| Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8. | | | | 481. Vuk. | 2010. február 18. 01:30 |
| | | | | | Lassan, félve, fejlődik, az ember, hogyha hibázik mégis, újra meg újra azt is megúszva. És ha tényleg, képtelen előre lépni szűntelen, akkor hát neve legyen, reménytelen - elem .
|
| | | | |
| | | | 480. hemplar | 2010. február 18. 00:05 |
| | | | | | még 12 éves korom környékén írtam verseket, egy A5-ös füzetet tele is írtam, de aztán később kidobtam :D de egy 2 sorosra emlékszek:
Petőfi s Radnóti bölcs, öreg tulipánok kik elhalni készek, de hagymájuk új sarjat ereszt, a jövő nemzedéket!
Nem saját, de egyik kedvenc idézetem egy Mécs László versből (Alázat):
"Aranymosónak álltam életem folyójába. Meríteni próbáltam a jóságból, és a szeretetből. Egy kanál csak kanálnyit meríthet a tengerből, Egy jánosbogár csak bogárnyit csenhet a napfényből, én ember vagyok s csak embernyit meríthetek Istenből!"
ez azért ott van a szeren nem? |
| | | | |
| | | | 479. Romulus | 2010. február 15. 08:57 |
| | | | | | Buddha1983
Nem rossz, Csak próbáld kerülni a páros rímeket ilyen mértékbe. (szerintem) |
| | | | |
| | | | 478. burkus | 2010. február 2. 04:22 |
| | | | | | annyira finom vagyok, hogy ha átmegyek a szomszédba hazajön velem a macska. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Sziasztok!Semmi extra, csak olvasgattam a verseiteket, en is irok verseket gyerekkorom ota.evekkel ezelott amikor nagyon mely ponton voltam drogok miatt, es tonkre ment akapcsolatom a baratnommel is, akkor szuletett meg ez a vers.:
Papirlapnak suttogom....
Igy nezek en vissza Terad, Csokom izet tobbe ne vard. Oly messzire ahova megyek, Csak eme kep marad Rolam, Neked. Rosszra jo-szora szo, E keseru elet nem Nekem valo. Csendben sirni vagy nevetni, Csak a jot proballd keresni. De egyszer majd ha elmegyek, Hianyzom majd hogy nem leszek. Nem lesz kez, ki ovjon , vedjen, Nem lesz lelek ki teged ertsen. |
| | | | |
| | | | 476. sonek | 2010. január 29. 19:24 |
| | | | | | A legőszintébb hazugság, amire képes vagyok:
a szent megkurvult, a lángész megőrült, a bűnöző azt hiszi, jó útra térhet.
|
| | | | |
| | | | 475. sonek | 2010. január 28. 10:20 |
| | | | | | ím, itt a szenvedés belül ám ott kívül a magyarázat sebed a világ - ég, hevül s te lelkedet érzed: a lázat! Rab vagy amíg szíved lázad! |
| | | | |
| | | | 474. 3x3=9 | 2010. január 24. 00:13 |
| | | | | | Hopp! ...valami * általam is * jól... |
| | | | |
| | | | 473. 3x3=9 | 2010. január 24. 00:10 |
| | | | | | "Don't wait There is one thousand and one trick Don't wait" |
| | | | |
| | | | 472. 3x3=9 | 2010. január 23. 23:19 |
| | | | | | Ráakadtam egy versre, ami valahol az előző kiegészítése.
"Compassion
Shut up and practice, fools!" Xy Roshi
Legszívesebben magamra tetoválnám valami jól látható helyre. Szerintem gyönyörű. |
| | | | |
| | | | 471. Buká | 2010. január 23. 19:57 |
| | | | | | Angol, így jött ki. azért remélem valaki elolvassa. ouspensky hatás megvan, rímek nem annyira, de hát...
a prayer to myself
Such annoying inconvenience! Such troublesome thoughtlessness! Such a miserable set of circumstances. So many Is with likes and dislikes, a fully mechanical hell. How to escape, just how to prepare the ground for the final departure? How to break this circle of automatic reactions? Shall I ever be free of them? Am I able not to show when negative emotions grow? Please oh please save me those moments or hours and days of endless imagination withdrawn from the me and now. Those times when identification seems to take over Give me back to me! Salvation isnt far. Spare energy to selfremember. See things as they are. Your heart knows no doubt. Open up your eyes. Let love come out, Let your spirit rise.
|
| | | | |
| | | | 470. burkus | 2010. január 23. 05:00 |
| | | | | | az önmagába másba forduló úrfi és a lányka a nő ki szivet táncol a téli tájba az autó mit vezet akinek járgánya az anya, ki neveli az apa ki tetteti a boldog ki lenézi a szótlan kivesézi a csónak a partona befagyott tóban a kékben úszó tudáskapu az égen átfutó felhőgyalu a remegő kéz ki fél vagy öreg az őszintén alvó álmos gyerek a repülő násza átfutó tiszavirág mi átható a rémes alak az álmodban kulcsokat fogdosó anátman szépséget ölelő tündérnő vérszörpöt hörpölő kétkedő támaszt keresve álló cimborákkal háló szülő agyak és minden mi táesul. dicsértessék az élet mától. |
| | | | |
|