| Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8.
| | | | 319. Titti | 2007. július 24. 01:34 |
| | | | | | titti világa: anya a legszebb asszony apa a legjobb pasi zs néni nem szép l bácsi nem jó pasi de kitartanak egymás mellett a legnagyobb nehézségek közepette is totyi a legkisebb fiú titti a legkisebb lány totyi szeret mindenkinek segíteni titti még soha nem akart senkit bántani totyi jó titti ártatlan g a legrosszabb fiú e világon f az ismeretlen lány mami a legaranyosabb a bölcs asszonyok között tati a legdilisebb az igazi férfiak között zsi néni a legtörékenyebb ihlet, szerelmes asszony s bácsi meghalt , de tudom hogy itt van ske a legártatlanabb kicsi fiú á az alma, egészségtől kicsattanó mnek babája született k p apa lett Ó a többieket most nem tudom , de majd folytatom |
| | | | |
| | | | 318. Titti | 2007. július 15. 22:15 |
| | | | | | elfelejtettem kommentálni: kérem ne tessék nevetni! + én kérek elnézést |
| | | | |
| | | | 317. Titti | 2007. július 15. 21:56 |
| | | | | | Fájni akarok, fájni a virágok illatát magamba zárni fájni, hogy szédítsen, bódulatba mélyítsen, meghódítson a mély forróság. kristályokat görgető, szivárványszínbe boruló langyosvíz simogatás. A sötét mámorában két csillag ahogy suttog az éjben szívek közelségének néma szikrái Átforgat a vágy, már forog a világ s fájni akarok, magamat kitárni, már fájok a gyönyörüségtől, a gyengéd öleléstől, ahogy szorít a lelke kiszakadok mélyről, szívem tövéből Tör fel a vágy, s bimbózik a virág nyílik a lelke s virágom szétszórja porát beborítja fényét, hajnalát. Zizeg az illat s látom ahogy táncol a kép s mozdulnak, forognak a csillagok, egymást körbejárva s a mozdulatlan világ alszik távol, s levetkőzi magát, s felveszi legszebb, meztelen ruháját, s csendes báját a pár, keveredik az illat, rózsa s liliom, táncol a képzelet s nevet a játék, halkan, s meztelen, meztelen minden, s sehol semmi más, csak ez az itt van.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Titti! Remélem már nincs benned semmi démon. Amúgy jó vers! Nekem tetszett. |
| | | | |
| | | | 315. Titti | 2007. május 28. 21:09 |
| | | | | | Lehet, hogy nagyon béna, de ez van. Akkor még nagyon beteg voltam amikor ezt írtam, és úgy gondoltam, hogy megszállt egy démon.
"Fáj a lét Nyugalomnak vágya fáj szorító testem, elnyom. Ködöt lehel belém minden szidalom, homály agyamon. Szenvedek, nincs vágy, lelkesedés csak büszke lét: nehogy észrevegyék. Remegek, de nem félelem csendes mozdulatlanság - kétségbeesés, örület a háló mi tapasztja magát bőröm már fáj néma csönd, apró vágy megbúvik, kikukkant odujából: sikítanék, ordítanék félelem s harag. Fáj szorító testem, lelkem egyetlen vára. Bár volnék egyetlen egyedül e testben. De leomlott a várkapu, ellenség teszi be lábát, néha- mindíg, s tapos rajtam, s rúg a hirhedt csizmájával. Bekukkant szép arca, lángot kelt bennem, hitem a fény, de ez csak pusztít öli a lelkem, s porrá mindenem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Nah csak azért,hogy ne offoljam agyon ezt a kis topicot,megpróbálok vmi. majdnem rímmelőt írni...tuti szar lesz:D
Az emók kifejezetten szórakoztatók Ha bevagyok már tépve elgondolkodtatók De mind olyan tók..olyan emók tavak helyett csak tók....aféle gyógymanók
Rájuk tekintek és kérdem én he.. Vajon majd valaha kefél-e az efélehh?
Híradó: A mű jamaicaiak emót fogtak állatkertben nekik szekciót nyitottak vacsorának nekik ganzsát dobtak
nem Híradó: A hetedik napon mikor az Úr megpihent este sodort egyet és az égnek ment Nem látott semmi vicceset oda fennt meglátta az állakerti emót oda lennt
aromás füst fellegén lesietett Az emókba éltető füstöt lehelt
színes zápor vidám ragyogásba burkolta őket langyos szellő hajuktól megszabadította szemüket A mű könnyek felszáradtak A vakság után végre láttak
Bár nem lettek bölcsebbek vagy okosabbak De így már talán kedvük többé nem lankad
Ketrec ajtó nyílik,melyet ők zártak vakságukban saját magukra.
Most ismerkednek az igazi örömmel és fájdalommal, pótolnak mindent igen nagy szorgalommal.
Jah amúgy szerintem tök gyépések,meg sötétek agyilag. De azért szorítok nekik,hogy megtalálják azt a kulcsot... Csak a hajuk ne lógna a pofájukba:D
|
| | | | |
|