 |
Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8.  | |  | | | | 49. Rogue | 2005. február 2. 00:52 |
| |  | |  | | | Írtam egy kis versikét...
Fehér ember hogyha félsz,
ha nincs értelem, mine élsz?
Nem lesz víz, se tűz, se lég,
Nem lesz semmi tartalék.
Mert tartalék az, ami tart,
Mert végtelen a túlsó part.
Zabálja a lelkedet és
felszabdalja testedet.
Bizony csak ő kitől félsz,
ha meglátod aludni térsz.
Mindig alszol éppezért,
mert ha felkelsz Ő kisért.
Nem lesz kihez menekülj,
nem lesz hova elterülj,
mint a gyerkőc réteken.
Mert ebben az életben
minden ajtó mögött Ő
ahány testvér annyi Ő
De kalitkába zárt titok,
nem titok hisz láthatod,
láthatod csak nézned kell,
most az egyszer nem szemmel
Aztán nem kell félned Őt
levetted a szemfedőt
Tudhatod az egészet
átláthatod létedet,
ha körbe nézel megérted,
hogy minden Ő csak szemfedő.
és kitöltöd az űrödet,
mert odakint csak te vagy
s mindenki más megéled
te vagy csak, Te Minden vagy.
...s nincs értelme mégis agy... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Kissé lehet, béna vagyok...ez ugye nem a te hangod?:D
A vers nagyon tetszik, hallva is egyben meg tényleg remekmű..rég volt lehetőségem irodalmi esthez, kicsit nosztalgiám támadt:))
|
| | | | |
| | | | | | 45. LaZa | 2005. január 21. 00:01 |
| | | | | | |
A hivatalnok balladája
Kopár okmány-prérin
számol, vágtat öltönyös lovas,
százalékot szór a vas
a gépelő paták alatt.
S a horizonton -hol összeér
a roppant kis darab fal,
s a szürke-fém írósztal-
lángol egy ceruzahegyező.
De itt, hol a nyakkendős bárdra
vibrál a 60 hertzes ég,
csak kábítja őt a messzeség;
az asztalvég, a forgácsgép.
S ki tudja miért, hősünkbe
rémlenek elfelejtett képek:
Tán létezhet élet
a jegyzettömbön túl.
S e felismerés őrült szédület,
Lelkébe hevít egy kedves napot
-mint fénymásoló a papírlapot-:
hosszú haj, Beatles, szőke lány.
Feltép száz heget a pillanat mámorán!
Billentyűk táncolnak, tornyosulnak,
gémkapcsok virággá tolulnak,
s a kábel-rengeteg kebellé szendereg.
Izzadt szemeit az ajtóra veti,
majd, mint annyiszor, az ablakra néz vele
1.9 másodperc alatt érne le
-tudja pontosan, kiszámolta már.
De a mai nap mást tartogat,
a kolléga majd ugrik helyette,
ő most feláll, hogy megkeresse
elveszett életét, s a kilincshez lép.
LaZa, ki a hangját keresi. valaki nem látta? |
| | | | |
| | | | | | 44. Sad | 2005. január 18. 11:51 |
| | | | | | | Pipa, délután, Tápió
Dúskeblű Fantázia lágy ölén megpihenünk.,
Gondoltuk, s kiültünk a rétre.
A napsütötte kedves kis fákon oly szépen csillant a fény,
Szinte hallottuk suttogva: van remény!
Csodálatos, szebbnél szebb, színes levelek szőnyege várt minket,
S lehüppentünk közéjük...:, aranyhomok, gallyak, madárkák...
Kis vizet légyszi! kértem barátomat,
Ki nyugodtan pihent meg egy hatalmas fa alatt.
Leültem már én is, lehunytam szemeim,
Villódzó bíbor paradicsom várt reám, s finom levegő,
Akár egy nagy család, testvérek, sok aranyos felhő.
Szép volt az érzés, s még szebb a pillanat,
S tán a legszebb, hogy mindez még megmaradt.
Mert szívesen gondolok vissza reá, bár rég volt.
A tájra, a lassan csörgedző, de mégis mohó patakra,
Mely megnyugvást nyújtott és biztonságot,
S oly szelíden szelte át a beteges, ám jámbor világot.
Gyereknek lenni jó, gondoltuk mi, s kacagtunk nagyokat,
Miért növünk fel??!! ...Szidtuk az időt, röhögtünk rajta.
Szánalmas kor, szánalmas békjó!
FIATALSÁG, BÁTORSÁG, SZERETET: ez volt a jelszó!
Mint röpke pillangó, elszállot a nap,
S mi ásítva indultunk el frogalmas utakon...
Fenyegető autók, didergő lámpák, ajjas GÉPEK,
Akárcsak az idő.... : szerencsétlen..., baleset. |
| | | | |
| | | | | | 42. LaZa | 2005. január 14. 13:11 |
| | | | | | | szeptember az sajnos nem én vagyok, de nagyon bejön a stílusa. én is ilyeneket írnék, ha tudnék. igaz, hiányzik belőle az a fémes, neo íz, de jó.
tetra: akkor van egy közös ismerősünk. szoc.
***
Sötét ima
Imát mond tollba a Feketeség
élet-titkot, való mesét
otthonából, odaátról,
hitet fest a világról,
hadd hízzon a szenvedés;
a felnemébredés
mócsingos falat.
"Csak hidd a falat
és kövesd a sort,
sorról sorra moromold!"
Hív kérlelhetetlen,
s mi égő szemmel, szürke menetben
andalgunk tova,
hol fő a gonosz létjoga,
hogy a kondérba hús legyünk,
-kik könnyű imát követünk
e két sor ékítse sírkövünk:
Ki egyszer se látva eget
megetetette az isteneket!
*** |
| | | | |
| | | | | | 40. LaZa | 2005. január 13. 13:30 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 39. LaZa | 2005. január 13. 13:10 |
| | | | | | | Útkeresés
nem tanulás, feledés;
aludj-vissza-nevelés
kiheverés. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | * hozzatartozik hogy az anyag filozofiai definicioja : tudatunktol független objektiv valosag
Én és az "anyag" (thc)
ez az anyag nem objektiv valóság
sokkal inkább szürreális irrealitás
tudatomtól sem éppen független
a thc hallucinációt okoz okvetlen
erre tehát nem illik a filozofiai definició
csak depresszióba taszit a tudat hogy almás a muníció
igen szét akarok csuszni
s a boldogság mámorában uszni
mert a hang csak ekkor igazán dolby
filozfikus gondolatménesemet ugy kell visszafogni
de most nincs munició
luxus a hallucináció
|
| | | | |
|
