 |
Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8.  | |  | | | | 433. the end | 2009. szeptember 17. 22:05 |
| |  | |  | | | Ez a tudattalansággá fásult valóság
Ez a meg nem értettség
Valami örökké keringő lét vizét issza
Vissza a valahol mindig égő fényért
Halkul már a sápadt lejtő
De vajon messze még a vég?
Mikor? Miért? Ki adott időt?
Hova lett az esti sértettség?
Kevesekkel játszik már a holnap
Mivan? Mi lesz? Átléped az idő küszöbét?
Ez a kavarodottság, féltve figyelés
Ez az alvajárás káosz keltés
Ez a világ vége mindent visz most
Figyeld! Figyeld meg! Most talán
Meglátod mi ül
A sarkon túl vár a holnap!
Így is úgy is életlen a kép,
Összeszorított fogsorod vigyáz majd a szavaidra
Ha véget ér a vég, s kitör a fénytelen egység,
Hitedet vesztve menekülj ha van még nálad élesség
Mi van? Ne várj! Ne nézz! Menjél!
Haldoklik a fuldokló igazság hazugsága a távolban |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | nem az én versem, ismerősömé :) csak az lemaradt... de azé tettem ide mert nekem is bejön :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez klassz és vicces. Bár ha kimásoljátok wordbe 1-2perc alatt megvan az egész , nem spolierezek hátha valaki megakarja csinálni :D
Bár az uccsó sort elősször valami maszturbálásnak olvastam |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | P_sztm_d_rn b_r_ms_g
P_sztm_dr_n b_r_ms_g,
m_g_nh_ngz_k n_lk_l.
M_n_k _rj_k j_bb_t?
_gy_n_gy _l_v_l.
M_n_k _dj_k t_bb_t
_bb_l, _m_ v_gy_k?
M_gm_k_cs_l_dt_m.
H_t, m_st r_b_szt_t_k. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Célom céltalan,
Értelmem értelmetlen,
Csak bolyongok a semmiben a valamire várva,
Csak üres fecsegést kapok a gondolataimra.
A barátaim ellenségek,
Az előnyöm hátrány,
Normális vagyok, mégis bolondnak érzem magam
Magas az intelligenciám, elmém mégis tudatlan.
Erős vagyok, mégis gyenge,
Bátor, de nem bízok senkibe
Hibátlan vagyok, mégis egy selejtes gyártmány
Már rosszul vagyok attól, ami csodálatos látvány.
A valóság valótlan
Az igazak hazudnak nekem
Hatalmat szeretnék, de nem használnám semmire
Mert csak átkot szórnék vele az emberiségre. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sziasztok!
A minap rendet raktam végre a gépemen.. és a régi verseimre bukkantam:) édesbús nosztalgia csapott rám. Van egy pár (2007-ben íródtak) amit szívesen megosztok Veletek, és szívesen olvasnék majd véleményeket, kritikákat is:) s bár amit nagyon-nagyon szeretek, a szavakkal való játék nem az erősségem (nem úgy mint pl. Weöres Sándor zsenialitása..), ezáltal az sajnos nem éppen jellemző a versekre, inkább az akkori világnézetem jelenik meg bennük.
1.Edével a bálban
Gyere velem táltos!
Ne lepődj meg:
nem szakítjuk félbe a táncot,
s nem néznek ránk riadt szemek.
Pont száz éve, hogy megírtad
szerelmes halál-énekedet,
jártad a kocsmákat, kuplerájokat,
s kerested a helyed.
Ha most élnél, száz évvel később,
százszor annyira élhetnéd át
minden szenvedésedet.
Vágyódhatnál a teljesség után!
Kérdezhetnéd: hol a hit, az Isten,
hol a szerelem, hol a pénz?
Mert itt minden elérhető,
de semmi sem a tiéd.
S a drága Párisod is
rég elvesztette menny-szerepét.
Milliárd a meg nem értett,
milliárdnak nincs nemzete,
mert milliárd a korlát,
a kormánynak meg nincsen szíve.
Olvasztótégely lett a világ,
s benne a massza: az ember.
Poéták és elárult Krisztusok
eveznek leláncolt kezekkel.
Disznófejű nagyurak keverik a szart,
ereikben arany folyik vér helyett.
Vájúnál harcol milliárd Júdás,
milliárd vak, milliárd elveszett.
Gyere velem Góg és Magóg gőgös fia!
Táncoljunk át az Időn!
Majd rájössz: ha később születtél volna,
kínjaiddal most nem lennél egyedül
2.Szívdarab
Illúziók
Öncsaló álmodozó minden ember.
Menekülünk a valóság elől űzött vadként,,
rohanunk az álmainkba tömény félelemmel.
A tegnapba vagy a holnapba nem számít-
de tervünk nincs a jelenre,
válaszunk nincs a kinyújtott kezekre,
a beszélő szemekre, elfojtott lélegzetre.
Válaszunk nincs a fojtogató csendre,
a megjátszott közönyre, a jól betanult rendre.
Csak álmodozunk
Jelmezünk a kávé mellett a székre dobva hever,
s közben elfüstöljük álmainkat minden egyes reggel
magabiztos nikotin-lélegzetekkel
Várnánk a választ, de az elveszik a féltett lélek-végtelenben.
Színdarab az életünk, de így van rendben
(?)
3.Bumm
Látod, látod
Érzéketlen kurva vagyok.
A testem a tiéd,
de a lelkem
meg úgysem kapod.
Előre fizess! Ez itt kupleráj.
Ez a világom
Lássam, hogy védtelen vagy!
Tudjam, hogy én rángatlak!
Úgy formállak, ahogy akarlak!
Nekem születtél, nem magadnak!
Önként a kútba, fejjel a falnak,
velem-veled, élve-halva,
naív romantika a rothadó szarban---
Lehet nem is létezel,
csak én vagyok bajban
(?)
Bocsánat a csúnya szavakért, de az eufemizmus nem ezekbe a versekbe való:)
szép napot Mindenkinek!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nincs térképem és elég rossz a tájékozódási képességem :)
néha eltévedek, de mindig rájövök h jó helyen járok-e ;) |
| | | | |
| | | | | | 425. kisróka | 2009. február 16. 16:57 |
| | | | | | | | És most már választottál utat? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Ma sikerült végre hozzászólást tennem a forumba, mert eddig nem sikerült helyes kitöltenem a tesztet:)
ezt a verset 5 éve irtam, szeretném megsoztani veletek....nagyon tükrözte az akkora életvitelemet és lelkivilágomat
" Olyan ez mint egy elvarázsolt világ
Nincsenek gondok és nincsenek hibák
Csak egy dolog létezik: a kis VILÁG
A kis VILÁG amiben állsz
Amitől más emberré válsz
Talán jobbá, talán rosszabbá
Ebben a világban felhőtlen minden
Bizsereg a tested de félelem már nincsen
Elmúlt minden veszély
Most lebegsz az élet tengerén
úgy érzed magad mint egy súlytalan test
Énekel a lelked és gyönyörű képeket fest
Eléd tárul egy másik dimenzió
De nem mersz belépni, mert valami nem jó
Félsz hátha nem tudsz kijönni
Hisz olyan szép hogy nem tudod elhinni
Beszálljak ne szálljak? ezen gondolkodsz
Közben egyik válladon megjelenik a gonosz
Kísért, csábit és eléd tár egy képet
Amit a te lelked elképzelt
Meredten állsz és várod a választ
De te nem tudod melyik utat válaszd" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szex a narancssárga kabátban
ha a békávé ülésem foglalt lenne
és féllábú nénike nézne esdekelve
hogy adjam át
akkor sem.
ha a békávé ülésem foglalt lenne
illatosan várna este
és nem álltam volna,
szexen őgyelve 2 órán át.
dejó, hogy nem vagyok féllábú nénike. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | making love to a floating sentence
i ve been part of my own destinies disability
a sentence came and changed my pointovu o respectabilty
i love it i love my brain and i do not decide.
has the sparkling rain?
what have i been training myself for, and u? |
| | | | |
|
