 |
Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8.  | |  | | | | 301. meta | 2007. február 28. 01:00 |
| |  | |  | | | amikor a belső csöndem forradalmat csinált
ültem a keverőben meg a másikban
és léglények mosolya áhítatát
szerettem,
mert jó a természet, hisz ha én vagyok
mi más lehetnék.
csodálatos lepkeszárnyam legyezett belülről, a múltjövő
kételye.
csak hórusz sten kacsintása a szürke budapestből.
hova menjek haza?
az jeges exit nem a lényeg.
vagyis de.
de csak ha nem jeges.
akkor én most mit tegyek?
mosolyom áldozat,
szerelmem szív-árvány,
tekintetem kábulat,
ha nem értesz.
kiálts. rám már békát és kígyót is
áldoztak,
meg hazatérő bárányokat mentek meg a jelen-múltnak.
legyen boldog a mindenki,
bennem.
és benned
te,
ki elolvastad ezt a kedves kis versem.
:D |
| |  | |  |
| | | | | | 300. helio* | 2007. február 24. 17:12 |
| | | | | | | Kapkodón hajtva
-mintha semmi sem történne-
örvényt a partra,
vérem földi öntvénybe.
Lélekzet idő kell még,
az ego túszul ejtett,
múlton túlszaladt az emlék
s a jövőben felejtett. |
| | | | |
| | | | | | 299. lagelli | 2007. február 11. 01:28 |
| | | | | | | örömpörcölt
mintamadár
kedvetlen, szépség mások
szökőkútjábolt.
nemistudom
leginkább ilyen kurkumáskezű
angyaljelenés.
de most akkor leszarja
a sztorit,
vagy simán?
á.
ilyen tétova légybarázdatájegyveleh.
csak ne legyen benne olya,
ami ...
ami,
szóval,
mi ne legyen benne
- szólt a megamuszkuláris szubatomi játékmaci-
rkyomm
- válaszolta a mesét kívánó szépséges lélek,
majd tovább nézett-
|
| | | | |
| | | | | | 298. helio* | 2007. február 7. 14:28 |
| | | | | | | Költőnek születtem
mégsem tudok írni dalt,
mert olyanba szerettem
hol szavaink értelme halt.
Időtlen időt várok,
addig hajnalok és esték
képével dobálok,
ecsetbe-száradt festék.
Szálai unhatatlan
a körvonalt keresték
s a Szellem gondolatban
vonszolta lomha testét.
A teljes élet szövetén
szemem hiába fürkész,
a szénakazal közepén
tűvé tesz a bűvész. |
| | | | |
| | | | | | 297. helio* | 2007. január 30. 17:58 |
| | | | | | | A sötét magába fordult,
fényeket szórva élt,
de meghasadt az égi
ember, lett szürke lét,
a minden és a semmi tépi
szemünk szűrletét.
Egy képtelen valóságra
néptelen hallgatóság,
szirom kell a rossz zsákra,
ha benne harmatos mák. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | BADA DADA
ANYÁNK A NOSZTALGIÁNK
AMIKOR IDEGEN IDEGEM
FELMONDJA A SZOLGÁLATOT
FÉLBESZAKÍTJA A SZÖKÉSI KÍSÉRLETET
ILYENKOR JELENIK MEG
MÉLÁZÓ ANYÁNK
A NOSZTALGIÁNK
ELÉG A SOK EMLÉK
ELHOMÁLYOSUL A SOK FÉNYKÉP
HOGY TÉPŐ SZÍVEINKBEN ERŐSÖDJENEK
NAGYULJONAK FEL |
| | | | |
| | | | | | 295. helio* | 2007. január 25. 00:00 |
| | | | | | | Itt van a DaathCafé,
a hely specialitása
hogy elbújsz de nem tűnsz el,
megjelensz hívásra.
Festőművészek klubbja,
forradalmi költők tetthelye,
mind kortyolgatják újra
kávéjuk egyre befele.
A csészealj ha landol,
aki blantol aki nem,
a Café tárt karokkal várja
hogy mára megjelenj.
Ha kíváncsi vagy, mi van belül,
a bár milyen lehet ,
ó gyere be drága vendég,
itt a szék, foglalj helyet!
A hangulat már bent rég
elég emelkedett,
itt szinte minden ingyen
éppcsak add a lelkedet.
És ha szívenszúr a jégcsap,
megyek megmentelek,
az akció egy "kék nap"
s a könnyed is nevet!
Pipálni volna kedved?
Tüdőbe fogni jó szelet?
Szívd be hát a lelket,
s minden tovább mehet.
|
| | | | |
| | | | | | 294. helio* | 2007. január 24. 23:00 |
| | | | | | | Ökölbe szorult érzés,
ami legbelül titkon dúl.
Miért pont barát távozott?
Ma rá a harang így kondúl:
Nyugodjon békében,
aki hall a síron túl!
Indulat fűt, meg is égek,
ha lángra kap a lélek,
véres hitek - rokon népek,
élesített pokolgépek,
ma szemfájdító képek
-től önként aknára lépek.. |
| | | | |
| | | | | | 293. helio* | 2007. január 24. 22:43 |
| | | | | | | Cyberguru - rejtett nevű
áramba ejtett betű,
szívvel szemben néhány tetű
csak a falon nagy vetületű.
- ha jó a megvilágítás -
Bukott a real, a fék ma büszke
hogy irányítják mit láss.
- hibás itt mindenki -
Nem tetszik? Nem kell itt lenni!
Tán maradok, van még mit tenni.. |
| | | | |
| | | | | | 292. helio* | 2007. január 24. 22:27 |
| | | | | | | "Az evolúció csúcsa"
alkotja a világ alját,
talán ott rontottuk el
mikor kóstoltuk az almát.
Azt hittük így jó, itt az idő
dolgokat megérteni,
jött is a kígyó, vedlés után
új bőrben kísérteni:
"mily Sápadt vagy te ember,
mér eSZel oly Sok húSt (?),
eZt SZedd le = eSZed leSZ ettől,
neSZe kóStolj vitamindúSt!"
És túl hamar akartunk tudni,
nem vártuk ki csöndben,
így lett hát ilyen világ itt,
át világít a röntgen..
(sugárzó elménk által
lerágott csont a földben) |
| | | | |
| | | | | | 291. 3x3=9 | 2007. január 24. 17:16 |
| | | | | | | seggen pattog a csirke
mer unja már magát a semmibe
bal lába egy málna bokor
min egy medvebálna csücsül s szónokol.
szó szót követ, szeme
szikkadt
s szikrázz
feje a faja
szíve
kívül belül kitinváz,
ha meglátod az idegráz. |
| | | | |
| | | | | | 290. helio* | 2007. január 22. 19:00 |
| | | | | | | Hallásnak véltem
fogni múlandó szavak,
azt hittem sokat látok,
s csak egy változó alak.
Reméltem tapintok is,
de nincs határ ilyen,
megéreztem minden ízt
egy marék semmiben.
Hűs, légüres szélben
éber illatár pihen,
érzékvilág partjain túl
kövesd ha nincs mi elvigyen.
Hitnek hitt könnyű rendszert
dúlt fulladó harag,
fénybe árnyékot te_metsz el:
Ragyogj vagy meghalad! |
| | | | |
|
