 Kategória:
Kultúra 
Létrehozó: barka
Létrehozás ideje: 2004. szeptember 8.
Utolsó hozzászólás: 2017. április 2. |
| |
Érdeklődés: 21815 letöltés
673 hozzászólás |
| |
|
|
Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8.  | |  | | | | 468. burkus | 2010. január 23. 04:42 |
| |  | |  | | | dicsértessék
mi léleknek a test
testben a szó
mi emberré tesz
a tisztaság mi mást zavarbahoz
az bennem fakadó csillagbolyhok
dicsértessen
minden mi árad
legyen az
csapágy vagy leirott szó
esetleg szekrényben rejtőző manó
vagy csaló szerelmes
pupilláján a dér
boldog vádor szivén a fény
dicsértessék a gomba
mi fejlődik atomból atomba
emberiséget megelőzőn
dicsértessék a tiszta fény
mi drognélkól árad
fehéren feketén
dicsértessék a heroinista álma
a kokaintól elfáradt száj
a csillag mi ott ül némelyünk homlokán
dicsértessék a mózes krisztus,
meg még a shiva krisna is
jézuska nevet de túl sokat sir
lábai alatt
konfúciusz ir.
dicsértessék akinek átka
aki a magányát önmaga látja
ki párnára egyedül nem hajtja fejét
s kinek ebből a sokból egy betű is elég. |
| |  | |  |
| | | | | | 467. burkus | 2010. január 21. 23:28 |
| | | | | | | könnyekkel táplált szomjazó
honnan veszed italod?
oltalmad valós, vagy porladó
gombaspóra ártalom?
játszol-e komolyan magányt?
talányok mögé rejtett kő
örvénylik szövötten
bennem is a téridő.
fentről a boldogok mezejéről
minden más most
de a föld forog,
csak akkor hiszel ha késő.
minden volt gombolyag,
velem játszó fénylény
áradtam neki,
most is teszem.
jajj istenem
te őstényed
őslénybe faragott jövőnk,
szivem a szépségben mámorul
nem panaszkodom nem alvásról.
megmakacsolom a tájat
magányban érzem mi árad.
összefonódva a sikban
|
| | | | |
| | | | | | 466. burkus | 2010. január 21. 23:21 |
| | | | | | | függésből a függetlenbe
függésből a függésbe
mit választ
választhat-e
|
| | | | |
| | | | | | 464. Azazel | 2010. január 21. 16:46 |
| | | | | | | CDC001_Állandó és végtelen
Élet ösztön helyett halál félelem
Mit ér az élet, ha végtelen?
Kezdem érezni, milyen mikor
Szabadon szárnyal a képzelet
Pont helyett ékezet
Mi kerek volt, mára már szétesett
Álom helyett sorokat gépelek
Mikor álmodom soraim közhelyek
Bár alhatnék! - Naív kérelem
Bár beleolvadnék, a környezet képtelen
Alkalmazkodni, hiába kérlelem
Hosszú ideig érlelem
Gondolataimból szar lesz
Mégis élelem
Holnap majd másként képzelem
Holnap majd másként világít a szememben az érzelem
Mindíg emelek a téteken
Hisz a reggel még nem bosszulja az esti vétkeket
Meddig működik a gépezet?
Voltam hideg, az is égetett
Mikor mindent tud mindenki
Te nem tudsz semmit, ezt értheted
Vagy akár át is élheted
Bölcsnek hiszed a tényeket
Mindent látsz te is, csak másként észleled
Kevés az idő, mégis minden
Állandó és végtelen
Állandó változás és végtelen képzelet |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a végén
ha vége lesz
párnafülekkel
néhain fekszek,
visszanézek és
felkészülök a hálára |
| | | | |
| | | | | | 462. kitkat | 2010. január 8. 17:17 |
| | | | | | | | Eraser: értem, igazad is van... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerelmes vers
hálára lépnek,
álla az égnek
leesik
függő vízleges
függő szeretet
köt össze
öltő húsbújás,
költőn, buján ás
egymásba
végül egy végbe
végül és vége.
mindennek
leshetjük, úgy elmegy! |
| | | | |
| |
| 
 |
