 |
Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8.  | |  | | | | 313. toju87 | 2007. május 25. 12:49 |
| |  | |  | | | Én egyet nem értek ezzel az egész EMO izével kapcsolatban..odáig tiszta ,h ez is egy stilus ami végigsöpör az országon..volt itt sok divat már: rap,punk,drum & bass, retro, oldschool stb..emléxem mikor a rap volt divatban minden kis hülyegyereknek földig érő meze volt meg bőgatyája...az EMO is egy ilyen stilus lenne már ha az öltözéket nézzük (fekete rucik koponyákkal, szembelógós haj, szájban tele karikával, kifestett szomorkás arc stb)...de a felfogás már nem annyira tiszta...az EMO-sok utálják a világot bele vannak keseredve az életbe, szarnak látják az egész életet stb..de könyörgöm, ha annyira szar élni akko MIÉRT NEM NYIRJÁK MÁR KI MAGUKAT A PICSÁBA???????
JAAAAA TALÁN AZÉRT MERT KIS CSICSKÁK ÉS AHOZ MÁR NINCS ELÉG BÁTORSÁG, CSAK AHOZ ,HOGY UTÁLJÁK AZ ÉLETET ,MIKÖZBEN KINYALJÁK A SEGGÜKET OTTHON A SZÜLŐK...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Hát igen, elég érdekes ez a nagy rajongás. De szerintem ez csak egy bizonyos életkorhoz van kötve: a lázadós kamaszkorhoz. A Tokio Hotel rajongói mind tizenévesek és nagyon nagy százalékban lányok, mert szerelmesek valamelyik bandatagba.
Olyan ez, mint a Beatles volt régen csak akkor még a gombafej frizura volt menő, és ők legalább tudtak énekelni.
Ahogy múlik az idő, eltűnik ez az őrület is. Semmi ilyen nem tart örökké. |
| | | | |
| | | | | | 311. Zotya | 2007. május 23. 18:24 |
| | | | | | | (nem szoktam ilyen verseket írni,de ez már szúrta a szememet mostanában)
Emo
Mondják páran: az emberi hülyeség határa véges...
Azt kell mondjam, a kijelentés téves!!
Eddig kellett várni a vivára zombult tinik világára..
Az értelmesen gondolkodó ember,felkerült a kihalók listárjára!!
Újabban a befordult életérzés viszi a pálmát..
Az úgynevezett Emo szekció is megvetette a lábát!
Tokyo Hoteles,befordító-agymosásos..
Betorzult tizenévesek lepik el a várost!
A Hősök terén Tokyo Hotel rajongók és ellentábor...
Szénné oltják egymást közvetíti a hiradós kommentátor!
Ezek után mi van még hátra...?
Ne legyetek már nevetség tárgya!!!
Ugyan mitől vagytok úgy megzuhanva áruljátok már el...??
Az ilyen befordulásra az ember magyarázatot vár el!
Mert,hogy az etióp kisgyereknek rossz,azt a szemében látom..
Te hiába mázolod ki az arcod barátom!!
Hogy mi a bajotok,azt a szüleitek sem értik....én sem!
Biztos keveset éltem még,hogy értsem!!
Persze lehet,hogy csak én nézem keveset a vivát..
Ezért tűnik úgy,hogy elhülyül a világ!
-KGSt- (Kecel Green Soldier Team) |
| | | | |
| | | | | | 310. toju87 | 2007. május 14. 21:49 |
| | | | | | | Én is irtam egy egyszerű ,de annál mélyebb gondolatokkal biró verset..ime le is irnám, s mindenki gondolkozzon el rajta..érdemes...
Vers a tökömhöz...
Bánat és öröm,
Kivan a tököm.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Már ma is nagyon meleg van, erre eszembe jutott néhány dolog.
Versbe írtam le. A címe:
Budapest Oázis
Eljön az az idő, mikor kis országunkba,
boldogság helyett úszunk a homokba.
Ki dél felől érkezik hőségtől zihálva,
oázisunk ajtaját előtte kitárja.
Éhes tevéjét itt megetetheti,
bárunkban az alkoholt bevedelheti.
De nem lesz neki úgysem, gusztusa piára,
érték a tiszta víz, hűsít de drága.
Azt issza ő majd nem a méreg szeszét,
hisz porzik a veséje, szárítja az eszét.
Hideg ágy, és árnyék, hűsítő szoba,
megszáll majd minálunk, híres hotelunkba.
Datolya, narancs,és kupica vizecske,
gazdag utazóknak bódító füvecske.
Madárcsicsergés, színtiszta édenkert,
rabló errefelé járni soha nem mert.
Régmúlt emléke a zöldellő avar,
a porvihar táncolva mindent felkavar.
Hol nincsen oázis, elemészt a meleg,
nem éli túl sokáig se felnőtt, se gyerek.
Kereskedők gazdag vásárlóra lesnek,
autópálya díjat tevére fizetnek.
Ilyen az élet az új sivatagban,
itt fől a magyar nép, kénköves pokolban.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Matekról jössz haza éppen,
dühös szíved ég, lángot okád.
Tüzes melled forr az átkozott méregtől,
melytől rohadsz és pusztulsz.
Itt jártál akkor,
mikor még szerettél élni és reménykedve,
boldogan rohantál haza tele életkedvvel,
mert találkoztál szerelmeddel!
Vele, kivel szép volt a nyár,
és annyi szenvedés édes volt,
ha vele lehettél a gondok után,
elfelejtetted minden bánatod.
Ma itt sétálsz , sőt szaladsz és emeled inas lábaid,
A porba rohansz, a végtelenbe, futol a pokolba.
A MÉLYBE, mert nem ment senki mással,
nem értél célt soha áldással.
Nem volt, s nem lesz ki szíved számára mégegyszer
Szent lehet.
A düh fullaszt meg te selejt!
Karod körtáncot lejt, a porban,
Igen ott vonaglasz, és tétlenül várod,
hogy halál csókját érezd ajkaidon!
Pusztulás és rohadás.
Tested rohad, lelked pusztul,
mert nem találod a fényt.
Nincs cél és akarat csak szenvedés és halál,
mely diadalt arat.
Ő győz feletted, a pokol kapui nyílnak meg és égsz,
Száz cafatra szeletel a Sátán!
Majd darabjaid jajgatnak, és főnek a tüzes fortyogó lében.
De nem bánod, legyen így!!!!
Ez hát a rendszer maga, mely felemészt,
És eltűnsz te oda ahonnan jöttél:
A MÉLY SÖTÉTJÉBE! 2007. március 29.
|
| | | | |
| | | | | | 307. helio* | 2007. március 25. 15:18 |
| | | | | | | A semmi fonákán fekve
nézem a tisztaszín eget,
tükröm tükrében rekedt de
előre visszainteget.
A forrás nyomába eredve
nevetve kell a tisztelet,
kinek üdvért szegett a kedve,
lehet komoly de mit se tett. |
| | | | |
| | | | | | 306. helio* | 2007. március 19. 23:31 |
| | | | | | | Sok parázstánc után a fürge
lépteim áldván áthatoltam,
itt már a jégen táncra perdülve
kell menni mely izzó nyomomba roppan.
Sok hasadék útján ledűlve
jégbeli járgány árva dokkban,
"Kint vár a tenger láncra vert ürge!"
- nevettem mily jó sorom van ottan..
Mintha nem is hullámok fodra űzne
a mély hátán vágtatóan,
tüzes Nap felé sodródok ülve
jégtáblán lángvágta trónban. |
| | | | |
| | | | | | 305. meta | 2007. március 6. 20:33 |
| | | | | | | megértetem a jelenségemet
1.
tovatolat a lény.
merre korog lelke nélkülem.
azt hiszem szeret mert él
csak úgy csak azértis.
digitális huzalmező
körkörös kevélység
szeretem a szanatóriumot.
megtanít, érezni eszközök nélkül.
kinyitom a testem a mindenestül
mindent nélkülöző mindenségadaptációt,
és látom benne aki lényegévé lett,
tett nélküli valójában
rotyog a szépség.
|
| | | | |
| | | | | | 304. sonek | 2007. március 6. 11:03 |
| | | | | | | (szabadvers)
álom nélkül hajtottuk a bézsszínű musztángokat s
elnevettük magunkat kanyonokat jártuk
sorra s nem törődve a kaktuszokkal vállaltuk a kockázatot
futottunk s megállás nálkül ettük
a cipőnkhöz szögezett szürke utat
nem alávetve inkább kiélvezve a rozsdás varjak által
keltett szelet
s megpihentünk villódzó hamu szállt máglyánkból
Sámánok repültek a hideg homok felett
s dalolásztunk nem törődve a kietlennel |
| | | | |
| | | | | | 303. helio* | 2007. március 5. 18:20 |
| | | | | | | Le csapódott a vadászgép
ablakára a pára,
etil óta Kata pultnál
le csapódva a bárra
.
Csak csapolt ott a halásznép,
ittak Leviatánra,
heti nóta alakul már,
álmom nyeli a párna
. |
| | | | |
| | | | | | 302. Groose | 2007. március 2. 15:14 |
| | | | | | | Félelmetes értelem
Kiugró mentelem
Lelkendező őrültség
Állandó kétség
Hamis bódulat
Könnyelmű tapasztalat
Paranoiás rémület
hencegő lendület
|
| | | | |
|
