 Kategória:
Kultúra 
Létrehozó: barka
Létrehozás ideje: 2004. szeptember 8.
Utolsó hozzászólás: 2017. április 2. |
| |
Érdeklődés: 21811 letöltés
673 hozzászólás |
| |
|
|
Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8.  | |  | | | | 72. Eugene | 2005. április 24. 20:59 |
| |  | |  | | | GYÖNGYTYÚKVADÁSZAT
Mit nézel ki a szemedből?
Sebeket...
és csak romlik el
hát nem tudtad megállni
és az árnyékodat látod a falon végigfutni
hát megtetted
ennyi a vég.
Pisilek és nevetés hall rám...
nevetek
nevetek
vodka
nevetek...víz
hát nem létezik: Szerelem!
Melegem van és szűkölök.
És elölről kezdődik minden...
hülye faszok, ez nem volt vicces.
Nem emlékszel semmire.
A Titokra.
Nem emlékszel.
|
| |  | |  |
| | | | | | 70. LaZa | 2005. április 21. 13:55 |
| | | | | | | -
Nyom-- szűkül-- kérlelhetetlen feszít;
Te tudtad: ki megszületik, már veszít.
Csak te érezted úgy s csak te annyira,
Mint papírsárkány érzi börtönét
Viharban, kinek folyton vihar van
Csapong, s egyre szűkebb a lét;
Kitépődni vagy zuhanni vágy;
Nincs, s nem is lehet köztes állomás.
Minden halál megalkuvás!
Kinek pepitába tömörül a színpompa,
Nem elég milliárdnyi forma,
Míg mind csak egyet takar!
Soha ne feledd:
Minden kötél szakadni akar!
Minden lét szabadságra született!
A zsinór reptet, majd megköti ketreced;
Így a lét létbe kényszerít,
Rád festi a szabadság rácsait.
S ki nem érzi ezt, nem menekül:
Amint a négy fal észrevétlenül
Mind közelebb s közelebb kerül.
- |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv minden léleknek!
Néhány saját szerzeménnyel kedveskedem e honlapnak! :)
"A por örök, a szikla elporlad
Lebontott épület szavam és szavad
A humuszhoz tetem kell, a tetemhez vad
Az ember csak börtönében szabad"
"Vagyok, mert vannom kell
Voltak, mert lettek
S vannak akik voltak
Nem leszünk, mert vannunk kell,
De lesznek akik vannak..."
/ez kissé skizo lett.../ :DD
Aztán itt van még egy:
Lángban égve
Lángban égve didergek
Túl kába éberen
Hámló falak izzadta
Suttogó porhegyen
Semmibe nyiló ablakok
Összetört üvegén át
Sötétbe nyúlok a fényért
Tudom, még élem e hibát
Csönd vájta repedésekben
Körmeim gyökeret vernek
Ajtó nélküli szobában
Karjaim utat keresnek
Jégrózsák kőtüskéin nőtt
Fénycseppnyi időpatakok
Zúgókká nőve hullnak rám
-Tükrükben vajon ki vagyok?
Lelkem temploma áll ugyan
És bár még nem őszül hajam
Minél inkább élek, annál
Halottabnak érzem magam
Nyitott vagyok minden kritikára! :)
Donna nobis pacem! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :: régi súly ::
éntelen portalan vagyok
tiszta színű űr szívű
pontatlan parttalan vagyok
holt szavú hold ízű
szemtelen szótlan sejttelen
szemetlen szótalan sejtetlen
csak a szám széle szenved
csak a szívem súly
csak múlni vagyok
mindenem régi s új
minden elfolyik és magára szárad
halálból életbe
életből halálba fárad
minden helytelen
minden időtlen
s itt hagy hogy a hó vacsorázzon
belőlem
|
| | | | |
| | | | | | 62. LaZa | 2005. március 23. 01:23 |
| | | | | | | tetra: emésztelek... szeretem
megfejtettem egy titkot. biztos titeket is foglalkoztatott már. éjszaka, mikor már senki sincs ébren a lakásban, és már te is kezdesz álomba szenderülni, na akkor, néha, a pillanat váratlanságával átszeli a szobát az a bizonyos roppanás. most már tudom:
***
Komód
egy
jelentéktelen éjszakán
zsibbadt szobám kis zugán
egy reccsenés sikoltja át
az éjt: szublimált a szenvedés
-mely sűrűbb, mint a jód-
e sikoly torka az öreg komód
meghasadt
százévnyni
szótlan tűrés,
magába gyűrés
után
a lapokba szorult ősi rím,
felszakadt szálka-kín
a legmélyebb
megnemhallgatásban
kiroppant falélek
szabadulása
ez a bútorok,
utolsó tánca.
a magányos
megváltás.
|
| | | | |
| |
| 
 |
