 |
Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8.  | |  | | | | |  | |  | | | fucking my xray
homosapo beta verso
reconstructive biotechno
excavato bruteforce demo
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | letekeredik aztán meg vissza
acélcsomó plazmafonálon
kékszemű sárkány nem tágít
ha mégis, mindig kivánom
mikor nedvét csövön át nem issza. |
| | | | |
| | | | | | 419. the end | 2008. szeptember 14. 20:43 |
| | | | | | | szerintem hibás ez így de nekem sokkal jobban tetszik angolul mint magyarul (jobban kijönnek a szavak jelentései)
hold your hands, mother
i wanna give you some blotter.
To see and to listen to
the world
I've never known anything,
But I don't tell that you ever
What I see and smell,
It isn't real or better
Then what you touch and hear.
Oh mother
It isn't better
But the sounds and the pictures
are real
Some people tell lies
But we hear
Just your mind make false senses
And the world is just an imagined thing;
So come with me, so follow me,
To a hard trip in this imagined world
And what you heard and saw
You can't remember now
And you don't know where are you
You can't speak just do.
_________________________
Gyere barátom, nézzük meg milyen a halál
Kövess barátom, most van szükségem rád
gyere velem, hogy láthasd milyen a vég...
Sosem kértelek semmire, de oda kövess még...
Amikor majd a halál kapujában állsz
Találkozunk, és mesélek majd neked
Arról, hogy milyen, hagyjuk az életed
Fogd a kezem, és kövess engem.
Elmúlik a fájdalom, de nem jön helyette béke
Elmúlik az élet, de nem leszel halott
Nem kezdődik semmi, de semminek nem lesz vége
add az életedet, és én semmit sem adok érte.
Értsd meg, barátom, a vég a tökéletes semmi;
Figyelj ide végre, a teljes üresség;
A vég korlátlan, csak az elméd képzel anyagot;
A halál a csend, a zaj, a szép, a rossz, a
mindenség...
|
| | | | |
| | | | | | 418. the end | 2008. szeptember 14. 20:35 |
| | | | | | | Azt mondta, hogy az
Öccse volt az anyja
És hogy neki van egy
Naaagy naaagy gondja
De mire rászánja
Magát, hogy elmondja
Nem is emlékszik majd
Arra a naagy gondra
Mondtam neki nembaj
Majd megtanít az élet
S amit véltél ma csúnyának
Azt véled holnap szépnek...
___________________________
Kérlek szólj ha sötétedik
Félek az éjtől
Ha az ajtón zörögnek
Az árnyak a mélyből
Egy szörny lakik az ágyam alatt
Vannak sokan kik csak áthaladnak
Átutazók a felszínen
De nem sejtik
Mi él a mélyben
Hangok élnek a fejemben
S néha segítenek ha elfelejtem
Mi a dolgom az életben
Bár néha úgyérzem ez csak véletlen...
A felszínemen csak a tiszta víz
De alatta ott a keserű íz
A sötét iszap; a hordalék
Mint hófehér jégen a fekete lék...
_______________________________
|
| | | | |
| | | | | | 417. Aesyd | 2008. szeptember 14. 12:08 |
| | | | | | | Egy pillanat, a kezdet, amikor az idő megtorpan,
és hirtelen rádöbben az ember, hogy mi az ami hiányzik.
Amiért, vagy inkább Akiért a saját lelkét is szétmarcangolja.
De nem tesz semmit. Talán mert nem szabad,talán mert fél hogy hibázik.
Ő sem tudja, csak szeretne álmodva sodródni a tündérporon.
Az idő lassan úgyis mindig továbbkúszik, úgy hogy észre sem veszi,
de valahol mégis mozdulatlan marad, talán csak annak aki így érzi.
Hazudni mindenki tud önmagának, azzal úgyis csak az énjének tud ártani,
de legalább mások nem látják, nem hallják, ahogy próbál kiáltani.
Idővel Ő sem tudja már hogy mit akar, mi az amit akarni szabad egyáltalán.
Aztán a semmiből visszatér a pillanat, amivel az egész kezdődött.
Újra elkezd csillogni a tündérpor, és az álmok egy csöppet megint édesebbek.
De mielőtt igazán szép lenne minden, egyszer csak vége szakad,
és azon kapja magát, hogy megint nincs senki, Aki segítene neki álmodni.
Ébren pedig nem lehet látni a Tündér szárnyát, mégha csak neki létezik is,
Nem tudja mit tesz, már csak végre azt hogy mit akar.
Csak bolond módon álmodva, még tovább sodródni a tündérporon,
a végén pedig, ha felkel az ébrenlétből és megtalálja az álmát,
A Tündért, akinek talán már ő is látni fogja a szárnyait. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Fejed fölött összecsap hirtelen,
A világ számodra nem más csak kietlen
Érzed hogy már nem bírod tovább
Könny áradat zúdul lelkedből át
Elegem van! s érzelmeim egymásnak feszülnek
dönteni képtelen embernek szültek meg
nincs több döntés nincs több választás
ami marad csak egy leszarom kiáltás
|
| | | | |
| | | | | | 414. Romulus | 2008. szeptember 13. 00:58 |
| | | | | | | Törd át a gátat!
Ömöljön a víz!
Nézd, nézd hogy árad!
s ezt suttogod magadba: tíz.
Árad az érzelem és mindent elsöpör
Elege van,elmos mindent mi gyötör.
Nem tűri tovább a rabigát
kilenc,számolsz vissza és elrebegsz egy imát.
A felszínes sérelmekkel kezdődik a nagymosás
Rágalmak,önzések mindenért te vagy a hibás
álmatlan éjszakák és kivégzett álmok
nyolc,mondod halkan.Közelgek,csak te rád vágyok.
Csalódás és hazugság a mosás folytatódik
elsöpör mindent ami ehhez kapcsolódik.
Tisztító ereje végigsöpör mindenen.
Remegsz,félsz,hét, nyögsz fel hirtelen.
Hatnál jársz amikor kétségek között.
próbálsz értelmesen gondolkozni...Öt.
Mit tettem?Ó Mit követtem el?
Közeleg az ár,a lelkiismeret felel.
De nem válaszol,Ő is csak kérdez
Mit?Miért?Hol?Hogyan? Emlékezz!!
Négy,három,kettő.. érzelemcseppek az arcodon
égető sebet ejt,minden egyes alakom
Mikor vízpermet jelzi a közelgő áradatot
befurakodik a tudatba és előrevetíti a vadállatot.
Tétlenül nézed ahogy az áradat közeleg
rámosolyogsz és zsebedbe dugod a kezedet
Felnézel a magasba, fölötted hullám tornyosul
egy..mondod feszengve,de a hullám nem csitul.
/Romulus 2008 09 13. 00:53/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Rózsaszín kerítés,rajta üvegcserepek.mögötte lakik a végtelen szeretet.átlibbennél fölötte,felsérti a szívedet.százéves álom,titokban közeleg.nincs ki felébsszen,ki ledöntse a faladat,az álom belül,az élet kint marad. |
| | | | |
| | | | | | 412. helio* | 2008. július 8. 02:36 |
| | | | | | | Hol növényeket elrágtak,
a törzsbe lelket önteni,
ahol a csúcsig elláttak,
de mégse tudtak fönt lenni..
Teherrel hegyre felvágtak,
velük lett a völgy teli,
le- visszasodort serpákat
felhők fagyott könnyei.
Egy másik út a tied,
égbe törő talaj földeli,
nagy tömeg körbe siet,
itt csak neked kell jól dönteni..
hogy: Megállsz-e a hóhatáron?
-> fenn egyre több próba vár,
arcodra ha kósza bálon
mosoly fagy, az jobban áll.
Éles szelek minden áron,
néha reptet - néha fáj,
de Aesculapius nem felejt,
véredből új receptre vár..
(öö, az ne zavarjon hogy csak 2 sör után rímel :) |
| | | | |
| | | | | | 411. 1xű | 2008. július 7. 23:38 |
| | | | | | | | egy darab belőlem. bitbe foglalva. elvihető, sokszorosítható. |
| | | | |
| | | | | | 410. 1xű | 2008. július 7. 23:35 |
| | | | | | | SZÍV
nagy FÁJDALOM?
az.
nagyon.
tudom miért de mégse tudom megszüntetni feloldani se semmi.
holnap vagy holnap után vagy ősszel?
persze, túlélet.
mindent és mindig
DE minek???
már évek óta de most már nem bírom.
mindig volt valami ami NEMet mondott.
sose én.
a hátam gerince - egy barátság ami egy életre szól -
az alkalom hiánya [elvesztegetett évek?]
a félelem hogy mi lesz az után?
már csak pár nap van hátra.
ma pillangókat ettem reggelire, ebédre és vacsorára.
tegnap is.
már több hete.
olyan lesz mint még sose volt.
végtelenül jó? mérhetetlen rossz?
KÖNNYEBB az mindenképpen.
de könyörgöm most már ne ÚGY legyen vége hogy a sárba fetrengek hónapokig a bensőmet markolva a könnyeimmel küzdve.
legyen már nyugalmam.
MOST vagy soha. |
| | | | |
|
