen akik kimennénk is a világ vagyunk, tehát nem kimennénk, hanem ott is lenne a világ. (ebből megérthető, hogy a méret, mennyiség relatív dolog, és csak máshoz viszonyítva van értelme)Csakhogy a világ ott is van, ahol én(mi) személy szerint nem látjuk, étzékeljük. Ha ezt megértjük, a világ egy szigetté válik, ahol a mi és a hozzánk hasonló lények érzékelik egymást, de lehet, hogy vannak más szigetek is, viszont azok is a világhoz tartoznak, szóval lényegében össze vannak közve, tehát a legmagasabb szinten egy sziget van (pont a végtelen kellős közepén-hiszen mivel más pontjait nem ismerjük, ha ismernénk, ott is ez a sziget lenne. Szóval a közepének sincs semmi értelme).
Ez a szamszára.
Azt fontos megérteni szerintem, hogy a világ tere, ahol a dolgok megnyilvánulhatnak nem úgy oda lett téve, mint egy papírlap, hogy erre most rajzolhatunk, vagy egy aquárium, amiben úszkálhatnak a dolgok. A tér az ellenállás hiányaként létezik. Nem azért létezik, mert valami van, hanem mert valami nincs-> ez a nincsség a tér. Nem függ semmitől, csak abban nyilvánul meg, hogy akárhová elmehetünk. Minden egy végtelen tér, de a végtelenség nem tulajdonsága, hanem nincs értelme a végességének. Ráadásul akármi lehet benne, nincsenek előre legyártott szabályai sem, tehát ürességtermészetű. Mivel nem függ semmitől, és nincs semmije, ezért ez egy valóban létező dolog, azaz független attól, hogy ki, mikor nézi, azaz örök. Mivel mindannyian ugyan azon a szigeten( a világban, valóságban) vagyunk, ezért triviális az együttértés és a szeretet, mint "tulajdonságai". Együttérzés, hiszen minden dolog elválaszthatatlan egymástól, mivel függve keletkeznek, ugyanabban a térben (ami EGY tehát A tér, hiszen nincs MIT feldarabolni részekre), ezért egymást alakítják, sőt építőelemei egymásnak, sőt egymás másik megnyilvánulásai. Szeretet pedig azért, mert ha valaki belátta ezeket, a világ örömteli aspektusa, a lehetőségek, és a bonyolult szépség egyszerre jelennek meg, ami öröm, tehát ez is elválaszthatatlan a tértől és tudattól, azaz nincs miért nemszeretni.
A másik ilyen önnálló, valódi létező a tudat, de ez triviális, hiszen a tudat tükrözi a dolgok milyenségét, legyen ez akár a létezésük. Ha nem tükröződnének a tudatban, akkor nem válhatnának a tapasztalat igazságává, e nélkül, pedig nincs értelme bármit megállapítani róluk, hiszen nem lehet igazsághoz kötni őket. A tudat is egy, vagy A tudat, mivel az "egyéni" látásmódok is múlandóak.
Néha kicsit túl nagy logikai bakugrásokkal haladtam, de azért remélem érthető. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a gyakorlati reszehez annyit szeretnek hozzafuzni, hogy nem letezik olyan valosag amit 'a' valosagnak lehetne nevezni. itt csak egyszeruen arrol van szo, hogy minden amit eszlelunk beletartozik egy bizonyos strukturaba, amit az ember kepes erzekelni. ha hal lennel nem erezhetne a friss levegot. vagyis minden gondolatunk csak ennek a vilagnak az ember altal erzekelheto reszet tartalmazhatja. amiket raadasul megtanultunk ertelmezni, igy mindenki naggyabol ugyanazt veli valosagnak. azomban a pszichedelikumok lehetove teszik az embernek, hogy sajat gondolkodasmodjat is tanulmanyozhatja kivulrol, mint egy megfigyelo. igy aztan konnyen raebredhetne arra, hogy sem ter sem ido nem letezik, csak eppen ezek a dolgok kepezik gondolkodasunk alapjait. de valojaban fizikusok bebizonyitottak, hogy a ter tagul, mert az sem mas csak energia. ahol nincs energia ott nincs ter sem. vagyis a ter egyaltalan nem annyira vegtelen mint amennyire azt gondolnank. lehethogy nagy, de nem vegtelen. ha ezt vesszuk alapul, akkor szerintem egyaltlan nem erdemes egyetlen valosagrol beszelni, mert minden amirol csak beszelhetunk egy interpretacioja az agyunkban, annak az energianak ami ezt az egesz 'valosagot' alkotja. vagyis a valosagon nincs mit valtoztatni ha meg senki sem latta. az itt leirt torteneteket szerintem nem jo iranybol kozelitjuk meg. nem a valosagon valtoztatunk, hanem a valosag (talan azaz energia ami ezt igy egybentartja) erzekelesen. vagyis nem azert jott az eso mert azt igy kitalalta valaki, hanem azert jutott eszebe az eso, mert az eso energiaja ezt elohozta az illeto fejeben. vagyis ahhoz hogy valtoztassunk a valosagon, nem a valosagon kell valtoztatni, hanem annak erzekelesen. olyan ez mint a skizofrenia, es kimondottan hasznos lehet ha tudjuk iranyitani. de valahogy meg a sajat erzekelsunkon is csak nagyon nehezen tudunk valtoztatni. persze ez az egesz weboldal vegulis arrol szol, hogy milyen anyagokkal lehetseges ez. de mint a buddhistak is mondjak megy ez anyag nelkul is, csak sokat kell meditalni. sot ha eleg energiank van, akkor meg maset is megtudjuk valtoztani. es amit mar legalabb ketten lattak az mar valosag:)
vegulis mindenre van logikus magyarazat, mert a logikat is mi talaljuk ki. mindenkinek rengeteg energiat!:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (Rincewind: Gondolom azért idézte ezeket, mert egybevágnak a tapasztalatával.)
A valóság odaát van. Ja nem, az az igazság. :-))
Szóval szerintem a valóság valami olyan ami valós, tehát mindig létező, emiatt állandó. Ha körülnézünk mi lehet állandó, azt látjuk, hogy minden múlandó. Szerintem ha jól belegondolunk akkor találunk valamit, ami úgy tűnik mégse. Ez nem más mint a tér amiben a dolgok (az idő is) megjelennek. Az elöttem levő térnek mindegy hogy beledugom a kezem, ott mozgatom és kihúzom belőle, a tér ettől változatlan maradt. Az a lehetőség hogy megjelenhetett a kezem, ott játszhatott majd eltűnhetett ezeknek a lehetősége mindig is ott volt és kicsit sem változott közben. Ez persze kb kit érdekel. Jó a térnek ha állandó.
Szerintem van még valami ami állandó. Valami ott legbelül, amiről mindig is tudtuk, hogy az vagyok én. Oké, de mi lehet bennünk, ami állandó? A test? Az volt kicsi rózsaszín, most olyan amilyen és majd lesz öreg és ráncos. Ráadásul állítólag hétévente az egész lecserélődik. Akkor a gondolatok, érzések? Na ezek még változékonyabbak.
Szerintem logikus feltételezés, hogy nincs is két állandó valami. Az amiről mi azt gondoltuk ott legbelül mindig is, hogy az vagyunk mi az nem egy pont szerű dolog, hanem maga a tér amiben a dolgok megjelennek. A lehetőségek végtelen mezeje, a határtalan tiszta fény, a tudat.
Mit jelentene ez? Ha mi vagyunk a tér, amiben a dolgok megjelennek, akkor nekünk nem árthat semmi, tehát félelemnélküliek leszünk. Rádaásul ha mi magunk vagyunk a határtalan tér, akkor nem vagyunk senkitől és semmitől elválasztva, tehát mindent ismerünk, mindent tudunk. Ez a tudat igazságállapota. Aztán jelentené azt is, hogy minden ami megjelenhet, az a tér szabad játéka. Minden megjelenő dolog a tudat határtalan képességeinek ünneplése és mint ilyen a legnagyobb gyönyör. Ez a tudat örömállapota. No és persze ha mi vagyunk a határtalan tér, az azt is jelenti, hogy nem vagyuk senkitől sem elválasztva. Ezért együttérzés, szeretet jelenik meg, ami spontán aktivitást szül. Ez a tudat együttérzés-állapota.
Mindez tök klassz és logikus, de ha így van, akkor miért nem ezt tapasztaljuk? - hangzik a logikus kérdés. A dolog egyszerű. Azért mert nem vesszük észre. Rendelkezünk az alapvető nem tudással, azzal, hogy nem tudjuk, hogy ez így van. Kezdet nélküli idők óta úgy gondolunk magunkra, mint egy pontszerű különálló valamire. Ez ez illúzió azonban nem praktikus. Azért, mert mint különálló pont vannak dolgok amiket szeretnénk, vannak amiket nem szeretnénk és vannak amikről nem tudjuk. Ebből a három zavaró érzelemből jelenik aztán meg a hétköznapok igen változatos mindenféle kombinációja, pl.: a büszkeség, a féltékenység, a vágy, a nem tudás, a mohóság és a harag, hogy csak a főbbeket említsem.
A valóság mindig jelen van. Minden érző lénynek van tudata és az a tökéletes tiszta tér. "Csupán" észre kell venni.
Állandó és elpusztíthatatlan boldogságot!
CFP
Ajánlott oldal: http://www.buddhizmusma.hu |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | BadTrip:
És neked? Volt élményed, már ami a gyakorlati részt jelenti? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | osszeszedtem ilyen kis idezeteket amiket itt fent talaltam a valosagrol. :)
A valóság az elmélkedés egyszerű emlékezetkiesése. (Salvador Dalí)
A dolgok nem változnak; mi változunk. (Henry David Thoreau)
A tapasztalat nem az, ami az emberrel történik, hanem az, amit az ember azzal tesz, ami vele történik. (Aldous Huxley)
Maga az értelem is hit kérdése. Hiten alapul, ha azt állítjuk, hogy gondolatainknak bármiféle köze van a valósághoz. (Gilbert Keith Chesterton)
Nem a valóság világában élünk, hanem az ahogyan érzékeljük a valóságot világában. (Bryan Singer) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Danika:
Dán cseredikák:)) Jó poén lehetett:))
|
| | | | |
|
