 |
Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8.  | |  | | | | |  | |  | | | összetört zenithen
fakírtáncot járó
tripguruk zseléöntvénye
reggeli
maximum hangerő plusz két lufi
törtöröm, szondatalány
időparány
kisköcsög nagykurva
kendert őröl anyuka.
ridaridadom.
|
| |  | |  |
| | | | | | 288. endryu | 2007. január 8. 00:48 |
| | | | | | | ki marad ki mindezt teszi
kimarad aki mindezt teszi
sziasztok itt egy új régi
:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kidobni egy kukába
A reményeket, képzeteket,
A végzetemet,
Az egész életemet... |
| | | | |
| | | | | | 286. helio* | 2007. január 3. 12:51 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 285. helio* | 2007. január 3. 12:47 |
| | | | | | | Többezer nap szaladt,
s ugrott fel az égre,
végül égve ájult
az éjjszaka ölébe.
Ez bölcsek bölcsője,
elrigat a dajkád,
aludjál - ne sírj!
penget balalajkát.
Szívbe ásott kincsek
alkotják a kasszát,
új világok, új idők
felé repít a passzát.
Az Argoszon ki bátor,
halálig diskurátor,
bár nem ártott az idő,
búcsúzik kiskorától.
Jónapot, jónapot!
-így köszönti az újat,
ha kell, utolsó sóhajod
a vitorlába fújjad.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tehetetlen ki-nem-mondani-akarás,
A szótlanság maga is beszédes varázs.
Fedett,friss hulla,dobozba zárt néma gyermek,
Többé-nem-zümmögő rovar:néha gyertek!
Öleljetek körül!Mulassunk egyet!
Csak...hogy szóljak nektek?
Nem tartozom közétek...máshoz se igazán,
Elmondani én se tudom,bár használom a szám
Mint egy mozdulatlan karaván.
Tessék barátom:
Íme,itt van mind,kinek hona a vákuum,
Hiába beszélsz,mutogatsz,egyhamar rádun.
Bemutatnám őket,de nem ismerek egyet sem.
Vagyis egyetlenegyet igen,
De ő a kedvesem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | répát ültettem
petrezselymet
szálkás fémes
vesztegselymet
ülve nyargaló
kerubot láttam
bináris szövet
háromdés tájban
rökönytalány illant
magánypöröly pillant
lerám csakrám |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | egy évből 200 nappal
jórészt
csecsemőpózban eltöltött haláltalan éberség.
a rátermettség folytonosan felfal
mintha éneken át süvítene
az északi fény csóvája.
rivallhat a dáma szerepbe révült parsztlány
aposztrofált nárcisz
körkörösen űríti rám
a térigényét
virág nyílik kezeimben
réteglények
igényei
közhírré téve
ridegmerev csillagcsikóm térde sajog
ótvar volt a küllemem ma,
de azért
különös.
kancatárcák
bárcás targonca mancik
közéleti meglepi terebélyek
csúcsürömök
otthon leginkább nyálkás
és kétpofára zabálja a döglött állatokat
vidám talánylány
mételytekintete mögött
férfiak rothadó lelke
férfinak álcázott angyal
az angyalok félnek egymástól
a lék rötyög magában
a szó, mint gyomorban szublimáló
parapálinka tévelyeg
türelemre int a mézillatú mosoly reménye
hófehérke kézírással küld a holdba sms üzenetet.
a királyfi alél
a boszorka méla
réteglét közül kandikáló hiánysárkányok.
inkább repülök magamban tovább.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | végtelen cipzár
fogak keresik egymást
a húzóka a király
kövér hülyének álcázom magam
a tükörnek nehogy irígykedjen
és betompítsa utamat
az a legbölcsebb aki mást is meghallgat? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Találkozás
Halk,nyugodt utca,csak suttogó fák
zavarják unva a messzi csillagok játékát.
Üvegszemű házak,fonott hajuk túrják
döbbenetes árnyak,miket nem lát
csak egy magányos Alak.
Rettentő derék-mód,élet-fény villanásra
fut belé Kód mit más meg nem érez.
Élő-halott bőrön,ahol csontos Kéz várva
pihen hogy jöjjön,aki majd kérdez:
Ki ez a magányos alak?
Messze van még! - Sikolt közbe gondolat
újra réges-rég,félelmet tőle sem ismervén.
De fák súgnak,álmából fölkél Rmény:
testvére vágynak;ott a fák alatt
jön más magányos Alak.
Egyedül és védtelen,őt mégis ide sodorja
sorsdöntő véletlen,hogy nézze azt mit más nem lát.
Szép Idegen,nem kérdez,kineveti Fák Fiát.
Nem hidegen,mást érez,szíve saját...
mint háznak a falak.
Elmegy,int...a másik továbbáll,meg nem szakad,csak új kód ragad,
Ritmus dagad,érzi:halad;előre az idegen...had menjen.
S mikor az már nem hallja,akkor zendít rá újra a dobra.
Hátha erre jár még útja.
Ellusion(még nagyon rég) |
| | | | |
| | | | | | 279. lagelli | 2006. december 24. 00:44 |
| | | | | | | a legközelebb áll
elmondja másról majd úgy csinál
elnézö mosollyal olvas a fejemben
csukott szemmel csukott lénye
idegen. |
| | | | |
| | | | | | 278. helio* | 2006. december 23. 20:26 |
| | | | | | | (haszabadvers)
Bármilyen is, minden 1
és minden ennek torzólya,
nevezhetjük időnek
hogy tettek szele borzolja
megint az állóvizet
nyomban emlékekkel fizet:
Táguló gyűrűk a felszínen,
az életed a tied.
~~~
Nem a vég ha partnak ütközöl,
felszív a föld, a mélység üdvözöl,
hát időtlen kell legyen amit több
létformában üldözöl...
|
| | | | |
|
