 |
Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8.  | |  | | | | 493. Semjase | 2010. szeptember 23. 14:51 |
| |  | |  | | | | the end, nincs kedved segíteni egy new yorki költőnő barátnőm verseit megmagyarítani? |
| |  | |  |
| | | | | | 492. spirit | 2010. szeptember 11. 16:35 |
| | | | | | | Hejjj, The end, ez a saját versed?
Nekem nagyon tetszett!!!
Kicsit Axismundira barátom verseire emlékeztetett a hangulat, habár ő rövidebbeket ír.
Ha van még ilyen a tarsolyban, arra biza kíváncsi lennék! |
| | | | |
| | | | | | 491. Semjase | 2010. szeptember 11. 02:46 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Én is pont ott szigetelődök el a sötétben
Mint a langerhans szigetek,
Csak én nem termelek a világba gyönyört
Bontó hormonokat mert érfala is
Vagyok a szívnek, akin keresztül folyik
A világ és benne a gyönyör amitől
Oly nehéz tartózkodni, s gonoszul megöl ha túl sok.
Végül kleiszthenészi cserépszavazásban
Mondanak majd le nekem a többi sejtek,
És én a hegyek mögé, ahonnan vissza soha,
Hogy ne gyilkoljam a környezetem,
Ami belőlük áll, s belőlem aki túladagoltan élvez.
És nem látják a dühtől, hogy másik fele
Az általam is alkotott egésznek vigyázza
Az ő erejük pótlását, és gyököt von a rosszból,
Hogy nekik kicsalja a sokszorosan szépet.
Csak gliasejt ne legyek a hála hálóban ahogy
Ádázul fojtanám meg a kapcsolatokat a rend kedvéért,
Mert úgysem látná át más rajtam kívül az erő erdőt,
ahol a tudatalakításban csak egyénekként alkothatnak egészet,
hiszen ha isten, a természet nem így akarta volna akkor
én nem is lennék.
a fraktálok képei tér-képvázlatok a világ egy részének alaprajzához. |
| | | | |
| | | | | | 489. the end | 2010. április 26. 22:23 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 488. subcult | 2010. április 25. 22:07 |
| | | | | | | Nem gond, de hogy maradt le?:) :) :)
Mit nem rejt az ember szive,
Meg ha angyal is a szine,
Szemfenyveszto es csalo,
Bar szemre tiszta, jo
Mazsas sulyu terhet vallal,
Es megtartja egy pokfonallal.
|
| | | | |
| | | | | | 487. the end | 2010. április 24. 18:39 |
| | | | | | | ja meg ez is volt már asszem:
Ez a tudattalansággá fásult valóság
Ez a meg nem értettség
Valami örökké keringő lét vizét issza
Vissza a valahol mindig égő fényért
Halkul már a sápadt lejtő
De vajon messze még a vég?
Mikor? Miért? Ki adott időt?
Hova lett az esti sértettség?
Kevesekkel játszik már a holnap
Mivan? Mi lesz? Átléped az idő küszöbét?
Ez a kavarodottság, féltve figyelés
Ez az alvajárás káosz keltés
Ez a világ vége mindent visz most
Figyeld! Figyeld meg! Most talán
Meglátod mi ül
A sarkon túl vár a holnap!
Így is úgy is életlen a kép,
Összeszorított fogsorod vigyáz majd a szavaidra
Ha véget ér a vég, s kitör a fénytelen egység,
Hitedet vesztve menekülj ha van még nálad élesség
Mi van? Ne várj! Ne nézz! Menjél!
Haldoklik a fuldokló igazság hazugsága a távolban |
| | | | |
| | | | | | 486. the end | 2010. április 24. 18:35 |
| | | | | | | ilyen életigenlőből? hát elég sok van
bocs mindazoktól akiknek kellemetlen, hogy bemásolom még egyszer, de nem szeretném, h bárki lemaradjon róla :D:D
.....................................................
Szerintem megöl minket egyszer
Ez a nyitott szemmel alvás,
Figyelem felkeltés
Céltalan zavargás.
Hangtalan üvöltés
Íztelen szaglás
Viszontlátást nyújtó
Osztálytalálkozás
Már isten is nagyot hall
Nézek fel az égre,
Ahol már csak páran
Hajlanak a fényre,
Köztük is csak sötét
Vakság él a tájban
Itt a horizonton
Kevés ritkaság van.
Bűnhődés a holnap
Lásd már meg, hogy érezd!
Szorítsad, hogy fájjon!
Ha végre fáj, hát élvezd!
Kiöli a hatékonyságot az életből a pusztítás
Elég mostmár bazdmeg!
Már nincsen szentírás!
A végvár itt a kín lett
Abból meg nem elég
Bármikor jöhet
Szenvedni mindenki szeret
...........................................................
ez angol volt, azért nem rímel, de nem merem úgy beírni, tuti tele van hibával:
miért mondják az apák, hogy a fiúk sosem sírnak,
hova tud elbújni ez a sok hazugság,
miért élünk ilyen keveset mielőtt meghalnánk,
miért nem tudsz válaszolni a miértekre?
hogy ébredünk fel az álmunkból,
miért nem halljuk egymás üvöltését,
miért kötelező érzéketlenné válnunk,
mielőtt átjutunk a másik oldalra?
mondd meg miért nem tudsz válaszolni,
miért nem tudjuk gyógyítani a rákot,
miért van odakint ennyi háború,
miért ilyen nehéz dönteni,
az idő súlya nyomja a vállam
ez visz el a véghez
de hagyok neked néhány rövid választ,
hogy megtudd,
mennyire tud fájni ez.
ezek nem olyan jók, de most ezek vannak gépen
|
| | | | |
| | | | | | 485. fL3x | 2010. április 23. 20:01 |
| | | | | | | Nagyon tetszik ez a vers.Gratuláció.
Az ima része pedig ütősen rámutat az emberi transzformációra amit társaságba elkövetnek ellenünk vagy mi követünk el mások ellen.
Nagyon jó.
Jöhet még ha van. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | The End
Nagyon szép a versed, a lélek mélyére hatol; hányszor éreztem én is így...
ui.
A költészettől már csak egy lépés a csend :) |
| | | | |
| | | | | | 483. the end | 2010. április 22. 21:50 |
| | | | | | | nincs haladás, nincs fejlődés;
mégis van.
hamvas béla, a tollhoz nyúl
titokban.
keserűség a túlparton, a hídon
csend.
ezen az oldalon cukormázban fürdik a rend.
inkább a savanyú káosz,
mint a mosolyba ágyazott remény.
ha nem igaz minek kapaszkodsz bele?
csak az elméd játékszere
a tested a megnyugvást lelt sürgetésben
ha beletörődésképpen rétegződsz
a messzi visszaemlékezésen.
liberum arbitrium:
ha elhozhattam volna
magammal az útra
a tudomásomat kapuig,
nem érezném magam szarul,
hogy kezdhetm előlről megint
a szűrő állítgatóknak
üzenem, hogy jobbra még kicsit
de hiába minden mert mindegyik
túl messze áll, hogy hallja
itt közel sincs egyforma érzékelés
a padláson marad minden amég
le nem hozzunk egyszer
közös erővel, s minden ember
visszafojtja a lélegzetét,
hipnotizálja a kényszer,
s köszöni szépen, de nem jön,
nem mer oda fel mégegyszer,
és a látástól megvakult elmék
visszahúznak a réghez,
amely megnyugvást ad annak akinek
köze lehet még a fényhez
a fékezőké a terep a homályban,
pedig ugyanúgy lehetne sietni,
bár rövidebb lesz az út de legalább
változatosabb a táj
ima:
adj biztonságot az áltudáshoz
ajándékként, te féreg
hogy megsebesítsd a természetünk
és szerepeket ossz mint méreg
amég egyszer megbetegszünk
és a szükségnek se kellünk már
s, hogy addig legyünk azok
akiknek szeretnél, hogy legyünk |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
,,...De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,..."
(Radnóti)
|
| | | | |
|
