 |
Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8.  | |  | | | | 60. Anyesz | 2005. február 8. 08:16 |
| |  | |  | | | Hát , hogy Gén kérdésére válaszoljak, mindenfélét. Inkább progressive , trance, de mostanában Nirvana meg ilyesmi.
Kissé más stílus. |
| |  | |  |
| | | | | | 59. Bard | 2005. február 5. 00:45 |
| | | | | | | Gén:
A korai Cure-oknál nincs jobb ebben a tekintetben. Amikor még minden második számuk az öngyilkosságról szólt. Részegen és hangosan kell hallgatni...
Itt van egy nagyon jó oldal, ha valakit érdekelnek az ilyen jellegű zenék, vagy ez a szubkultúra: http://www.gothic.hu
Meg akkor félig on, legyen egy dalszöveg is, a Sopor Aeternus együttes Todeschwunsch (halálvágy) c. albumáról:
Somnambulist's Secret Bardo-Life
I have no body and I feel no pain
for I am no longer here again.
Now I can fly through-out the widest space
finally I'm set free from all my chains.
A farewell to heaven and a farewell to old hell,
from now on we shall never meet again.
Neither light nor darkness are here to know my way,
there'll be no more sadness and there'll no more pain.
I can fly, yes, I can fly and I'm no longer here,
may this old flesh stay down there forever,
I shall not waste a thought.
No, I do no longer care..
És mindez vérpezsdítően táncolható zenére... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | régi saját depressziós
Csúcson
Előttem terített asztal, édes ízek
Ennék, de az ételben mérget érzek
Kancsóból tiszta nektárt töltenek
Kívánom, de már inni sem merek
A szobában puha paplanok az ágyon
Fáradt vagyok, de nem jön rám az álom
Tiszta hegyi levegő simogatja testem
De túl ritka nekem, nehezen lélegzem
Arcomot megmosom egy patak vizében
A hidegtől testem reszket minden ízében
Még egy utolsó nagyot rohanni akarok
Ólmos a lábam, érzem összeroskadok
Megbotlok útközben egy kődarabban
Leesek némán és lebegek a magasban
Nincs visszaút, nem mehetek vissza
Véremet a völgy pora lassan beissza.
Balatonalmádi, június 2.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dehogy bántom, hát olyan vagyok én? :(
Tényleg érdekel, hogy milyen zene-/hangzás-/dalszövegkultúra áll közel az ilyen dark-stílusú versekhez. A legtöbb zenei stílusról el sem tudom képzelni, hogy azok hallgatása közben valakinek ilyen témakörök és gondolatvilág forogna a fejében ("happy hardcore"). A zeneterápia egy érdekes gyógymód, én hiszek a zenék tudatmódosító hatásában, és ezeket a hangulatokat mindenki képes sajátmagának programozni a zeneválasztásával.
Konkrétan a vers--zene kapcsolat arról jutott ez eszembe, hogy néhány hete a Dub Side of the Moon egyik számában reggaebácsi azt énekelte, hogy "life is long and you´re so young", ami pld. erösen pozitívan tud hatni egy életnegyedkrízis közben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ne bántsd már, Gén. Mindenkinek vannak sötét időszakai. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Engem az érdekelne, milyen zenét hallgat az, aki ilyeneket ír? Nick Cave / gót? |
| | | | |
| | | | | | 54. Anyesz | 2005. február 4. 18:36 |
| | | | | | | | Lehet, hogy azért, mert mániákus depressziós. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "miért agyal ez itt a halálon, amikor helyette vidáman élhetne?" |
| | | | |
| | | | | | 52. Anyesz | 2005. február 3. 20:20 |
| | | | | | | | Érdekelne, mi volt az első gondolatotok, amikor ezeket elolvastátok. |
| | | | |
| | | | | | 51. Anyesz | 2005. február 3. 20:00 |
| | | | | | | Fájdalom, eszme.
Rohad az elme.
Már a halál dukál.
Kérlek, gyors legyen a kereszt.
S könnyű, ne verejtékezzen.
Vége, óh.
Áttért már a csendbe-
-nyúgalomba zárt koporsó.
Csend, béke,
mozdulatlanság,
mosoly.
Emlékeznek rád
egy ideig.
Nem tovább.
De a létnek vége már,
A béke örök. |
| | | | |
| | | | | | 50. Anyesz | 2005. február 3. 19:56 |
| | | | | | | Félelem, majd éles fájdalom.
Lágyan csillogó,
bársony-vörös vér
legurul a csuklón.
Mi ez?
Tán hányadék,
amit a test okád,
Vagy új életet adó
pusztítás?!
Ami végigfut rajtam,
az a borzongás,
de nem a félelemtől.
Nem reszketek, hisz
nyugodt vagyok.
Már érzem a békét.
|
| | | | |
|
